Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-20 / 274. szám
1987. november 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nehéz év vége A bruttósítás jegyében Benne járunk már az év utolsó negyedében, s közelednek azok a hetek, amelyeket az év végi verseny- futás, a hajrá jellemez. S nemcsak a termelésben, hanem az irodákban is. Azt gondolhatná az ember, hogy az adóreform, a két új adónem, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó megkonstruálása, bevezetése és 1988. január 1-től való alkalmazása kizárólag a pénzügyi és az adóügyi apparátus dolga, munkája. Nos, a koncepciót, a törvényre emelt javaslatokat, s a végrehajtási rendelkezést valóban ők dolgozták ki, ám az alkalmazás, az adózás életbeléptetése érdekében igen nagy munkát hárítottak a vállalatokra, a munkáltató szervezetekre. Éspedig mindkét adófajtánál. Ezúttal a szó szerinti értelemben vett tömegeket, a több millió aktív dolgozót érintő-érdeklő bruttósítás tennivalóival foglalkozunk. MIT JELENT A FELSZORZAS? A személyi jövedelemadó előkészítésének fázisában a kormány és a SZOT megállapodott abban, hogy a dolgozók főmunkahelyi keresetének összegét — nettó keresetét — a személyi jövedelemadózás bevezetése nem csökkentheti. Ennek érdekében kell a béreket, kereseteket bruttósítani. (A pénzügyesek „hozták forgalomba” a bruttósítás megjelölést, ami pontatlan és naegtévesztő. A béreknek es kereseteknek ma is van bruttó összege, ez nincs benne a borítékban, mert levonják belőle a nyugdíjjárulékot, s amit kézhez kapunk, az a nettó bér, kereset- „Bruttósítás” címszó alatt az 1987. évi bruttó és nettó bért, keresetet kell átszámítani az 1988. évi adózási és nyugdíjjárulék-fizetési feltételek figyelembevételével úgy, hogy az adó és a nyugdíjjárulék levonása után a nettó bér, kereset nominál- összege azonos legyen az 1987. évivel.) Aki figyelmesen olvasta a témával kapcsolatos híradásokat, felfigyelhetett arra, hogy a Minisztertanács —SZOT megállapodás szövege az idő múltával „finomodott”. Éspedig olyan irányban, hogy a bruttósítás ne járjon a dolgozók nettó keresetének számottevő csökkenésével. A nettó keresetek változatlansága ugyanis feltételezi a végzett munka mennyiségének változatlanságát. Márpedig e tekintetben egy-egy dolgozó esetében sincs két egyforma év, eltérő a munkanapiok, a ledolgozott munkaórák száma, a túlmunka mennyisége, Változhat a teljesítményszázalék, a műszakbeosztás stb. Ez az úgynevezett bruttósítás felülről nézve sima ügynek látszik. Legfeljebb az okozhat problémát, ha a megszűnő vállalati adók nem nyújtanak fedezetet a bruttósításhoz, a bérek, keresetek személyi jövedelemadót és nyugdíjjárulé- kot tartalmazó felemeléséhez. (Ennek veszélye akkor áll fenn, ha az ágazat, vállalat mentesítve volt a megszűnt adók fizetése alól, ám akkor is, ha a közelmúltban drasztikusan csökkentette létszámát, s ezt átlagon felüli bérfejlesztése használta fel. Utóbbi esetben a dolgozók magas nettó jövedel-1 me — az adókulcsok progressziója miatt — átlagon felüli bruttósítási fedezetet igényel.) A PORTÁSTÓL AZ IGAZGATÓIG Mindez mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek távolról, a nagy-nagy ösz- szefüggések tükrében látszott. A bruttósítás ugyanis akkor sem kizárólag számtani művelet — erre már vannak képletek, sőt állítólag személyi számítógépiekre alkotott szoftverprogramok is —, ha a fedezet egyébként rendelkezésre áll. A személyi jövedelemadó bevezetésével kapcsolatban az a feladat hárul a vállalatokra, hogy kialakítsák az 1988-ban alkalmazandó vállalati bérrendszert, újólag meghatározzák a különböző munkaterületeken, szakmákban, szervezeti egységekben a teljesítménykövetelményeket, a bérek, a bérezés alapjául szolgáló munkafeladatokat. A bruttósítás miatt egyébként a bértarifarendszer bértételeinek alsó-felső határait is fel kell emelni. A vállalati vezetésnek egyidejűleg érdeke, hogy a kialakítandó bérrendszer alkalmazása ne csökkentse a dolgozók nettó keresetét, de az is, hogy a bérrendszer ösztönző és működőképes legyen. A vállalati érdekegyeztetés keretében kialakítandó új bérrendszert kollektív szerződésben keld rögzíteni. S ha ez már megtörtént: meg kell állapítani a vállalat minden egyes dolgozójának — a portástól a vezérigazgatóig — új személyi alapbérét. Ez valóban sima számtani művelet, ha a dolgozó keresete csak alapbérből és általános bérpótlékból tevődik össze. Bonyolultabb a személyre szóló bruttósítás abban az esetben, ha a kereset több elemből — alapbér, prémium, jutalom, pótlék — áld. A kézenfekvő megoldás — a felszorzást az alapbérre koncentrálni — bérezési szempontból hátrányos, mert leértékeli a pótlékokat, a több műszaik és a túlmunka vállalását. GONDOK ÉS TENNIVALÓK A személyi jövedelem- adó bevezetéséhez kapcsolódó bruttósítás előreláthatóan kiélezi — a kezdetben vállalaton belül, ám a későbbiek során azon túl is — a társadalmi feszültségeket. Az adózás progresszivitása következtében a magasabb nettó kereseteket nagyobb összeggel kell bruttósítani, felemelni az 1987. évi nettó érték fenntartása érdekében. (Pl.: az 1987. évi havi 7500 forintot 9,4 százalékkal havi 8205 forintra, az 1987. évi havi 15 000 forintot több mint 30 százalékkal 19 000 forintra. az 1987. évi havi 20 000 forintos nettó keresetet pedig 40 százalékkal, 28 000 forintra növelendő az 1987. évi nettó kereset megőrzése érdekében.) Félő és valószínű, hogy az életszínvonal drasztikus csökkenése közepette a bruttósítás progresszivitását nem lesz könnyű elfogadtatni. G. L. Egy területi pártvezetőség munkájáról Középpontban a közérdek A miskolci, III-as pártvezetőség titkárát, Nagy Ferencet már korán reggel — Új győrben éppen csak világosodik — sűrű munkában találom, öreg, megbízható írógép>e mellett ül, levelet fogalmaz, p>ostát intéz. Az író- és tárgyalóasztalon iratgyűjtők, újságok, hivatalos ipapírok, brosúrák tömege — látszik, hogy ez a „műszak” már régen megkezdődött. — Gyakorlott levélíró lehet. — Igaza van, de hozzá kell tennem, hogy ez a munka nem öncélú, nem önmagunk adminisztrálása érdekében folyik. A levél a kapcsolattartás, a véleménycsere egyik fontos eszköze nálunk — ahová személyesen nem jutunk el, a postát hívjuk segítségül. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1981 szeptemberében határozott a lakóterületi pártalapszerveze- tek, pártvezetőségek munkájáról. A dokumentumban foglaltak szerint képviseljük a területünkön élő emberek lakóhelyi érdekeit, kapcsolatot tartunk a tanácsokkal, az üzemekkel, gyárakkal, az ott munkálkodó pártszervezetekkel. Feladataink széles körűek, a lakóterületen képviseljük, propagáljuk, magyarázzuk a párt politikáját, közreműködünk az aktuális társadalompoli- tikai célok megvalósításában, mozgósítunk a soron lévő tennivalók megoldására. Ez a munka ritkán látványos, inkább „csak” szorgalmat, sok-sok türelmet igényel. Magas mércét állítottunk önmagunk elé, igyekszünk aktívan, harcosan kiállni a közérdek mellett. Visszahúzódóan, lagymatagon a lakóterületen nem lehet dolgozni, a „pató- páil”-féle módszerek egykettőre megbosszulnák magukat. Minden esetben idejében kell cselekednünk, s ez annyit jelent: azonnal. — Szeretnék néhány konkrét példáról is hallani. — A Lenin Kohászati Művekben (hozzáteszem, nem először) néhány hónappal ezelőtt elhatározták, bezárják a vasgyári tisztasági fürdőt. Az ok kézenfekvő volt, a fürdő fenntartása veszteséges, jóval több pénzt visz, mint amennyit hoz. Gazdasági szempontból érthetőek ezek az érvek, a gyárkörnyéki telepeken, kolóniákon élők szempontjából viszont nem. Azon a területen még mindig sok olyan nyugdíjas él, akinek lakásában nincs fürdőszoba, s módjuk sincs az építkezésre. Nekik szükségük van a fürdőre. A gyár jelenlegi vezetőivel hosszas tárgyalásokat, győzködést folytattunk — eredménnyel. Egy másik esetben a vargahegyi lakosok érdekében léptünk fel, egy helytelen tanácsi intézkedés visszavonására. — Említette az öregeket, a nyugdíjasokat. Jól gondo- lom-e, hogy ez a réteg kéri a lakóterületi pártszervektől a legtöbb segítséget? — Hetente két alkalommal tartunk fogadónapot. Valóban sok nyugdíjas kopogtat ajtónkon, de tévedés feltételezni, hogy a munkánk csupán az öregek gondjainak felkarolásában merülne ki. Mi határozottan visszautasítjuk ezt a gondolatot. A lakóterületi pártvezetőségünk 1974-ben alakult, akkor az Eszperantó tértől Ömassáig terjedt a „határunk”. Amikor a kerületi tanácsok ■megszűntek Miskolcon, a pártvezetőség kettévált. Most az Eszperantó tértől a DVTK stadionig terjed a területünk, s körülbelül 50 ezer lakossal, összesen 8 lakóhelyi körzeti alapiszervezet tartozik hozzánk, a párttagok száma megközelíti az ezer főit. Minden alapszervezet mellett működnek a Vörös- kereszt területi szervezetei és munkánkat segítik a területi népfrontelnökségek. Ezenkívül tizennyolc tanácstag végzi munkáját nálunk, s mint már említettem, számos üzemi pártszervezettel tartjuk a kapcsolatot. Nem akarom dicsérni önmagunkat, de úgy érzem, joggal elmondhatom, alapszervezeteinkben élénk szervezeti élet folyik. Létszámunk stabil, a taggyűléseket, a politikai vitaköröket a itagok nagy aktivitásával tartjuk meg. A tagdíjfizetéssel nincsenek problémáink, a fizetés száz- százalékos. Közreműködünk a közbiztonság védelmében, fenntartásában, hallatjuk szavunkat az áruellátás és az árak kérdésében. Részletesen megtárgyaltuk a kormány kibontakozási programját, s annak jegyében meghatároztuk saját feladatainkat, Régi kommunisták vagyunk, s annak tudatában élünk, hogy a legnehezebb helyzetből is kisegíthet bennünket a kertelés nélkül, őszintén kimondott szó és a munka. — A lakóterületi pártszervek helyiségeinek otthont adó Szikra mozi épülete felett az utóbbi hónapokban viharfelhők tornyosultak. Már abban az értelemben, hogy az épületet eladják, más funkcióban hasznosítják. — Igen, több megoldási javaslat került szóba, s hosz- szas tárgyalásokat, esetenként vitát folytattunk a fenntartókkal. A legutóbbi információm szerint lemondtak az épület más célú hasznosításáról, tehát maradunk, s marad a nyugdíjasklub is. amely jellegét, működését tekintve egyedülálló Miskolcon. Vezetőségünk a klubélettel is foglalkozott, s véleményünk szerint az új vezetőség megválasztását követően lényegesen javult ott a munka. Szeretnénk, ha az is továbbfejlődne, s erre konkrét elképzeléseink vannak. U. J. .wUrlfism, 'u&u'l e ' A mezőgazdaságban is Szerkezetváltás — sokszínűén Ha az idő engedi; a gépek a földeken... Fotó: Laczó József A Magyar Tudományos Akadémia székházában csütörtökön Meteorológiai tudományos napok címmel kétnapos tanácskozás kezdődött. A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Meteorológiai Szolgálat szervezésében rendezett tudományos ülés témája környezetünk, illetve annak regionális és globális változásai. Ennek kapcsán előadás hangzott el egyebek között a környezetet érő 'kémiai hatásokról, a légkör összetételének változásairól, felszíni vizeink minőségének alakulásáról, valamint a várható éghajlati változásokról. Ismeretes, hogy a légkör összetétele és az éghajlat között szoros a kapcsolat. Az utóbbi időben az iparosodás hatására jelentősen megnövekedett a szénmo- noxid és a különböző freo- nok légköri koncentrációja, s ez a többi gáz koncentrációjának növekedésével együtt mintegy két-három Celsius-fokos hőmérsékletemelkedést okoz, kiváltva az úgynevezett üvegház-hatást. Akárcsak az iparban, a mezőgazdaságban is sok szó esik az utóbbi időben a termelési és termékszerkezet megváltoztatásáról. Olyany- nyira, hogy az ágazat programjába is bekerült ez az ■igény. A közvélemény többé- kevésbé már kezdi megismerni, hogy az iparban mivel jár ez a követelmény. A mezőgazdaságban viszont nem ilyen világos a változások kívánatos iránya. A hiányérzet enyhítése végett kopogtattunk be dr. Csendes Bélához, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatójához. — Mindig azt halljuk, hogy a váltás eszköz a nemzetközi versenyképesség javításához. ön szerint mit kellene tennünk ezért? — A fejlesztésben egyre inkább a világpiaci lehetőségek válnak meghatározóvá. A középtávú népgazdasági tervek már hosszabb ideje előirányozzák, hogy a növénytermelési ágazatokban legyen gyorsabb a növekedés üteme, mint az állattenyésztési ágazatokban. Ezt a növényi termékek — mindenekelőtt a gabona — gazdaságosabb külpiaci értékesítési lehetőségei indokolják. A valóságban pedig az állat- tenyésztés fejlődött gyorsabban, mert a növénytermelési ágazatokban — a gabona és az olajnövények termelésétől eltekintve — lassú volt az előrehaladás. A kormány kibontakozási programjához csatlakozó ágazati munkaprogram most sürgetőbben és határozottabban fogalmazza meg a szerkezeti változások követelményét, s ezt a szabályozó rendszer közvetíti is a termelőknek. — Jelent-e irányváltást a mezőgazdaságban a szerkezetváltás? — Továbbra is lindokolt a gabonatermelés kiemelt fejlesztése, hiszen a gabona exportálásának gazdaságossága — még a jetién légi, igen nyomott külpiaci árak mellett is — viszonylag kedvezőnek tekinthető. Évtizedek óta gazdaságpolitikai törekvés a kukorica vetésterületének növelése vagy legalábbis szintentartása. A napraforgó termelése — a konjunkturális ingadozásoktól eltekintve — perspektivikus. Új, meghatározó jellegű Irányzat a koncentrált fehérjetartalmú növények — a szója, a takarmányborsó, a lóbab — termelésének ösztönzése. Az állattenyésztési ágazatok fejlődése differenciálódik. A vágómarha-termelés elmarad a hetedik ötéves terv számításaitól. Ezt a kiesést a vágóbaromfi-termelés előirányzottnál gyorsabb növelése ellensúlyozhatja, ha a piaci értékesítés feltételei ezt lehetővé teszik. — Ha a kereskedelem ki tudja használni a piaci réseket és a termelők is fel tudnak zárkózni a változó igényekhez, az eladó és a vevő egymásra talál. A gyakorlatban viszont még sincs egészen így. Miben látja ennek az okát? — Az 1980-as évtized kö- : zepén az agrártermékek ki- i nálata a nemzetközi piaco- ; kon meghaladja a fizetőké- I pes keresletet, az árak jóval | alacsonyabbak az 1981. évi I rekordszínvonalnál, a nemzet- j közi kereskedelemben az állami kereskedelmi politikák i (támogatások) versenye folyik. Bizonytalanná váltak az agrárpiacok. Néhány héttel ezelőtt, az Európai Agrár- közgazdászok Társaságának Magyarországon tartott kongresszusán sokan úgy vélték, hogy a közeljövőben nem várhatók kedvező irá- nyú változások. Mások sze- : rint a válság átmeneti, azt I előbb-utóbb élénkülés fogja követni, amikor ismét napirendre kerülhet a mező- gazdasági termelés fejlesztésének meggyorsítása. — Tény, hogy évek óta először, az idén az agrártermékek külpiaci ára szerény mértékben ugyan, de növekedett. Agrártermékeinket — a nehézségek ellenére — el tudjuk adni, de ugyanakkor ar- ; ra is fel kell készülni, hogy időnként, egyes termékeknél — remélhetőleg csak átmeneti jellegű —, értékesítési , gondjaink lehetnek. V. F. Az őszi határba i tudományos napok
