Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. november 21., szombat Kevesebből is divatosan- Tavaly vettem ezt a csizmát - mutat egy jószerivel új gyermeklábbelire barátnőm - de már az idén vehetek másikat. Kinőtte. Gondold csak el, mennyi pénzbe kerül nekem az idei tél. Lacikának új csizma, meg nadrág kell, Nóri télikabátja pedig olyan állapotban van, hogy nem adhatom rá. Több ezer forint ez a pár holmi, és akkor még nem beszélek a vastag téli pulóverről, meg az évente szétnyúzott kesztyűkről. Merthogy ezek is elkelnének ruhatárukba. Barátnőm elvált, hárman maradtak egy másfél szobás lakásban. És bár az apuka besegít a gyerekek nevelésébe, öltöztetésébe, sőt a nagyszülők is, mégis hónapról hónapra meg kell gondolni, hogyan osztják be azt a hat-hétezer forintot, amelyből több mint háromezer forintot csupán a rezsi- költségek emésztenek fel. Régebben a gyerekek kinőtt — de még jó állapotban lévő — holmijait a családon beLüli fiatalabbak örökölték. Ma már ez meggondolandó, hiszen ha csupán az eredeti vételár töredékét, de mégiscsak visszakapnak valamit a már számukra szükségtelenné vált ruhákért, cipőkért, ha beadják a Bizományiba. Ezzel a lehetőséggel manapság egyre többen élnek. Mint ahogyan azzal a kínálkozó alkalommal, amelyet a mostanság jóformán gombamódra szaporodó hasz- náltcikk-kereskedelmi egységek gyújtanak az olcsón vásárolni szándékozóknak. Az utóbbi években érzékelhetően megváltozott a közvéleményben a megítélése az ilyen jellegű üzleteknek. Nevezzük nevén: a használt- cikkboltoknak, a biziknek, ha úgy tetszik, az ócska- piacoknak. Mert ez utóbbinál maradva: ma már korántsem illik az „ócska” jelző a piacokon kínált portékákra. Sok esetben igenis új, vadonatúj, vagy újnak tetsző kelmékre, konfekciókra és lábbelikre — sok más praktikus, hasznos dolog mellett — bukkanhatnak a vásárlók, akik körében az ailacsony jövedelemmel rendelkezők éppúgy megtalálhatók, mint tehetősebb, úgymond jól szituált társaik. Van, akit a szükség vezérel tehát, s van, akit egyszerűen csak egy természetes vágy, miszerint: szeretne viszonylag olcsón vett, de csinos, választékos, egyedi és elegáns ruhákban járni. Hogy milyen lehetőségek között választhatnak, s hogy mennyire átértékelődött ennek a lehetőségnek a kihasználása? Erről próbálunk most képet adni írásunkban. Eladók és vevők a Bizományiban Az áruház műszaki cikkeket, bútorokat, ékszereket és dísztárgyakat kínáló részében viszonylag kevesen vannak. A fiatal házaspár — mint később kiderült, néhány hete költözött be első otthonába — az ülőgarnitúrákat mustrálja: — Eddig albérletben laktunk. Nyolc év után végre megkaptuk a lakást, csakhogy ezzel jószerivel minden tartalékpénzünk elfogyott. Szekrénysorra még maradt valami. Egy szóló franciaágyat pedig az egyik ismerősünktől olcsón megszereztünk. Ülőgarnitúránk azonban nincs. Szerettünk volna újat vásárolni, de mit lehet tenni, ha egyszer nem telik rá a csillagászati árak mellett. A Bizományiban gazdag a választék és viszonylag olcsón juthatunk hozzá. A ruházati részlegben valamivel többen vannak. Főként télikabátokat, bundákat, dzsekiket böngésznek. Egy fiatalasszony modern vonalú irhát igazít fián: — Jó lesz? Nem szűk a válladnál? — kérdezi a tükör előtt forgolódótói. — Igen. Klassz a gallérja is. — Hogy gyakran járok-e ide? — kérdez vissza az anyuka. — Meglehetősen. Két gyerekünk van. A férjem. jól keres, mégsem győzzük a kinőtt -ruhák pótlását. A fiam régóta vágyott irhára. Két év múlva kinövi, nem érdemes „rendes” boltban kétszer annyiért megvenni. Tavaly korcsolyát vettem neki, a leányomnak meg sítalpat. Néha-néha persze magamra is gondolok. Egészen jó blúzok, köntösök meg ruhák vannak időnként... Őszintén szólva azelőtt nem jártam ilyen gyakran a Bizományiba. Most jobban rákényszerít az élet. Van, amikor vásárolok, máskor meg eladok. Hosszú sor áll a felvevőhelyen. Fele kint az utcán. Ez a felirat manapság gyakran „kitétetik' Szállításra várva. Már a legkisebbek is... zaci, forintnál. Ráadásul egyedi darabok. Családom van, egy tizenkét éves és egy hétéves leányt nevelünk. Alkalmi zenéléssel is gyarapítóm a családi kasszát, ám ez a kohászatból hazavitt hatezer forint mellett sem elég ahhoz, hogy a megszokott életszínvonalat tovább vigyük. Pedig a nejem is dolgozik. Az idős asszony kezében két degeszre tömött táskát szorongat: — Harmadszor hozom el ezeket — magyarázza bosz- szúsan. — Most talán szerencsém lesz. Legutóbb azt mondták, jöjjek két hét múlva, mert még nincs téli szezon. Hát most itt vagyok. A fiam és a menyem ruhái vannak benne. Mondták: „vigye el anyuka nyugodtan és adja el őket". Azt is hozzátették, vegyek magamnak valamit a pénzen ... Előtte csinos, jól öltözött fiatal hölgy: — Gyakran megfordulok itt. Már ismernek. Szeretek divatosan járni. Kíméletesen bánok a ruháimmal, így viszonylag jó pénzért eladhatók. Gépíró vagyok egy nagyvállalatnál. Nem vet fel a pénz, mégis gazdag a ruhatáram. A megunt darabokat eladom és veszek helyette másikat. Manapság egyáltalán „nem nagy ügy”, ha valaki itt vásárol vagy elad. Találkozom én olyanokkal is, akiknek orvos meg jól kereső mérnök a férje ... A felszabadulás után a szervezett használtcikk-ke- reskedelemben az első lépés Miskolcon a Bizományi Áruház Bolt 1950. évi 'megnyitása volt. A kis alapterületű üzlet, ma a BÁV cipőboltja, merthogy kinőtte magát. A megyeszékhelyen a BÁV négy boltban várja ügyfeleit: a Korvin Ottó utcán — bútor, műtárgy, műszaki cikk, nemesfém, ruházati termék árusításával — két épületben, az Avason a BÁV-MÉH felvevőhelyen, továbbá a Tanácsház téren lévő cipőboltban. Éves forgalmuk meghaladja a százmillió forintot. Az átvevőhelyeken felvásárolt portékák ára pedig megközelíti a kilencvenmilliót. Szőke Bélánk, a BÁV Miskolci Áruházának vezetője: — Napi felvásárlásunk összege csaknem azonos a napi forgaloméval], A felvevőhely árualapja bolti értékesítésünknek közel nyolcvan százalékát jelenti. A hiányzó húsz százalékot különböző beszerzési forrásokból egészítjük ki. Elsősorban tehát az a célunk, hogy a hozzánk érkezők mielőbb megszabaduljanak a fölöslegessé vált holmiktól. — Ennek ellenére elhangzik a vád, miszerint sokszor indok nélkül nem vesznek be ruhát vagy kabátot. Sőt, olyan véleményt is hallani, hogy a felvevőhelyen igyekeznek a lehető legalacsonyabb árat megállapítani, miközben az elárusítóhelyeken jóval nagyobb összegért kínálják ugyanazt a cikket. — Ez nem így van. Áruházunkban hét becsüs dolgozik, akik szakértői ennek a munkának. Nem érdekünk az árak le-, illetve felfelé kerekítése. Úgyanis a megvásárolt holmit mielőbb értékesíteni kell. Ha túl magas az ára, akkor nyilvánvalóan csak növeli raktár- készletünket. Az természetesen igaz, hogy nem mindent, vagy legalábbis nem minden évszakban v.eszünk be bizonyos árucikkeket. Az ódon, divatjamúlt holmikra gondolok. Korlátot szab a szezonális jelleg is. Ezt meg kell érteniük ügyfeleinknek, mert közös az érdek: az adásvétel gazdaságos körforgása. Egyedi darabok külföldről A használcikk-kereskedés- sel foglalkozó cégek sorába tartozik 1985-től a Borsod Megyei Fodrász Szövetkezet. Amint az elnöktől, Kovács Györgytől megtudtuk: — Két évvel ezelőtt, 1985 júliusában három bolttal indultunk Miskolcon. Ma már tizennégy ilyen üzletünk van, amelyekben ez év szeptemberéig csaknem hat és fél millió forintos forgalom volt. 1986-ban ez az összeg több mint kilencmillió forintot tett ki, noha akkor csak kilenc bolt működött. A számok azt igazolják, hogy jelenleg csaknem másfélszer annyi az üzletek száma, mégis csökkent az árbevétel. A magyarázata egyszerű: időközben belépett a konkurencia. Jóformán se szeri, se száma a használtcikk-árudák- nak. Felvásárolja és értékesíti a külföldről származó ruhaneműt a Patyolat, az áfész, a MÉH, és a gmk. Szóval, most már harc folyik a piacért, a vevőkért. Ennek a harcnak egyik élenjárója a megyei fodrász szövetkezet 3-as számú ruházati boltja Miskolcon, a Hunyadi utcában. A több részből álló üzlethelyiség ajtaja gyakran nyílik. A legkülönbözőbb korosztályba tartozó nők, időnként férfiak térnek be: szétnézni, van-e valami számukra való, vagy ahogyan többen "mondják: „Turkálni kicsit”, hátha kihalásznak a halom- nyi ruhából valami különlegeset. Ottjártunkkor Üjabb Lászlóval beszélgettünk el: — Ha tudom, hogy mikor jön áru és az időm engedi, benézek. Állami boltból, a maszekot nem említve, képtelen lennék ilyen kevés pénzből választékosán öltözködni. A Pátria üzletházban a legegyszerűbb öltönyért is háromezer-ötszáz, négyezer forintot kérnek. Itt kétszázért kitűnő nadrágot kapok, és a zakó som több ötszáz Van amit húsz éve „őriznek" A márciusban megkezdett átalakítás és korszerűsítés miatt szeptember végéig csupán az ékszereket fogadták el a BÁV miskolci zálogfiókjában. Ennek ellenére hét százalékkal magasabb volt a forgalom, mint az előző esztendő hasonló időszakában — tudtuk meg a fiókvezetőtől, Kozsup Istvánnétól, aki a Zálogház tevékenységéről tájékoztatott: — Forgalmunk meghaladja a 110 millió forintot egy évben. Az elzálogosított tárgyak 90 százaléka ékszer, 6 százaléka ruhanemű és 4 százaléka műszaki cikk. A háború után jó ideig ékszereket egyáltalán nem zálogosítottak el. Ma másként van. Cégünket a napi gondokkal küzdők éppen úgy felkeresik, mint a módosabb emberek, akik rendszerint nagy értékű aranytárgyaikat hozzák be, mondjuk nyári utazásaik előtt. — Vannak-e „itt felejtett” tárgyak? — Igen. A ki nem váltott tárgyak kölcsönösszege havi átlagban meghaladja a 150 ezer forintot. — Milyen sors vár ezekre? — Ha ügyfeleink fél évig nem váltják ki, illetőleg nem hosszabbítják meg a zálogosítást, akkor egy hónap türelmi idő után az értékesítés következik. Az árakat egy bizottság döntése és szakértő becsüs véleménye alapján állapítjuk meg. A ruhaneműket és a műszaki cikkeket a Bizományi Áruháznak adjuk el. az ékszereket a fővárosba viszik. Ez az országos gyakorlat. — Meddig lehet meghosz- szabbítani a zálogosítást? — Tulajdonképpen a végtelenségig. Van aki húsz éve él ezzel a lehetőséggel. Félévenként kifizeti a zálogkölcsön utáni kamatot, de nem váltja ki beadott értékét. — A Zálogház szolgáltatását sokan idegenkedve fogadják. Akik mégis élnek a lehetőséggel, gyakran úgy vélik, méltatlanul lekezelően bánnak velük az ügyintézők. Holott, ha valaki pénzzavarba jön és rendelkezik rövidebb-hosszabb ideig nélkülözhető értékkel, akkor az elzálogosítás, a kölcsönszer- zésnek az egyik „legtisztább” módja... — Nagyon nagy a forgalmunk. Ilyen körülmények között nincs idő kedveskedni, beszélgetni, mert akkor a hozzánk érkezők fél napig itt állhatnának. Ügy tűnik, a rövid, tömör válaszokat sokan sértőnek találják. Szerintem ennek egyetlen magyarázata van, ügyfeleink túlérzékenysége. .. Monos Márta böngészde Vajon er illik az otthonomba?
