Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
1987. november 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Mit hoz a holnap? Beszélgetés Cseh-Szombathy Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatójával A futurológia: jövőkutatás. Mi mégsem a távoli napokra voltunk kiváncsiak - valamiféle sci-fit írva, — hanem arra, hogy a reform mit hoz(hat) a magyar társadalomnak. A gazdasági reform elképzelhetetlen társadalmi átalakulás nélkül — ezt már saját bőrünkön megtanultuk. Mit hoz tehát a holnap, ha következetesen végrehajtjuk a gazdasági reformokat a magyar társadalomban? Mit jelent ez a mai osztályszerkezatet nézve, s a már megindult változásokból milyen jövőképet lehet festeni? Erről kérdeztük Cseh-Szombathy Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének igazgatóját. — A futurológia tudományát egy mondatban nehéz meghatározni — kezdte Cseh-Szombathy László —, mégis azt mondhatjuk: a múlt mozgásainak előrevetítése. Tehát először a tegnapot és a mát kell vizsgálni ahhoz, hogy megbízható jövőképet kapjunk. Mi a mai helyzet? Várjuk, hogy változás következzék be Magyarország gazdasági-társadalmi életében. Természetesen majdnem minden attól függ, hogy menynyire leszünk következetesek, másként: milyen gazdasági és politikai döntések születnek ma és holnap. A folyamatokat — a trendeket — azonban vizsgálni lehet. Ezekről elöljáróban any- ny.it, hogy rendkívül szomorúak. Itt van mindjárt a népesség halandóságának növekedése. Az elmúlt tizenöt évben a harminc és hatvan év közötti férfiak halálozási aránya közel a kétszeresére nőtt. Nem volt járvány az országban — baj van az életmódunkkal! Vagy itt van egy másik adat. A májzsugorban meghaltak száma — ugyancsak az elmúlt .tizenöt évet véve figyelembe — négyszeresére emelkedett. A mutatók mögött ojtt kacag az alkohol! Az öngyilkosok száma 1970-től 50 százalékkal emelkedett. Pedig a hetvenes években még tartott a gazdasági felfutás. Az ok tehát nem a mai gazdasági pangásban keresendő. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom krízisben van. Mielőtt még két érvet mondanék erről a súlyos helyzetről, hadd szögezzem le: ennek a krízisnek oka a félarcúan bevezetett, majd megtorpanásra kóny- szerített, aztán újra, ímmel-ámmal elindított gazdasági reform. Érvünk: egész gazdasági helyzetünkből hiányzik a rugalmasság — idegen szóval a flexibilitás. Az előbbi kettőből azután egyenesen következik a harmadik: az emberek ma — ha meg akarnak élni, és a korábban megszokott színvonalon — önkizsákmányolásra kényszerülnek. — Az MSZMP határozata, a kormányprogram a reformról — ha következetesen végrehajtjuk — milyen változásokat hozhat a társadalom szerkezetében? Beszélhetünk-e egyáltalán még társadalmi osztályokról, vagy ma már rétegekről kell szólnunk? — Az osztályok ma már csak magyarázó kategóriák. A valóságos társadalmi szerep szerint rétegekről kell beszélni, amelyek meghatározásánál nemcsak a foglalkozást, hanem más jellemzőket is figyelembe veszünk. Más ma például Baranyában a Dráva mellett vagy Szabolcsban egy té- eszparoszt, és más Pest megyében, az, aki a nagyvárosi piacra termel. Vagy más a dunaújvárosi kohász és más a székesfehérvári Videoton gyár fehér köpenyes dolgozója. A társadalmi rétegeket ma a legkülönbözőbb szempontok szerint kell megkülönböztetnünk. A legfontosabbak: a foglalkozás, a jövedelmi viszonyok, a lakóhely, az, hogy hogyan él a társadalom beleszólási jogával. Mindezek mellett ma is családban kell gondolkodnunk. Más a helyzet ot|t, ahol a feleség titkárnő — teháit értelmiségi — és férje gépkocsivezető — tehát munkás. Vagy a feleség téeszdolgozó, a férj vasutas, stb. — Ezek a hazai és természetesen a világtendenciák mire mutatnak, egyszóval: mit hoz a holnap? — Beszéljünk tehát a trendekről. Növekszik — mert nem lehet másikónt — az értelmiség szerepe. Káros volt egyikor szembeállítani a fizikaiakkal az úgynevezett nem fizikai „állományt”. MoiS't jöttem Japánból. Ott a dolgozók 25 százaléka egyetemet végzett. Annak ellenére, hogy még talán a miénknél is keményebbek a felvételi körülmények. A jelentkezőik fele nem kerül be az egyetemre! Megkérdeztem: mit kezdenek ezzel a tengernyi friss diplomással? Meglepve mondták; a kereslet nagyobb. A hatékony termelés feltétele a diplomás dolgozó! Magyarországon a jövőben egyre több értelmiségivel kell számolnunk. Elhelyezkedésük körülményei is megváltoznak. Mert most elképesztően sok „Skriblert” — adminisztrátort — foglalkoztatunk. A decentra- lizáltabb igazgatási rendszer és a számítógépes forradalom azonban csökkenti — szerencsére — számukat. A munkásságnál jelentősen megnő a szellemi foglalkozásúak száma. Az „öreg szaki” csak fogalom lesz a múltból. Jönnek a fehér köpenyesek, a technikusi szinten dolgozók és az egyetemet végzettek. Az öreg száki szerepét átveszi a robot! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a bétán italian - és segédmunkás-gondunk növekedni fog. Részben azért, mert például az anyagmozgatást „elfelejtettük” gépesíteni. Nagyobbrészt azonban azért, mert az általános iskolát el nem végzők száma öt százalék körül marad. Nagyon sokan lesznek a „megrekedték”, akik hagyományos értelemben nem analfabéták, és mégis azok. Talán túlzás, hogy ma hazánk lakosságának harminc szá- szalóka „csak nevét aláírni tudó” analfabéta, de becsléseink szeriint a szám ijesztően magas. Egyszóval: jelentősen növekszik, illetve újratermelődik a „problematikus népesség”. Olyan arányban, mint Nyugait- Európáhan a vendégmunkások. Nálunk elsősorban a cigány lakosságból kerülnek ki a réteg tagjai. A parasztság. A legna-’ gyopb kérdés az, hogy a XXI. század első évében mennyien lesznek. Mindenesetre a gépesítéssel egyre kevesebben. Életformájuk is változóban van. Valószínű, nem fogjuk bírni a téeszek szubvencionálását úgy, ahogy például a Közös Piac tagországai teszik ezt a falusi gazdaságokkal. Fantáziát a melléküzemágak, a kisegítő ipari tevékenységek sokszorosodásá- ban látok. In.novatívak ezek az egységek, és sok szellemi tőke halmozódik fel bennük — hatékonyak. — Ez tehát a szocializmusba vezető út jövőképe? — Igen. Természetesen akkor, ha megvalósul az ésszerűség — a racionalitás — alapjára épülő termelés. Akkor, ha úrrá tudunk lenini az önki zsákmányolás riasztó járványán. Akkor, ha illően és okosan meg tudjuk oldani az időskorúak és nyugdíjasok foglalkoztatását. R. L. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a különböző üzemektől, vállalatoktól, intézményektől nyugdíjba vonuló párttagok Sárospatakon is elválnak a munkahelyi alapszervezettől, és külön nyugdíjas városi pártalap- szervezetet alkotnak. Egyedül a Kossuth Termelőszövetkezet nyugdíjasai maradnak továbbra is óbban a három termelőszövetkezeti párt- alapszervezetben, amelynek aktív dolgozó korukban is tagjai voltak. Így szorosabb, élőbb a kapcsolat a termelőszövetkezet és a nyugdíjasok között. Ezt azzal is elősegíti a téesz gazdasági és pártbizottsági vezetősége, hogy — Szendrei István párttitkár tájékoztatása szerint — évente két alkalommal üzemlátogatásra is meghívják a nyugdíjasakat. Ilyen látogatáson vettek Nyugdíjas párttagok részt a napokban is. Autóbuszon bejárták a Kossuth Tsz üzemegységeit, telepeit. Apróhomok tanyán megtekintették a szarvasmarhatelep 50 millió forintos költséggel történő teljes felújítását. Innen ellátogattak az egy éve épített, nagy teljesítő- képességű takarmánykeverő üzembe, majd határszemlén vettek részt. Örömmel tapasztalták, mennyire megerősödtök, zöldellnék már a téesz búzavetései, s hogy a tavasziak előkészí téséh ez szükséges mélyszántást is befejezték. A .nagy állatállományra és a keverőüzemre való tekintettel — csökkentve a búza területét — tavasszal 2000 hektáron vetnek kukoricát. Eibéd után az ipartelepen működő tehergépkocsi-szervizt, a műanyag- és szitaüzemet, a vasszerkezeti és az esztergályosüzemet tekintették meg. Jócskán estébe hajlott már az idő, mire a nyugdíjasok befejezték látogatásukat. Kicsit el is törődtek a sok látnivalótól, de — mint mondták — megérte, hiszen mindnyájukat. átmelegítette az a jóleső érzés, milyen sokat fejlődött, gyarapodott a termelőszövetkezet a nyugdíjba vonulásuk óta eltelt néhány esztendő alatt. (h. j.) Csapat- versenyben első helyen Magyar gyorsírók nemzetközi sikere Sikeresen szerepeltek a magyar gyorsírók a múlt hét végén Weimarban megrendezett nemzetközi gyorsíróversenyen. Az NDK műemléki kisvárosában hat nemzet (a bolgár, a cseh, a lengyel, a magyar, az NDK-beli és a szlovák) képviseletében 33 kiváló gyorsíró mérte ösz- sze tudását. Az egyéni vetélkedésben a legsikeresebben Manfred Kehrer (NDK—A) szerepelt; a 2. dr. Baczony László (MTI), a 3. Jaroslav Konu- pek (cseh) lett. A csapatversenyben az első helyen Magyarország (dr. Baczony László, Árvayné Dani Judit — Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, Sánta Anikó — MTI) végzett, a 2. a cseh válogatott, a 3. az NDK A csapata. A versenyszöveg magyar nyelvű diktálója Szabadiné Raj Annamária volt, a szöveget Soós László fordította. (MTI) Kompon A mosodák nem hosszú életűek? — Az a véleményem, hogy ami a kisszövetkezetnél történt, természetes következménye volt azoknak a társadalmi, gazdasági hatásoknak, amelyek a szolgáltató üzem létrehozása után kialakultak - adja meg ezen írás alaphangját Kolláth Sándor, a megyei Kiszöv elnöke ... Beszélgetésünk tárgya egy immár nem létező kisszövetkezet, amelyet annak idején a „Zemplén” névvel jelöltek, tevékenysége pedig szennyes holmik mosására, vegy tisztítására szorítkozott. Egészen ez év szeptember közepéig, amikor is utolsókat hördülték a sátoraljaújhelyi kisüzem ütött-kopott mosógépei, s kezelőik végleg letették a lantot. A Zemplén rövid és tündöklőnek nem nevezhető működése befejeződött ... Történt pedig a nyolcvanas évek elején, hogy az újhelyi cipész szövetkezet elhatározta: mosással, vegy- tisztítással bővíti tevékenységét. Tehette ezt azért, mert a megyei vezetés jó ötletnek látta, hogy a központi szolgáltatásfejlesztési alap egy része így javítsa a térség ellátási szintjét. És mert az állami pénzhez és a saját- tőkéhez hozzáadott az országos érdidkvédelmi szerv, az OKISZ is. 1 A mosoda működésének első éve veszteséget hozott. Nem nagy dolog, tanulópénz! — biztatták egymást a vezetők. Közben azonban az alaptevékenység — a cipészet — jövedelme is csökkent. Egyre hangosabb fog- csikorgatással fizették ki a mosoda termelte veszteséget. A dolgok odáig fajultak, hogy választani kellett — új gazdálkodási formát, mert ez látszott kiútnak. — Mi azt javasoltuk, a mosó-tisztító üzem legyen leányvállalat — mondja dr. Kapros Tiborné, a megyei tanács ipari osztályának vezetője —, mert úgy véltük, könnyebben befolyásolható lesz a működése. — A Kiszöv elnöksége, s köztük jómagam is a kis- szövetkezeli formát támogattuk. Nemcsak azért, mert. így kedvezőbb adózás alá esett a gazdálkodó egység, hanem mert az. ott dolgozók is ezt akarták — teszi hozzá Kolláth Sándor. 1984. végén tehát közfelkiáltással megalakult a Zemplén Ruhatisztító Kisszövetkezet. Sorsa mintha fordulni látszott volna: az első évet, 1985-öt csekély nyereséggel zárta. A következő esztendő eleje azonban máris rosszat sejtetett. Sokan a közületi megrendelők közül saját mosodát alakítottak ki, s az Üjhely környéki háziasszonyokat sem kerülte el az automata mosógép vásárlási láz. A kereslet alaposan megcsappant munkájuk iránt: hetven tonnával kevesebb tisztítani valót vitték a megrendelők.-— Az említett 86-os év októberében vettem át az elnöki posztot — emlékszik v;ssza Gulyás András volt elnök. — Tudtam, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de hogy ennyire, azt nem. Kértem is a felettes szervek vizsgálatát. Amikor az eredményt megtudtam, próbáltunk kiegészítő tevékenység után nézni, de már késő volt. Hozzáteszi még, hogy a sikertelenség oka az is, hogy szolgáltatásaikkal kapcsolatban sok volt a reklamáció, nem kényeztették el a megrendelőket. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy lemaradtak a bérfejlesztésben. Aki óránként 18, 20 forintért, szezonon kívül pedig 12 forintért dolgozik, attól nem várható, hogy teljesítménye maximumát nyújtsa ... Az események eközben peregni kezdtek. A felettes szervek ez év áprilisában megállapították, hogy a kisszövetkezet a csőd felé sodródik, képtelen saját erőből talpra állni. Június közepén a miskolci Patyolat, ha kisebb zökkenőkkel is, de átvette a környék ellátását. Június 20-án a kisszövetkezet közgyűlésen határozta el, hogy feloszlik. A június 30-i Magyar Közlönyben megjelent a bírósági határozat a felszámolásról. Az aznapi .mérleg 839 ezer forint veszteséget mutatott. Veszteséget és nem alaphiányt! — Ennék köszönhető, hogy a kisszövetkezet tulajdonképpen nem ment csődbe — magyarázza Ignáczné Varga Ildikó, a háromtagú felszámoló bizottság tagja, aki egyébként a helyi telefongyár főkönyvelő-helyettese. Majd így folytatja: — A budaipesti Pénzintézeti Központ megbízásából hajtjuk végre a felszámolást, az MT '86jll-es rendelet alapján, ami „csődtörvényként” vonult be a iköztudat- ba. Sorolja a felszámolási eljárás teendőit, amelyek meglehetősen sokrétűnek tűnnek. El kell adniuk — végső soron árverés útján — g különböző gépeket, berendezéseket. Az értékesítésről zárójelentést készítenek az illetékes (fővárosi) bíróságnak, amely aztán nyolc napon belül dönt a vagyon tényleges felosztásáról. — A csődeljárás még csőd híján is nagy figyelmet, körültekintést igényel, főként azért, mert még nincs benne tapasztalatunk. Elmondja még, hogy a megmaradt tizenöt dolgozóból tíz már kedvezően (áthelyezéssel) talált új munkahelyet. Öten pedig —köztük a volt elnök — vagyonvédelmi és értékesítési feladatokat látnak el. Várhatóan számukra is a miskolci Patyolat ad munkát. Kérdés még az állami pénzből épült és még mindig értékes munkacsarnok sorsa... A Zemplén kisszövetkezet mindig a központi témák között szerepelt; felügyeleti, érdekvédelmi szervek óvták árgus szemekkel. — Figyeltük a vergődésüket, az elnökség mindig megvitatta mit lehetne értük tenni. Sajnos, már valamennyi ötlet későn jött. Az OKISZ sem látta érdemesnek a közvetlen segítség- nyújtást. Az pedig ismert, ha egy kisszövetkezet bajba jut, nem marad más számára, csak a felszámolás ... — mondja Kolláth Sándor. Mi is történt valójában? A sók bába közt elveszett a gyerek. Egy kis gazdasági szerveződés megszűnt, néhány ember keserű csalódással lett „gazdagabb”. Van azonban néhány tanulsága az ügynek. A Zemplén nem kerülhette el sorsát, mert csupán egyetlen tevékenységre szorítkozott, egy lábon próbált megélni. Akkor, amikor országosan számos példa mutatja: bizony, a mosodák nem hosszú életűek, ha csak mosásból akarnak megélni. De int a példájuk arra is: a pillanatnyi haszon érdekében nem szabad feladni a jövőt. Mert hiszen a kisszövetkezeti forma jelenleg nemcsak a jó kereseti lehetőségeket, kedvező adózást rejti, hanem azt is: a bajból a felszámolás az egyetlen kiút. M. Szabó Zsuzsa íl & w 5 ! i i . I
