Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
Fojtom lóiJló képöiSieóUitóío 1987. október 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Zsindelyek a panelon Tárgyi környezetünk is beszédes lehet, csak nem figyelünk oda arra: mit mond. A jelek, jelzések, viszonylatok, a téri elrendeződés gyakran árulkodóan fecsegik ki titkainkat, magunk előtt is beváltatlan, elsüllyedt tudattartalmainkat. Naponta járunk, járhatunk városunk utcáin, és fel sem tűnik, mennyire két részből áll: a belváros, az óváros régi, díszes és kevésbé díszes polgárházalkból. a századforduló táján emelt klasszicizáló épületekből, a másik rész a lakótelepek „bolygórendszere", hiú (vagy meghiúsult) elképzeléseket tükrözve, amelyek valamilyen emberi mértékű és léptékű környezet megteremtésére irányultak. Sok megfigyelés, felmérés született a panelártalomról, a lépcsőházi „elidegenedésről”, és persze azok az erőfeszítések is fórumot kaptak, amelyeket az litt élő emberek tettek, indítványoztak a lakótömbök otthonosabbá tételére. Az ellentét kezdetben csupán elvi, mondhatni közérzeti, esztétikai volt, hisz mindenki mérlegelte: a tágasabb, szebb belvárosi lakóházak többségéből hiányzik a kellő komfort, az a felújító-átépítő befektetés, ami a tetszetős külsőséghez az életmódnak kijáró kényelmet is biztosította volna. A lendület következtében vállalataink gigantikus lakótelepekről, sávh ázakról, toronyházakról álmodtak, s a házgyárak ontották a pa- neleleméket, a kényszer és a szabvány betonba öntött, megváltoztathatatlannak tűnő jelképeit. A kétféle város némán és hallgatagon funkcionált egy- rriás mellett. S ami a leg- , főbb : átmenet nélkül. Mintha nem lehetett volna áthidalni a szakadékot a két világ, a múlt és a jelen között. A belváros elhanyagoltságában tükröződött a múlt leértékelése, a lakótelepek erőltetett ütemű építése által a lakhatatlan, nyomasztó „szép új viilág” hódított. Átbeszélhetetlennek látszott ez az elkülönbözés, egymást radikálisan meg- kérdőjelezőnek. Egyébként a radikalizmus olykor intézkedésekben is megjelent — buldózerei alakjában. S egy-egy — m; már pótolhatatlan — város rész, a magyar építészettör ténet ékes fejezete, vagy jel legzetes példája tűnt el, vál bontási területté, hogy aztá: a kellő felvonulás utá újabb toronyházak, tizeme letes „házerdők” emelkedj*, nek helyette. S a másik o' dalon is nőtt a feszültséf megalakult és mind hatás* sabb szóval érvelt építésze értékeink megóvása melle a városvédő és -szépítő egyesületek sokasága. Olykor a hangulat-, sőt pánikkeltéstől sem riadva vissza. Aztán szép csendesen megváltoztak a dolgok. Az építőipari vállalatok „nagyberuházásai” elöl elfutott a pénz, elfogyott a levegő; a mennyiség helyett — a versenykényszer következtében — a minőség lett kívánatos cél. A panelelemek mind színesebbé, változatosabbá váltak, ma már szinte azon mérik le egy-egy építőipari cég munkájának eredményességét, mennyire képes az egyéni, a családi házat választók igényeinek megfelelni. Igaz, a másik oldalon is megmozdult valami: a belváros komfortizálódni kezdett, megszülettek azok az átfogó rekonstrukciós tervek, amelyek megelevenítik, élettel töltik meg, funkciót adnak a régi, gyakran omladozó épületeknek. De a legszebb példája ennek az alkalmazkodó szervesülésnek az, hogy tetőt húznak egyre több kockaházra, s az élénkpiros zsindelyek vidám színe, ismerős mintázata ingerlőén hirdeti országnak, világnak: az építészet jól bevált praktikumát, formarendjét nem érdemes, nem szabad egyik napról a másikra elfelejteni, sutba hajítani. Ez a zsinde- lyezés elégtételadás, főhajtás a régi építőmesterek előtt, akik kitalálták és felfedezték a tetőfedésnek ezt a leleményes, még mindig igen célszerűen alkalmazható módját. A város két lelke tehát közeledik egymáshoz: s talán bennünk is, értelmünkben, érzelmeinkben lezajlik ez a folyamat. Múltunk értékei, kikristályosodott ha- , gyományai nélkül nem tudunk azok lenni, akik szeretnénk: európaiak, magyarok itt és ma ebben a konfliktusokkal terhelt régióban. Az elképzelt, utópista vonásokkal megrajzolt jövőkép helyett előállt egy többé-ke- vésbé vállalható jelen idejű környezet, s az elsöprésre, feledésre ítélt múlt egyre több intencióval ajándékoz meg bennünket. Az átépítés, az összeépütés nyomán pedig kiformálódhat egy egységes, a kezdeteket éppúgy magába foglaló, mint a közelmúlt utópizmusát feloldó egészséges eklektika, amely mindig is városképző erőként működött, a szerteágazó és lassan, fokozatosan mégis harmonikus, jellegzetes egészet adó törekvéseknek utat engedve. Ez az új városkép hiú ábránd lenne, újabb utópiz- mus? Bízzunk benne: neu az! A zsindelyek a paneltetőn ezt látszanak igazolni. Megszakadt a fü gyökere Vetik az őszi kalászosokat Üjhely szimbóluma lehet Új autóklub műszaki állomás Évek hosszú során ót okozott rossz hangulatot, bosz- szúságot a sátoraljaújhelyi autósoknak, hogy valamirevaló szerviz híján gépkocsijaik javítása körülményes, helyben sokszor megoldhatatlan volt. Korábban a finommechanikai vállalat foglalkozott a szervizeléssel, de miután átszervezték és telefongyár lett belőle, nem maradt semmilyen lehetőség a gépkocsik javítására. Kapóra jött ezután, hogy a volt tűzoltósági épület a Már mögöttünk van Mihály napja, mikor is behajtották a régi regula szerint a jószágot a mezőről. Az idén azonban nemcsak a juhok, de a csordák is a legelőkön vannak, s bár gyenge a rét, azért találnak még táplálékot. Több helyen a silónak betakarított csalamá- détáblákon, más őszi kapások letarolt tábláin is legeltetnek. Jeles napként tartották számon Mihályt — mert a néphit szerint „megszakasz- totta a fű gyökérét”, s megszűnt a mézelés is —, ám kezdődött a vetés. Az utóbbi napok csapadékos időjárása, noha a hőmérséklet hidegebbre fordult is, meggyorsította az őszi kalászosok vetését megyénkben is. Így most már nemcsak egyes helyeken, hanem többek között a Bodrog- és Taktaköz- ben csakúgy, mint a Tisza- menti részeken vetik az őszi búzát, a jövő évi kenyérnek valót. A gazdaságok a vetéssel eddig sem tétlenkedtek. Bár a talaj nem volt éppen morzsalékos, már elvetették gyakorlatilag mind az őszi árpát, mind pedig a rozsot. Ugyancsak végeztek az őszi, illetve nyár végi lucernatelepítéssel. Földbe került az őszi káposztarepce magja is. Ahol a magot földben érte a korábban hullott eső, ott már megfigyelhető a repce kelése. A munkák szinte egymásra torlódnak a mezőgazdasági üzemekben, mert a vetéssel együtt a kapósok betakarításáról is gondoskodni kell. Megkezdődött a kukorica betakarítása, a hibrid kukorica vetőmagjának begyűjtésével, a Dél-borsodi Állami Gazdaság tábláin. Befejezéshez közeledik a burgonya, betakarítása is, ami az idén szerény termést hozott. tanácsé lett. Ahogy Asztalos Zoltán, a városi tanács vb osztályvezetője beszámolt róla, itt, ebben az épületben alakítottak ki egy száz négyzetméter alapterületű szervizt, illetve műszaki állomást. A fejlesztés befejezése. a létszám teljessé válása utón, évente 12 ezer órás kapacitással dolgozhatnak. — A megfelelő műszaki háttér megteremtésével már több mint egy hónapja a műszaki vizsgáztatás lehetőségét is megteremtettük, az eltelt időben több mint öt- ven kocsit vizsgáztattak itt le. Így. hogy már van szolgáltatás, tavaly megalakult a városban az autóklub is, I még amikor csak egy mini- szerviz működött a műsza- j ki állomás helyén. — A volt tűzoltóság épü- 1 lete, szép tornyával, építészeti megoldásával a város egyik új szimbóluma lehet. A hárommilliós fejlesztés (ebből egymillió a műszaki beruházás) kétségtelenül javította a lakosság hangulatát is. hiszen egy ilyen léptékű város ma már nem lehet meg megfelelő kapacitású szerviz és műszaki állomás nélkül. (sz-i., i. j.) A miskolci Hittan
