Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

1987. október 22., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Testületek a termelésért F el-felparázslik a vi­ta : milyen mérték­ben szóljon bele a politika a termelésbe 7 Mennyi gyakorlati haszna van a különböző testületi üléseknek, vagyis jelenté­sek elemzésével, megvita­tásával, feladattervek meg­fogalmazásával mennyire lehet befolyásolni az ered­ményeket? Kijelentő mon­datokat is hallani: a po­litikai hátteret biztosítsák a párt- és tömegszerveze­tek, a termelést bízzák a szakemberekre. Amióta nehézségekkel küszködik a gazdaság, bukdácsolnak a vállalatok és a szövetkezetek, felerő­södtek ezek a hangok. El­gondolkodtató hazai je­lenség: a szakemberek a napi munkában mellőzni szeretnék a politika véle­ményét, a tegnapi hibá­kat viszont könnyed moz­dulattal varrják a nya­kába. Létezik korrekt, egy­mást segítő, a másik szán­dékát és érdekét tiszte­letben tartó együttműkö­dés? Nem is kevés gaz­dálkodó egység munkája bizonyítja, hogy ahol a politikai mentalitás érzé­kenyen reagál a cég kör­nyezetében végbement vál­tozásokra, s ahol a gazda­sági vezetés nem hagyja figyelmen kívül a politika törekvéseit, ott kevesebb erőfeszítésbe kerül ered­ményesen dolgozni. Van­nak viszont cégek — mint ezekben a hónapokban a Borsodi Szénbányák Vál­lalat —, amelyek súlyos gondokkal bajlódnak. Itt melyik szándék, érdek ke­rekedjen fölül a bajok megszüntetése éi'dekében? A bányavállalat párt­végrehajtóbizottsága kihe- lyezetl, együttes ülést tar­tott a Putnoki Bánya­üzem párt-végrehajtóbi- zottságaval. Miért pont ott, és miért pont most? Seper László, a vállalati pártbizottság első titkára szerint azért, mert a put­noki üzem termelési ne­hézségei igen érzékenyen érintik a vállalati telje­sítményeket. Tájékozódni akarnak a testület tagjai és segítséget nyújtani, ha ezt igénylik a helyiek. Mit szól mindehhez Markovics Sándor, az üze­mi pártbizottság titkára? Nem tekintik a dolgaik­ba való beleavatkozásnak a vállalati testület vizs­gálódását? Ellenkezőleg. sok segítséget nyújthatnak munkájukhoz, hiszen külső szemlélőként olyan hibá­kat is felfedezhetnek, amit a helyiek már képtelenek észrevenni, mondta a tit­kár. Az üzem helyzetével foglalkozó napirendi pont megbeszélése több mint két órán át tartott. Érde­mes lenne visszaidézni a közel, száznegyven pere alatt történteket, de erre nincs lehetőség egy írás keretében. Kötelessége vi­szont a krónikásnak, hogy megválaszolja a cikk ele­jén feltett kérdéseket. Tudni kell a szénbá­nyák végrehajtó bizottsá­gáról, hogy brigádvezető, vezérigazgató, pártmunkás is helyet kapott benne, tehát hozzáértők mondtak véleményt az ülésen. An­nak érdekében, hogy ezek a vélemények megalapo­zottak legyenek, a testü­let tagjai a közös munkát megelőzően meglátogatták a putnoki bányát, felke­resték a frontfejtéseket, találkoztak az ott dolgozó bányászokkal. Ez egyéb­ként régi és jól bevált módszere a testületnek, s mint a putnoki tanácsko­zás bizonyította, eredmé­nyes is. Kemény szavak hang­zottak el tíz órától ne­gyed egyig. Bírálat érte a helyi vezetési, szervezé­si módszereket, a hozzá­állást, a munkafegyelmet. Őszinte és kritikus volt a légkör. Dicsérő szavak is elhangzottak, hiszen aki látta a frontfejtést, az tudja, hogy nem könnyű ma bányásznak lenni Put- nokon. Sőt, vezetőnek sem, hiszen a helyi szakembe­reket döbbentette meg leginkább a szuperberen­dezésekkel ellátott front­fejtés eredménytelensége. Ügy nevezett riolitkúpok akadályozzák a termelést. A meglepetés oka, hogy ezeket a természeti aka­dályokat a térképek sem jelzik pontosan. Olyan ez, mint amikor egy sötét er­dei ösvényen kúp alakú hegynek ütközik az em­ber. Se jobbra, se balra nem térhet le, így vagy átfúrja magát a (szenet nem tartalmazó) hegyen, vagy visszafordul és egy másik ösvényt, ez esetben szénmezőt keres. Lehet elemezgetni a putnoki bajok okait, a tény mégis az, hogy kö­zel sem az elképzelések­nek megfelelően alakult a széntermelés, ami gyen­gíti a vállalat pozícióit is. Ezen változtatni kell, hangzott el az együttes ülésen. A putnokiak je­lentésében pontokba szed­ve szerepelt a tennivaló. Ezt kevésnek tartotta a vállalati vb, s néhány tennivalót módosítva, majd újabb feladatokat is meg­fogalmazva fogadta el a jelentést. Így született meg a döntés, hogy ha szükséges, akkor újabb erőket csoportosítanak át Putnokra. Megerősítik az elővájó és fronti csapato­kat, s szóba került egy vízlecsapolással foglalkozó csoport létrehozása is. Fe­lülvizsgálják, hogy meny­nyire ésszerű és gazdasá­gos a nem termelő Mo- csolyást aknai rendszerben működtetni. Amennyiben a bánya termelése nem ja­vul, úgy egyéb szerveze­ti változásokra is lehet számolni már a közeljö­vőben. Az együttes ülést köve­tően változik majd Put- nokon valami? — kérdez­tük Seper Lászlót. Változ­nia kell, válaszolta az el­ső titkár, hiszen személyre szólóan határoztuk meg a feladatokat. A végrehaj­tás ellenőrzéséért elsősor­ban a vállalat gazdasági vezetése a felelős, amely­nek jól felfogott érdeke a putnoki eredmények javu­lása, hiszen ez alapvetően befolyásolhatja a cég meg­ítélését. A pártvezetés fi­gyelme is Putnok felé for­dul, mert egyre inkább politikai kérdés, hogy mennyire lesz zavartalan a térség szénellátása. Ép­pen ezért hangzott el a testületi ülésen, hogy egyetlen üzemnél sem fo­gadható el a magyarázko­dás, mint ahogyan a vál­lalat szakembereinek sem lehet mentsége a rossz döntésre, ha az veszélyez­teti a lakosság tüzelőellá­tását. Ebben a kérdésben teljes az egyetértés a gaz­dasági és politikai veze­tés között, ami részünk­ről abban is megnyilvá­nult, hogy a testületi ülé­sen tág teret engedtünk a gazdasági témáknak. Ez valamennyi fontos feladat tárgyalásakor elfogadott módszer, hiszen a gazda­sági munka mögött min­den esetben a politika hú­zódik meg. A kettőt nem lehet szétválasztani. Vannak akik mégis megpróbálják, pedig nincs a világnak olyan sarka, ahol politikamentesen szü­letnének gazdasági dönté­sek. Arra viszont ügyelni kell, hogy ezek jó ered­ményt hozzanak, mert csak így igazolható — gazdaságilag és politikai­lag is — a döntések he­lyessége. Fónagy István Nem kizárt, hogy már a 90-es években létrejön a KGST-tagországok között az átváltható pénz, vagyis va­lóban transzferálhatóvá vá­lik a tagországok elszámolá­si egysége. Mindennek per­sze feltétele az, hogy végbe­menjenek azok a gazdaság- irányítási változások, ame­lyek bevezetéséről több szo­cialista ország határozott. A szocialista áruforgalom­ban a konvertibilis, vagyis szabadon átváltható pénz megteremtéséről mostanában számos elemzés lát napvilá­got. Nem véletjen ez, hiszen a pénz a betöltött feladatai­ban mindig is átfogóan tük­rözte azokat a gazdasági vi­szonyokat, amelyek között működött, vagy inkább, amelyek között korlátozott szerepre volt kárhoztatva. Ha az országok csupán csak' a kereskedelemre kon­centrálnak, nem veszik fi­gyelembe a nemzetközi mun­kamegosztás korszerű for­máit, ez egyben tükrözi a gazdasági mechanizmus el­maradását is. Ma egyre sza­porodnak a világban a köz­vetlen vállalati kapcsolatok, egyre több a kooperációs kapcsolat, a különböző nem­zethez tartozó, vagy eltérő tulajdonformában működő Világgazdaság A KGST pénze Az otthonteremtés mai gondjai (II.) vállalatok, egyesülések. Ah­hoz, hogy az ilyen mikro- ökonómiái szintű érdekösz- szefonódások létrejöjjenek, szükség van hatékony áru- és pénzviszonyolkra és ezen belül a közös valuta közve­títői szerepére. ■Mindezt a szocialista vi­lágrendszer kérdéseit tanul­mányozó moszkvai kutató­intézet egyik közgazdásza fogalmazta meg: „Senki sem vette a bátorságot ahhoz, hogy következetesen végig­gondolja a pénz konvertibili­tásához vezető intézkedése­ket”. A transzferábilis rubélel- száimolások esetében több ezer eltérő devizaszorzót al­kalmaznak, mint ahogyan mondani szokták: majd min­den terméknek saját deviza­szorzója van. Az árakat a megelőző öt év világpiaci árai alapján, ,a gyakorlatban viszont az országok közti két­oldalú megállapodásokban ál­lapítják meg. Vagyis a szer­ződéses árak fejlődése el­szakadt a világpiaci árakétól, továbbá azok nem voltak egységesek sem, eltérő eljá­rásokkal kalkulálták őket a kétoldalú forgalomban. A szakértők megfogalmaz­ták azt a követelményt is, hogy a szocialista együttmű­ködés mechanizmusa csak úgy fejlődhet, ha ezt alátá­masztja a nemzeti gazdaság­irányítási rendszerek át­alakulása. A transzferábilis rubel konvertibilitásának feltétele ugyanis az, hogy árfolyama reális legyen, és ezt a reális, piaci árfolyamot az önálló gazdasági egysé­geknek is érzékelniük kell. Mindez egyben kedvezően visszahathat a gazdaságszer­kezeti változásokra is, be­folyásolhatja azt, hogy visz- szaszoruljon a piacon nehe­zen eladható, gazdaságtalan termékek gyártása, hogy korlátozódjék az úgyneve­zett „puha" áruk kínálata. M. J. Hogyan tovább, ha már elfogyott az anyag? ... Ismerősömmel az építő­anyag-mizériáról beszélge­tünk. — öregem, nem igaz, hogy mi van a Tüzépen! — törli meg a homlokát. — Bemegyek a múltkor, mondom a Tüzép- telep vezetőjének, akit már régen ismerek, hogy kéne két mázsa cement. Tudod, van még az udvaron egy kis sza­kasz, amit le akarok beto­nozni. Hát, mondja nekem, hogy annyi még van, baráti alapon az is, de inkább ak­kor jöjjek már, amikor nem lesznek ennyien. Érted? Két mázsa cementért is protek­ció kell! Elmondta azt is, hogy egy-egy vagon beér­keztével olyan hajcihő van, hogy az csuda! Veszekedés, vádaskodás, fenyegetések ... — Sokaii fordulnak mosta­nában önhöz protekcióért? Szűcs István, az Észak-ma­gyarországi Tüzép Vállalat kereskedelmi főosztályveze­tője válaszol: — Állandóan csörög a te­lefon. Érdeklődnek, reklamál­nak az emberek. Sokan sze­mélyesen jönnek be. Keresik a protekciót, pedig mi tény­leg nem tudunk mit tenni. Szívesen segítenék, ha tud­nék. én személy szerint is. A Tüzép-telepek az el­múlt hetekben, s várhatóan az év végéig telítettek. No. nem áruval, inkább vásár­lókkal, pontosabban vásárol­ni szándékozókkal. Sajnos, feleslegesen tülekednek, ve­szekednek. Mert nincs blokk, tégla. ajtó. ablak, fűrészáru, néhol pedig még cementet, meszet sem lehet kapni. Pe­dig a gyárak nyáron még at­tól tarthattak, hogy nem tudják majd az éves érté­kesítési terveiket sem telje­síteni — a 'kereslet, a for­galom csökkenése miatt —, ám az Országgyűlés őszi ülésszaika után minden ed­digit felülmúló, hisztérikus felvásárlási láz kezdődött. Ennek következtében az építőanyag-piacon eddig még soha nem tapasztalt a hiány. — Teljesen értelmetlen­nek látjuk ezt a fölfokozott vásárlást — mondja a fő­osztályvezető. — Hiszem, hogy ez az egész az embe­rek tájékozatlansága miatt van. Hiszen egynéhány épí­tési anyag — például a cse­rép, a tégla, a cement — kivételével, mindenre visz- szakapja majd jövőre az építtető a forgalmi adót. — A Tüzép mennyi építé­si anyagot rendelt a gyár­tóktól erre az évre? — A mi működési terü­letünkön — Nógrádban. He­vesben és Borsodban — er­re az évre mintegy 6300 csa­ládi ház építésével számol­tunk. Ezeket az adatokat, prognosztizálásokat a me­gyei tanácsok adták meg, melyekben az is szerepelt, hogy itt Borsodban ezekfből, várjon csak, megnézem pon­tosan ... itt van, szóval itt 3580 ház építéséről van szó. Mi a megrendeléseket esze­rint adtuk le, ergo. ezek sze­rint szerződtünk a gyárak­kal. Van még egy adat. ami jól mutatja a megnövekedett vásárlást. A tavalyihoz ké­pest. ebben az évben öt szá­zalékkal csökkent a magán­erős építkezés. A számok sze­rint. Ezzel szemben az épí­tőanyag-forgalmunk ebben az évben 13 százalékkal emelkedett ez év szeptember 30-ig. — Az igazi roham most van... — Igen. Mi annak idején bizakodóak voltunk, hogy teljesítjük az előirányzott értékesítési tervet, de eny- nyire azért nem számítot­tunk . .. Persze, ez a keres­let nem jelenti azt, hogy ennyien építkeznek! Egy pél­dát elmondanék a sok közül: egy idősebb bácsi többféle anyagot — palát, téglát, sa­többi — szeretett volna vá­sárolni egyik telepünkön. Kérdezték tőle: minek ez az anyag a bácsinak, most épít­kezik? Dehogyis, válaszolta ő. az unokámnak veszem. És hány éves az unokája? Ti­zenhárom ... — Ez az eset, hogy úgy mondjam, egy ártatian fel­vásárlást mutat. Ám hírek keringenek arról, hogy töb­ben azért vásárolnak fel most falazóblokkokat, ajtó­kat, miegyebeket, hogy ha­szonra tegyenek szert a ké­sőbbiekben ezek értékesíté­séből. Magyarán, manipulál­nak. nyerészkednek. — Nézze! Nekünk min­den vásárlót ki kell szolgál­ni. Nincs jogosítványunk az értékesítés korlátozására. — Azért valamit mégis kellene tenni, hiszen így azoknak nem jut anyag, akiknek a háza félkész álla­potban van. — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium intézkedése sze­rint elsőbbséget kell bizto­sítani a most építkezőknek, a kommunális beruházások­nak és azoknak, akiknek házát valamilyen elemi csa­pás érte. A telepeknek ki­adtuk ezeket az elveket. Egyébként az a véleményem, hogy bürokratikus eljárások­kal itt nem sokat lehet kez­deni. hiszen annyira nehéz, valóságos nyomozómunkát igényelne ez. hogy szinte ki­vitelezhetetlen. Mert, ha pél­dául az engedélyeket kérjük, s azt bemutatják, egyáltalán nem biztos, hogy azt a há­zat még nem építették föl. Lehet, hogy már régen ben­ne laknak, hiszen az építési engedély három évig érvé­nyes. Ugyanakkor, ezzel az engedéllyel más telepeken is vásárolhat az illető, akinek ilyen manipulációs tervei vannak... — A gyáraktól — tekin­tettel erre a mostani hely­zetre — nem lehet többet rendelni? — Éjjel-nappal dolgoznak ott az emberek. Amit tud­nak, ők biztos megteszik, hallottam, erejükön fölül is. Ám alapvető gond, hogy egy- egy termék gyártásához im­portanyagok is kellenek, ezek beszerzése pedig ... Szóval, nem folytatom. A Tüzép-központban ép­pen ellenőrzés van. Valami­lyen iratért lép be a szobá­ba Dudás Emil, kereskedel­mi igazgató. Mikor megtud­ja, honnan, miért jöttem, csak annyit mond: — Nem tudom, hogy most jó lesz-e ez az újságcikk? Ebben a helyzetben még jobban fölkorbácsolja az érzelmeket. — Megnyugtatom, korántsem ez a szándékom, sokkal inkább a tisztánlátást kívánom elősegíteni. (Pár perce volt szó ugye a sze­gényes tájékoztatásról.) — Különben, meglátja, jö­vőre olyan árubőség lesz itt az év első felében, hogy nem hiány, de választék is biz­tosított lesz! Teljesen értel­metlennek látjuk ezt a fel­vásárlást ... Szalad is, mert várják a papírral. Szűcs István cigarettára gyújt, s várja a további kér­déseket. Látja, hogy a jegy­zettömbömbe írogatok. Ép­pen azt a szót húzom alá, hogy; tisztánlátás. Pillanat­ra elgondolkodom: lehet itt egyáltalán tisztán látni?... — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium éppen a napok­ban kérte: jelentsük be igé­nyünket, mire lenne most nagy hirtelenjében még szük­ség. A következő három hó­napban megpróbálják im­portból beszerezni ezeket. Mi megírtuk. A lista na­gyon hosszú ... Hogy mikor és mit kapunk meg ezek­ből? Nem tudom. Remény­kedünk. A főosztályvezető még el­mondja, ha a kereslet nor­málisan. folyamatosan ala­kul, akkor nekik most kész­letfeleslegük lenne... De nem lett. (Folytatjuk) Mészáros István

Next

/
Oldalképek
Tartalom