Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gyár és a környezet Mit kell tudni a Borsodnádasdi Lemezgyárról ? Azt mindenképpen, hogy a megye legrégibb iparvállalatai közé tartozik; sok hagyomány született, megannyi tapasztalat halmozódott fel a gyárban. Az itt dolgozó — most 2100 fős — kollektíva a nagy viharokat is átvészelve maradt talpon, és szerzett jól csengő nevet a cégnek. Mostanában is voltak viharos időszakok, de ezeket is túlélni látszik a gyár, sőt az ágazatot tekintve, a megye azon kevés gazdálkodó egységei közé tartozik, amelyek évek óta nyereségesen dolgoznak: az 1,6 milliárdos termelési érték várhatóan 1.15 millió forint nyereséggel jár együtt az idén. Akkor becsülendő igazán ez az eredmény, ha tudjuk, hogy mennyit változott a környezet az elmúlt években. És a gyár? Maradt a régi, vagy a gyárkapun belül is más szelek fújdogálnak? A megélt és a még várható változásokról beszélgettünk Béres Lászlóval, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatójával. — A vállalat vezetése szervezi, irányítja a munkát, önmagában ennyi is elég, vagy mást is meg kell tanulni ahhoz, hogy sikeres legyen a cég tevékenysége? — Biztos, hogy nem elég csalk szervezni és csak irányítani. Meg kell tanulni a jövőbe látni. — Innét, az ön igazgatói székéből látni a jövőt? — Jövendőmondók, látnokok egyiken sem vagyunk, de úgy kell csinálnunk, mintha azok lennénk. Ennek egyszerű a magyarázata. A munkást az érdekli, hogy lesz-e holnap is munkája. A művezetőt már az is foglalkoztatja, hogy mi lesz a jövő hónapban, a kereskedőnek viszont a következő negyedévre is kell gon dolnia. A vállalat vezetésének az a dolga, hogy öt évre előre lásson, mert egy állandóan változó, mozgásban levő környezetben kell termelnünk. A tervezéskor nem elég azt látni, hogy mit és hogyan csináljunk a jövőben, azt is tudnunk kell, vagy meg kell ereznünk, hogy milyen irányban mozdulhat a környezet. Meg kell próbálnunk kiszámítani partnereink várható cselekedeteit. Ez nagyjából egészében mindig sikerül, mivel gazdálkodó partnereinknek is hasonló a filozófiájuk, mint nekünk. — Ebben a bizonytalan környezetben évek óta nyereségesen dolgozik a vállalat. Ez hogyan lehet? — A Borsodnádasdi Lemezgyár egy meglehetősen sajátos helyzetben levő cég. Tulajdonképpen a vaskohászathoz kellene tartoznia, de mégis félúton helyezkedik el a kohászat és a gépipar között. Sőt, két évtizedes határozott törekvésünk volt, hogy kitörjünk a kohászatból. Egyre feldolgozottabb árukat, gépipari termékeket kívánunk gyártahi. A legnagyobb dilemmánk is ebből származik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a huszadik század utolsó negyedében százéves berendezésekkel, meglehetősen rossz munkakörülmények között már nem illik táblalemezt készíteni. A termékszerkezet- váltás viszont pénzbe kerül, Az építőipar a korszerű technológiáik és a magas fokú gépesítéá ellenére is idényjellegű iparág, mert munkáját a tél erősen befolyásolja, nehezíti, drágítja, esetenként pedig lehetetlenné teszi. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Építők Szakszervezete 28 vállalat téli munkájának tapasztalatait megvizsgálta, s kitűnt, hogy a vállalatok túlnyomó részénél veszteséges a téli munka. Insok pénzbe. Emiatt paradox módon, a matuzsálemi gépekkel vagyunk kénytelen előteremteni a szerkezetváltáshoz szükséges pénzt. Az szép lenne, ha a jövő év január 1-jén leállíthatnánk a lemezgyártást, és helyére 500 millió forintért személygépkocsi-kereket gyártó üzemet telepíthetnénk. Képzelje el, hogy 1988-ban a megye határán állna egy vadonatúj, korszerű gépgyár. — Nem félnek attól, hogy a kis lépések taktikája miatt további hátrányba kerülnek a versenytársakkal szemben? — De, nagyon félünk. Ez a félelem állandó stresszt jelent a vállalat vezetésének, és sok esetben lelkiismereti válságot okoz. Nem mindig tudjuk eldönteni, hogy lemaradásunk növekedésének mennyiben vannak objektív okai, illetve mennyire a saját tehetetlenségünk következménye. Biztos, hogy ez a lemaradás nagyobb, mint amilyet az ország helyzete indokolna. Ebben szerepet játszik az is, hogy az elmúlt évtizedekben a környezet nem kényszerítette a vállalatokat a konfliktusokat jobban felvállaló magatartásra. — Legvilágosabban a piaci versenyben derül ki, hogy mekkora a cég lemaradása. Ha a kényszerűség miatt továbbra is csak kismértékben fejlesztenek, nem félő, hogy elveszítik a piaci pozícióikat? — Lekopogom, de ez év második felétől érzékelhető élénkülés tapasztalható a lemezpiacon. Ebben az esztendőben egy sor új megrendeléshez sikerült hozzájutnunk, s ami reményt keltő, a lemezek mellett a kerék- pántok eladását is növelni tudtuk. Ez azt jelenti, hogy termelésünk közel 20 százaléka irányul külföldre, ami 4—5 millió dollárral növelte bevételünket. Számításaink szerinlt a tőkés piacon húsz- százalékos bővülés is elképzelhető. Azt kell mondanom, hogy a további tőkés export növelésének nem piaci, hanem kapacitásbeli korlátái vannak, ugyanis a vaskohászati vállalatoknak alapvető feladata a hazai feldolgozó- ipar igényeinek maradéktalan kielégítése. Emiatt még azokon a területeken sem bővíthetjük az exportot, ahol a belföldinél kifejezettebben nyereségesebb lenne az értékesítés. — Akkor kellene minél többet eladni, amikor veszik az árut. A kapacitások gyors ütemű bővítése viszont reménytelen... — Ha tetszik, ha nem, ezzel a helyzettel még jó ideig meg kell barátkoznunk. Más úton igyekszünk idomulni a piac követelményeihez. A mi esetünkben ugyanis két különböző dologról van szó. Élesen külön kell választani a lemez-, illetve a kerékpántexpartot. Azt tudjuk, hogy hosszú távon a lemeztermelés csökkentésével, esetleg megszüntetésével kell számolnunk. Ugyanakkor a pillanatnyi érdekünk éppen a lemeztermelés növelését igényelné. Ügy döntöttünk, hogy ennek ellenére sem költünk pénzt ilyen jellegű fejlesztésre, mert a jövőben a gépipari termékek felértékelődése várható. Jól emlékszem, két-három évvel ezelőtt még azt hittük, hogy csökkenni fog a kereslet a hagyományos háromrészes kerékpántok iránt. Azt gondoltuk, hogy ezeket a ferde vállú kerekeket felváltják majd a meredek vállú kerekek. Azóta világossá vált, hogy mind a két terméknek még hosszú ideig jó piaca lesz. — De csak akkor, ha meg tudnak mérkőzni a korszerűbb technológiával és fejlettebb gépparkkal rendelkező konkurens cégekkel. Ebben a küzdelemben nem elég a merészség és a vállalkozó szellem. — Eladható termék kell, nem pedig bátorság. A piac ugyanis nem az igazgató, vagy a vállalatvezetés bátorságát minősíti, hanem a felkínált terméket. Belföldön talán még elképzelhető, hogy rámenősóggel kelendővé tesz- szük az árut, akár a gyengébb minőségűt is, hiszen nem lehet mást kapni helyette. A világpiacon ez elképzelhetetlen. Csak következetes fejlesztésekkel lehet olyan minőséget produkálni, ami felkelti a vásárlók érdeklődését. Erre törekszünk mi is. A ’60-as évek közepén még csak táblalemezt gyártottunk. Néhány év múlva indult a járműkerékpánt- gyártás, majd a hetvenes évek elején az öntvényeink is megjelentek a piacon. így jutottunk el 1987-ig, amikor termelésünk egyharmada már nem tipikusan kohászati termék. Szándékaink szerint ez az arány tovább módosul, mégpedig úgy, hogy 1990-re eléri össztermelésünk 50 százalékát. — Akkor a „lemezgyár” tábla le is kerülhet a kapuról? — Ha a Rába Vagon- és Gépgyár nem változtatott nevet, akkor mi is megtarthatjuk a régit. Már csak azért is, mert a jövőben is gyártunk lemezt, de másfélét, mint eddig. A magasan ötvözött, nagy szilárdságú és nem szabványos méretű lemezek készítésével a piacon jelentkező különleges igényeket kívánjuk kielégíteni, öntvényekből is a magasabb értékű ötvözött, kopásálló öntvények részarányát növeljük. Más a helyzet a járműke- rékgyár.tásnál. A jövő év második negyedében mintegy 300 millió forintos költséggel új gyártósort helyezünk üzembe. Ezzel megduplázhatjuk kerékgyártó kapacitásunkat. Elhatározott szándékunk, hogy a rendkívül sokrétű külföldi igényt egyre szélesebb választékkal elégítsük ki. Nagyon várjuk a hazai gépkocsigyártással kapcsolatos kormányzati döntéseket, mert a kocsikhoz szükséges kerekek gyártását csak a Borsodnádasdi Lemezgyárban tudjuk elképzelni. Fónagy István dokolt tehát olyan idény- munlkarend alkalmazása, amely a heti munkaidőt a téli hónapokban az eddiginél rövidebbre szabja, s az építésre jóval kedvezőbb főidényben hosszabbítja meg, hogy kiegyenlítse a 'különbséget. Mégis csak néhány vállalat élt a múlt télen azzal a lehetőséggel, hogy 32 órás négynapos munkahetet tartson, s a különbözetet nyáron pótolja. Termelési siker A Bodrogolasziban épített és a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt bor- iepárló üzem sikeresen befejezte az első termelési idényét. A termelés folytatásához — a téld fagykárok okozta szomorú szüret ellenére is — kellő mennyiségű alapanyagot tud biztosítani a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Bor kombinát. A mezőkövesdi új szakmunkásképzőben. Csákó Gyula felv. Csak minősített mákot szabad árusítani A munka egyszerűsítése és a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás érdekében júliustól a megyei Állategészségügyi és Élelmiszer- ellenőrző Állomáshoz tartozik szervezetileg a megyei Állategészségügyi Intézet. A növekvő feladatok további szervezeti korszerűsítést kívánnak meg, ezért tömörítik a munkahelyeket, a meglevő hat helyről három helyre költöznek az állomás munkatársai. — Szigorodnak az élelmiszer-higiéniai követelmények és Borsod megyében az utóbbi időben nő a termelési kedv, évente száz helyről jelzik, hogy élelmiszergyártó üzemet létesítenek, bővítik, vagy korszerűsítik a meglevőket. Hogy a gyártók mindehhez engedélyt kapjanak, a mi állomásunknak nagyon sok körülményt kell elbírálnia az üzem helyének kijelölésétől a próbagyártásig — mondja dr. Fehér József igazgató főállatorvos. — Hol létesülnek élelmi- szeripari üzemek? — Az állami szektorban bővítik a kapacitást, a Miskolci Likőrgyárban, a Borsodi Sörgyárban. A Miskolci Sütőipari Vállalat tanüzemet létesít, a vasgyári kenyérgyárban rekonstrukció kezdődött. A szövetkezeti szektorból kiemelendő a szentistváni tsz sütőüzeme. A magánkérelmek száma nagyon magas száraz- tésztagyártásra, vattacukor- készítésre, szeszfőzésre, szilc- vízgyártásra. A tanácsok csak akkor adják ki a működési engedélyt,, ha az élelmiszerek megfelelnek az élelmezésegészségügyi és minőségi követelményeknek. Néha előfordul, hogy az üzemet már a próba- gyártáskor be kell zárni, mert az állomásunk szak- véleménye negatív. Persze, nemcsak az új üzemek létesítésekor szigorú az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás ; munkatársai, láboratóriuma folyamatosan ellenőrzi a legjobb hírű, legpatinásabb gyártók termékeit is. — Milyen az élelmiszerek minősége napjainkban? — A megvizsgált termékek tíz százalékát kifogásoltuk Borsod megyében, ez körülbelül az országos átlagnak felel meg. Százhetvenöt esetben csak figyelmeztettünk, hetvenhárom alkalommal fegyelmi eljárást kellett kezdeményeznünk emberi mulasztás miatt, harmincháromszor szabálysértési feljelentést tettünk, nyolcvanegy esetben helyszíni bírságot szabtunk ki. Meglehetősen sok a zárolt, forgalomból kivont, átdolgozásra, vagy megsemmisítésre ítélt tétel is. Sebestyén János igazgatóhelyettes főmérnök a tartósan jó cikkeket sorolja: — mirelitáru, konzerv, sör, cukor, a miskolci, bocsi, pataki üdítők, a diósgyőri figurális csokoládéáru, a miskolci zsemle, kifli. — Milyen élelmiszereknek romlott a minősége? — Az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát üdítőitalainál hiányosságokat találtunk, morzsálódik és a gyorsított technológia miatt sokszor íztelen a házi jellegű kenyér. Ki kellett vonnunk a forgalomból az idegen megyéből érkezett, penészes szaloncukrot, és bár nagy a konkurenciaharc, nem mindig kifogástalan a maszekok által készített száraztészták minősége sem. Találtunk a boltokban olyan száraz- tésztát, amelyet —, hogy elfedje a tojáshiányt — sáfránnyal ízesített a készítője. Nincs különösebb gond a borsodi tej minőségével, most mégis azon fáradozunk a tejipari vállalattal, hogy a tej legalább három napig eltartható legyen a mostani egy nappal szemben. — Mik a tapasztalatok a zöldség-, gyümölcspiacon? — Az aszály ellenére megfelelő a minőség, de az osztályba sorolással változatlanul baj van, sok esetben első osztályú áron kínálnak másodosztályú árut. A rossz termés miatt a burgonyaszabvány változott az idén, már a 3 cm-es átmérőjű burgonya is első osztályúnak számít. A Belkereskedelmi Minisztérium utasítása szerint mák ezentúl csak minősítés után kerülhet piacra. — Miért? — A betakarítás során a mák közé kerülő héj alkaloidtartalma miatt károsítja az egészséget. A piacon áruló kistermelők is kötelesek állomásunkon minősíttetni a mákot. Fehér József főállatorvos elmondja még, hogy nem lehetünk elégedettek valamennyi húsipari termékkel. A nagyvállalat készítményeinek minősége változó, a boltokban sem mindig azt a tőkehúst kapja a vásárló, aminek azt feltüntetik. Dicsérik viszont a regionális vágóhidak áruinak minőségét. Stabilan, jók, háziasak, karakteresek a prügyi sertésvágó és -feldolgozó szakcsoport, a Mezőkövesdi Áfész és a felső - zsolcai tsz húskészítményei. — Nyugaton minden élelmiszert radiológiai vizsgálatnak vetnek alá. Nálunk? — Mi is folyamatosan vizsgáljuk az élelmiszereket, a tejet, húst, az indikátornövényeket, így a salátát, sóskát, spenótot, lucernát stb. A mért értékek megnyugtatók. A vizsgálatnál nem teszünk, nem tudunk különbséget tenni az exportáruk és a hazai fogyasztásra szánt áruk között. Az exportáruk esetében a vevő kontrollál, soha sem volt differencia az ő és a mi méréseink eredménye között. — lévay — 5 > * < Más szelek fújdogálnak? Idénymunkámul az építőiparban