Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

1987. november 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Tájfutás Százötven sportoló indult a DVTK Kupa ötödiik for­dulóján — köztük verse­nyen kívül tizenöt finn versenyző. A Létrástetö környékén, napfényes idő­ben lezajlott verseny győz­tesei, férfiak: F 21 B: Ber- tóti (MEAFC), F 17 B: Ma­gyar Zs. (DVTK), F 17 C: Nagy (Kohóiipari Szakkö­zépiskola), F 15 B: Lednicz- ky, F 13 B: Vida, F 13 C: Magyar G. F 11 C: Egry (mind DVTK). Szalagozott pálya: Józsa (11-es Sz. Ált. Isk.). Lányok: N 21 B: Csata (DVTK), N 17 C: Szekeres (1. Sz. Ipari Szak- középisk.), N 15 B: Hor- nyá'k, N 13 B: Juhász, N 11 C: Zámbó K. (mind DVTK). Szalagozott pálya: Péter (4-es Sz. Ált. Isk.). Nyílt kategória: Balázs. Juventus, de nem „totómeccs” Hogyan lehet vonzó egy sportiskola? Juventus . . . Még mielőtt valaki a torinói futballcsa­patra gondol, gyorsan le­írom: a „fedőnév” egy mis­kolci sportiskolát takar. Gaz­dája a Fáy András Közgaz­dasági Szakközépiskola. A Juventusban három testne­velő tanár — Popp János­né, Robinson Gyula és Gyül- vészi István — dolgozik. Alapszabályukban nemes célokat fogalmaztak meg. „Hozzájárulás az egészséges életvitelhez, a sport megsze­rettetése, kedvcsinálás a testkultúra valamelyik ágá­hoz, erő- és ügyességfejlesz­tés, előkészítés a testneve­lés tagozatos általános és középiskolába való felvétel­hez, segítségnyújtás a fo­gyókúrához, a kondíció meg­őrzéséhez.” Ilyen szándékkal és ilyen programmal a borsodi me­gyeszékhelyen régóta senki nem lépett fel. A téma te­hát mindenképpen „megér egy misét”. — A Ju ven tust az élet hívta létre! — kezdi Robin­son Gyula. — Mi megegyez­tünk az iskolavezetéssel, ’megkaptuk a szükséges tá­mogatást a, tanácstól, majd hozzáláttunk a szervezéshez. Hirdetéseket helyeztünk el a környező iskolákban, óvo­dákban, elsősorban az Ava­son, hiszen iskolánk az ava- si lakótelep tőszomszédságá­ban van. — Elérték céljukat? Az ott élők tudomást szereztek a Juventusról? — Igen! A gyerekek el­vitték a hírt. Egy-egy fog­lalkozáson már népes diák­sereg verődik össze. Papp Jánosné a sportis­kola „könyvelője”. Pontos adatokkal szolgál: — Jelenleg a gyerektor­nán 28-an, a teniszen 14- en, a zenés tornán 15-en, a kondíciótornán 22-en, az úszáson pedig 16-an vesz­nek részt. Ez éppenséggel soknak még nem mondható, de ne felejtsük: október 1- jén startoltunk. Létszámunk napról napra növekszik. — Milyen szempontok alapján döntöttek a felso­rolt sportágak, csoportok mellett? — Felmértük saját lehe­tőségeinket — veszi át a szót Gyülvészi István. — Létesítményeink kiválóan alkalmasak a tornára, a te­niszre. És a síelés? Kérde­zem: melyik miskolci egye­sület vagy iskola kínál tö­megsportolási lehetőséget a tornában és síelésben? Na­gyítóval sem nagyon talá­lunk . . . Úszásoktatás ? Eb­ből szintén sohasem elég! A Juventus nyilván nem járhat 'külön utakon, .kíná­latát egyeztetnie kell a közgazdaságival, aztán a pénzügyi elszámolás is az iskolával történik. — Araink megítélésünk szerint elfogadhatók! — folytatja Robinson Gyula. — Egy hónapra 200 forint a térítés, az úszás 400-ba ke­rül, igaz két hónapra. A fel­sorolt árak a „vendégekre” vonatkoznák. Az iskola ta­nulói csak a felét fizetik, miként a tanárok is. Tanárok? . . . Igen, a Ju- ventusnak — a Fáyból — két tanár tagja is van. A személyes példamutatás „ra­gadós” lehet, ha a tanár „beszáll”, a diák is köve­ti... — Nincs könnyű dolgunk — emeli hangját Gyülvészi István. — A létesítmények­nek természetesen ki kell szolgálniuk ,a „tantervet”. Utána a közelmúltban meg­alakult diáksportkörünké az elsőbbség. Aztán összekötte­tésben állunk a Borsodi Bányásszal, együttműködé­sünk kölcsönösen gyümöl­csöző. A maradék szabad óra a Juventusé. Érdekesség ,is akad. Az iskola tanulói tagjai lehet­nek a diáksportkörnek és a sportiskolának is. Az egyik­ben röplabdázhatnak, kosár­labdázhatnak, atlétizálhat- nak, kézilabdázhatnak, sak­kozhatnak, asztaliteniszez­hetnek, sőt, mód nyílik a tájfutásra, labdarúgásra és sakkozásra is. A Juventus­ban pedig tornászhatnak, teniszezhetnek, síelhetnek, úszhatnak. Hogy fizetni kell érte? Ez manapság termé­szetes. A felmerülő költsé­geket mindenkinek térítenie kell. — Nagyon örülünk annak, hogy az intézmény vezetői­vel megtaláltuk a közös hangot! — szögezi le Papp Jánosné. — Majoros György- né igazgató elsőként állt a Juventus mellé. Azt mond­ta, hogy mindent meg kell tenni az egészséges életmód kialakítása, népszerűsítése érdekében. Igyekszünk is, bárki láthatja, megnézheti. Idegenvezetésre invitál­nak. A terem egyik olda­lán a középiskolások ze­nére, a másikon a legki­sebbek vezényszóra tor­násznak. Papp Jánosné és Robinson Gyula oktat, ma­gyaráz. A szülők pedig fi­gyelnek, nézik csemetéiket. Aztán elviszik a hírt... A koncepció tehát nem rossz, a testnevelőik régi motoro­sok a szakmában. Mi történik akkor, ha az Avas-délen lakók „ostro­mot” indítanak, s megszáll­ják a Juventust? Ettől nem félnek, a tendencia ma­napság mást mutat. Mivel új utakat járnak, tévedhet­nek is. Azt mondják, „üz­letpolitikájukat” fél év múlva felülvizsgálják. Ha szükségét látják, változtatni fognak. Felvetődhet: megéri-e a testnevelőknek, hogy a Ju­ventusban dolgoznak? — Kétségtelen, hogy a társadalmi egyesületeknél többet kapnánk — voksol Gyülvészi István. — De az megfizethetetlen, hogy sa­ját munkahelyünkön dol­gozhatunk, önállóak va­gyunk. Reggeltől estig a diákok, fiatalok között le­hetünk. Meddig élhet a Juventus? Mindenekelőtt addig, amíg kínálata vonzó lesz, amíg jól jár az iskola, a test­nevelő tanár, a „hallgató”. Ezt tartják szem előtt! Kolodzey Tamás TOTÓSAROK, 45. HÉT Az Észak-Magyarorszáy tippjei 1. VASAS—RÁBA ETO. A fővá­rosban nem vitézkednek a győriek, most is örülhetnek, ha pontot sze­reznek. 2. KAPOSVÁR—BP. HONVÉD. Kérdés, mennyit vett ki a piros-fe­hérekből a szerdai kupamérkőzés? 3. VIDEOTON— Ü. DÓZSA. Két vereség után javítanak az újpestiek, de győzelemre aligha gondolhatnak. 4. BREMEN—FC KÖLN. Pontos védekezéssel egy pontot elcsíphet a Lattek-legénység. 5. LEVERKUSEN—HAMBURG. Egyik csapat sem brillírozott eddig, ingadozó forma jellemzi őket, ne­héz őket kiszámítani. 6. ST. PAULI—BLAU-WÉISS. A hazaiak az esélyesebbek, de könnyen lehet döntetlen is. 7. BIELEFELD—OSNABRÜCK. Ha most sem tud nyerni a pálya- választó, akkor alighanem készülőd­het a csendes búcsúzásra a második vonaltól. 8. MEPPEN—SAARBRÜCKEN. Nagyon kellenének a pontok az újoncegyüttesnek, nem biztos azon­ban, hogy mindkettő otthon marad. 9. COMO—NAPOLI. Sokkal jobb, ütőképesebb a bajnok, alighanem csak győzelmének az aránya lehet kétséges. 10. EMPOLl—ROMA. A pontlevo­nás érzékenyen sújtja a hazaiakat, ilyen hátrányt képtelenség ledolgoz­ni. Biztos a római siker. 11. PISA—JUVENTUS. A Pisa igencsak mutogatja a foga fehérjét, erős csapatokat fektetett két vállra. Lehet, hogy a torinói zebrák skalp­ját is megszerzi? 12. PIACENZA—PADOVA. Újon­cok összecsapása, bármilyen ered­mény előfordulhat. 13. MODENA—LECCE. Az óva­toskodás miatt valószínűnek tűnik a pontosztozkodás. + 1. VÁCI IZZÓ—MTK-VM. A gyenge fővárosiakat is meglepheti a lelkes újoncgárda. 1 X 2 X X 1 X 2 1 1 X X 1 X 1 2 X 1 2 2 X 1 X _J __ X 1 B eszélgetés az újdonsült bajnokokkal „Aranyig csúsztatták a korongot” ÚJSÁGHÍR: Az idei or- i szagos csúszókorong- j bajnokság ifjúsági győz- i tese: Erdélyi László. A 1 felnőtt kategóriában , Vigh Zsolt szerezte meg i az első helyet. Mind- J ketten az MHSZ Tiszai i Vegyi Kombinát lövész- [ klubjának sportolói. t A hideg őszi szél arra készteti a kíváncsiskodókat, hogy összébb húzzák kabát­jukat, s csupán hárman nem érzékelik a kellemet­len időjárást. Ók sportol­nak, edzenek. A közel ötki- lónyi csúszókorong sziszegő hangot adva siklik a célkör felé, aztán középtájon meg­áll, mintha lecövekelték vol­na. — Ez jó dobás volt! A következőnél kisebb lendü­letet adjál neki! — mond­ja Erdélyi Károly, az MHSZ leninvárosi csúszókorong „részlegének” edzője. Üjabb távolságfelmérés, újabb, most már valamivel kisebb lendület és a korong végig- siklik a frissen kiterített műanyag szőnyegen, s né­hány centivel közelebb a körközéptől megáll. Vigh Zsolt büszkén oldalra te­kint — Na, milyen volt? — kérdezi az edzőtől, és versenyzőtársától, Erdélyi Lászlótól. — Majd mindjárt elválik — feleli Erdélyi, s az általa elindított korong egy pilla­nat múlva enyhén nekikoc­can az előbbi korongnak és megáll.. • * Megszokott délutáni kép a leninvárosi tömegsporttele­pen, ahol az új sportág — egyelőre kisszámú verseny­zői —, kóstolgatják, próbál­gatják a mesterfogásokat. — Hogyan kezdődött? — kér­dezem tőlük. Mosolyogva összenéznek, majd Vigh Zsolt, — mégiscsak ő a íel- nőttbajnok — válaszol első­nek. — Ez év áprilisában (!) kezdődött. Azt mondja az egyik családtagom: — Te Zsolt! Lejössz velem a klub­ba? — Mehetek — feleltem, és ottragadtam. Nem vol­tunk túl sokan, nyugodtan nézelődhettem, hogyan csúsztatják a linóleumon a korongot egy kis alakú cél felé. amikor Erdélyi Karcsi kezembe nyomott egyet és biztatott: — Próbáld meg te is. Az első dobás túl nagyra Bajnokok edzenek. Erdélyi Károly, edző, Vigh Zsolt lendületét, mig a versenyzőtárs Erdélyi László, a távolságot méri fel. sikerült, de annylira belelke- sedtem, hogy alig akartam abbahagyni. Az első napok­ban /minden adódó lehetősé­get kihasználtam. Két hét múlva szól az edző: — Meghívásos versenyre me­gyünk Kecskemétre, téged is elviszlek. Aztán jött a többi verseny, júniusban Budapesten egyéniben első lettem. Az októberi országos bajnokság felnőtt kategóriá­jában egyéni célbadobásban, csapatcéldobásban és csa­patjátékban egyaránt győzel­met arattunk, elsők lettünk. A 23 éves sportoló a TVK- ban dolgozik, műszerész szakmunkás, s mint újdon­sült országos bajnok, azt a célt tűzte ki, hogy minél több hívet szerezzen ennek a sportágnak. Erdélyi László szinte egy­idősben kezdett Zsolttal. Ne­ki valamivel több gyakorla­ta volt, gyakran jeleskedett T.iszavasváriiban, a vasárnap délutáni kuglipartikon. A vidám fogadások és presz­tízsmenetek elismerésre ■késztették baráti körét. Le- ninvárosba kerülve, ez előnyt jelentett a 20 éves fiatalember számára. Az ed­ző tapasztalatát dicséri, hogy Laciban felfedezte a tehet­séget, és a fiatal sportoló mindezt jól kamatoztatta ed­digi versenyzői pályafutása alatt. A budapesti meghívásos verseny ifjúsági kategóriá­jának győztese a következő nemzetközi összecsapáson 6. lett, s ö végzett az októberi országos bajnokság első he­lyén is. Munkahelye a Cső­szeripari Vállalat leninvá­rosi kirendeltsége, s alig fél év múltával felkerült neve a TVK MHSZ lövészklub di­csőségtáblájára. Egyetlen fájdalma: meglehetősen ke­vesen ismerik ezt a sport­ágat, ebből adódóan az el­ismerés is hasonló. * Pető Sándor főhadnagy, az MHSZ leninvárosi vezetősé­gének titkára, büszkén mu­tatja a klub vitrinjében so­rakozó serlegeket, érmeket, ' oklevelet. — Tömegesíteni igyekszünk ezt az új sport­ágat. Fél év alatt két mű­anyag burkolatú versenypá­lyát építettünk, jelentős tá­mogatást kapunk a térség üzemeitől, elsősorban a Ti­szai Vegyi Kombináttól. Az elért eredmények alapján a fiúk talán kipróbálhatják tehetségüket a műjégpályán is. egyelőre azonban az ot­tani zsúfoltság ezt nem te­szi lehetővé számukra. — Mint mindenben, a csúszókorongsportban is ne­héz volt a kezdet, de az el­ért sikerék arra ösztönöznek bennünket, hogy érdemes többet áldozni erre a sport­ágra. Vigh Zsolt és Erdélyi László bizonyította: szorga­lommal, akarással és rend­szeres edzéssel aranyig le­het csúsztatni a korongot. — ete — Atlétika Új versenyrendszer A Borsod Megyei Atléti­kai Szövetség az 1987. évi programját korszerűsítette. Ennek jegyében két új ver­senyformát iktatott naptá­rába. Kiírta a megyei szak­osztályok rangsoroló verse­nyét és a városi válogatot­tak páros viadalát tavaszi­őszi forduló formájában. A szakosztályok rangsoro­ló versenyére a napokban került sor. Lehetőség nyílt a mennyiségi és minőségi munka helyzetének elemzé­sére, lemérésére. A szak­osztályok 6 férfi és 6 női egyéni számban, valamint váltóban indultak. A válo­gatottaknak korosztályra való tekintet nélkül bárki tagja lehetett, a verseny­számok megegyeztek a ser­dülő B országos bajnoki rendszerével. A Borsod megyei szövet­ség célja az volt, hogy tám­pontot kapjon a szakosz­tályuk munkájáról, tapasz­talatait pedig figyelembe veszi a jövő évi állami tá­mogatás elosztásakor. A pontverseny végered­ménye: 1. KVSE 141, 2. Olefin SC 133,(2) Sátoralja­újhelyi TK 130, (JJ (Mező­kövesdi Munkás 119,5 5. Borsodi Bányász 103, 6. Sá­rospataki TC 95, 7. Ózdi Kohász 84. 8. H. Papp J. SE 78, 9. MVSC 76, 10. Encs 69,5, 11. Edelényi Bányász 52, 12. Hidasnémeti VSC 51, 13. MEAFC 34. Nem vett részt a kötelező versenyen a Mezőcsáti VM SE. Csak férfiakkal indult a H. Papp J. SE (ez teljesen érthető) és a Miskolci EAFC. Külön elismerést érdemel a Hidas­németi Vasutas SC, hiszen ebben az esztendőben ala­kították meg atlétikai szak­osztályukat és máris dere­kasan helytálltak. * A városi válogatottak me­gyei döntőjének végered­ménye: 1 Sátoraljaújhely 144, 2. Leninváros 122, 3. Kazincbarcika 92, 4. Miskolc 79. Az előcsatározásokon nem vett részt Szerencs és Tokaj, a megyei döntőre nem ment el Edelény. Samaranch Szöulba készül Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke november 16-án Dél-Koreába utazik, jelentette be az 1988. évi szöuli nyári olimpiai játé­kok szervező bizottsága. A NOB első embere négy na­pot tölt a dél-koreai fővá­rosban, látogatásának fő cél­ja az olimpiai létesítmények megtekintése. Samaranch elsők között láthatja az „Olimpiai Parkban” épülő, átadás előtt álló fedett uszodát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke ezt az al­kalmat megragadva egy szobrot visz magával Szö­ulba, amely része lesz a nyári játékok idén megnyíló olimpiatörténeti szabadtéri kiállításnak." Szöuli forrásokra hivatko­zó jelentések szerint J. A. Samaranch nem készül olyan tárgyalásokra, amelyek té­mája a jövő évi olimpia közös dél-koreai—koreai rendezése lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom