Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. november 9., hétfő A SZOT titkára, Kósáné Kovács Magda mondott megnyitó be­szédet. És szólt a dal... (Fotó: Balogh Imre) Befejezésül elénekeltük .az Internacionálét. Több mint ezer dalos társaságában. Fel­emelő pillanatok voltak. Úgy adódott, hogy közvet­len környezetemben finn nyelven szólt a lendületes, erőt sugárzó dal. Különös varázsa volt ennek. Mint ahogyan annak, ahogyan kissé távolabb egy idős, sö­tét ruhába öltözött férfi a mi nyelvünkön zengte: „a győzelem napjai jönnek”. Mozdíthatatlan vigyázzban, hátratett kezei ökölbe szo­rulva, arcát a messzinek szegezve .... Az ünnep napján, novem­ber 7-én este szép érzések­ben, nagy élményben volt részünk Miskolcon, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem hatalmas aulájában. Huszon­öt magyar és egy finn (tam­pered kórus tagjai találkoz­tak a Vándor Sándor ne­vével fémjelzett munkás­énekkari fesztivál miskolci hangversenyén. A résztvevőket Szűcs Fe­rencire, a KÖTA Borsod megyei elnöke köszöntötte, majd Kósáné Kovács Mag­da, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának a titkára mondott megnyitó beszédet. Citált a nagy októberi szo- halista forradalom születés­iapjára, arra, hogy „az új világ szimfóniájának nyitá­nya hetven évvel ezelőtt hangzott fel”. A munkás- mozgalom dalai — mondot­ta később — azóta is vé­gigjárták a világ „országút­jait”, ma is felhangzónak mindenütt, ahol elnyomás van, ahol az emberibb éle­tért küzdenek. Itthoni, mai helyzetünkről szólva, a kó­rusmozgalom jelenét érzé­keltetve a SZOT titkára fel­tette a kérdést: vajon az ismert nehézségeink, gazda­sági problémáink visszafo­gottságra ítélhetik-e a tu­dás gazdagítását; felesleges fényűzés-e a művészetekkel való foglalkozás? A válasz: bizton állíthatjuk, hogy nem! Az ünnepi megnyitó után a jelenlévő huszonhat kórus kétórás, igen magas színvo­nalú hangversenyt adott az érdeklődők örömére és sa­ját örömükre. Borsos Ár­pád, megyei tanácsunk mű­velődési osztályának veze­tője köszönte meg a dalo­soknak a részvételt, kívánt az együtténekléshez további kitartást. Aztán az 1182 ta­gú egyesített kórus az In- ternacionáléba kezdett; éne­keltünk velük .. . Tegnap, vasárnap megyénk hét településén rendeztek „kihelyezett” fesztivál-hang­versenyt. <t. n. j.) Ipari szeminárium az egyetemen Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Mis­kolci Csoportja és a Tüze­léstechnikai Kutató- és Fej- esztő Vállalat november 9 —11. között, immár XXV. ilkalommal rendezi meg lemzetközi ipari szeminári- imát Miskolcon, a Nehéz­pari Műszaki Egyetemen. A cét szekcióban megtartandó nintegy harminc előadás témái elsősorban a tüzelés- technikával és a hőátvitel­lé! .kapcsolatos feladatok és kutatások köré csoportosul­nak. A november 9-én, dél­előtt fél tizenegy órakor kezdődő rendezvénysorozat nyitó előadását, Czipper Gyula ipari miniszterhelyet­tes tartja az egyetem III. számú előadójában. , 25 éves a Lajos Árpád Honismereti Kör Gyakorta hoz a posta könyvet Ózdról. Szerzőjük a Lajos Árpádról elnevezett Honismereti Kör tagjai, té­májuk Ózd és környékének története, néprajza. Jó érzés kézbe venni ezeket a köte­teket, mert híradást adnak egy immár negyedszázada aktív, működő (1962. no­vember 9-én alakult meg az Ózdi Honismereti Kör, amely 1986-ban a jeles nép­rajzkutató 75. születésnap­ján vette föl Lajos Árpád nevét) kollektíváról. Már a 25 év is imponáló, mivel tudjuk, hogy mennyi jó­szándék, kezdeményező kedv porlad el, fullad közönybe, megnemértésbe. Ez sajnála­tosan (a mostanában örven­detesen gyarapodó) egyesüle­tek, társaságok sorsa. A szán­dék is hiányzik sokszor, de méginkább a kitartás, amely úrrá tud lenni az anyagi, tárgyi, sőt személyi feltéte­leken, amelyek kedvét szeg­hetik a honismereti munká­nak is. Meg kellett küzde­nie ezekkel a gondokkal az ózdiaknak is — s ma sem felhőtlen az életük —, ám a legjobb módszert válasz­tották a holtpontok leküz­désére: a munkát. Máskép­pen fogalmazva, mindig el tudták érni, hogy a kör tagjai beneveznek a külön­böző honismereti, néprajzi, múzeumi pályázatokra, s az már természetesnek mond­ható, hogy ezeken díjakat is nyertek. A megérdemelt siker így nemcsak „vissza­igazolt”, de erőt is iadott a további munkákhoz, meg tudta tartani az elkedvetle­nedő tagokat. Jelenleg 49 tagja van a Lajos Árpád Honismereti Körnek, ezek többsége alapító tag, több könyvet is publikáló „orszá­gos név” (lásd Dobosy Lász­ló, Faggyas István, Nagy Károly és mások), ám be- felhőzi az eredményeket az utánpótlás hiánya. Orszá­gos gond ez, nem csupán ózdi jelenség. Sokszor el­mondják, leírják, hogy a történelem, „mint olyan”, kezd divatba jönni mosta­nában, ám maga az isko­lai történelemtanítás mint­ha még nem tudna áttörni bizonyos gátakat, nem tud­ja elég vonzóvá tenni a múlt tanulmányozását, meg­ismerését. A rendszeresen megrendezett országos pá­lyázatok, tehát amikor van motiváció, azt bizonyítják, hogy a gyerekekből nem az érdeklődés, sem a képesség nem hiányzik (csak utalok itt a miskolci gyerekek si­kerére a Körösi Csorna Sán- dor-évfordulóra rendezett or­szágos pályázaton). A hon­ismereti munka azonban el­képzelhetetlen lelkes és jól felkészült pedagógusok nél­kül. Maga a kutatás rend­kívül munkaigényes, s nem is mindig látványos, hálás, Feltételez egy értő és érdek­lődő közösséget is, amely kíváncsi szűkebb pátriájá­ra, múltjára, s amely anya­gilag, de főleg erkölcsileg elismeri a kutatóit. Olvas­va a Lajos Árpád Kör 25. évfordulójára készült be­számolót, úgy tűnik, hogy Ózdon szerencsésen adottak ezek a körülmények, ha nem is mindenben optimá­lisak. Maga a megemléke­zés kiemelkedő eseménynek számított a város kulturális életében, azaz nem csupán ünnepi aktus, demonstráció is volt. Kicsit az eddigi ter­més betakarítása, ugyaniak­kor erőfelmérés, s a min­denkori újrakezdés gesztu­sa. Figyelmünket, elismeré­sünket is ez érdemli meg: az országos pályázatokon díjnyertes munkák, a pol­cokon szaporodó kötetek, azaz az eredményekben rea­lizálódó ügyszeretet és szor­galom. iPéldát és mintát kí­nálva a megye más (még ezután megalapítandó) hon­ismereti köreinek is. (horpácsi) Az emlékülés elnöksége. Filep Gyuláné, HNF Ózd Városi Bi­zottságának titkára elnöki megnyitót mond. Ifjúsági lakótelep-avató Kazincbarcikán A BVK támogatásával épült A Hild-érmes Kaziinc- • barcika közismerten a virágos parkok és a certvárosi jellegű l.akóte- epek városa. Ez utóbbiak sora gyarapodott az elmúlt léttől, amikor a Tardona- rölgyben ünnepélyes keretek cözött átadták a Borsodi Vegyi Kombinát ifjúsági a'kótelepét. A tényleges mmikálatok 1982-ben kez- lődtek. A vegyipari nagy­üzem mintegy 6 millió fo- -intos támogatással segítet- ;e dolgozói otthonteremtési szándékát. A november 6-án felavatott lakótelep házaiba sddig 134 család költözött oe, a jövő évben pedig to­vábbi 62 otthont vehetnek Mrtokba a tulajdonosok. A pénteki avató ünnepségen jlsőként dr. Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója kö­szöntötte a megjelent ven­dégeket, és a már otthonai­kat elfoglalt boldog tulajdo­nosokat, majd dr. Varga Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal el­nökhelyettese mondott be­szédet: többek között elis­meréssel beszélt a BVK KISZ-bizottsága által kezde­ményezett akcióról, amely az országban is egyedülálló, s remélhetően követőkre ta­lál más városokban és te­lepüléseiken is. Az ÁISH elnökhelyettese befejezésül az emléktábla leleplezésével hivatalosan is átadta az if­júsági lakótelepet. Ezt kö­vetően a meghívott vendé­gek rövid sétát tettek, majd ellátogattak egy fiatal csa­ládhoz. A Vegyész út 1. szám alatt, a háromgyermekes, Juhász család volt a ven­déglátó. Kcp, szöveg: Csákó Gyula Séta az új lakótelepen November í-i A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományo­zott párt-, társadalmi és tö- megiszervezeti tisztségvise­lőknek, aktivistáknak, ered­ményes munkájuk elismeré­seként. A kitüntetettek egy cso­portjának Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke szombaton az Országház ku­polacsarnokában rendezett ünnepségen nyújtotta út a magas kitüntetéseket. Az ün­nepségen jelen volt Grósz Károly, iaz MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Lu­kács János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy ok­tóberi szocialista forrada­lom 70. évfordulója alkal­mából eredményes munkás­ságuk és közéleti tevékeny­ségük elismeréseként kitün­tetéseket adományozott. Április Negyediké Érdem­rendet kapott: Duklesz Gá­bor, az Özdii Centrum Áru­ház igazgatója, Rónay Lász­ló, az OTP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Igazgatósá­ga nyugalmazott helyettes vezetője, az SZMT számvizs­gáló bizottság elnöke, dr. Szabó István, a Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyá­ra igazgatója, Szemán Lajos, a Hernádmenti Építőipari Szövetkezet elnöke. A MunJka Érdemrend arany fokazatában részesült: Back István, a Borsodi Ve­gyi Kombinát polgári védel­mi törzspairancsnoka, Baksa László, a Borsod Volán szb- titkára, Keszthelyi Zoltán, a MÁV Miskolci Vontatási Fő­nökség géplakatosa, Kriskó József, az Építők-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Borsod Me­gyei Titkársága munkatársa. Laza Zoltán, az ÓKÜ főgé­pésze, Petriman József, az ÓKÜ csoportvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatot kapott: Balázs Miklós, az Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat csoportvezetője, Bene Lajosné, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat szb- titkára, Bodó József, a MÁV Miskolci Járműjavító Üzem kovácsa, Csetneki Ilona, a Szerencsi Édesipari Vállalat szb-titkára, Csomós Zoltán, az Ózdi Kohászati Üzemeik művezetője, Érsek László, a Borsodnádasdi Lemezgyár csoportvezetője, Galgóczi Gá­bor, az Ózdi Kohászati Üze­mek művezetője, Kelemen János, a Lenin Kohászati Művek előhengerésze, dr. Kércsi Lászlóné, a Miskolci Postaigazgatóság osztályve­zetője, Kismarczi András, az Ózdi Kohászati Üzemek acélmű gyáregysége főol- vasztára, Molnár József, a Hazafias Népfront Mezőkö­vesdi Városi Bizottsága tit­kára, Ripszky Károly, a Bor­sod Volán esztergályosa, Schmidt Sándorné, az Észak- magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság osztályvezető-he­lyettese, dr. Szentpéteri Er­nő. a Borsodi Szénbányák üzemigazgatója, Szilágyi Miklós, a Lenin Kohászati Művek előhengerésze, Varga György, a Borsod Volán osztályvezetője, Visnyovszky Károly, az Ipari Szövetkeze­tek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége osztály­vezetője, dr. Vitányi István, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság tanácselnö­ke, bírósági tanácsos. A Munka Érdemrend bronz fokozatát .kapta: Bárkái Lászlóné, az Ózd és Vidéke Áfész boltvezető-helyettese, Bartók T. Sándor, a Bor­sodi Szénibányák harmadve­zető vájára, Bárány Géza, az LKM esztergályosa, Bencsik János, az LKM csoportveze­tője, Bertalan János, a Fel- sőzsolcai Mezőgép lakatosa, Birinyi Jánosné, a Miskolci Bútoripari Szövetkezet rak­tárosa, Bódis Istvánná, a TVK szakszervezeti bizottsá­ga munkatársa, Bodnár Pál, a MÁV Miskolci Villamos- vonal-Főnökség szakmunká­sa. dr. Bodroginé dr. Juhász Ibolya, a Miskolci Üveggyár gazdasági igazgatóhelyette­se. Czövek István, a Diós­győri Gépgyár szb-titkára, Csicsek László, a BVM Al- sózsolcai Gyára lakatos bri­gádvezetője, Csízek Lász­ló. a Borsodi Sörgyár szak­munkása, Dedics András, a BVK csoportvezetője, Dobár Kálmán, a TVK osztályve­zetője, Fejes Sándor, a BVK lakatosa, dr. Földesi János, az NME egyetemi docense, Gálik László, a Borsodi Szénbányák vájára, Görömbei Zoltán, a Miskolci Közúti Igazgatóság művezetője, Haj­nal János, az LKM olvasz- tára. Halajkó János, a Bor­sodi Szénbányák Szuhavöl- gyi Bányaüzeme pb-titkára, Halász Gyuláné, az SZMT káder-nyilvántartója, Hi- lóczki József, az LKM osz­tályvezetője, Kanyó Attila, a Putnoki Építőipari Szövet­kezet szakmunkása, Kerekes István, a TVK csoportveze­tője, Kiss Ferencné, az Ede- lény és Vidéke Áfész sza­kácsa. Kiss László, az LKM csoportvezetője, Kiss Zol­tán. a BÁÉV brigádvezetője, Klusóczki Lajos, a Borsodi Szénbányák csoportvezetője, Kokovay Gyula, a Tiszai Erőmű Vállalat főművezető­ié, Kónya Béla, a MÁV Sze­rencsi Üzemfőnökség váltó­kezelője, Lassún Pál, az LKM termelési főnöke, Mik­lós Tamás, a Diósgyőri Gép­gyár főosztályvezetője, Mol­nár Dezsőné, a Borsodi Hő­erőmű laboránsa, Papp Mi­hály, az ÓKÜ főolvasztára, Plopp László, a Borsodi Szénbányák vájára, Poczik Gyula, a Sajószentpéteri Uvegyár gépésze, Pusztafalui Tivadar, a MÁV Miskolci Igazgatóság munkavédelmi felügyelője, Simon Sándor­né, az LKM osztályvezetője, Szabó Gyula, az Észak-ma­gyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalat vagonrako­dója, Szabó István, az ÉMÁSZ vezető szerelője, Szabó József, a Mezőgép Vállalat esztergályosa, T. Szabó Lajos, a MÁV Sze­rencsi Üzemfőnökség tolatás­vezetője, Szabó Lajos, a Me­zőkövesdi NEB elnöke, Sza­bó Miklós, a Hejőcsabai Ce­mentgyár művezetője, Sza­bón Mihály, a MÁV Miskol­ci Üzemfőnökség forgalmi szolgálattevője, Szántó Im­re, a TVK művezetője, Szántó Márton, az ÓKÜ csoportvezetője, Szigeti At- tiláné, a Digép szb-ügyinté- zője, Szunyogh Zoltán, a December 4. Drótművek osz­tályvezetője, Szűcs Sándor­né, az LKM előadója, Tol­nai József, a Tiszai Kőolaj­ipari Vállalat művezetője, Tóth Lászlóné, a Miskolci Likőrgyár szb-titkára, Urbán László, a B.-A.-Z. Megyei KÖJÁL szb-titkára. Tízéves a művelődési ház Átalakítás és felújítás után tíz éve adták át a ren­deltetésének Görömbölyön a művelődési házat. A nagy októberi forradalom, vala­mint a ház felújításának évfordulója tiszteletére pén­teken, november 6-án dél­után ünnepséget rendeztek. Délután 4-kor nyitották meg a Vario fotószakkör tízéves termését bemutató kiállítást. Az ünnepi műsor­ban, közreműködtek a 28. Számú Általános Iskola ta­nulói, valamint a helyi nép­dalkor, amely a salgótarjáni országos minősítő versenyen ezüst díjat kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom