Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

1987. november 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1!. Kövesd várfisa pénxfiW aíalviiiya huszonöt 25 új krra, • - vü iíiií l)íVS(l^<S> s aKiU.yíSríát'S'lí Ó >ua>IÓ*Á M K-.'i -.'N'f S5CW&. t (&lll *. Ke-.-esá «M* h*íós%»> Sok mindent gyűjtöttem gyerekkoromban, de pénzt nem. Érthető: abból sem volt elég (ma sincs ...). De, ha véletlenül a kezembe akadt valami régi pénzérme, vagy bankó (márpedig háború után kilószámra hányódtak a „mill-, biilLpengők"), érdek­lődéssel gusztáltam. Szóval ezért dolgoztak régen, ezért adtaik kenyerét, sót, bort, ru­hát, házat, földet. Vajon mennyit?, azaz mennyi mun­kát ért egy-egy érme, ban­kó? Aztán erről is hallot­tam. Legendákat és tragé­diákat is. Hogy egy pengő volt a napszám, de egy pen­gőért — még jó volt — le­hetett venni egy bakancsot. Még jobb pénz volt a koro­na. Egy lovat 15—20 koro­náért, egy házat 2—3000-én is leheteti venni. Aztán jött a világháború (az első), amely után nemcsak az. ál­lam lett (kicsi) koldus, de azok is. akik pénzecskéjüket — nem önként! — hadi és államkölcsönbe fektették be. Nos eddig — a koronáig — nyúlik vissza a mai em­ber emlékezete. Ami előtte volt, az már ködbevesző tör­ténelem: Kossuth apánk ban­kója. a nagyságos fejedelem rézpénzei, Mátyás királyunk körmöczi aranyai, Anjou Károly jó forintja, az Ar- pád-házi királyok előbb jó (Európa-szerte elfogadott!), maid rontott dinárjai. Mert ne higgyük ám, hogy az inf­láció új találmány! Amikor bajban volt az államkincs­tár (s mikor nem volt baj­ban?), jó királyaink is bi- zoiny hígították a pénzt. Mindezt pedig részben Szekeres Árpádtól, a Her­man Ottó Múzeum numiz- matikusától hallottam a mi­nap. Abból az alkalomból kerestem fel második emele­ti kicsiny, zsúfolt dolgozó- szobájában. hogy most ér­kezett vissza az az anyag, amelyet Rozsnyón állítottak ki a Bányászati Múzeumban. Nagy sikerrel, s ez érthető. Gondolom mások is úgy van­nak ezzel — Rozsnyón is —. hogy ha már nekünk nincs (nem is lesz) pénzünk, azért szívesen nézegetjük a másét. Különösen, ha az régi és szép is. Igen, mert ezek a régi pénzek — fémérmék — szé­pek. Nem találók rájuk jobb szót: mívesek. Jó megtapin- tani őket (az újságíró élt is az alkalommal: legalább a múzeumban tapinthasson pénzt, értéket...), mert érez­ni a hajdani mesterek keze munkáját, azt a szerető gon­dosságot, ahogyan az ábrá­kat, betűket vésték, öntöt­ték. A legváltozatosabb for­mákban. Az ókori görögök­nél még a pénz súlya jelen­tette az értéket. Előbb ki­mérték, s csak utána ön­tötték a formába. Ettől lett ilyen furcsa, kis kavicshoz hasonló alakja. Később, a rómaiak már tökélyre vitték a fémöntést. Egy-egy érmén a császár (komoly férfifej) arca látható, hirdetve a Bi­rodalom határáig a hatal­mát. Nekem persze jobban tetszenek a magyar címert, vagy Madonnát (Mátyás, II. Rákóczi Ferenc) ábrázoló érmék, mert több közünk van hozzá. Ezek persze a laikusok szempontjai, mert — amint azt Szekeres Ár­pádtól megtudom — a gyűj­temény (40 ezer darab! fió­kokban kicsinyke dobozok­ban „fölcédulázva”) legér­tékesebb darabjai az 1590- ban, Kolozsvárt nyomott 5 dukátos, és Báthori Kristóf 5 dukátosa. Most, hogy ezeket a soro­kat írom érem tetten ma­gam, hogy kicsit rám is ra­gadt Szekeres Árpád szen­vedélyéből. Mert szenvedély ez is. Története is van. Sze­tt maga nemében egyedülálló i 860-ból. a mezőkövesdi pénztári utalvány, Igen szépek az erdélyi feje­delmek pénzei. Képünkön Apa­fi Mihály 1681-ben kiadott tallérja. keres Árpád — „civil szak­mája”: vegyipari gépész, Kazincbarcikán a víztisztító üzem vezetője — gyerekko­rában kezdett régi pénzek­kel foglalkozni. Mindig is érdekelte a történelem, s amikor a keresztanyja fiók­jából — selejtezéskor, taka­rításikor — régi pénzleik ke­rültek elő, tudatosán gyűjte­ni kezdte. Eljárt a Numiz- imlatiklal Társaságiba, az Érem- gyűjtők Egyesületébe, ahol tudományos előadásokat is hallhatott — és tart. A nu­mizmatika azonban nem ol­csó hobbi. El is árvereztet- te a gyűjteményét — (mu­tatja a katalógust: csinos kis füzet, kétszáznál több tétel­lel!) — mert a lakás fon­tosabb. A szelíd, mackós mozgású Szekeres Árpád há­rom gyerek apja. Bárhogy <is fájt a szíve, az érmékért lakás kellett. így most az érmékből ház emel.ked.ik a Martintelepen. De. mert a szenvedély, az szenvedély: elvállalta a Her­man Ottó Múzeum érem­gyűjteményének a gondozá­sát. Nem kell bizonygatni, hogy nem a csekély hono­ráriumért, noha arra is rá­szorul a család. Ez egy­szersmind azt is jelenti — ez feltétele a múzeumi stá­tusznak —, hogy magának már nem is gyűjthet. Szak­értelmét csak a múzeumban kamatoztathatja. Ezt azon­ban láthatóan örömmel és nagy szorgalommal teszi. Bi­zonyság rá a fiókok sora, az általa vezetett leltárkönyv. A gyűjtemény ugyanis ere­detileg — még a múlt szá­zadban — adományokból keletkezett, majd gyarapo­dott (ma gyér vásárlásokból, mert az évi 50 ezer forint­ból csak 1—2 éremre fut­ja...). Ezeket katalogizálni, azonosítani, rendezni kellett, hogy áttekinthető legyen. Iz­galmas és szép munka ez — ismerem el —. mert egy-egy ismeretlen érme meghatáro­zása olykor valóságos detek- tívmunka. Régi (német) ka­talógusokat. történél emköny - veket kell forgatni: olykor kollégákkal (is) konzultálni. Túlzásba persze nem sza­bad vinni — mondja bölcsen —. mert várnak a gyerekek, s ők fontosabbak, mint az érmék. Így igaz. A pénz mindig csak eszköze volt az életnek, s nem célja ... horpácsi Meglepő adat, de tény: a gépjármű és a vad ütközé­séből eredő kár hazánkban a gépjármüveknél évi 5—6, a vadállománynál pedig 2—3 millió forintnyi összegre rúg! Tetézi a bajt, hogy az ütközések súlyos, sőt olykor halálos személyi sérüléssel is járnak. Vadak megjelenésére az év bármely szakában számítani lehet az. utakon. Télen ugyan többet bolyonganak ezek az állatok, eleség után kutatva, de ilyenkor a lombtalan út­menti táj jobban áttekinthe­tő a gépjárművezető számá­ra. A dús növényzetű vidé­keken viszont az útszéli er­dősávból. az árokból villa­násnyi idő alatt kivágódhat az őz, a szarvas, vagy ép­penséggel a vaddisznó. A várhatóan vadveszélyes útszakaszokra országúti jel­zőtáblák hívják fel a figyel­met. Tiszteletben kell tarta­ni a vadveszélyes útszaka­szokra figyelmeztető jelző­táblákat. Az ilyen szakaszo­kon a gépjármű vezetőjének lassabban kell haladnia, és jobban kell figyelnie a nap bármely szakában. A vad szokásait ugyanis a vezető Itt fent, ötszázegyné- # hány méter magasan, a tokaji tv-adóállomás aljában, még most, a déli tűző napsütésben is igen hű­vös, csípős az idő. A város szélcsendjét erős széllökések váltják fel, s nem nehéz kö­vetkeztetni arra, hogy száz méterrel magasabban, a to- mony tetején milyen niagy le­het a levegő járása. Legutóbb jó negyedéve jártunk itt. akkor már „csu­pasz” volt a torony, javában tartott a május 17-én köz­leményben bejelentett adó­rekonstrukció. Most, novem­ber elején — ha lehet azt mondani — még jobban be­lemélyedtek a felújításba a dolgozóle. Nem csoda, hiszen az idő sürget, s az antennák­nak és az adónak úgy kell megújulnia, hogy a műsor­sugárzás egy pillanatig sem szünetelhet. Részletekkel az adóállomás vezetője, Regécz- key Dénes szolgál: — A napokban megkap­tuk azt a három, üvegszá­las műanyag hengert, amely­be — ha majd elhelyezzük a torony tetején'—, az új, NSZK gyártmányú 48 darab antennapanelt építjük be. Csak érdekességképp mon­dom el, hogy ezeket a hen­gereket kamionok hozták fel ide, egyenként 5,5 méter hosszúak, átmérőjük 1,8 mé­ter, súlyuk pedig 1,1—1,5 tonna. Piros színűek, s a jö­vő év közepétől már csak ezek — és semmi más! — láthatók a „tüskén”. Megszé­pülünk, eltűnik a sok anten­naárboc a toronyról. .. Persze itt és most nem is ez a lényeg, bár kétségtelen az esztétikum sem közöm­bös. Ám ami igen fontos: az új antennaelemek —ame­lyek úton vannak — védve lesznek a hengerben az idő­járás viszontagságaitól, s al­kalmasak arra, hogy a Ma­gyar Televízió 1-es és 2-es műsorát egyaránt továbbít­sák (tehát nem lesz szük­ség két külöméiüló antenna- rendszerre !). A hengereket jelenleg még ia déliben :ils deres füyöffi szerelik, s ha a szél enge­di, akkor a napúkban be­emelik helyükre. Egy úgy­nevezett segédtornyot és egy „bólogató” gémet már fel­szereltek a torony tetejére, hogy ennek segítségével ezt a kényes műveletet elvégez­zék. Ismét Regéczkey Dénes be­szél: — Most már nemcsak az 1-es műsort, hanem a 2-est is ideiglenes atennákkal su­gározzuk, egyes helyeken romlott a vételi lehetőség, de azt hiszem, az itt zajló Az adóberendezés Japánból, az antenna az NSZK-bái érkezik Tokajba. nagy munkáról a televízió- néző nem sokat vesz ész­re... Ez pedig nem jelent mást, minthogy az adó dolgozói és a írekonlsltirukciiáblan részt vevő szakemberek a jó 80 millió forintos munkát lel­kiismeretesen, nagy szakmai felkészültséggel végzik. Mert bár igaz, az antennacsere is feladatot ró itt mindenkire, de azt hiszem, az adócseré­től jobban tartanak, s erre is alaposan felkészültek. — Japán gyártmányú adót kapunk, amely hasonló lesz ahhoz, amely most a 2-es műsort adja a környéknek. Ha majd ez is meglesz, el­mondhatjuk, hogy a tolvaj i állomás az egyedüli az or­szágban, amelynek mind a két adója japán. Az új adó is 20 kilowattos teljesítmé­nyű lesz, s legalább húsz éviig szolgálja a műsorszó­rást. A felújítás a jövő év el­ső feléig tart, a munkálatok egyelőre jó ütemben foly­nak. A finomítások után várhatóan 1988. második fél­évétől javulnak lényegesen a vételi viszonyok a tokaji adó körül ... S ami bennünket, tv-né- zőket igencsak érint: ettől az időponttól kezdve nem lesz szükség két antennára a televízió két műsorának vé­telére. Megteszi egy is, az úgynevezett UHF 4—5-ös szélessávú vevőantenna. Ami nem jelent mást, minthogy a meglévő antennákat a sut­ba kell dobni. S ez. Miskolc kivételével — a megyeszék­hely lakói az 1-es műsort az avasi adótól veszik — azt is jelenti, hogy a többi vá­ros központi antennáit is ki kell cserélni. Persze erre lesz. idő 1992-ig, ugyanis To­kajt addig a régi 4-es csa­tornán is lehet fogni. Azt követően az 1-es műsort már csak a 43-as csatornán sugározzák. A 2-es a továb­biakban is a 26-oson fogha­tó. Az új típusú antenna hébe-hóba kapható a keres­kedelemben, ára — ha jól értesültünk — ezer forint alatt van ... (illésy) aligha ismerheti: váratlan időpontokban napjában több­ször is megjelenhetnek egyes állatok vagy állatcsoportok ezeken a helyeken. Az erdei vadak lassanként megszok­ják a közutak forgalmát, a gépjárművek zaját, a ref­lektorok fényét, s mindezek nem mindig riasztják el őket (különösen, ha élelemszer­zésről van szó). Ezeknél a tábláknál tehát csak olyan sebességgel hajt­sunk, hogy lehetséges legyen a megállás, az irányváltoz­tatás. Cipőbolt Mezőkövesden presszó Egerlövőn Üj kereskedelmi és ven­déglátóipari egységekkel gaz­dagodott a közelmúltban a Mezőkövesd és Vidéke Áfész. Csaknem másfél millió fo­rintos árukészlet várta a vásárlókat például a nem­régen megnyílt cipőboltban Mezőkövesden, amelyet az áfész a Tisza Cipőgyárral közösen üzemeltet. Gazda­gítja a város kereskedelmi hálózatát az importáruk boltja, amely az áruházi cse­reakciók keretében beszer­zett portékákból kínál bő vá­lasztékot a vásárlóknak. A szövetkezet nagykereskedel­mi raktárában folyamatos az ellátás a Csehszlovákiáiból, Bulgáriából, Lengyelország­ból. az NDK-ból. valamint a Romániából érkezett áru­fél eségefcböll. A régi elavult vegyesbolt átépítésével Egerlövő mo­dern. kulturált körülmé­nyekkel rendelkező presz- szóval gazdagodott, Cserép- váralján pedig a közelmúlt­ban kezdték meg az új, 270 négyzetméter alapterületű ABC-íkásáruház megépítését. A napokban fogtak hozzá Borsodgeszten is egy új ve­gyesbolt alapozási munkála- itlaihoz, és rövidesen átadják Bükkzsércen a húsboltot, amelynek megnyitásával a szövetkezeti tagság régi óha­ja teljesül. A régi pénzek szerelmese A Herman Ottó Múzeum éremgyüjteményéről A tokaji Kopaszhegyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom