Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-09 / 212. szám
1987. szeptember 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselik a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kormányprogram-tervezetet. A téma fontosságát bizonyítja, hogy — mint hírül adtuk —. a megjelent huszonnégy képviselő közül tizenhatan szólaltak fel. A képDr. Vodila Barna: viselőcsoport üléséről szóló tudósításunkban terjedelmi okok miatt a felszólalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyűlés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részletesebben gondolataikat, véleményüket, javaslataikat. A garancia önmagunkban van — Visszatekintve az elmúlt négy évtizedre, kevés törvénytervezet foglalkoztatta így a lakosságot. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen a népgazdaság helyzetének megszilárdításáról, a külföldi adósságállomány csökkentéséről, a termelés hatékonyságának javításáról, az ipar, a mezőgazdaság korszerűsítéséről van szó, mely szorosan összefügg életszínvonalunk alakulásával. Egyszóval a jövőnkről kell döntenünk, amikor a Parlamentben igent, vagy nemet mondunk. — Ügy látom, hogy a közvélemény nem eléggé tájékozott a jelenlegi gazdasági helyzetünkről, gondjainkról. Gyakran a tájékoztatások is eltérőek, egymásnak ellentmondóak. A lakosság kedvezőbben ítéli meg gazdasági helyzetünket, mint ahogy az a jelenben értékelhető. Egy nagy igazságot tudomásul kell vennünk: az életszínvonalat megtartani, vagy emelni nem lehet külföldi hitelekből, ennek anyagi fedezetét meg kell termelnünk, s ez nagy felelősséget jelent mindenki számára, ennek megvalósítása szemléletváltozást követel. Nemcsak a munkásnak kell fegyelmezettebben dolgozni, de van bőven tennivaló az irányításban, a szervezésben, vagyis a népgazdaság mechanizmusát kell nagymértékben megerősíteni, javítani. — Visszatérve a két törvénytervezetre: ez a megújulásnak csak egy része. Áz adóreform, melyet a közvélemény nagy érdeklődéssel kísér, már legalább tíz évet késik, ez nem a társadalom mulasztása. Ma azzal mindenki egyetért, hogy jelenlegi adórendszerünk elavult, igazságtalan. Nem azokat, terheli jobban az adó, akiknek nagy jövedelmük van. A nagy jövedelmek egy része adózatlan maradt, s így halmozódtak fel a nagy vagyonok. Következetlen adópolitikánk a társadalmi feszültséget növelte, s ha figyelembe veszünk még néhány olyan szabályozást, mint például a jelenlegi nyugdíjtörvény: a nyugdíjak közötti nagy különbségek, akkor joggal érheti bírálat az illetékes kormányzati szerveket. Az elmúlt hetekben gyakran találkoztam választóimmal, így jól ismerem véleményüket. Általában egyetértenek abban, hogy egyre kedvezőtlenebb az ország gazdasági helyzete, tehát kormányzati intézkedésekre van szükség. A kormányprogram célkitűzéseivel egyetértenek. Az adóreformról már megoszlanak a vélemények. Azzal mindenki egyetért, hogy a nagyobb jövedelemmel rendelkezők progresszíven nagyobb adót fizessenek. Főleg a kis jövedelemmel rendelkezők adóztatását kérdőjelezik meg. Van viszont egy jogos elvárás, követelés a társadalom részéről a kormányzat, a pártvezetés iránt, ez pedig a takarékosság. El kell ismernünk, hogy állami életünkben, a gazdaságban úrrá lett a pazarlás. A túlzottan nagy adminisztratív létszám óriási terhet jelent a költségvetésnek. A különböző szervek, intézmények nagy adminisztratív létszámmal dolgoznak. Kihasználatlan üdülők, úgynevezett alkotóházak, irodaházak, luxusberendezések mind-mind terhelik az állami költség- vetést. Különböző szervek összevonásával, funkciók társadalmasításával milliárdos megtakarítást lehetne elérni, mely javítaná a népgazdaság helyzetét, kedvezően alakítaná a társadalom közérzetét. Gyakori a kérdés: mi a garancia arra, hogy a tervezett intézkedések eredményt hoznak? Én abban látom a garanciát, hogy a magyar nép dolgos, kötelességtudó, mindenben megállja helyét. Volt már' nehéz helyzetben ez az ország és amikor szükség violt rá, akkor tudott áldozatot is hozni. A lakosság bízik a párt- és állami vezetésben, támogatja terveiket. A kormány vezetése erősödött, a megújulási program átgondolt, reális végrehajtása közös érdekünk. Így látva helyzetünket, úgy érzem, mint képviselőnek egy lehet a döntésem: támogatni a két nagy jelentőségű törvény elfogadását. Kistermelők borversenyei A szőlő és bor nemzetközi éve alkalmából megyénk két borvidékén, Tokaj-Hegy- alján és Bükkalján is egymást érik a szakmai bemutatók. rendezvények. A termelői kedv fokozásának, a kulturált borfogyasztásra nevelésnek, a korszerű szőlő- művelésnek és borászati ismeretek elsajátításának fontos színterei ezek a tanácskozások, bemutatók, borversenyek. Az utóbbiak közül a minap kettőről is kaptunk hírt. Hercegkúton, a helyi Remény Termelőszövetkezet szervezésében megrendezett borversenyen tizenegy helyi bortermelő huszonegy nedűje versenyzett. A kiváló borász, Szabó Dániel (aki egyben a szövetkezet elnökhelyettese) vezette zsűri igen magas követelményeket állított, s rendkívül kritikus szemmel (no és persze kortyolgatással) vizsgálta a hercegkúti „tokajiak” színét, tisztaságát, illatát, ízét, zamatát. A gazdák szakértelmét tanúsítja, hogy a borok állták a próbát; jól vizsgáztak. Négy bort arany-, kilencet ezüst-, hármat bronzéremmel jutalmazott a bírálóbizottság. A legjobb helyezést elért versenyzők természetesen jutalomban is részesültek, amelyet Fráter István Gábor, a községi művelődési ház igazgatója adott át. Bükkalján, Bogácson a helyi Hórvölgye Tsz négy község: Bogács, Bükkzsérc, Cserépfalu és Szomolya szőlő- termelőinek rendezett borversenyt. Az ugyancsak jeles borászokból álló bírálóbizottság előtt harminc termelő 45 különböző fajtájú — olaszrizling, leányka, tramini, rizlingszilváni, ottonel muskotály, kékfrankos — bora vizsgázott. Többségük jó eredménnyel. A zsűri által adott pontszámok alapján itt rangsorolták a borokat és termelőiket. Az első helyezést Csörgő Andor bükkzsérci termelő szerezte meg 1986-os évjáratú olaszrizling borával. A második helyen Majoros László bogácsi szőlősgazda végzett 1986-os leányka borával, míg a harmadik helyezést az ugyancsak bogácsi Daragó István érdemelte ki tavalyi kékfrankos nedűjével. Rajtuk kívül Daragó István és a bogácsi Takács János rizlingszilváni, a bogácsi Farkas Tihamér ottonel muskotály boráról szólt nagy elismeréssel a zsűri. (ha) Műszaki fejlesztés A Nagyalföld térségében folyó szénhidrogén-kutató és -feltáró munka gyorsabb, gazdaságosabb és hatékonyabb végzéséhez új gépeket, műszereket vásárolt és helyezett üzembe a szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat. Az egyik legfontosabb ezek közül az úgynevezett nitrogénes egység. A berendezéssel a nitrogént cseppfolyós állapotban szállítják a kúthoz, ott hőcserélőn átvezetve elgázosítják, s ezt a gázt nyomják a kútba. Segítségével olyan kutakból is termelhetnek ipari értékű kőolajat, ahol erre korábban nem volt lehetőség. Forradalmi változást jelent a kútfúrásnál a csévélhető termelőcső. A berendezés három-három és fél méter átmérőjű dobjára körülbelül négyezer méternyi acélcsövet lehet feltekerni. A csövet nyomás alatt vezetik be a kútba, s vele a kút szétszedése nélkül el tudják távolítani az összegyűlt szennyeződést. A megoldás igen gazdaságos, mert a munka végeztével a cső visszacsévélhető és többször is felhasználható. Nagynyomású, háromfázisú szeparátorral is gyarapodott a vállalat műszaki eszköztára. Ennek alkalmazásával pontosan megállapíthatják a kevert gáz nyomását és ösz- szetételét. (MTI) A piac dirigál a gépgyári recept Egy korábbi interjúban dr. Énekes Sándor, a Digép vezérigazgatója bizonygatta a következőket: — A Digép roppant piacérzékeny vállalat, termékeinknek a fele a határon túl talál vevőre. Csak azt veszik meg, amire szükség van, s ami jó minőségű ... És ami korszerű, ami modern. Murányi Gyula műszaki igazgató mondja ezt, s hozzáteszi: — Igen rövid idő, három év alatt a gyár termékeinek csaknem fele kicserélődik. Már nem gyártunk egyetlen olyan gépet sem, amit a nyolcvanas évek elején készítettünk. Nálunk nem újság a termékszerkezet-váltás, mi évek óta ezt az utat járjuk. Muszáj ezt tennünk, mert különben mi is elvéreztünk volna, mint megannyi hazai vállalat... A piac diktál és dirigál, mi meg mi mást tehetnénk: alkalmazkodunk ... Az alkalmazkodó készsége a gépgyárnak pedig kitűnő. Bizonyság érre a vezérigazgató eme mondata is: — Nyereségesen kell dolgoznunk és kereskednünk, hiszen cégünk önfenntartó és önfinanszírozó, ném szorulunk támogatásra... Még nem is oly régen a Digépet határon belül és kívül úgy ismerték, mint az egyik legnagyobb hazai szerszámgépgyártó vállalatot. Ez a titulus ha nem is szűnt meg, de átalakulóban van. Nemcsak kábelgépek, húzó és összecsapó masinák, darabolok készülnek, de a céget jelentékeny üzleti kapcsolat fűzi a nyugatnémet MAN-Roland nyomdaipari gépeket gyártó vállalathoz, az olasz, kamionokat gyártó FIAT-Ivecóhoz, s újabban a gyár jól ismert emblémája már a mezőgazdaság számára konstruált magrostáló gépeken is megtalálható. — Rég, nagyon rég volt az az időszak, amikor mi mondtuk meg, hogy mit készítünk, s veszi, nem veszi alapon álltunk a vásárlók elé — magyarázza Murányi Gyula. — Most mi keressük vevőink kegyét, nekünk kell kirukkolnunk viszonylag gyakran olyan új termékekkel, amelyek a legkényesebb igényeknek is megfelelnek ... * Dr. Énekes Sándor régi vezetője a cégnek, volt rosszban, s jóban egyaránt része, s mégis ekképp vélekedett a már említett interjúban: — Most éljük a gyár történetének legnagyobb, legjelentősebb változásait. A termékszerkezet megújítására gondolok. Dolgozóink tudják és megértik, hogy ennek együtt kell járnia a munkához, a gyárhoz való viszony változásával is ... Jó szakemberekre van szükségünk, mert a gépek, berendezések, termékek és technológiák jönnek-men- nek. És még milyen gyorsan! Várhegyi János, a vállalat fejlesztési főmérnöke ekképp vélekedik: — Évente jó kéttucatnyi új termékkel lépünk vevőink elé. Van ebben teljesen vadonatúj konstrukció, s akad olyan berendezés is, amely hasonlít a régebbire, de több változtatást hajtottunk végre rajta. Vannak tervezett fejlesztéseink is, de szép számmal ad hoc munkák is, amikor a vevő kívánságait úgymond igen rövid idő alatt kell kielégítenünk. Mondok egy példát: hosszú évek óta gyártunk présgépeket is, legutóbb Kanadának kellett ilyen, de ők hordozható prést kértek ... Megcsináltuk, így aztán ezt a masinát mindig oda vihetik, ahol munka van ... Nincs olyan, hogy egy vevő elmenjen tőlünk, talán csak akkor, ha olyan az igénye, amit nem tudunk teljesíteni. De szerencsére ez ritka... Fejlesztésre évente 105 millió forintot fordítanak a Diósgyőri Gépgyárban, borzasztó keveset, ha egy hasonló nagyságú nyugat-európai céggel vetjük össze. A gyár foglalkoztatottjainak 3 százaléka a fejlesztésben dolgozik, de a főmérnök állítása szerint fejleszt, újít itt csaknem mindenki. Aki gépen, géppel dolgozik, az tudja csak igazán, hogy mit lehetne másképp, okosabban, gazdaságosabban. Persze kitűnő a kapcsolat a különböző kutatóintézetekkel, egyetemekkel, ahol a kiváló szellemi kapacitásokat, elvi kutatásokat a gyakorlatba ültethetik át. De még így is több, lényegesen több szükségeltetne ahhoz, hogy a nyugati piaci partnerek kívánalmainak mindig és minden területen megfeleljenek. Rugalmas lehet egy nyolcezer embert foglalkoztató nagyvállalat? Itt azt állítják, igen, bár természetszerűen egy kis cég hamarabb, gyorsabban vált. Ha a szükség és a piac úgy diktálja, akkor igen rövid időn belül kész produktum lesz a konstruktőr fejéből kipattanó ötletből, de ha tervezett fejlesztésről van szó, akkor lehet, esztendő is eltelik, míg a prototípus sorozatgyártásra érik. * Nyilvánvalóan a talponma- radás érdeke vitte rá a Digépet arra, hogy a hagyományos szerszámgépgyártás mellé mást is felvállaljon, de más is erre kényszerítette őket. Murányi Gyula beszél erről: — A FIAT-tal, vagy a MAN-Rolanddal való együttműködés, de ■ idevehetem a szovjet—magyar közös fejlesztésű kábelgépeket is, magasabb műszaki technológiához juttatta a gyárat. Olyan gépekre, műszerekre tettünk szert, amelyeket másképp, más úton aligha kaptunk volna meg. És hogy jól dolgozunk ezekkel a masinákkal, arra bizonyság : elégedettek velünk az olasz, az NSZK-beli partnereink, s a hazai megrendelőink is ritkán emlegetnek minőségi kifogásokat. Mert ugye, azt mondanom sem kell, hogy a hazai piac ugyanolyan igényes, mint a külhoni. Még szépséghibás terméket sem lehet eladni, mindenki nagyon megnézi, mire adja ki pénzét... A Digép is megnézné, de az alapanyaggyártók kénye- kedvének majdhogynem kiszolgáltatott. Drága és sokszor minőségi hibás az alapanyag. ám ha visszaküldik a feladónak, sokszor ők sértődnek meg. Kiszámították, hogy gyakran olcsóbb és jobb minőségű anyagot kapnának az osztrák kohászatoktól, mint a hazaiaktól. Igaz, ekkor devizában kellene fizetni, ami manapság nem sok, s még egy ilyen jó dollárpiaccal rendelkező cég sem használhatja fel arra valutáját, amire szeretné. Marad tehát a honi kohászat, amelyet meg kell győzni, hogy a közvetett export számára sem mellékes ... Az LKM-et — például a FIAT- Ivecö tengelyek esetében — már maguk mellé állították. * A Digép termékei a piacon méretnek meg, a cég emberei a világot járják. Üzletet kötnek, kapcsolatot keresnek, gépeket mutatnak be. Beszéltünk egyikükkel, aki az USA-ban és Kanadában is járt. Tolmácsra már nemigen van szüksége. A napidíjból is ki lehet jönni, s még apró ajándékokra is futja... De nem ez a lényeg. Overallos diplomataként szolgálja az ügyet, s nem felejti, hogy Diósgyőrt, a hazai ipart, Magyarországot képviseli. Brackó István— Illésy Sándor Fotó: Balogh Imre Anyagbörze Bogácson A Bio-Imnovációs Koordinációs Közös Vállalat (Bio- Innökoord) szervezésében az ország 22 Mezőgép és Élgép Vállalatának, valamint a kohászati vállalatok, az LKM és az ÓKÜ részvételével szeptember 10-én tíz órai kezdettel kétnapos anyagbörzét rendeznek a Miskolci Mezőgép Vállalat bogácsi üdülőjében. A résztvevő vállalatok képviselői e börzén ismertetik, egymással alapanyagkeresletüket, -kínálatukat, illetve elfekvő anyag- készleteikről adnak egymásnak információt, amit aztán — a korábbi börzék tapasztalatai alapján mondhatjuk — legtöbb esetben üzletkötés is követ. Készülnek az Iveco-tengelyek. Az LKM-et maguk mellé állították.
