Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 a párttagsággal A tagkönyvcsere előkészítése az alapszervezetekben A tagkönyvcsere előkészítésének újabb jelentős szakaszához érkeztünk. A Központi Bizottság 1987. június 23-i ülésén hozott határozata alapján, októberben kezdjük el a párt belső életének e fontos eseményével kapcsolatos munkát az alapszervezetekben. Ekkor ismeri meg a párttagság taggyűléseken a Központi Bizottságnak a párt szervezeteihez, tagjaihoz írott levelét, és határozzák meg a tagkönyv- cserével kapcsolatos helyi feladatokat, melynek kialakításához minden alapszervezetnek eljuttatjuk a Központi Bizottság határozatát és a szervezeti tennivalókat segítő útmutatókat. A társadalmi körülmények növelik e taggyűlések jelentőségét. Az alapszervezetek jelentős részében a kommunisták a mostani pártfórumokon vitatják meg a gazdaságitársadalmi kibontakozási programból adódó feladataikat. A felszabadulás óta immár hetedik alkalommal kerül sor a pártélet eme kiemelkedő jelentőségű politikai eseményére. Volt, amikor egyszerű technikai feladatként kezelték; 1949- ben, a két munkáspárt egyesülése után tagrevízióval kötötték egybe. Az MSZMP időszakában végrehajtott tagkönyvcserék mindenkor kapcsolódtak az időszerű társadalmi, politikai feladatokhoz. Ez most sincs másként. A Központi Bizottság a párttagsági könyvek cseréjének alapvető céljaként azt fogalmazta meg, hogy a párttagságot mozgósítsuk az aktuális társadalmi, gazdasági feladatok megoldására, a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtására. Itt tehát nem arról van szó, hogy a tagkönyvcsere időpontjához „igazította" a Központi Bizottság a kibontakozási programját, — hiszen a tagkönyvcsere időpontját elsősorban objektív körülmények aktualizálták —, hanem arról, hogy ezzel a politikai akcióval is segítsük a társadalmi-gazdasági stabilitást és megújulást. Másik célunk, hogy ebben az időben behatóbban foglalkozzunk a pártélet belső kérdéseivel, különösen a párt eszmei, politikai. szervezeti és cselekvési egységének, a pártfegyelem, a párt belső de- hiokratizmusának, a kommunisták tudatosságának és felelősségérzetének az erősítésével. Növeli felelősségünket, hogy társadalmunk többsége ma is a párttól vár olyan kezdeményezéseket, amelyek a kibontakozást, a gondok leküzdését szolgálják. Ehhez adott kellő alapot a Központi Bizottság 1987. július 2-i állás- foglalása, melynek során a pártnak volt annyi bátorsága ahhoz, hogy szembenézzen a valósággal, a hiányosságokkal, és ereje ahhoz, hogy kezdeményezzen és ösztönözze a gazdasági-társadalmi kibontakozást. A tagkönyvcsere másik fő célkitűzésének, a párt belső életének áttekintése során feladatunk, hogy elősegítsük a párt politikájának a megvalósítását, erősítsük a párt vezető szerepének érvényesítését, tömegkapcsolatainak az elmélyítését, hogy tovább fejlesszük elért eredményeinket, és felszínre kerüljenek a hiányosságaink. Az előttünk álló, nem könnyű feladatok azt igénylik, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsunk a munkastílus és a munkamódszerek fejlesztésére, mert ez nemcsak szűkén vett pártügy, mivel a párt belső élete, munkastílusa kihat az egész társadalom életére. Erősítenünk kell a párton belüli demokráciát, a nyílt közösségi légkört, a kritikai, önkritikái szellemet, a pártszervezetek önállóságát és felelősségét. Azt is látnunk kell, hogy a gazdasági, társadalmi életünkben jelenlévő nehézségek és feszültségek a pártban is éreztetik hatásukat, bizonytalanságot, türelmetlenséget, esetenként kétkedést váltanak ki a párttagság körében is. A kommunisták is nehezebben igazodnak el a politikai, társadalmi, gazdasági életünk bonyolultabb kérdéseiben, különböző problémáiban. Ezért a tag- könyvcserét előkészítő egyéni beszélgetéseket, — melyet novembertől jövő év február végéig kell lebonyolítani —, fel kell használni arra, hogy az elfogadott párt- és kormány- programot széles körben megismertessük, megértessük, elfogadtassuk, és nem utolsósorban, hogy ennek megvalósítására és képviseletére megnyerjük a párttagságot. Célunk, hogy a kibontakozási program helyi tennivalóit lehetőleg minden párttag magáénak érezze, megtalálja saját feladatát a kibontakozás menetében, hogy a kommunisták személyesen is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy eleget tegyenek azoknak a követelményeknek, amelyek e munka során rájuk hárulnak. Ezeket a beszélgetéseket párbeszéddé kell alakítanunk. A párttagoktól kérjünk bátor véleményt a kongresszus óta eltelt két és fél év folyamatairól, jelenségeiről, személyes tapasztalataikról, arról, hogy hogyan látják megvalósíthatónak az országos és a helyi kollektívák előtt álló feladatokat. A beszélgető csoportok kérjenek javaslatokat, ötleteket ahhoz is, hogy hogyan lehet a párt egységét erősíteni, a pártdemokráciát fejleszteni, a pártmunka tartalmi, szervezeti életét korszerűsíteni. A párbeszéd során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a párttagok kiönthessék lelkűket, elmondhassák egyéni gondjaikat, problémáikat is, és ha lehetséges, a pártvezetőségek nyújtsanak segítséget azok megoldásához. A vezetőségek is körültekintően készüljenek fel a párttagok munkájának, emberi magatartásának, társadalmi aktivitásának az értékelésére, minősítésére. Kívánatos, hogy a beszélgetéseket közvetlenség, emberközpontú kapcsolat, a nyílt, őszinte elvtársi légkör jellemezze. Ennek során fordítsanak külön figyelmet, türelmet és kellő tapintatot az idősebb és a fiatal kommunistákra. Az idősebbekre azért, mert tiszteletet, elismerést és köszönetét érdemelnek eddigi munkájukért, még akkor is, ha már idősek, betegek és ezért nem eléggé aktívak, de azért is, mert ők nehezebben igazodnak el az élet új követelményeiben és változásaiban. A fiatalokra pedig azért, mert elsősorban őket kell megnyerni és felsorakoztatni az új kibontakozó célkitűzéseink megvalósításához. Mindenekelőtt ők azok, akik hosszabb távon biztosítani tudják a stabilizáció, a kibontakozás megvalósítását, s számukra érik elsősorban közös munkánk és áldozatvállalásunk gyümölcse is. Várhatóan a beszélgetések során lesznek olyanok, akik kételyüket, aggályukat fejezik ki célkitűzéseinkkel szemben, és esetleg kilépési szándékukat fogják megfogalmazni. Velük is türelmesen kell beszélgetni. Indokaikat érdemes lesz meghallgatni, megszívlelni, tanulságait ösz- szegezni. Biztosan lesznek közöttük olyanok, akiket továbbra is szívesen látnánk sorainkban, és céljaink pontosabb megismertetésével, meggyőző szóval, más belátásra vagy eredeti szándékuk megváltoztatására tudunk rábírni. Találkozni fogunk olyanokkal is, akiket környezetük megbántott, meglazult a kapcsolatuk a közösséggel, avagy vélt vagy valós sérelmek érték, és ezért akarnak kilépni a pártból. Ezek ügyét is körültekintően kell kezelni, és ha indokolt, panaszaikat megvizsgálni. Bizonyára a negatív tényezők megszüntetése után többen továbbra is sorainkba kívánnak tartozni. De lesznek olyanok is, akik a pártpolitika lényegi tételeivel nem értenek egyet, akik nem tudnak, vagy nem akarnak eleget tenni a szervezeti szabályzatban foglalt követelményeknek, akik egyéni érdekeiket a közösség fölé helyezik. Mivel a párt önkéntes szervezet, ezért ezek saját elhatározásukból, vagy az alapszervezet kezdeményezésére minden hátrányos következmény nélkül kiléphetnek a pártból. Az alapszervezet vezetősége kezdeményezheti azok törlését a párttagok soraiból, akik nem tesznek eleget kötelességeiknek, illetve alkalmatlanok a párttagságra. Jelentős feladat hárul majd a vezetőségre, hogy az elhangzott véleményeket, a beszélgetések tapasztalatait összegezzék, és azt taggyűlés elé terjesz- szék. valamint ennek alapján meghatározzák a helyi feladataikat, a felsőbb pártszerveknek szóló észrevételeket, javaslatokat pedig lakkozás nélkül továbbítsák. Célszerű, ha e taggyűléseket a beszélgetéseket követően minél hamarabb megtartják, és nem halasztják márciusig. Arra is van lehetőség, hogy ahol a beszélgetések befejezése egybeesik az évi beszámoló taggyűlések esedékes időpontjával, úgy a két témát egy taggyűlésen tárgyalják meg. Az új párttagsági könyveket az arra illetékes pártszervek a beszélgetések során egyeztetett adatok alapján állítják majd ki. Az 1989. január elsejétől érvényes tagkönyveket 1988 novemberében, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 70. évfordulójáról megemlékező ünnepi taggyűléseken adják át a párttagoknak. Bíró József az MSZMP KB alosztályvezetője Helyzetkép az almáskertekböl A Janus-arcú alma (Folytatás az 1. oldalról) szovjet exportárak amúgy is csökkentek. A tavalyi 9 forint helyett 8,50-et kapnak csak szovjet egyes árként, s a kettes ár is a korábbi 6,60-ról 6,10-re mérséklődött. Mindkét helyen elmondták; ez nem hat kedvezően a termelői kedvre, hisz’ 200 vagon esetében egy-másfél millió forint árbevétel-kieséssel számolhatnak, nem is beszélve az idén tovább emelkedő termelési költségekről. A szikszóiak, a „színjavu- \ lás érdekében" lassították a szedést, amibe persze az akadozó vagonhiány is bebesegít. — Eddig 70 vagon almánk ment el szovjet exportra — újságolta Vadász István. — A népszerű szedd magad akcióval együtt (ez a királykúti gyümölcsösünkben most is tart) összesen 125 vagon almát takarítottunk be, ez az összes termés 30 százaléka. Mi is értékesítünk léalmának valót a Heves Megyei Zöldért gyöngyösi lé-' üzemének és a Mátészalkai Állami Gazdaságnak. Ez utóbbi ára — hála a szaporodó feldolgozóüzemeknek — a korábbi évek 1,50 forintjáról napjainkra 4,50— 5 forintra emelkedett. Ennek kapcsán nem hallgathatjuk el egyesek aggályait. E megnyugtató ipari- alma-ár és a korántsem megnyugtató exportárak közötti kis differencia nem vezet-e oda, hogy a gazdaság inkább lerázatja „alig- költséggel” és gyorsan az almafáit, mintsem munkaerőt toborozva, s fizetve mondjuk körszedett almát csomagoljon exportra? Egyébként Szikszón is a feldolgozottsági fok növelésében látják a jövőt, a hosszú távon biztonságos gyümölcstermesztést. E téren több borsodi állami gazdaság kooperációja várható a közeljövőben, amelynek részleteivel rövidesen mi is foglalkozni kívánunk. Felsözsolca, Lenin Tsz: Itt a 31 hektáros almáskert egyharmadát szüretelte le eddig a csak felnőtt munkaerő. Ezt — hogy csak felnőtt munkaerő — azért hangsúlyozzuk ki, mert idén szinte alig van olyan üzem, ahol almaszüreten diákokat alkalmaznának. Az ok sajnos egyszerű: a diákok munkája messze elmarad a minőségi kívánalmaktól. Márpedig az almánál elsőrendű követelmény a minőség. Tehát, amíg a szőlőszürethez, ahol csupán a meny- nyiségi teljesítés a fontos, nélkülözhetetlen a diákkéz, ide ez édeskevés. Bőn István, a Lenin Tsz ágazatvezetője, aki régi, tapasztalt motoros az almaszakmában, ez évben elsősorban az exportárak miatt kesereg. — Kilónként 50 fillérrel olcsóbb az alma, ezzel szemben idén tovább nőtt az önköltség! Akik az árkialakításban döntöttek, azok nem kellő súllyal mérlegelik az ágazatot... Zsolcán idén 60 vagon termést várnak, mint mondják, elég szép, darabos az alma, ezért ipari almájuk alig lesz. Tehát a minőséggel (a későbbi színeződés ellenére) nincs hiba. — Nyereség? 6,50 forintos átlagár kell, hogy legalább ágazati szinten nyereséges legyen az alma. A nagyon dicsért 5 forintos iparialmia-ár is nálunk egy forinttal kevesebb, mint az önköltség. Az árak miatt, véleményem szerint nehéz helyzetben, rossz passzban van az ágazat. S történik mindez akkor, amikor országosan végre megállt volna a selejtezés, s kezdett volna visszatérni a telepítési kedv. Sajnos, a helyzet az: a termelőnek, az eladónak kötelessége van, a vevőnek meg joga. ,A Nagymiskolci Állami Gazdaságban 30 százalékkal kevesebb alma termett idén, mint tavaly. Tóth Ferenc kertészmérnök, kerület vezető szerint ez 200—210 mázsás hektáronkénti átlagtermést jelent. Bevallom, meglepett, hogy a korábban meglátogatott gazdaságok belföldi értékesítése csupán a szedd magad akció. Magyar kereskedelmi vállalatokkal ugyanis nincs szerződésük. Ilyen vonatkozásban a nagymiskolciak az elsők, akik szerződéses kapcsolatban állnak a Zöldérttel. — 35 vagon mennyiségre van velük szerződésünk, konkrétan a Mutsu és Glos- ter fajtákra. Ezek későn érő fajták. A korábbiakból 66 vagon már elment szovjet exportra, tart a szedd magad akció, s léalmaként is értékesítettünk úgy belföldre, mint Ausztriába. Almaügyben érdeklődtünk a megye legnagyobb zöld- ség-gyümölcsforgalmazó kereskedelmi vállalatánál, a megyei Zöldértnél is. Bár tudjuk azt, hogy néhány éve a lakosság egy nem kis hányada közvetlenül a termelőüzemekből szerzi be a szedd magad akció keretében a szükséges almameny- nyiséget, ám ma is jelentős az a vásárlóréteg, amely csak a Zöldért boltjai közvetítésével juthat hozzá e téli vitaminforráshoz. Ráski László igazgató: — Ez évre 1055 tonna almára van szerződésünk. Ebből 350 tonna a nagymiskolciaktól, 200 tonna a hejőmenti- ektől, 200 tonna a leveleki tsz-töl és 300 tonna kistermelőktől érkezik. Az év végére 800 tonnát tárolunk le, a többit az ősz folyamán értékesítjük. A betárolás folyamatos. — Jelenleg milyen árat fizet a Zöldért a felvásárolt almáért? — A kiváló minőségért 8,50-et, az első osztályúért 7, a másodosztályúért 4, az ipari almáért egy forintot adunk. — S jelenleg milyen áron értékesítik az almát? — Az akciós alma ára — ezt megrendelés alapján üzemekbe, vállalatokhoz kiszállítjuk, — 9,50. Boltjainkban pedig az első osztályú alma 16, a másodosztályú 12 forint. Szedd magad és vidd akcióját, 7 forintos egységáron továbbra is hirdeti a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, ahol a tárcái i almáskertben — Mitró László vezérigazgatótól tudjuk — 400 mázsát meghaladó rekordtermés van. E magas termés legalább 20 százalékban az öntözés javára írható. A borkombinát több úton értékesíti kiváló minőségű termékét. Az export és a belföldi értékesítés mellett például almasűrítményre is cserél almát, hisz jövőre saját előállítású üdítőitallal akarnak megjelenni a piacon. Ez kezdeti lépés a feldolgozottsági fok növelése terén. A szikszóiaknál már említett kooperációs üzem létrehozásának ugyanis egyik szorgalmazója épp a borkombinát. * Mivel a szovjet exportárakkal kapcsolatban több panaszt is hallottunk, úgy gondoljuk, helyes, ha befejezésként az „almaképhez” mellékeljük a MÉM sajtóirodája által kiadott MÉM- INFO októberi állásfoglalásának néhány részletét. „Először a Hungarofruct tárta fel, hogy a rubel forint árfolyamváltozás, illetve bizonyos pénzügyi intézkedések miatt a szovjet rendeltetésű alma idei átvételi árát átlagosan 700 Ft tonnával csökkenteni kívánja. Ezt a MÉM vezetése. nem fogadta el, emiatt széles körű tárcaközi egyeztetésre került sor. Ennek eredményei a következők voltak: A 0,70 forint kilogrammos tervezett árcsökkentés helyett. szeptemberben és októberben a Szovjetunióba kerülő alma ára 0,50 forint kilogrammal csökken, a novemberi és a decemberi átvételi ár pedig a múlt évivel azonos marad. Döntés született arról, hogy az almatermelők a minőség érdekében az I. osztályú almára kilogrammonként 0.40 forint kilogramm, a II. osztályúra 0,20 forint kilogramm támogatást kapnak. Ennek hatására az I. osztályú alma árcsökkenése 0,10 forint kilogrammra, a II. osztályú almáé 0,20 forint kilogrammra mérséklődött. Az almaágazat jövedelem- viszonyainak romlását jelző nyilatkozatok általában figyelmen kívül hagyják, hogy a fenti intézkedések mellett az ipari alma tőkés piacán élénk a kereslet. Ebből adódóan a hazai felvásárlási ár is emelkedik, és áz ipari alma ára az előző évinél 4,50 —0,70 forint kilogrammal magasabbra prognosztizálható. Az ágazat jövedelmezősége a belföldi forgalomban tapasztalható termelői árnövekedés következtében szintén javulhat. Mindezek figyelembevételével a minisztérium szakemberei szerint az almaágazat pozíciói összességében az elmúlt évihez viszonyítva nem romlanak.” * Hát kérem almaügy bon sok mindent lát, hall, tapasztal az ember! Hajdú Imre
