Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Csak röviden... ASZTALITENISZ. A Kil- lián-déli, 34-es Számú Általános Iskola tornatermében került megrendezésre Borsod megye újonc-, illetve serdülő Tízek bajnoksága. Eredmények, fiúk, újoncok: 1. Tóth G„ 2. Licsák, 3. Oláh (mindhárman BÉV SC). Leányok: 1. Kondás, 2. Bleha, 3. Rózsa (mindhárman BÉV SC). Serdülők, fiúk: 1. Tóth Zs., 2. Barna (mindkettő BÉM), 3. Boros (BÉV SC). Leányok: 1. Kondás, 2. Bleha, 3. Wermeser T. (mindhárom BÉV SC). LABDARÚGÁS. A megyei I. osztályú csapatok november 29-én kapcsolódnak be a Magyar Népköztársasági Kupa borsodi selejtezőjébe. Amennyiben az időjárás engedi, december elején újabb fordulóra is sor kerül. Nézőriasztó 90 perc a Népstadionban Spanyolország — Magyarország 1-0 (0-0) Népstadion, 25 000 néző. Vezette: Krchnak (csehszlovák). NSZK: Immel - Berthold, Herget, Kohler, Frontzek — Rolff, Reuter, Matthäus, Thon- Littbarski, K. Allots. Magyarország: Disztl P. — Sallai, Torna, Garaba, Sass — Bérczy, Bognár, Farkas, Détári- Kiprich, Kovács K. Csere: Matthäus helyett Eckstein, a 46., Bérczy helyett Fitos, a 46. percben. A jó néhány fiatalt felvonultató NSZK-válogalott kezdett aktívabban, a mieink védekezésre kényszerültek, s negyedórán keresztül el sem jutottak Immel kapujának előterébe. Higgadtan, nyugodtan építgette akcióit Beckenbauer legénysége, egyértelműen uralta a pályát, míg a magyar csapatban többen nem találták a helyüket. Főleg a bal oldal bizonyult sebezhetőnek, Sass többször csak szabálytalanul tudott szerelni. A 19. percben formás akció végén Matthäus a bal kapufát találta telibe, aztán a partjelző tévesen állította meg lesen Littbarskit. Ahogy telt az idő, úgy lettek egyre veszélyesebbek a vendégakciók, a magyarok képtelenek voltak felvenni a ritmust, igaz, a nyugatnémetek bajnoksága az egyik legerősebb a világon. A magyar meg olyan, amilyen... A szurkolók türelmesen figyelték válogatottunk botladozását, s már kezdett kínos lenni, mennyire tehetetlennek bizonyultak. Immel unatkozott, a pályán az történt, amit a vendégek akartak. Szerencsénkre nem ambicionálták túlságosan magukat, legalábbis a góllövésről megfeledkeztek. Volt idő Détá- rít szemrevételezni, teljesítménye semmiben nem tért el társaitól... Indításai ellenfélhez kerültek, cselei nem sikerültek, lassúnak bizonyult, jobbára a bíró ítéleteivel kapcsolatban akadt megjegyzése. A félidő hajrájában Thon kapáslövését másodszorra hárította Disztl P. A második félidő első percében a csereként beállt Eckstein szerezhetett volna vezetést, de miután alaposan becsapott két magyar védőt, beadás helyett gyengén helyezett és Disztl P. hárított. Ezután visszafogta magát az NSZK. Továbbra is a vendégek irányítottak, de nem azzal a lendülettel futballoztak, mint a találkozó első perceiben. Ez a harcmodorváltozás egyáltalán nem tett jót a mérkőzésnek, amelynek színvonala egyre mélyebbre süllyedt. Sok lett a hiba, a mieink elvétve veszélyeztettek, de Immelnek nem volt oka az aggodalomra, bár, egy-két esetben saját védőinek köny- nyelműsködése miatt joggal méltatlankodott a portás. A 70. perc környékén picit megpezsdült az összecsapás, néhány eredménytelen szögletet végezhettek el az NSZK-beliek, aztán ismét csak a tömény unalom jellemezte a találkozót. A nézők nem azért váltották meg belépőiket, hogy lab- dázgatást, körömpasszokat szemléljenek, látványos, szemet gyönyörködtető megoldásokat azonban nem láthattak. A 74. percben a felfutó Sallai teljesen egyedül maradt, 12 méterről leadott lövését azonban Immel szögletre tolta. Fitos „magánje- lenetekkel” jelezte, hogy pályára lépett, játékával is jeleskedhetett volna, csakhogy abban a „műfajban" járatlanabbnak bizonyult a kispesti középpályás. Üjólag csak az a meggyőződésünk erősödött: mostanság nincs értelme az ilyen tét nélküli, barátságos válogatott találkozóknak. Eleinte még azt lehetett gondolni, hogy a lendületesen kezdő NSZK igyekszik gyorsan döntést kicsikarni, de a szünet után már a legcsekélyebb erőfeszítést sem tette, ötlet, elképzelés nélkül próbálkozott, s miután a magyar együttes törekvése kimerült a védekezésben, jó játék egyáltalán nem alakulhatott ki. A mieink érezték, hogy az ellenfél mindenben fölöttük áll, ezért szinte ki sem mertek mozdulni a sündisznóállásból. Régen láthattunk ennyire gyámoltalan, anyámasszony katonája futballt magyar válogatottól, mint ezen az összecsapáson. Legalább megpróbáltak volna valamit! A hajrára aztán a szurkolóknak is elfogyott a türelme, s füttyszóval fejezték ki nemtetszésüket. Azt tudtuk, hogy a mérkőzésért az NSZK labdarúgói egyetlen márkát sem kaptak volna, ha esetleg nyernek, mivel náluk tét nélküli találkozóért nem szokás fizetni. A magyarok valószínűleg kerek summát kerestek ezzel a ní- vótlan, rendkívül szegényes, nézőriasztó produkcióval. Talán érthető, hogy miért a szakadék a két ország labdarúgása között, s miért tartunk mi ott, ahol éppen vagyunk ... * Tegnap selejtező mérkőzést játszott a magyar olimpiai válogatott. Együttesünk Spanyolországgal mérte ösz- sze erejét, de Meli'Má'ban 12 ezer néző előtt a spanyolok nyertek 1-0 (0-0) arányban. Á mieinik sorozatban aratott négy győzelem után másodszor kaptak ki, s ezzel igen messzire került a jövő évi olimpiai részvétel lehetősége. A gól a 73. percben született, Eusebio 11-esből talált be Zsiborás kapujába. A CSOPORT AL.LASA: 1. Svédország 7 5 11 11-5 11 2. Magyarország 6 4 — 2 8-5 8 3. Spanyolország 6 1 2 3 6-9 4 4. Franciaország 4 112 5-83 5. Írország 5 — 2 3 4-7 2 TOTÓSAROK, 47. HÉT Oz Észak-Magyarország tippjei 1. MTK-VM—FERENCVÁROS. Az idényzárón mindkét csapatnak tökéletesen megfelel az egy-egy pont, ötvenszázalékos mérleggel fordulhatnak. 2. DMVSC—VÁCI IZZÓ. Az újonc bravúrjai is véget érnék égyszer, ráadásul a debrecenieknek igencsak szükségük van a két pontra. 3. DORTMUND—HAMBURG. Kiszámíthatatlan mindkét csapat formája, tavaly sokkal jobban szerepeltek. 4. MANNHEIM—STUTTGART. Igen kevés a pontja a hazai együttesnek, mindent elkövet, hogy javítson. 5. DARMSTADT—OSNABRÜCK. Azonos erőt .képvisel a két gárda, könnyen megosztozhatnak a pontokon. 6. MEPPEN—AACHEN. Otthon jó a mérlege az újoncnak, de az Aachen nem tartozik az ijedős küzdőfelek közé. 7. ESSEN—FREIBURG. Könnyen lehet, hogy a vendégek ezúttal is pont nélkül térnek haza. 8. FIORENTINA—SAMPDORIA. Előbb-utóbb Briegelék magy szériája végéhez ér. Firenzében nem dédelgethetnék győzelmi reményeket. 9. ROMA—INTER. Nagy a valószínűsége, hogy a fővárosiak elszántan kísérlik meg az élbolyhoz való egészen közéi kerülést. 10. AREZZO—CREMONESE. A hazaiak is. a vendégek is két pont megszerzéséért szállnak síkra. 11. AT ALANT A—PADOVA. Hazai győzelem, esetleg döntetlen. 12. PIACENZA—LECCE. Jó az újoncgárda, legutóbb idegenben is nyerni tudott, most otthon ismétel. 13. TR1ESTINA—MODENA. Abszolút országos fix, ezért jobb az óvatosság. + 1. HOMBURG—UERDINGEN. A legvalószínűbb a pontosztozkodás. x _l ___ 2 x1 1 x X 1 2 1 x X 1 1 X 1 2 x 1 1 2 1 x 2 x X 1 Rajtolnak a jégkorongozók A miskolci városi sportcsarnok műjégpályáján ismét első osztályú bajnoki meccseket láthat majd a közönség. Felvételünk at egyik tavalyi összecsapáson késxült. A Miskolci Kinizsi pénteken idegenben kezd. Kézilabda A második nekifutás eredménye: NB-s rang tályú bajnokságot — a som- sályiak mögött — egy pont hátránnyal zárták, de — következett a rájátszás. Akkor még nem dőlt el semmi, mód nyílt a „kocka” megfordítására. Az első fordulóban rögtön a Somsáily—Al- sózsolca találkozó követke- kezett. A zsolcaiak 27-22-re diadalmaskodtak, aztán, ahogy az lenni szokott, megtáltosodtak és végül botladozó riválisukra hét pontot vertek rá. — A rájátszás előtt nem kíméltük anyagi forrásainkat! — szögezte le az ügyvezető elnök. — Kibéreltük a 7-es Számú Álltalános Iskola és a 101-es Szakmunkásképző Intézet tornatermét, hogy a rájátszásra — és az esetleges osztályozó- ra — megfelelően ráhangolódjunk. Jól kalkuláltunk, bejöttek elképzeléseink. — Nem tartottak az osztályozótói? Köztudott ugyanis, hogy a Borsod megyei I. osztályú pontvadászat mindennek nevezhető, csak éppen színvonalasnak nem ... — Ebben sok igazság van, hiszen mindössze három- négy együttes ütötte meg a mércét, a többiek labdába sem „rúgtak". Még edzőpartnert is nehezen találtunk, mert természetszerűleg nem gyengébb, vagy azonos képességű, hanem jobb csapatok ellen — és segítségével — akartunk felkészülni. Hajszálon múlt, ezt nem tagadjuk, de egyszer már ránk is mosolyoghatott Fortuna! — Kik kaptak helyet az együttesben? — Mindössze tizenhármán szerepeltek — vette át a szót Szailánczi József. — Az NB Il-es jogot Aranyosi, Sütő, Kovács S„ Horváth Z., Szilágyi, Bohus, Péter, Smiger, Megulesz, Berényi, Csótai, Vízkeleti és Eperjesi harcolta ki. Az edzői feladatokat — megelégedésünkre — Orbán Mihály látta el. — Gondolkodtak-e már a jövő esztendőn? — Természetesen. Az egyesület vezetői felvették a kapcsolatot a bázisvállalat — a BVM — irányítóival, a nagyközség vezetőivel. Alsózsolcának még sohasem volt NB-s csapata, érthető tehát az öröm, a segíteni akarás. Egy olyan kisegyesület életében, mint a miénk, magától értetődően nagy dolgok ezek. Elsorolták, hogy az anyagi eszközök előteremtésével nem lesz gondjuk, öltöző- épületüket felújítják, korszerűsítik, vagyis az NB-s szint által megkövetelt nívóra „varázsolják”. A tervek szerint csinálnak egy 200 nézőt befogadó lelátót és ha minden jól alakul, akkor még világítóberendezést is. A felsoroltakat többnyire társadalmi munkában, bázisvállalati segítséggel, támogatással. A bajnokság csak áprilisban kezdődik, korai lett volna még az esélyekről beszélni, szót váltani. Annyi azonban bizonyos, hogy a csapat erősítésre szorul. Kiszemeltjeik már vannak. Hogy végül kiket szereznek meg, az az elkövetkezendő hetekben dől el. Azzal is tisztában vannak, hogy az átigazolások „fegyverével” hosszú távon nem nyerhetnek csatát. A kisegyesüle- tek hagyományosan nagy figyelmet fordítanak az utánpótlás-nevelésre, mert a játékospiacon eleve hátrányos helyzetből indulnak. Tudják ezt a „tételt” Alsózsolcán is. Ezért ifjúsági gárdájukra lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak majd, hogy az elkövetkezendő években saját forrásukból meríthessenek! Most az esztendő fáradalmait pihenik ki, hogy hamarosan újult erővel kezdjék az alapozást. Melynek ideje alatt mennyiségileg és minőségileg is többet akarnak végezni, mint egy esztendővel korábban. Kolodzcy Tamás Biztos győzelem A felsorolásból, a puszta végeredményből — mely hírül adta, hogy a BVM Al- sózsolca férfi kézilabdázói Kunhegyes gárdája mögött a második helyet szerezték meg az osztályozón és kiharcolták az NB Il-es szereplés jogát, megelőzve az Eger SE-t, Hajdúböszörményt és Túrkevét — senki nem tudhatta, hogy milyen ádáz csatát vívtak a csapatok a másodosztályú státusokért. A borsodiak tulajdonképpen még kötéltáncot is jártak, már-már úgy tűnt, hogy a „mélybe zuhannak”, az egyensúlyt — szinte a csodával határos módon — mégis sikerült megtartaniuk. — Kérem, meséljék el a „drámát”! Kocsis Pál ügyvezető elnök továbbpasszolta a labdát. Mint mondta: azokban a pillanatokban ő már a folyosón sétált. Nem bírta az izgalmakat. — Hát, nem volt éppen könnyű elviselni az utolsó. Túrkeve elleni összecsapás záró egy percét — emlékezett Szalánczi József, szakosztályvezető. — Nekünk nyernünk kellett. Amennyiben döntetlennel zárunk, az egriek léphettek volna tovább. Húsz másodperccel a lefújás előtt még ikszre álltunk. Már újra lemondtunk álmunkról, vágyunkról, az NB II-ről. Aztán valahogy a kezünkbe került a labda, és Bohus betalált. Két másodperccel a sípszó előtt! Hirtelenjében fel sem tudtuk fogni, hogy mi történt, hogy mindez igaz! Gondolatainkban ugyanis már az járt, hogy kezdhetünk mindent elölről, egy esztendő becsületes munkája megint kárba veszett. — Végül — mint a mesében — jóra fordultak a dolgok. — Leírhatatlan volt az öröm kis táborunkban! Néhány lépéssel odébb pedig az egriek, akik már a kezükben érezték a második helyet ... Hiába, ilyen a sport, ilyen a kézilabda, az utolsó pillanatig változhat a helyzet. Kocsis Pál azt fejtegette, hogy egyszer már ők is megjárták. A tavalyi osztályozón ugyanis elbuktak, kát vereséggel zártak és az éppen elegendő volt a pótvizsgára utasításhoz. Igyekezték leszűrni a tanulságokat, előre tekintettek és ismét megpályázták az NB Il-t. A Borsod megyei I. oszDVTK—Bp. Spartacus 98-82 (58-43). Miskolc, Nagy- váthy utcai általános iskola, 200 néző. NB I-es női kosárlabda-mérkőzés. Vezette: Ritter, Farkas. DVTK: Szilágyi (10), Áronné (21), Bársony (10), Winter (19), Dézsi (29). Csere: Tóth (2), Jászka (3), Megyeri (4), Takács. Edző: Schreiber József. A hazaiak végig vezetve biztosan szerezték meg újabb győzelmüket. Jók: Dézsi, Winter, Áronné. ::
