Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-08 / 237. szám
1987. október 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hűtőgép, bútor, kazán... Metszet egy bolthálózatról Kora délelőtt a mezőkövesdi Matyóföld Áruházban. A földszinti műszaki osztályon kisebb-nagyobb csoportokban nézelődnek az emberek, nem nehéz kideríteni, hogy a csoportok mindegyike egy- egy család. Ha pedig egyszerre egy egész család érkezik az áruházba, ott nagyobb beruházásról van szó. A ci- pöosztállyon fiatal nők járkálnak láthatóan gondterhelten a gondolák között. A kosarakban nem báli cipők, hanem több, (sok?) pár gyer- mekesizma tornyosul. . . Megszólal a hangosbeszélő: a városi művelődési házban megrendezett cukrász- és hidegkonyhai bemutatóra, valamint az esti nagy divatbemutatóra invitál, az őszi szövetkezeti hetek aznapi rendezvényeire. Az emeleti női-férfi konfekcióosztály a nők és férfiak eldorádója lehetne, nagy a kínálat, széles a választék, még sincs itt senki. Ebben a pillanatban egyetlen vásárlót sem látni! A túloldalon, a harisnyák, zoknik, fehérneműk térfelén a megszokott, átlagos érdeklődést sejteti a kép. * — A koníekdóáfuk iránti érdeklődés valóban csökkent az elmúlt napokban — mondja Berecz Györgyné ruházati előadó. — De valóban csak napokról van szó, a harmadik negyedévben a Maty ói öld Áruház és az áfész kövesdi szakboltjai 90 millió 133 ezer forint értékű ruhaneműt adtak el, 16 százalékkal többet a tervezettnél. Azt reméljük, hogy a mai divatbemutatóval felkeltjük a vásárlók érdeklődését, mert rendkívül szép őszi-téli és alkalmi kollekciót tudunk felvonultatni a Skála Coop- pal közösen. Háromévi munkánkba került, míg a mai szintre tudtuk hozni a bőr- ruházati kollekciónkat, így jó az őszi-téli kínálatunk. Nagy gondunk viszont, hogy fáradozásaink ellenére sem tudunk csecsemőruhákat, réklit, tipegőt adni. Bébicipőből is kevés volt az idén, a 33—36-os méretű gyermekcipőkből pedig volt időszak, amikor egy pár sem volt a boltjainkban, annak ellenére, hogy hat nagy cipőgyárral, illetve nagykereskedelmi vállalattal, valamint egy sor kisebb cipőipari szövetkezettel van évek óta tartó, nagyon jó kapcsolatunk. Néhány hete Tisza márkaboltot nyitottunk a Tanácsköztársaság útján, és mivel ezt a gyárral közösen üzemeltetjük, egyenletes, jó ellátást ígérhetünk. Rente L ászióné miskolci beszerző körútját megszakítva látogat be a kövesdi áruházba. — Volt egy saját divatáruboltunk, butikunk Tiszafüreden, de úgy alakultak a körülményeink, hogy jobbnak láttuk, ha társulunk az áfésszel. Szeptember 17- től egyszerűsített jövedelem- érdekeltségi formában működik a bolt a kövesdi áfész színeiben. Az idén 1 millió 425 ezer forint forgalmat szeretnék lebonyolítani, már most látom, sikerül, nagyon jók a szövetkezet beszerzési forrásai. Farkas István kereskedelmi igazgató egy bútorbemutató szervezéséről tárgyalt, nem titkolja, hogy egy kissé elégedetlen. — Ha már bemutatót szervgzünk, akkor az csak úgy ér valamit, ha bőséges a háttérkészlet. A nyári ötnapos lakberendezési és lakásfelszerelési kiállításunk ideje alatt hat és fél millió forintot forgalmaztunk. A bútorválasztékkal most elégedetlen vagyok, bár ameny- nyiséggel nincs baj. — Mit tud tenni egy kereskedelmi hálózat vezetője azért, hogy az iparcikk osztályról ne üres kézzel távozzék a vevő? — Pillanatnyilag nem sokat. A legkeresettebb árukkal sajnos nem tudjuk kiszolgálni a vásárlókat, bár színes televízióból még ötféle típus van. — A jövő? — Kereskedelempolitikánk változatlan marad, mivel mi már évek óta a többcsatornás beszerzési módot alkalmazzuk, osztályvezetőink minden héten két-három napot utaznak, beszerzési terü- tük az egész ország. Erre szükség van annak ellenére, hogy a megyei nagykereskedelmi vállalatokkal pozitív a kapcsolatunk. A termeltetésre koncentráltunk eddig is, a jövőben pedig még inkább. Szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a mezőkövesdi áruházaknak, szakboltoknak a megyén kívül is jó a hírük, pozíciónkat az előttünk álló nehezebb esztendőkben is szeretnénk megőrizni, ezt kívánja a fogyasztási szövetkezet és a lakosság érdeke egyaránt. — A családok lehetőségei nem egyformák, más a gyári munkás és a termelőszövetkezeti paraszt igénye. Hogyan tudja ezt követni az árukínálat? — Az olyan szövetkezeti bolthálózatnak, mint a miénk, differenciált árukínálatot kell teremtenie. A hozzánk tartozó 21 községben, tehát az ellátási területünkön heti egy alkalommal „kirakodóvásárt" rendezünk. A falusi boltok vezetői összegyűjtik az igényeket és a kövesdi áruházak, szakboltok elküldik a portékát. Ezzel az utazástól, szállítási költségektől kíméljük meg a falusi vásárlókat. A differenciált árukínálat érdekében alakítottunk ki kapcsolatot öt szocialista ország hét nagy kereskedelmi szervezetével. Ez a tizenöt éves együttműködés ma már olyan erős, hogy a múlt hónap derekán meg tudtuk nyitni Mezőkövesden az import áruk boltját. Csehszlovákiából gumicsizmát, Romániából házicipőt, Bulgáriából takarót kapunk, hogy csak a legkeresettebb árukat soroljam. A már említetteken kívül, ugyancsak szeptemberben használt autóalkatrészeket árusító üzlet is nyílt az autószerviz mellett. Az áfész láthatóan erősen növeli a kínálati placcot. — Vajon nem kockázatos ez a kereskedelempolitika most, amikor a vásárlóerő csökkenésével kell számolnunk? — Kétségtelen, hogy kockázatos — mondja Eperjesi József, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész elnöke. — A mi feladatunk mégis az, hogy a lehető legjobban ellássuk a lakosságot és ha az igények a szolidabb árak felé tendálnak, akkor az olcsóbb árukat is be kell tudnunk szerezni. Egyre erőteljesebben közeledünk a termelőkhöz és a saját árutermelésünket is fokozni kívánjuk. Bármennyire fejlődik a bolthálózatunk, nekünk is vannak még ellátatlan területeink. Az Egri úti lakótelepre 350—400 négyzetméteres ABC-áruhá- zat építünk, a Zsóriban pedig 60 százalékos részt vállalunk a meglévő bolt bővítésében. Lévay Györgyi Fémöntészeti konferencia Az Országos Magyar Bányászati-Kohászati Egyesület Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon rendezte meg a VIII. fémöntészeti 'konferenciát. A háromnapos tanácskozásnak nemzetközi jelleget kölcsönzött az a körülmény, hogy a 250 résztvevő között 60 csehszlovák, francia, jugoszláv, lengyel, NSZK-beli, osztrák, svájci, szovjet és egy Ausztráliában élő magyar szakember is volt. A tanácskozás színhelye az első két napon a Sátoraljaújhelyi Művelődési Központ, a harmadik napon Sárospatakon a Művelődés Háza volt. A konferencián Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes tartott előadást a kormányprogrammal kapcsolatos időszerű szakmai feladatokról. A továbbiakban két szakbizottságban folytatódott a konferencia. Tizenegy magyar és ugyanennyi külföldi szakember tartott előadást — többek közt — az alumíniumöntésről, a sárgaréz technológiájának fejlesztéséről, a nyomásos öntés automatizálásának legújabb eredményeiről, a nyomásos öntödében a minőségjavításról, a melegkamrás nyomásos öntőgépekről, a fémolvadékok és ötvözetek korszerű kezeléséről, az automata kokillázó gépekről, az olvasztó- és hőntartó indukciós kemencékről. A konferencia résztvevői ellátogattak a sátoraljaújhelyi Elzett—Certa gyárba, később részt vettek a sárospataki vártemplomban rendezett hangversenyen. Hazai alapanyag csokeládéivártáshoz A jó eredménnyel zárult üzemi próbák után teljes kapacitással termel a Gyulai Tejporgyár harmincötmillió forintos beruházással épült t.sjcruimb üzeme. A csokoládégyártásban nélku^ lözhetetlen alapanyagból ebben az évben hatszáz tonnát gyártanak, de már a következő évre is ezerkétszáz tonnás előszerződése van a gyárnak a hazai édesipari üzemekkel. A tejcrumbot svéd licenc alapján Magyarországon kizárólag Gyulán gyártják, a receptúra szabadalma egyébként egy magyar származású szakember nevéhez fűződik. A tejcrumbgyártás hazai meghonosításához jelentős segítséget adott az édesipar és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is. ŰZ ISMK-ÍMflMggli ______________________ é s a miskolci rádió KAZINCBARCIKÁN A fölön és o szekrényeken mesefigurákat helyeztek el a gyermekosztály dolgozói, hogy a kis betegek könnyebben megszokják o kényszerű benntartózkodást. Kórház a város szívében Tizenhét év telt el azóta, hogy hírül adták a napilapok: Kazincbarcikán új városi kórházat avattak. Tizenhét esztendő egy ember életében nagy idő, hiszen csecsemőből ifjúvá cseperedik, de egy intézményében gyermekkor csupán. — Itt-ott meglátszik már rajta az elhasználódás. Műszereink lassan elavulnak, a vízvezetókrendszert, a villanyihálózatot és a nővérhívót átépíteni, korszerűsíteni, ,az ablakokat — amelyen néha kivisz a huzat bennünket —, cserélni kellene — kezdte a beszélgetést dr. Trencsényi Erzsébet, igazgató főorvos. A fiatal igazgató főorvos szabolcsi születésű, de az orvosi egyetem elvégzése utón azonnal itt kezdett dolgozni. Belgyógyászatiból .szakvizsgázott, majd 1985-ben, alig harmincon túl, igazgatóhelyettes lett. Amikor idén, februárban, kinevezték igazgatóvá, kérelemmel fordult a megyei főorvoshoz, hogy továbbra ■is gyógyíthasson belgyógyászként — hiszen, mint mondta, alapvetően gyógyító és nem adminisztratív típus. — A statisztikák szerint az itt dolgozó kollektívának az országosnál is jobbak az eredményei a gyógyászat bizonyos területein. Minek köszönhető ez? — Így igaz. A nőgyógyászaton és a szülészeten jobbak a mutatóink az országosnál. A hetvenes években még évente húsz méhnyak- rákhan megbetegedett nőt szűrtünk ki. Az onkocitoló- giai szűrés szinte kötelezővé tételével elértük, hogy ebben az évben már egyetlenegy rilyen sem volt. Országos átlagban 9,8 százalék a koraszülöttek aránya, nálunk már nyolcadik éve csak 7,5. Ez két dolognak köszönhető: az egyik, hogy nagyon jó az anya- és csecsemővédelmi munka, a másik egy orvospárosunk kutatómunkája, az eredmények alkalmazása. Munkájukat most kezdik elismerni nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. — Az egyik óvodában elmondták, hogy a kórház szemészetéről és fogászatáról rendszeresen járnak ki, ezzel is könnyítve az óvónők és a szülők dolgát. Ez is a megelőzést szolgálja? — Nagyon agilis főorvos dolgozik a gyermekfogászaton, aki azt szeretné elérni, hogy a már kezelésre jövő gyermekek ne féljenek, ismerjék öt. Ezért látogatta végig az óvodákat. A fluor- cseppek adása és az elmex- zselé bevezetése előtt — ezt is ő szorgalmazta — több volt a beteg fog. A váróterem olyan, mint a meseszoba. a falon rajzok, képiek vannak, az itt várakozó apróságoknak vetítenek. Ugyanígy a kancsalgondozó szemészei: elmentek a kiscsoportos óvodásokhoz, hogy azok is időben kezelésben részesüljenek, akiknél a szülők még nem fedezték fel a bajt. Nemcsak a. .helyi. hanem a környék és az ózdi betegeket is gondozzák -a szakrendelőben. A legnagyobb problémánk ebből adódóan a zsúfoltság, s az emiatt megnövekedett várakozási idő. A közeljövőben egy gy erme.kszakrendelőt szeretnénk kiépíteni. Ide tervezzük a fül-orr-gé- gészetet, a fogászatot és a fogszabályzót. — A szakorvospótlással bizonyára nincsenek gondjaik, de milyen a szakasz- szisztensi és az ápolónői utánpótlás? — Jónak mondhatók az orvosi személyi feltételek. A főorvosi kar kialakult, régen összeszokott csapat. Az osztályon dolgozó orvosok fiatalok. A hiányszaiK- mákat mii sem tudjuk köny- nyen feltölteni, nincs elegendő röntgen- és labororvosunk. Nagyon jó viszont — ellentétben a többi kórházzal — az ápolónői utánpótlásunk, hiszen a városban működő egészségügyi szakiskolának oktatókórháza is vagyunk. Gondjaink vannak a középkáder- és a szakasszisztenspótlással, a legnagyobb hiány azonban betegbordozókból van. Nagyon kevés a bérük, ennyiért nem szívesen jön el égy férfi sem dolgozni. — Milyen eredményükre a legbüszkébbek? — Sok mindenre büszkék vagyunk, de talán elmondanám a legfrissebbet. A fül- orr-gégészeti osztályunk a véradóállomással közösen kidolgozott és előállított a vér egyik alkotóeleméből — a fíbninből — egy ragasztó- anyagot, amelyet a fülmü- téteknél alkalmaznak. Újításként elküldték elbírálásra, amennyiben elfogadják, meglehetősen nagy jelentőségű lenne .a gyógyászatban is, de anyagilag sem mindegy, hiszen ezt eddig importálta az ország. — Ha egy jó tündér három szakmai kívánságát teljesítené, mi lenne az? — Kívánnék magunknak sok jó szakembert, korszerű műszereket, és egészségesebben felnövekvő nemzedéket. Orosz B. Erika Nagyvizit a belgyógyászaton.
