Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

1987. november 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A megyei pártbizottság székhazában október 8-án gazdaságpolitikai aktívát tartottak, a párt kibontakozási prog­ramjából adódó megyei feladatokról. A vitában kilencen kértek szót, azonban Choma Tivadar: az aktívaülésről szóló tudósításunkban, terjedelmi okok miatt ezeket nem tud­tuk közölni. Ezért lapunkban — vissza­térve az aktívára — közreadjuk az el­hangzott felszólalásokat. Normatív jövedelemkiegészítő támogatást! A Harsányi Petőfi Tsz el­nöke bevezetőjében kijelen­tette: a Központi Bizottság kibontakozási programjának megyei feladattervével — különösképpen az agrár­ágazatra vonatkozó koncep­cióval, amely a szövetkeze­tek helyzetének reális meg­határozására, a gondok ken­dőzetlen feltárására épül, következésképp, a megoldást célzó elképzelések jó irány­ba mutatnak — egyetért. E program sikeres végrehajtá­sa érdekében azonban fel­tétlenül szólni kell a megye termelőszövetkezeti mozgal­mának bizonyos sajátos problémáiról és ebből adó­dóan azokról a lényegbevá­gó szempontokról, amelyekei a feladatterv végrehajtása­kor — az üzemek érdeké­ben — feltétlenül figyelem­be kell venni. — A mezőgazdasági szö­vetkezetek, miután a mező- gazdasági termelésen kívül a népgazdaság szinte teljes termelési, kereskedelmi, ipa­ri, építőipari, szolgáltató te­vékenységével, továbbá a végső fogyasztásnak minő­sülő felhasználásokkal is kell, hogy foglalkozzanak, így meg kell ismerni mind­ezen ágazatok elszámolási, nyilvántartási rendszere mel­lett azok szabályozó rend­szeréin íis. Mégpedig azért, hogyí'az optimális kapcsolat kialakításával ezen alapte­vékenységeken kívüli te­vékenységeket rentábilisan folytáthassuk. A mi vonat­kozásunkban úgy érzem, hogy a feladattervnek kam­pány jellege van, hisz’ kés­nek a ránk vonatkozó sza­bályozók rendelkezései és végrehajtási utasításai. A felsorolt népgazdasági ága­zatok — főleg az ipar szer­kezete és érdekeltségi rend­szere — most kezd kialakul­ni, így mi majd csak ezt követően tudunk kapcsolód­ni e tevékenységekhez. — A szabályozóról a külön­böző nem hivatalos informá­ciók szerint csak negatív véleményt lehet mondani, mert a bérek bruttósítása, a nyereségadóztatás mértéke, valamint a társadalombizto­sítási járulék megnövelt ösz- szege együttesen több elvo­nást jelentenek számítása­ink szerint, mint a korábbi évek elvonásai. Ez a mi szövetkezetünk esetében az 1986. évi 51 százalékos elvo­nással szemben 68 százalékot jelent. Ha a szabályozó így jelenik meg, akkor az erő­sebb szövetkezetek gyengül­ni fognak, azaz ötvenöt veszélyes helyzetben lévő szövetkezetünk nagy része 1988-ban a csőd szélére ke­rül. — A keresetszabályozós tervezete ugyancsak gondot okoz, mivel a hozzáadott ér­ték és a bértömeg arányá­hoz kapcsolódik, a növeke­dés csupán a hozzáadott ér­téknövekedéssel lehet ará­nyos. Még nem tudjuk, hogy a hozzáadott érték belső összetétele hogyan vál­tozik, de azt már tudjuk, hogy az elvonás mértékének növekedése miatt az ered­mény csökkenni fog. S az eredmény a hozzáadott ér­téknek szerves része. Kö­vetkezésképp: a hozzáadott érték is csökken. így, mi­után összességében csökke­nés várható, még a bázis­bértömeget sem lehet fel­használni. Ilyen körülmé­nyek között nem sok lehe­tőség van a különböző anya­gi ösztönzők alkalmazására. Ezt követően Choma Ti­vadar arról beszélt, hogy a kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek támogatási rend­szere nem vált be, ennek ellenére úgy néz ki, hogy azt a PM változatlanul hagyja. Ezt több szövetke­zeti elnöktársával együtt bírálja. Ugyanis a szántóte­rület átlagos aranykorona­értékétől függő ártámogatás a növényi és állati termé­kek árbevétele után része az árbevételnek, de ha ered­ményt javít vagy növel, ak­kor a jövedelemadóban, el­vonásra kerül. Ezenkívül a fejlesztési támogatások általában szubjektív oda­ítélése sem hozott kedvező eredményeket a térségben. Ezért — javasolja — e két támogatás összegét kezeljék összevontan, s egy norma­tív jövedelemkiegészítő tá­mogatást vezessenek be. Ez mindenkit megilletne, aki­nek a termőterülete a jelen­legi kedvezőtlen kategóriába beleesik. Természetesen, a földminőség különbözőségét figyelembe kellene venni. Az így juttatott jövedelem­kiegészítés nem minősülne árbevételnek — bár az ered­ményt növelné —, de az adó megállapításánál a tá­mogatási összeg csökkente­né az adóalapot. E rendszer javítaná a tisztánlátást. Mi­vel a támogatás független lenne a termelési szerkezet­től, megszűnne a gyengébb területeknek az indokolt­nál intenzívebb hasznosítá­sa, amellyel sokszor — a vélt támogatás érdekében — veszteséges ágazatokat is fejlesztettek, lekötve ezzel jelentős fejlesztési forráso­kat. A normatív jövedelem­kiegészítés ezzel szemben sokkal inkább a gazdálkodás egészének javítására ösztö­nözne, és nem valamilyen központilag vezérelt szerke­zeti árutermelés növelésére. Biztonsággal lehetne egy jól tervezhető támogatási be­vétellel számolni, s az üzem maga döntené el, hogy ezt az összeget mire fordítja. Az ilyen jellegű támogatás alkalmazásával — véli Cho­ma Tivadar — lehetővé vál­na a helyi döntéshozatalon alapuló, tudatos szövetkeze­ti gazdálkodás. Befejezésül a következőket mondotta: — Kérem a me­gyei pártbizottságnak, s a Központi Bizottság megyei instruktorának segítségét, hogy ha már 1988-ra ter­vezett szabályozók véglege­sítésre is kerültek, az álta­lam említett kihatásokat je­lezzék a kormánynak, hogy legalább 1989-re e tényezők és javaslatok mérlegelése nyomán módosuljon a sza­bályozó. (ha.) Karácsonyra készül a Trial Választék plüssfigurákból Részlet a Lenin körúti üzletházbói Bárcsak nyár lenne az esz­tendő valamennyi napján, ak­kor sokkal kevesebbet kel­lene költeni sportcikkekre, játékra, ruhákra. No, nem a karácsonytól ódzkodom, ha­nem a Triál Nagykereske­delmi Vállalat tájékoztatóját olvasva jutott mindez eszem­be. Hogy tudniillik, több cikkből nem tudják kielégí­teni a keresletet, de a meg­vásárolhatók közül is sok minden egyesek számára el­érhetetlenné válhat. Erre talán a felnőtt sífel­szerelés a legjobb példa. Kell ugye léc, bot, kötés, overall, dzseki, kesztyű, szem­üveg — a legszerényebb szá­mításokkal is meghaladja a tízezer forintot összességé­ben. Igaz, a sízés nem jelent minden esztendőben ilyen nagy összegű (nem számítva persze a külföldi túrák költ­ségeit) kiadást. Persze, ha csak „ródlival” szeretnénk csemeténket meglepni, a leg­kisebb szánkó is csaknem négyszáz forintba kerül. Húszezer gyermeksílécet importáltak az NDK-ból és Csehszlovákiából. Ez valószí­nűleg elég lesz. A felnőt­teknek viszont „mindössze” 860 párat rendeltek. A Fi­scher, a Blizzard, a Kästle márkák alkalmankénti hiá­nyát a forint árfolyamának módosulásával magyarázzák. Ugyanakkor megkétszerező­dött az NDK-ból érkező fu­tó sílécek mennyisége. Szán­kóból lesz elegendő. A játékválaszték javult tavaly óta. A Német Demok­ratikus Köztársaságból és Kí­nából több olcsó és jó mi­nőségű játékot sikerült be­szerezni — adja tudtul a Triál. Plüssfigurák közül a legolcsóbb 45, a legdrágább 1700 forintba kerül. Szám szerint 100-féle plüssjátékból félmilliót kínálnak eladásra, többet, mint tavaly kará­csonykor. Műanyag játékok­ból is többféle van. Bár Le- góhoz nem mindenki juthat, noha drága, ennek ellenére sokan keresik. Marklin-já- tékból azonban a kereslet­hez mérten újabb szállít­mányokat is tud importálni a vállalat. Kevés a csecse­mőjáték, a baba, a játékvo­nat, -mozdony. Válogathatnak viszont a ke­rékpárokból, aztán a go-kar- tokból is. A triciklikből és a Moszkvics játékautók kö­zött szülők, gyerekek egy­aránt. Aki logikai játékot szán nagyobbacska gyerme­kének, bizonyára szívesen veszi Rubik Ernő karikava­rázsát. A hagyományos ki­rakós kockajátékból is van bőven. A Fotex Szövetke­zet Egyszer volt... címen dobta piacra a kisebbek lo­gikai készségét növelő játé­kot. A vásárlási láz a hangsze­reket sem kerülte el. Ezért — közölte a Triál —, rend­hagyó módon készülnek a karácsonyra. Lesz NDK-beli, csehszlovák és szovjet gyárt­mányú pianínó. Novemberre várnak a Német Demokra­tikus Köztársaságból külön­böző billentyűs hangszere­ket, fa- és rézfúvós hang­szerekből viszont kevés lesz. A Triál 75 hazai játék­gyártóval tart kapcsolatot. Majd húsz évvel ezelőtt sa­ját tőkéjéből finanszírozta a játékfejlesztést és a -gyár­tást. Ma inkább kereskedel­mi egységeinek felújítására vagy éppen új üzlet nyitá­sára költi a pénzét. Éppen a minap nyitotta meg az or­szág legnagyobb, mintegy kétezer négyzetméter alapte­rületű üzlethálózatát, Buda­pesten, a Lenin körúton. Itt 60 millió forint értékű kész­letet kínál eladásra. Kétezer- négyszáz-féle játékot, sport­cikkeket, sportruházati ter­mékeket. Valamennyi cikkre előjegyzést vesz fel az üzlet­ház önálló vevőszolgálata, és kapcsolatot tart számos szak­bolttal. Komputeres nyilvári- tartással dolgoznak. A gyer­mekkocsival, vagy mozgás- sérülten érkezők számára közlekedést könnyítő felvo­nószerkezet működik az el­adóterek között. Komoly for­galomnövekedésre számít te­hát a Triál. És miután a hazai játék- gyártás nehezen birkózik fel­adatával, sőt, a Triál meg­ítélése szerint további rom­lással lehet számolni, a já­tékkínálat döntő része, hat­van százaléka külföldről szár­mazik. Ismeretes, a nagyke­reskedelmi vállalat saját üz­letein kívül ellát más bolto­kat, árusítóhelyeket is. Az idei évre kizárólag játékból terveztek másfél milliárdos forgalmat. Novemberben és decemberben mintegy 600 millió forint értékű árbevé­telre számítanak játékból. H. T. Itt hulladék, ott alapanyag Mit tapasztaltak a népi ellenörök? A megyei pártbizottság 1983-ban javasolta a megyei NEB-nek, vizsgálja meg a hulladékok és másodnyers­anyagok hasznosulásának mikéntjét. Az akkori vizsgá­lat nagy anyagpocsékolúst derített ki szinte minden ágazatban. A VII. ötéves tervben kormányprogram határozza el ezeknek az anyagoknak a hasznosítását. Most, amikor népgazdasá­gunk jövedelemteremtő ké­pességén múlik, milyen hosz- szúra nyúlik a stabilizációs folyamat, a téma nagyon fontossá vált. Ma Magyaroi” szúgon minden 100 forint termelési értékre kb. 70 fo­rint anyagköltség jut, s en­nek fele importeredetű. Egy tonna cellulózt 24 ezer fo­rintért tudunk importálni, az ezt helyettesítő nátronpa- pír-hulladék ára 7 ezer fo­rint. Az érveket mindenki el­fogadja, hiszen az adatok magukért beszélnek, a me­gyei NEB őszi utóvizsgálata mégis csak néhány vállalat­nál érzékelt — lassú — ja­vulást. A vizsgált 14 válla­latnál az elmúlt két évben közel 200 millió forint érté­kű, 100 ezer tonna hulladék keletkezett és csupán tized­százalékokban mérhető a ta­karékosság. Jó példát hoz­tak a népi ellenőrök a me­zőkövesdi Matyó Népművé­szeti és Háziipari Szövetke­zetből, ahol olyan gyártó- vállalatot kerestek, amely más szélességű alapanyagot gyárt, így csökkent a sza­bászai hulladék. Kedvező irányba „mozdult el” a keletkezett hulladék saját vállalaton belüli újra­hasznosítása, de még mindig jóval alatta van a magyar iparra jellemző 1,5 százalék­nak. Az üveghulladék hasz­nosítása az alapvizsgálat óta megoldódott, mivel meg­kezdték az üveggyöngy gyár­tását. Számottevően nőtt a textilhulladék hasznosítása is. A másodnyersanyagok be­gyűjtésével a MÉH és a Kohászati Alapanyagelőké­szítő Vállalat foglalkozik, az utóbbi években éleződik kö­zöttük a verseny egy-egy jobb „lelőhelyért”. A MÉH Vállalatnál a különböző ak­ciók eredményeképpen több vas-, acél-, színesfém- és papírhulladékot gyűjtöttek be, a lakosság körében egy­re elfogadottabbá válnak a mozgó átvevőhelyek. A KAV a tavaszi önállósulása óta színesfém begyűjtésével, fel­dolgozásával is foglalkozik. Saját fejlesztésként megol­dották — az országban első­ként — az erősen ötvözött anyagok darabolását. Továbbra is megoldatlan a gumiabroncsok, a fáradt­olaj, a fékbetétek, a mű­anyag hulladék hasznosítása, illetve megsemmisítése. A begyűjtött gumiabroncsok kis százaléka alkalmas csak futózásra, a beremendi ce­mentgyárban pedig a ha­zánkban évente keletkező gumihulladék 20—30 száza­lék tüzelhető csak el. A hulladékhasznosítás és a környezetvédelem között mindig egyenlőségjel van, ez alól azonban kivétel a veszélyes hulladék, melynek biztonságos tárolása, illetve megsemmisítése alapvető környezetvédelmi érdek. Me­gyénkben a TIFO, a ce­mentgyár, valamint az ÉMV rendelkezik bérégetésre is alkalmas berendezéssel, tech­nológiával, saját égethető veszélyes hulladékait ártal­matlanítani tudja a TVK és a MÁV Járműjavító Üzeme. Újólag felmerült az igény egy regionális égetőmű iránt, amely minden vállalat vál­láról levenné a gondot. En­nek létrehozásához pl. a Digép évi 5 millió forinttal hozzájárulna. A másodnyersanyagok hasznosítását vizsgálva a né­pi ellenőrzési bizottság meg­állapította, hogy mindaddig, amíg a vállalatok kisebb ju­talmazásokkal, a munkaver­senyen, az újítómozgalmon belül próbálják megoldani az ösztönzést, jelentős javu­lás nem várható. Fel kelle­ne oldani továbbá a beadói, begyűjtői és felhasználói ér­dekek közti ellentmondáso­kat, melyek a hulladékárak arányosabb felosztásával lennének elsimíthatok. Sok helyütt a technika, techno­lógia hátráltatja a tevékeny­séget, de takarékosságot cél­zó beruházás alig volt a tervidőszak eltelt éveiben, most pedig minden gazdál­kodó egység az ár-, bér- és jövedelemszabályozás alap­vető változásaira figyel... L. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom