Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

1987. november 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Rozvógyon ünnepelni készülnek. Ám tavaly novemberben is átadtak egy falusi építményt, sőt azelőtti évben is. Ilyenformán a nagyroz- vágyiak lassan úgy hozzászoktak az eszten­dőnként! újdonságokhoz, mint jógazda az új borához. Mostanság a falu határában az utolsó si­mításokat végzik, a végső csinosítgatásokat, hogy az ünnepélyes átadás napján, novem­ber 20-án ragyogjon minden. Hogy elmond­hassák az emberek, lám, itt, a Bodrogközben építettünk magunknak egy szakosított tehe­nészetet. Van fejőházunk és kötetlen tartá- sú technológiánk, úgyhogy mostanság már nem sokban különbözik a mi gazdaságunk az amerikás gazdaságoktól sem. Ámbátor az itt élők nemigen emlékeznek, hogy mikor is építettek a közösben közösen utoljára komp. lett állattartó telepet. Négyszázan a zsebkendőn — Pedig a képlet egysze­rű — mondja Tóth Sándor, a nagyrozvágyi termelőszö­vetkezet elnöke. — A közös gazdaságnak ugyanis szük­sége van az alaptevékeny­ségre. Eképpen tehát nem­csak a föld művelésére, fia­nem az állatok tartására is. A rozvág.vi emberek mindig szerették az állatokat, tarta­nak is otthon eleget. Szere­tik a tsz-ben is. Mégis! Mi­kor idekerültem elnöknek, és megláttam a hetvenöt vén tehenet kint a tanyán, azt mondtam: ebből elég! Aztán felszámoltuk az ága­zatot. De csak átmenetileg, hiszen ezen volt a hangsúly. Átmenetileg! Addig, amíg nem lesz pénzünk ered­ményt hozó állományt vá­sárolni. Nos, tavaly közel 11 millió forintért vettünk 330 vemhes üszőt, ötvenet rögvest kiadtunk háztájiba — az igazság az, hogy Roz­vágyon olyan nagy az ál­lattartási kedv. hogy akár az összesei kiadhattuk vol­na a tagoknak —, a többit a telepen tartottuk. Akkorra ugyanis már megszületett a döntés, .élve a kedvező ál­lami támogatással, megkezd­jük a telepi rekonstrukciót, fejqházat építünk, technoló­giát módosítunk. Az álmokat azonban kor­dába szorította a pénz, il­letve a pénztelenség. A szö­vetkezet vezetői azt a ter­vezőt választották, aki a legolcsóbban dolgozik, azt a kivitelezőt aki a leggazda­ságosabb, s olyan fejőházat, amelyik a legegyszerűbb. Így végül a fejöház öt és félmilliót emésztett fel, a tel­jes telepi rekonstrukció pe­dig 19 milliót. Még szeren­cse, hogy besegített a me­gyei tanács három és fél­millió forintnyi támogatásá­val. A tőkeszegény termelő- szövetkezet bizonyította, ha valamit nagyon akar az em­ber, azt meg is valósítja. — Hamarosan elkészül a telep. A telep, csupa nagy­betűvel. mely nékünk azt jelenti, hogy a jövőben nem 75, hanem ebben a zseb- kendőnyi termelőszövetke­zetben 400 tehenei tudunk tartani, s a gondozást ke­vesebb emberrel oldjuk meg, azaz a munka hatéko­nyabbá válik — bizonyítja az elnök. A fejőházat kintjártunk- kor „üzemelték be", ami nagy munka, odafigyelést kíván, hogy az újhoz kény­szerű szokásában az állal termelése ne essen vissza. Novák Endre, főállattenyész­tő fáradhatatlan, pedig na­pok óta nem tudja kialudni magát. — Az első akadályt tehát sikerrel vettük. Az igazi mégis az lesz, amikor már teljesen birtokunkba vehetjük a telepet, amikor befejeződik az építkezés, s megkezdődhet a szakmai munka. Novembertől az állatte­nyésztők csak az állatte­nyésztés sikeréért dolgoznak. A szövetkezet vezetősége most már egészen máson tö­ri a fejét. — Napok óta azt számol­juk, osztunk és szorzunk. hogy a következő évtől ér­vénybe lépő új szabályozás mellett mit kell másként tennünk. Mit csináljunk. hogy a közös gazdaság is gyarapodjék, s a tagok se járjanak rosszul. Bár kis termelőszövetkezet vagyunk, az érvénybe lépő jövedelem- adó ’88-ra érvényes kénysze­rű vonzata: a bruttósítás számunkra is kemény dió. Persze, hogy szeretnénk, ha tagjaink mind többet keres­hetnének, szeretnénk ha az itt dolgozó emberek évről évre jobban élnének. Ám azt is látjuk, hogy a közös­ben a közös dolgók elvégzé­se után e cél megvalósítása mind kevesebb reménnyel kecsegtet. Ezért átérté­keltük a helyzetünket, s azt mondjuk: az litt élő emberek elsősorban egyéni munkájuk alapján találják meg számí­tásukat. Otthon a háztáji­ban, s ehhez teremtsük meg a feltételeket. Elképzeléseink szerint tehát a jövőben né­hány főágazat, így az áru­termelő növénytermesztés, a szakosított tejtermelő tehe­nészet, nagyteljesítményű gépek üzemeltetése, a köz­ponti gazdálkodás alatt ma­radnak, míg egyéb ágazato­kat, például a háztáji állat­tenyésztés. kertészet, szol­gáltatás, szakcsoporti formá­ban végeznék a tagok — mondja az elnök. Átalakulóban a rozvágyi termelőszövetkezet nemcsak termelésében, felépítési szer­kezetében is. A kényszerű váltások igénye az itt élő emberekben fogalmazódott meg először. S ez a biztosí­ték arra. hogy megvalósítá­suk saját akaratukból törté­nik és jó úton haladnak. Balogh Andrea Holnap ünnepélyes avató KISZ-lakótelep Kazincbarcikán BVK-s fiatalok leendő otthonai A VI. ötéves terv indítá­sakor már nyilvánvaló volt, hogy az elkövetkezendő évek­ben — a hiányzó állami költségvetési keretek miatt — jelentősen csökken az ál­lami lakásépítések száma. Az arány a magánerős lakás- építkezések felé tolódott el, s mindenekelőtt keresni kel­lett annak a módját, hogy megteremtődjenek a fiatalok lépcsőzetes lakáshoz jutásá­nak a feltételei. Ennek érde­kében a Kommunista Ifjú­sági Szövetség országosan meghirdette a magánerős KlSZ-lakásépítési akciót, melynek egyik aktív részesé­vé válla Borsodi Vegyi Kom­binát is. Az akkori felmé­rések szerint több mint öt­százan igényelték a nagyvál­lalat segítségét. A következő lépésben megszületett az ál­lásfoglalás, mely szerint az elkövetkezendő években tető alá kell hozni 196 telepsze­rű, többszintes sorházat va­lamint 40 családi házat. Ez­zel is segítve a lakással nem rendelkező fiatalok otthon­teremtési szándékát, melyet egyrészt saját munkájukkal, másrészt vállalati támogatás­sal valósíthatnak meg. Az akció szervezői széles körű feltáró és elemző mun­ka után döntöttek a város- rendezési terveknek és az építkezők igényeinek leg­megfelelőbb lakástípusok mellett. 1982 júniusában megalakult a BVK KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szö­vetkezet. Az építkezés 1983 tavaszán kezdődött meg a tereprendezést követően, úgy hogy a vállalat hatmillió fo­rintot biztosított a közmű­vesítéshez, s a kivitelezést is magára vállalta. Ez a segít­ség azzal az előnnyel járt, hogy az egy főre jutó telek- vásárlási költség 110 ezer forintról 65 ezer forintra csökkent. Az akcióban részt­vevő dolgozók a vállalattól 100 és 150 ezer forint köl­csönt igényelhettek. További segítséget jelentett, hogy a BVK önköltséges áron bizto­sított ajtókat, ablakokat, ked­vezményes fuvart, zsalu és állványanyagokat. kisgépe­ket és még számos segéd­anyagot kölcsönzött a fiata­lok számára. A közeljövőben átadandó és a már átadott lakások 110 illetve 150 négyzetmétere­sek, átlagos építési költsé­gük 800 ezer forint, s így az összesen 196 lakás összkölt­sége 180 millió forintra rúg. Ha figyelembe vesszük, hogy a városban az új lakások forgalmi értékénél 15 ezer forint négyzetméterből in­dulnak ki, ennek alapján a tényleges lakásérték 408 mil­lió forint, ami egyben azt is jelenti, hogy az építkezők saját munkájukkal, a szerve­zéssel és a vállalati segít­séggel mintegy 220 millió forint többletértéket állítot­tak elő. Az építtetők és a kivite­lezők a lakások átadását eredetileg 1986-ra tervezték, de az időközben bekövetke­zett áremelések miatt a pa­neles építési módról át kel­lett térni a hagyományos anyagokra és a házilagos ki­vitelezésre. Ez sem jelentett azonban olyan akadályt, ami meghiúsította volna az el­képzeléseket így ebben az évben immár 134 lakás épí­tése fejeződött be, zömébe már be is költöztek a tulaj­donosok. ötven lakásnál a befejező munkálatokat vég­zik, s rövidesen ezek is lak­hatóvá válnak. Elmondható, hogy a BVK KISZ-bizottsága által kezde­ményezett, a vállalatvezetés messzemenő támogatását él­vező lakásépítési akció si­kerrel zárult. Ennek végére tesznek pontot november 6- án, az ünnepélyes lakótelep­avató alkalmával Kazincbar­cikán. Cs. Gy. Ha adják át Elkészült a bánrévei vasúti bid # A híd helyére emelése a legkényesebb munka, pre­cíz, összehangolt tevékeny­séget igényel a szakembe­rektől. Ehhez behúzóáll­ványt építettek a folyó fölé és szeptember 28-án és 29- én csődökkel húzták a he­lyére az építményt. Az első fázisban a régi vágánnyal párhuzamosan mozgatták a hidat, majd október 20-án és 21-én oldalirányba húz­ták, miközben a régi hidat elhúzták a helyéről. Talán ez volt a munka legnehe­zebb fázisa, hiszen a legki­sebb hiba is súlyos követ­kezményekkel járhatott vol­na. Az átépítés idejére a vasúti forgalom is szünetelt, sőt néhány ipari cégtől is türelmet kellett kérnie a MÁV-nak. A szakemberek baj nél­kül elvégezték a munkát, s megtörténhetett a vágányok összekötése is. A még hátra­lévő kisebb munkával a múlt hónap végéig végeztek az építők. A 66 méter hosz- szú híd 65 millió forintjába került a MÁV-nak, s a 360 tonna súlyú acélszerkezet teherbíró-képessége megfelel a mai követelményeknek. A miskolci igazgatóság szak­emberei elmondták, hogy a híd átadása része a Miskolc —Ózd vasútvonal korszerű­sítésének. A bánrévei vasúti Sajó- híd ünnepélyes átadására ma délután 1 órakor kerül sor, amelynek keretében ki­tüntetéseket, jutalmakat ad­nak át a példamutató mun­kát végzett dolgozóknak. Szakszervezeti tanfolyamok Takarmány­keverő özem Bőcsön Ma délelőtt tíz órakor ad­nak át egy új takarmány­keverő üzemet a megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat bocsi telepén. Mint Illovai Istvántól, a GMV igazgatójától megtud­tuk, ez az új üzem gyakor­latilag a hernádnémeti ke­verőüzem áthelyezése, hisz ez már korszerűtlen, s csak keveréktakarmány gyártásá­ra volt alkalmas. Raktárhe­lyiségek hiányában sem az alapanyagot, sem a készárut nem tudták gazdaságosan tárolni. Mindezeket figye­lembe véve állították le ezt a régi üzemet, s a múlt év áprilisában megkezdték a beruházási programot, az új létesítmény kialakítását, ahol már granulált tápot is elő tudnak állítani (melyre egy­re nagyobb az igény) és megfelelő raktárkapacitás is rendelkezésre áll. Az új szo­ciális épület pedig 60—70 fő munkakörülményeit javít­hatja. Kazánház is épül, s ezzel együtt a beruházás összesen 40 millió forintba került. Az új adórendszerrel és az ömálló vállalati gazdálko­dással kapcsoilatos más is­meretek elsajátítását az élelmiszeripari-üzemek szak­szervezeti vezetői és aktivis­tái részére — az ÉDOSZ szervezésében — tanfolya­mokon, előadássorozatokon teszik lehetővé. Az élelmi- szeripari szakágazatok szb- titkárai számára országos értekezleteket tartanak, eze­ken az iparági sajátosságok figyelembevételével elemzik egyebek között a bérek brut­tósításával kapcsolatos te­endőket és a kollektív szer­ződések elkészítéséhez ad­nak útmutatást, segítséget. Megvitatják a jövő évi szak­mai feladatokat is, minde­nekelőtt azokat, amelyek a lakossági ellátással, illetve az exportfeladatok teljesíté­sével kapcsolatosak. A megyékben az élelmi­szeripari üzemek tisztségvi­selőit, a bizalmiakat, főbi­zalmiakat és a szakszerve­zeti bizottságok tagjait ké­szítik fel a soron következő tennivalókra. Általában 50— 60 résztvevője van ezeknek a tanácskozásoknak, ame­lyek többnyire egynaposak, de — amennyiben az adott térségében az átlagosnál na­gyobb súlya van az élelmi­szer-termelésnek — egy-két napra jönnek össze az érin­tettek. Az ÉDOSZ-nál azért tart­ják fontosnak ezeket a meg­beszéléseket, mert az élelmi­szer-ágazatnak egész sor olyan sajátossága van, amely eltér más iparokétól; ezeket figyelembe .kell venni a kol­lektív szerződésekben, ellen­kező esetben elsikkadna a kollektívák érdekeltsége. Az élelmiszeripari üzemek jó részében a nyári szezonban -három műszakban folyik a -termelés, igen sokan dolgoz­nak i-lyen-kor nyújtott mű­szakban és nagy számban foglalkoztatnak külső mun­kaerőt. A téli szezonban -már kisebb a munkatempó, hiszen ilyenkor jobbára a termékek csomagolása, üve­gekbe való töltése ad mun­kát. Erre tekintettel kell lenni a bérezésnél a továb­biakban is, ugvanúgy, mint arra, hogy mindennek az el­lenkezője is igaz: például a cukoriparban, ahol éppen az őszi-téli időszakban tart a főszezon. Az élelmiszeriipari üzemekben a kollektív szer­ződések alakításánál számol­nak azzal is, hogy eddi«, nem egy helyen 10—15-féle pótlékot számoltak el, s bár jövőre egyszerűsítik a bére­zést, — az értekezletek tanú­sága szerint — egybehang­zó a kívánság: tartsák fönn például a minőségi termelés megkülönböztető ösztönzőit. Az exporttermelésben, ahol a kollektíváknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniök azért, hogy megfeleljenek a követelményeiknek, a továb­biakban még nagyobb sze­repet szánnak a végzett munka differenciált anyagi megbecsülésének. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom