Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
1987. november 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A felvásárlási láz egyik tüzes szintere napjainkban a bútorpiac. A legdrágább import szekrénysoroktól a féllábú székig, szinte mindent felvásárolnak az emberek. Az építkezők (akik más piacokon is érdekeltek) és a lakásvásárlás előtt állók ijedtek meg leginkább, s mivel már alig van kínálat, válogatás nélkül vásárolják a bútorokat, mit sem törődve színnel, funkcióval, mérettel. így kerülnek manapság bárszekrények, drága ülőgarnitúrák az istállókba, a pajtákba, a pincékbe, amíg felépül a ház. Ki tudja, megéri-e? Annyi bizonyos; jövőre nehéz lesz megszabadulni a most sebtiben megvett szekrénytől, ha az történetesen nem fér el az új lakásban. Nehéz lesz, hiszen a bútor- gyártás és -kereskedelem kínálati pozícióba kerül, bőven lesz miből válogatni, ha drágábban is . . . Többet gyártanak A miskolci Avas Bútorgyár dolgozói, vezetői mondják, hogy a „látásból ismerősök" is protekciót kérnek tőlük, egész nap csüngnek a telefonok, a portás alig győzi udvariassággal, durván mégsem küldheti el a potenciális vevőket. — Ötvenhárom kiskereskedelmi bútorbolttal állunk kapcsolatban Budapesten és Észak-Magyarországon, szerződési kötelezettségünk van, nem tudunk egyéni igényekkel foglalkozni. Nekünk is, akárcsak a kereskedőknek, nehéz nemet mondanunk. Túlórákkal, feszített munkatempóban dolgozunk, hogy néhány millió forinttal megfejeljük a tervünket, év végéig körülbelül 5 millió forinttal teljesítjük túl. Csepp a tengerben ... — mondja Deák István igazgató. Ennek a gyárnak soha nem voltak értékesítési gondjai, bútoraikat szeretik a vásárlók, mert a minőség folyamatosan tartja a jó közepes szintet, és a magyar bútorpiac egyik legolcsóbb termelője. Tíz-tizenegyféle szekrénysort készítenek, ezek közül a legolcsóbb 20 ezer, a legdrágább 38 ezer forintba kerül. A tervezőgárda öt- letess'égét dicséri, hogy majd’ minden miskolci ipari vásárról elhoznak egy díjat. Díjas volt annak idején a Borsod-ex, a Hernád- ex szekrénysor, ma is ezek a típusok a gyár vezértermékei. Az éves termelés felét ez a kétfajta szekrény teszi ki. Vallják a bútorgyárban, hogy egy-egy tíAz október végi éjszakai fagyok annak ellenére nem okoznak már gondot a mezőgazdasági termelőknek, hogy az idén a szántóföldi és a kertészeti növények érése legalább két héttel megkésett. A MÉM szakemberei szerint más lett volna a helyzet, ha a fagyok korábban érkeznek, akkor a kukorica még olyan állapotban volt. hogy a szemek károsodtak volna. Most azonban az érés már csaknem mindenütt befejeződött, igaz a szemeknek még mindig túlságosan magas a nedvességtartalma, és emiatt mesterséges szárításra van szükség. Október vége felé a kukoricának már több mint a felét letörték. Tavaly ilyentájt lényegesen előbbre tartottak ezzel a munkával. Az idén azért kellett fékezni a tempót, mert a termés víztartalma sokáig meghaladta pust nem szabad sok éven át gyártani, mert túlhaladja az idő. Ök szívesen leáll- nának már ezek gyártásával, de a kereskedelem nem hagyja. Minden évben meghívják egy alkalommal a bútorboltok vezetőit, és megbeszélik, mit igényel a lakosság, mit tud ajánlani a gyár. Megvolt már az idei találkozó, lekötötték a gyár jövő évi teljes kapacitását, a két szekrénysorból jövőre is sokat rendeltek. Komódok vagonszámra — A megnövelt belföldi termelés mellett exportkötelezettségünk is van — sorolja a termelési programot a gyárigazgató. — 1977-től exportál az Avas Bútorgyár, jelenleig a Német Szövetségi Köztársaságba gyártunk komódokat. Felfelé ível az exporttevékenységünk, tehát ezt a munkát nagyon komolyan kell vennünk, nem engedhetünk a minőségből, és a határidőkből sem. A szerződésünk szerint az év végéig heti egy vagon komódot kell kiszállítanunk. A német partner jövőre kétezerrel több, összesen 12 000 komódot rendelt meg nálunk, és úgy látszik „tovább adta" a címünket, mert egy másik megrendelő is érdeklődik az Avas bútorok iránt. Szükségünk van a márkára, hiszen elég sok importanyaggal dolgozunk, és jövőre lízinggel szeretnénk beszerezni néhány alapgépet. a harminc százalékot és még mindig viainniaik iaz országban ctyiam tenülételk, ahol 30 százalék körüli értékeket mérnek. A mesterséges szárításra jelenleg is mindenütt szükség van; a szárítóberendezések teljesítményéhez kell most igazítani a betakarítás ütemét, nem pedig a betakarító gépek kapacitásához. Ez kisebb fönnaka- dást okoz az őszi munkáknál. amelyek lényegesen előbbre tartanának, ha a természet nem „mulasztotta" volna el a kukorica kiszárítását, tökéletes beérlelését. Emiatt a mezőgazdasági termelőknek eléggé nagyok a költségeik; annál is inkább, mert ugyan máskor is gyakran van szükség mesterséges szárításra, ám amíg az elmúlt években 22—23 százalékról kellett „leapasztani” a nedvességet a megkívánt 14 —15 százalékra, addig az idén egy lényegesen nedvelehát meg kell teremtenünk a valutát. Az alapgéppark korszerűsítése tovább már nem halasztható, menta műszaki állapot lassan a minőség rovására megy. Nekünk pedig színvonalas árut kell gyártanunk, ha a következő években meg akarunk maradni az exportpiacon, és a kínálati pozícióba átcsapó hazai bútorpiacon. 1 •• n Jovore: verseny a vevőért A most felvásárolt bútor- dömpingből egyértelműen az következik, hogy jövőre pangás lesz a bútorüzletekben. Gyártók és kereskedők versengenek majd értünk, vásárlókért: gyönyörű világ. — Már most fel kell készülnünk a számunkra nehezebb korszakra — mondja Deák István. Az első negyedévben megkezdjük egy nagyon szép szekrénysor sorozatgyártását. A Dáridó — ezt a fantázianevet kapta — mintadarabját már láthatják a vásárlók a gyár boltjában. Számítanunk kell arra is, hogy a mostanában nehezen beszerezhető kisbútorokat keresik majd az emberek. Tehát nekünk sokkal többet kell gyártanunk kisasztalból, cipősszekrény- ből, komódból és mindenből, amit igényelnek, keresnek a vevők. Nagy gondot fordítunk az információszerzésre, és igyekszünk jó minőségben, elfogadható áron dolsebb termény kerül a szárítóberendezésekbe. így a költségek is megnöveltednek és fönnáll a veszélye annak, hogy amennyiben nem tartják be a szárítás szigorú műszaki előírásait, úgy a kukorica értékes anyagai elbomlanak. A vetések országszerte befejezéshez közelednek. A búza vetőmagjának 90 százaléka van már a földben. Azért nem több, mert a késői érés miatt az úgynevezett előve- temények betakarítása lassabban halad, s emiatt a szántóföldeket nem tudták a traktorok időben előkészíteni. Ez némi késedelmet jelent. Az adatok szerint azonban a vetőszántással immár csaknem mindenütt elkészültek. így nincsen akadálya a gyorsított vetésnek. A gyümölcsöskentékiben iáiig van szüretelniivaló, ugyanúgy a szőlősökben is közvetlenül befejezés előtt: áll a fürtök szedése. (MTI) # A kenézlői almáskertek árnyékában volt egy tejtermelő tehenészeti telep. Egy 324 férőhelyes, pavilonos rendszerű, szakosított telep, ami rend és fegyelem dolgában bármikor, bárkinek példát mutathatott. Régi igazság, hogy ahol pedig rend és fegyelem van, ott tisztaság mutatkozik, s eredmény jelentkezik. A szövetkezetben az egy tehénre jutó tejtermelés keresztezett állománynál meghald ja az 5100, magyar tarkánál pedig a 4100 litert. Ki csodálkozik ezek után, ha a kenézlői mérleg szerint minden liter kifejt tej 1,5 forint tiszta nyereséget hoz a közös gazdaság kasszájába. Szóval a kenézlői almáskenték árnyékában lévő tehenészeti telepet díszes kapu zárja el a külvilágtól. A kapun a felirat mellett a létesítés dátuma, 1971. Mostanság fesltik a kaput, a kapu mögött pedig lázas építkezést láthat a aailteodii úton járó idegen. — Igaz, a hetvenes évek elején épült a közös gazdaság 1-es s zám alatt nyilván- tartott telepe, de ott mostanra a technológiai berendezések elavultak — mondja Dankó Bertalan, a kenézlői Dózsa Termel őszövetkezet elnökhelyettese. — A berendezéseik. avulásával egy időben hirdette meg a minisztérium a tehenészeti telepek rekonstrukciós támogatását, így szövetkezetünkben is az átépítés mellett döntöttünk. Elgondolásunk szerint így megvalósítható a nagy álom, azaz a kötött tartásról áttérhetünk a kötetlenre. Fejőházat építünk, istállókat bővítünk. Szóval az egész szakosított szarivasmairhatartásun - kát új alapokra helyezzük. Mindezt persze mondhattam volna múlt időben is, mert az 1985-foen megfogalmazott korszerűsítési tervek java mostanra megvalósult. Az átalakítási, illetve építési munkálatok 1986 végén kezdődtek. Elkészült a fejőház, másfél új, valamint egy ótsaalbotit régi istálló, a kii- szolgállótér és étetőaszttal, karámrendszer, szóval mindaz, am.i lehetővé teszi az állomány zökkenőmentes átállását az új tartástechnoA műszaki leleményesség, és természetesen a gazdaságosságra törekvés sok jó ötlet megvalósítását teszi lehetővé. Mint például az Encsi Erdő- és Fafeldolgozó Társulás encsi üzemében a gőztermelést. Amint azt Kalliia László, a társulás igazglatójla elmoin- dottia, az ©hergtonadiomaűi- zálási program keretében valósították meg a fa feldolgozása során keletkező hulladékanyag hasznosítását. A fűrészport elégetik, s azzal tógáéhoz, mégpedig oly módon, hogy az üresen maradt istállókat a jövőben fo- lyamáitosan lehessen tovább építeni. — Remélhetőleg 1988-ra befejeződik a teljes rekonstrukció, mely most 25 milliónyi forint fejlesztési alapot terhelt le a közös gazdaság kasszájából. Igaz, alklkor visszataapjulk az összeg felét, ám 25 millió forint .oly nagy pénz, hogy minden más egyéb szövetkezeti beruházást — persze átmenetileg — le kellett fújnunk. A telep ugyanakkor nemcsak átalakul, hanem bővül is, így a mostani 350 férőhely- lyel szemben 600 tehén tartására nyílik mód. A kenézlői Dózsa Termelőszövetkezet a megye egyik leggazdagabb, kiegyensúlyozottan gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzeme. Adódik a kérdés: ugyan mi oka lehet amniafc, hogy bár nyereséges, de korántsem a legjövedelmezőbb ágazatba fektetik a pénzüket? Mégpedig oly módon, hogy az állattenyésztés beruházása minden mással szemben prioritást élvez. Az elnökhelyettes nem sokat töpreng a válaszon. — Meggyőződésünk, hogy a szövetkezet jövője nemcsak itt, máshol is megkérdőjelezhető jó alaptevékenység nélkül. Az alaptevékenységet tehát folyamatosan építeni, a termelést bővíteni kell. A mennyiségi szemlélet mellett ugyanakkor mind nagyobb teret kell engedni a minőség fogalmának. Említettem, hogy közös gazdaságunkban az állattenyésztés meghatározó, nyereséget hozó főágazat. A tejtermelés esetében azonban a rekonstrukcióval sikerül ténylegesen kettéválasztani a holstein fríz keresztezett állományt a tisztavérű magyar tarkától, s ezáílitial eillkezdődhét egy igaz örömet és remélhetőleg sikereket hozó tenyésztői munka. A .magyar tarkáinál a jövőben szeretnénk a minőséget javítani. Úgy lérezgőzt termelnek. Ezt az energiát pedig a saját üzemükön kívül a Mezőgép Vállalat encsi gyáregységénél értékesítik, ez az üzem veszi azt át. A gőz eilőáillíitésáira a MÁV- tól vásónolllbak három üzemen kívül helyezett gőzmozdonyt, s most ezekkel fejlesztik a gőzt. Ezzel az ener- giia’tadiciruai)iizálás.;iat megközelítőleg 4 millió forint értékű importkoksz kiváltását tették lehetővé. Így sikerült zük, e fajtánál a 4100 literes tejtermelés egyáltalán nem szégyellni való, ha azonban sikerül a termelés színvonalát növelni, mégpedig oly módon, hogy a gyengébben tejelő, de jobb húsformát mutató egyedekböl majdan egy húságazatot is létrehozhatunk, munkánk már nem volt hiábavaló. Nem titkoljuk, reális alapokon nyugvó ólmunk egy magyar tárka törzstenyészet kialakítása. S még egy mondatot a rekonstrukcióról. Az átépített telepen lényegesen több tejet termelhetünk majd, — s ami mostanság ugyancsak fontos —, kevesebb élőmunka felhasználásával. Az építés úgy zajlott, hogy közben a termelés egyetlen pillanatra sem állhatott meg. A kötött tartásról a kötet- llanre vialló átállás ideejie 1987 október első hete volt. Ott- jántunkkor mar második napja élvezték a jószágok a szabadság ízét. Mint a felszabadított rabszolgák — jegyeztem meg kissé ironikusan kísérőtársamnak, Gyürky Attila főágazat-vezetőnek. — Olyanok — bólint —, ám amikor elérkezik a fejes ideje, idegenkednek a fejőháztól. Eleinte minden erejükkel ellenálltak az újnak, de lassan szelídülnek. Kétségtelen, az első napokban jelentősen visszaesett a termelés, de ma már elmondhatom, mindez a múlté. A kenézlői közös gazdaság elképzeléseit az Alcsiired termelési rendszer technológiájának adaptálásával valósította meg. Az Alcsüced szakemberei bordó munkaruhában egy álló héten keresztül, hajnaltól napestig szoktatták az állatokat, s tánítottáik az embereket. A tehenészeti telepen október elején mindenki tanult. A lecke vége pedig úgy hangzik: lám, lehet egyszerűbben. kevesebben, többet fcermistoi. a feldolgozó üzemben egy „zárt kört” kialakítani, ahol gyakorlatilag hulladékmentes technológiával dolgoznak. Az üzemben sikeresen megvalósított energiaracionalizálás újabb ötletet adott, s újabb, eddig veszendőbe menő anyag feldolgozására serkenti a társulást. Az újabb terv szerint az erdőben maradó és korh adásra ítélt hulladék feldolgozására készülnek. Ezt az erdőben keletkező hulladékot a helyszínen dolgoznák fel úgynevezett aprí.töknialk, s ezzel növelnék a gőztermelést, ami a társulás jövedelmezőségét is növelné, egyúttal pedig az eddig 'kánba veszett anyagot is hasznosítaná. gozni. Lévay Györgyi fiz éjszakai fagyok már nem okoznak kárt a mezőgazdaságban Balogh Andrea Fotó: Dobos Klára Fahulladékból - energia Tejtermelés magas szinten Megvalósult álom
