Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tisztelegni ez elődöknek Még most is gyarapodik dr. Kiss Miklós gyűjteménye. Három betelt Látogatóban dr. Kiss Miklóséknál Nem túlzott Jókai, amikor romantikus rajongással írt a bükki tájról, amely bújdosásakor (Tardonán, a szabadságharc után) menedéket nyújtott neki. A tájat vadregényesnek, lakóit szorgalmasnak és barátságosnak írta le. Mert igaz ugyan, hogy maga a föld szegényebb, mint az alföldi fekete televény, de gazdag maga a folklór, a hagyomány (dalok, táncok), amelyet éppen Dédestapolcsány szülötte: Lajos Árpád gyűjtött, rendezett kötetekbe. Nem véletlenül emlegetem Jókait és Lajos Árpádot, mert az ő kedvükért járt a tokaji írótábor is az említett községekben, s ekkor csodálhattam meg először dr. Kiss Miklós méltán országos, sőt a vendégkönyv tanúsága szerint európai hírű magángyűjteményét is. Most is először az „edényekhez” vezet az utam. Három szobányi helyiség tele polcokkal, a polcokon, a falakon szebbnél szebb tányérok, korsók, kisebb és nagyobb edények. Porcelánfehérek és festettek, színesek, hatalmas tömegben (2000 darab!). A látvány mégsem a múzeumok hangulatát kelti. Hogy is mondjam? Érezni vélem a kéz melegét is, amely ezeket a szép tárgyakat még használta, nagy szeretettel, gondossággal a polcokra, falakra helyezte. Természetesen erről kezdünk beszélgetni először. De az élőbeszédnél többet mond (mert tömörebb) a ’82-es Herman Ottó múzeumbeli kiállítás katalógusához írt előszó. Ezt idézem: „1933-ban születtem Dédestapolcsányban. 1951- ben érettségiztem a miskolci Állami Mikszáth Kálmán Gimnáziumban. 1957-ben szereztem diplomát a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen. Ez idő óta a szülőfalumban élek és körzeti állatorvosként dolgozom. Közel 15 éve fáradozom gyűjteményem gyarapításán. Gyűjtőmunkámat 1967-ben kezdtem. Ebben az évben munkám során dr. Moinár István mezőcsáti járási fő- állatorvosnál jártam és megcsodáltam a csáti és a füredi kei áriákkal, csengőkkel, kok Topokkal és pásztor- eszközö k 1 díszített irodáját. 1 igott elhatároztam, hogy hazatérve elkezdem gyűjteni szülőföldem népi kultúrájának emlékeit. Gyűjtésem eredménye hamar jelentkezett, mert falumban és a Séta környéki 9 településen az egykori paraszti élet emlékeit idéző tárgyak szinte napjainkig fennmaradtak. Kialakuló gyűjteményem láttán id. Dobossy László és dr. Faggyas István rendszeres gyűjtőmunkára ösztönzött. E tárgyi emlékek túlnyomó többsége kerámia, s ezen belül is kőedény. Ebből körülbelül 800 darab Bélapátfalván készült, míg a többi Hollóházán, Telkibányán, Miskolcon, Város- lödön és Farkaslyukon. A kerámiák között szép számmal találhatók alföldi és gömöri — általam ismeretlen mesterek keze munkáját idéző — cserépedények. (Mivel gyűjteményem nagyobb részét a kőedények jelentik, sokan kőedény- vagy ke- ménycserép-gyűjtemény elnevezéssel illetik, s talán így is vált ismertebbé. Magángyűjteményemben azonban megtalálható szülőföldem egykori életét idéző szinte valamennyi tárgy. Gyerekkorom színhelyén mindennapi használati kellék volt az apátfalvi tányér, findzsa, komatál, korsó, kancsó, a különböző gömöri és alföldi csecses korsó és a kisebb-nagyobb méretű vászonfazekak. Most is a fülembe cseng a „drótos tótok” munkát kérő „dróóó- tos” kurjongatása, a fütyü- lős-tilinkós vándorló üzletelők hangoskodása, a gyermekek zsivaja a lakodalomban, amint a megterített asztalnál vacsora előtt csereberélik a sziebbnél szebb, rózsás tányérokat. Hallom a vászonfazekak tompa utolsó sóhaját, amint eljegyzéskor a násznagy a meny- asszonyos ház ajtajához vágja, mert bezárták előttük az ajtót. Látom a nagylányos anyák büszke arcát, amint mutogatják a dúsan díszített tulipános ládákat, vagy egyszerűbb kivitelű bükkfa szuszékokat, amelyek roskadásig voltak telve a hozománnyal. Bennem ezeket az emlékeket idézik tárgyaim, ha rájuk nézek, vagy kézbe veszem őket...” Nos, ilyen szépen írni, beszélni csak az tud a tárgyakról, a szülőföldjéről, aki nagyon szereti, mert benne él, nem szakadt el tőle. — Hogyan sikerült ilyen szép gyűjteményt összehozni? — folytatjuk a beszélgetést a kávé mellett. — Minden darabot megvásároltam. Segítettek a tanácsi hivatalnokok (dr. Kiss Miklós tanács- és vb-tag), és a kéményseprők, akik jól ismerik a padlások titkát. Engem itt mindenki ismer, szívesen adták el, vagy cserélték el az edényeket. Csak ott kértem, ahol láttam, hogy nem használják, az illető nem gyűjtő. De szeretném összegyűjteni és a falumúzeumban kiállítani például a kenderfeldolgozás, a falusi mesterségek és a mezőgazdaság eszközeit is. Megvettem a falu kovácsmesterének a szerszámait is. Ezeket ő maga csinálta. A honismereti szakkörrel (ennek is vezetője Kiss Miklós!) össze szeretnénk gyűjteni a hagyományokat, s ebbe bevonjuk a gyerekeket. Így akarunk tisztelegni az elődöknek. A falumúzeumot a Serényi grófok hajdani magtárában szeretnénk kialakítani. Szívesen vezetném a hagyományőrző dalkört is, mert szeretek énekelni, de jobb, ha ezt szakemberre bízzák. A lányaim is nagyon szeretik a zenét. Az egyik magyar—ének szakos tanár, a másik a megyei zongoraversenyen 4. helyezést ért el. Balettiskolát szerveztünk a faluban, amelyben 5 évig 15 gyerekkel foglalkozott egy kazincbarcikai pedagógus. Közben bejött Misa, azaz az 5 éves ifj. Kiss Miklós és kérte, néznénk meg, milyen szépet épített legóból. — Szédülve hallgatom, hány tisztséged van. Hogy lehet ezt győzni? — Pedig még el se mondtam mindet. Tizenegy falu tartozik a körzetembe. Ez mintegy 20 kilométeres távolságot, 2000 sertést, száz szarvasmarhát, ezer juhot jelent. 14 éve sportköri elnök vagyok. Még soha nem hiányoztam a fiúk edzéséről. Rám bízták) a vadásztársaság elnökségét is. ősztől színházbérletet váltottunk a miskolci színházba és az Operaházba. Így él hát ma egy vidéki értelmiségi a Bükk lábánál. Van min meditálni hazafelé, miközben a kiszínesedő őszi erdőt csodáljuk. Nemcsak szép ez a táj, de lám, vonzó emberekben is gazdag. Horpácsi Sándor A könyvtár egyik becses kincse az 1661-ben Váradon nyomott Károli Biblia Fotó: Fojtán László ÖSSZETARTÓ N éhány éve annak, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát és Kazincbarcika ünnepelt. Nem a véletlen egybeeséseként, a város és a kombin át egyaránt 1984-ben múlt harmincöt éves. Az eltelt csaknem mégy évtized alatt mind szorosabbá vált kapcsolatuk, s a város és a BVK egyaránt dinamikusan fejlődött a dolgozók, a városlakók örömére. Ülünk a vezérigazgató szobájában, felidézzük a múltat, de még inkább elidőzünk a jelennél, amely — bár nehézségekkel téli időszakot élünk — bizakodással tölt el vezetőt és ve- zetettet egyaránt. Dr. Tolnai Lajost, és a vállalat többi vezetőjét ma az foglalkoztatja leginkább, hogyan lehet fokozni a kombinát jövedelemtermelő képességét, növelni .a gazdaságos tőkés exportot 'és elfogadható nyereséget biztosítani a hatezer-kétszáz fős kollektívának. A vezérigazgató őszintén ■beszél a kollektívákat foglalkoztató gondokról. Arról, hogy nehezen lehet hozzájutni a termeléshez nélkülözhetetlen importhoz, miközben állandóan növekednek az energiaárak: hogy tovább csökkent' a nem rubelelszámolású exportra adott állami támogatás; hogy a műtrágyák kivitelében mérséklődött a vállalatok érdekeltsége. S ezek olyan problémák, amelyekkel naponta szembe kell nézni, már csak azért is, imivel Igencsak zsebbe nyúló kérdésekről van szó. Hogy mást ne mondjunk, az előzőekben felsorolt nehézségek .következtében mintegy háromszázmillió forint mínusz keletkezett a vállalat gazdálkodásában. Félreértés ne essék, a vállalat nem vált veszteségessé, alaplhiány sem .keletkezett, de ennyiivei több kerülhetett volna a közös kalapba, ha az ismertetett gondok nélkül gazdá lkodba t n árnak. — De nincs helye a siránkozásnak — mondja Tolnai Lajos —, hiszen eddig mindig sikerült úrrá lenni a termelésiben, a gazdálkodásban egyre sűrűbben jelentkező gondokon. A kevésbé sikeres évkezdés az esztendő első hónapjaiban kissé visszavetett bennünket, harmincmillió forintos termeléskiesés volt február végéiig. A vállalat teljesítménye ettől kezdve viszont fokozatosan javult, s ha továbbra is tartani tudjuk az elmúlt hónapokban elért szintet, akkor meglesz a tervben előirányzott 12 milliárd forint árbevétel, az 1,7 milliárdnyi vállalati nyereség, valamint az ötvenmillió dollár tőkés export. Eddig ugyanis időarányosan eleget tettünk a reánk háruló feladatoknak. — Az előzőekben szó esett róla, hogy mintegy három- százmillió forinttal kevesebb bevételre tett szert a vállalat bizonyos objektív akadályok közbejötté miatt. Mivel tudják ezt ellensúlyozni ? \ — Megfelelő tartalékot látunk mindenekelőtt a takarékos gazdálkodásban. Vállalatunk hosszú, évek óta megkülönböztetett figyelmet szentel az anyag és az energia célszerű felhasználására, hiszen köztudott, hogy a vegyipar nagy energiafaló ágazat. Ezt 'kell folytatnunk a jövőben is, kiegészítve azzal, hogy az árualapok bővítését legalább ilyen fontosnak tartjuk. — Ma mindenütt beszédtéma a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programja, illetve a kormány munkaprogramja. — A gyors cselekvésre égetően szükség van. amely magában foglalja az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz való igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerkezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését. Mi partnerek vagyunk abban, hogy a termelést differenciáltan, elsősorban az exportképesség fokozását szem előtt tartva, fejlesszük. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy túlteljesítjük éves tervünket, ezen beiül további 100 millió forinttal javítjuk tőkés exportmérlegünket, amely számításaink szeriint a BVK fennállása óta a legmagasabb lesz. Persze, ebhez arra 'is szükség van, hogy a legfontosabb importszállítmányok rendelkezésünkre álljanak 'és a belső kooperáció is megfelelő legyen. Sok egyéb mellett az feltétlenül biztató, hogy a Szovjetunió megkezdte az etilénszállítást a Tiszai Vegyi Kombinátba, ami jelentős hozzájárulás elképzeléseink valóra váltásához. — A BVK jelenleg több, mint hatezer dolgozót foglalkoztat, akik szoros szálakkal kötődnek a vállalathoz. Mi várható ezután, csökken vagy nő a vállalat létszáma? — Nemcsak az energiával és az anyaggal kell takarékosan gazdálkodni, legalább ilyen lényeges az is, hogy javuljon az élőmunka hatékonysága. Ezért terveink .között szerepel, hogy a jelenlegi 6200-ról hatezerre csökkentjük a kombinát létszámát. Ugyanakkor újabb .munkahelyek kialakítását tervezzük, s még az idén hozzákezdünk a poliure.tán feldolgozásához. Elsősorban Miskolcon, a BVK itteni műanyag-feldolgozó gyáregységét bővítjük, ezért már megvettük a régi vágóhíd épületét, ahol négyműszakos munkahelyeket alakítunk ki. Ügy számolunk, hogy 1990- re száz dolgozóval növeljük a létszámot, de csak érettségizett fiatalokat alkalmazunk. — A dolgozók ezer szállal kötődnek a vállalathoz, szőkébb munkahelyükhöz. — Azon fáradozunk, hogy megőrizzük a dolgozóink életszínvonalát. Eddig ez sikerült, az utóbbi három évben, minden alkalommal tíz százalék körüli bérfejlesztést tudtunk biztosítani. Dolgozóink döntő része Kazincbarcikán és a város környékén él. Részükre mintegy hatszázmillió forint bért fizetünk ki egy év.ben. A kombinátban 110 gazdasági munkaközösség működik, s mert rendkívül sok munkát átvállalnak külső vállalatoktól, mintegy 50 millió formt megtakarítást érünk el tevékenységük révén. Nékik viszont többletjövedelemre, keresetre nyújtunk lehetőségét. Tehát, mindenki jól jár, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vállalatunktól több százan dolgoznak tartós külszolgálatban, akik, ha véget ér a megbízatásuk, gazdagabban térnek haza. Ez is mindenképpen közérzetjavító tényező. — A vállalathoz való kötődést igyekszünk erősíteni azzal is, hogy a letelepedésben, a családalapításban egyaránt támogatjuk dolgozóinkat. A különböző csoportos csalódiház-építési akcióban résztvevőiknek, építési támogatást biztosítunk. Most kétszázötven BVK-s dolgozóról tudok, akik igénybe veszik ezt a segítséget. De nem feledkezünk meg azokról sem, akik egyénileg kísérlik meg az otthonteremtést, nékik 100—150 ezer forint kamatmentes hitelt adunk. — Az idén végleg eldőlt, hogy lesz poliuretánkémiai üzletág a BVK-ban. — Nincs más út, folytatni kell a termékszerkezet korszerűsítését. Ezt egyrészről a műanyag-feldolgozás bővítésével, vagyis az értékesebb, magasahb feldolgozottság! folkú termékek gyártásának fokozásával, s a finomkémia fejlesztésével akarjuk elérni. Ugyanakkor., nagy horderejű lépésnek tekintjük, hogy világbanki 'és belföldi hitellel, 1987 tavaszán hozzáfoghattunk az MDI (poliure- tán-alapanyaggyártó) üzem építéséhez. A négymilliérd forint értékű beruházás megvalósítása nemcsak a ■vállalat, de a népgazdaság számára is fontos. Egyrészről, a polliuretán üzletág m eg t erem bősével, 1990-től többoldalú nemzetközi kooperáció keretében megszűnik a nagy összegeiket igénylő tőkés import és a devizaszaldó a poliuretán- gyártáshan pozitívra változik, másrészről rendkívül jövedelmező, minden piacon jól értékesíthető termékről van szó. Egyetlen példát említek erre: jelenleg és várhatóan még sokáig egy tonna poliuretán-alapanyag ára tizenöt-hússzorosa egy tonna műtrágya világpiaci árának. Ez is alátámasztja, hogy vannak lehetőségeink a jövedelemtermelő képesség fokozásában. Különben minden erőnkkel azon leszünk a jövőben is, hogy maradéktalanul megvalósítsuk azokat a fejlesztéseket, .amelyek viszonylag kevés ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt ígérik. Lovas Lajos