Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Világbajnokok köszöntése Szerdán délelőtt a KISZ KB székhazában jutalmazási ünnepséget rendeztek, amely­re a felnőtt férfi és női vi­lágbajnokságon, valamint az Ifjúsági Barátság Versenyen sikerrel szerepelt öttusázók, edzőik, szakvezetőik, egyesü­leti vezetőik kaptak meghí­vást. A megjelenteket, köz­tük a sportágat támogató vállalatok vezetőit, képvise­lőit Ábel László, a Magyar öttusa Szövetség elnöke kö­szöntötte, majd Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke méltatta a magyarok jó eredményeit. Külön kiemelte Fábián László, Martinék Já­nos és Mizsér Attila bravúr­ját, akik a moulins-i VB-n vert helyzetből érték el a dobogó legfelső fokát. Kádár János, az MSZMP főtitkára csütörtökön fogadta Szai Eisirót, a Japán Gazdasági Szervezetek Szövetségének elnökét, épen: a megbeszélés előtti kézfogás. Érdekes pillanatot örökitett meg a felvételen a fotóri­porter, az egyik kanyarvétel közben hátulról fényképezte le a minél jobb pozícióért harcoló motorosokat. Fotó: Juhász Ausztria, az NSZK és Olaszország ellen Vasárnap délelőtt az idei salakmotoros csapatvilág­bajnokság C-csoportjának záró fordulóját rendezik meg Miskolcon. A népkerti sporttelepen Ausztria, az NSZK és Olaszország ellen kell helytállniuk a mieink­nek, ami egyáltalán nem tűnik könnyűnek. Három' forduló után a.z állás: 1. Olaszország 111, 2. NSZK 109, 3. Magyarország 97, 4. Ausztria 43 ponttal. Az élen álló olaszok elő­nye tehát 14 pont, ezt le­dolgozni ..., inos kemény feladatnak tűnik. Hej, de kár volt azért a landshuti kisiklásért (a harmadik fordulónak az NSZK adott otthont, s minden magyar betlizett, összesen 16 pontot szereztek, így kerültek az addigi vezető pozícióból egycsapásra a harmadik helyre). Érdekesség, hogy az első fordulóban Adorjá­néit, 9 pontos különbséggel utasították maguk mögé az azzurrikat, ennek ismétlé­se azonban ezúttal kevés lenne. A hazai pálya a mieink mellett szól, de a válogatott minden tagjá­nak a maximumot kellene nyújtani, hogy reálissá vál­jon az esély. A hírek sze­rint Petrikovics nem jön Miskolcra, ő a hét végén Seressel külföldi versenyen áll rajthoz, de egyébként sem nagyon szokott neki menni a motorozás a Nép- kertben. Várhatóan az Adorján, Tihanyi, Bódi, Balogh, Kocsó összetételű ötösfogat kísérli meg a helytállást. A vasárnap 'délelőtt 10 órakor kezdődő viadal bi­zonyára számos érdekesség­gel, látványossággal szol­gál. Az viszont már most biztosra vehető, hogy a ver­seny befejezését követően érdemes lesz a szurkolók­nak a helyükön maradni, mert a rendező Borsodi Építők Volán SC tombola­sorsolást tart, s a fődíj egy Lada 1500-as felújított sze­mélygépkocsi! A további nyeremények: Romett se­géd-motorkerékpár, hordoz­ható rádiós magnó, Gam_ ping kerékpár, hollóházi porcelán díszváza, Valdivia kozmetikai szépségcsomag, elektromos grillsütő, tur­mixgép, anorák és futball- labda. A sorsoláson vala­mennyi belépőjegy részt vesz, a klub és az egyéb szervek által kiadott bérle­tek viszont nem .kerülnek a szerencsekerékbe. Labdarúgó MNK Továbbjutott a MSE, Isiseit a B. Bányász Tegnap újabb fordulóra került sor a labdarúgó Ma­gyar Népköztársasági Kupá­ban. Eredmények: Kazincbarcikai Vegyész— Olefin SC 2-1 (1-1). Le­.ninváros. 800 néző. Vezette: Szilágyi. A játékvezető a 2. percben kiállította a lenin- városi Fodort, a hazaiak így végig 10 emberrel játszottak. Ennek ellenére egyenrangú ellenfelei voltak az NB Il-es együttesnek. A találkozó küzdelmes, változatos, he­lyenként szikrázó volt. G.: Kalmár, Balogh, illetve Bo- dolai (11-esből). Jók: Novák, Csipke, Sziklai, illetve Ko­vács, Bodolai, Kapus, Ma­gyar. Hajdúböszörményi Bocs­kai—Borsodi Bányász 2-0 (1-0). Hajdúböszörmény, 500 néző. Vezette: Németh La­jos. A jó iramú és színvona­las találkozó első 20 percé­ben aktívabbak voltak a ha­zaiak, majd kiegyenlítetté vált a játék. A szünet után a Bányász kezdeményezett többet, az egyenlítésre töre­kedett, de fáradozásait nem kísérte siker. A hajrá ismét a böszörményieké volt. G.: Gajdán (2). Jók: Bukovics, Hajdú, Borbély. Elutazott a BVTK... .. . NB I-es női kosárlab- dacsapata. A vasgyáriak tíz napot töltenek Franciaor­szágban, ahol viszonozzák a Mirande élvonalbeli együtte­sének közelmúltbeli miskolci látogatását. Ott-tartózkodá- suk során nemzetközi tor­nán vesznek részt. TOTÓSAROK, 37. HÉT flz Észak-Magyarország tippjei 1. PMSC—ÚJPESTI DÓZSA. Ide­genben alighanem beérik az egyik ponttal a lila-fehérek. 2. RÁBA ETO—TATABÁNYA. Meglepetést várunk, a győriek nem lehetnek annyira jók, mint ahogy azt eddigi eredményeik mutatják. 3. SCHALKE 04—LEVERKUSEN. Nem jellemzi az óvatos játék egyik felet sem, valamelyik gárda kihar­colja a 2 pontot. 4. FC KÖLN—BAYERN MÜN­CHEN. A Bundesliga nagy érdeklő­déssel várt rangadója. Udo Lattek új állomáshelyén hasznosíthatja ta­pasztalatait, de a bajorok egy pon­tot hazavihetnek. 5. NÜRNBERG—HAMBURG. Ki­zártnak tűnik a pontosztozkodás. 6. KARLSRUHE—UERDINGEN. Az újonc csipegeti a pontokat, a vendégek még nem vették fel a szükséges fordulatszámot 7. HANNOVER—STUTTGART. A gólerős támadójáték sikert hozhat a lelkes hazaiak számára. 8. OBERHAUSEN—ESSEN. Ab­szolút esélyes a legutóbb Kölnben kiütéssel győzelmet arató Oberhau- sen, de az óvatosság nem árt. 9. SOLINGEN—OFFENBACH. Bi­zonytalan a találkozó kimenetele, egyik tipp sem számít igazán meg­lepetésnek. 10. U LM—FORTUNA KÖLN. A kölniek javíthatnak, az Ulm megle­hetősen szeszélyes. 11. ASCOLI—ROMA. A fővárosi­ak igen jól erősítettek, hazavihetik a két pontot. 12. AVELLINO—TORINO. Az oroszlánbarlangból ritkán távozik teljes sikerrel vendégcsapat. Most sem fog. 13. CESENA—NAPOLI. Az újon­cok lelkesen kezdenek, a bajnok megizzadhat, győzelme nem vehető biztosra. +1. HALADÁS—FTC. A legvaló­színűbbnek a pontosztozkodás tűnik. X 1 X 2 1 2 X 2 1 1 _1 ___ 1 2 2 X 1 X 1 2 2 1 X X 2 X 1 1 MEAFC: nem, MVSC: nem •.I« 0'!'dffien o pontvadósrot a kosótlabdo NB ll-ben és imroéren fakó«?««, hogy Borsod megye é* MisJfOíc yaros «készített egy státust. A Miskolci EAFC má- södösztalyú női gárdája kérőit * pontvonaten kívülre. Ai ö csapot, omefyikböf sokan kapaszkodtak fel az ékanal sxmtjere, amelyik hosszú éveken ét ontotta a tehetségeket is közben egyszer megkóstolta az NB l-et is). lőtt feladatunkkal. Döntött abban is, hogy a jövőben a férfi kosárlabdát és a táj­futást kell elsődlegesen tá­mogatnunk, számukra kell mindent biztosítanunk. A ta­nács is megállapította: töb­bet nem tud adni, annyiból kell gazdálkodnunk, ameny- nyi van. Az első szó a MEAFC-é. Dr. Csótai József ügyvezető elnököt és Szaniszló Sándor létesítmén.y.vezető főmérnö­köt nem lepte meg a láto­gatásom. (Miközben üdvö­zöltük . egymást, átvillant bennem: ez az a helyzet, amikor a hóhért akasztják. Hiszen most mindketten •szakszövetségi vezetőként is igyekeznek érvelni, magya­rázni, a sportág érdekét képviselni . . .) — Női szakágunk fontos feladatot töltött be az el­múlt tíz esztendőben — kezdte dr. Csótai. — Kö­zénk és a tudatosan átgon­dolt utánpótlás-nevelés közé, — nyugodtan mondhatom egyenlőségjelet lehetett ten­ni. Komolyan vettük mun­kánkat, ha úgy tetszik kül­detésünket, de lehetőségeink végesek, tovább nem tudjuk vállalni a működtetéssel já­ró terheket. — Milyen indokok alap­ján döntöttek a megszünte­tés mellett? — Megszüntetés? Ez így nem teljesen pontos, de er­ről majd később. Tehát az indokok: 1. A MEAFC és a DVTK kosárlabda-szakosztá­lya között folyamatosan vita zajlott. Aki tőlünk menni alkart, mehetett, igaz.- mi senkit nem küldtünk. Ami­kor nem tudtunk megegyez­ni, az ügyekbe beleavatkoz­tak a felettes szervek is. A „boltra” rendszeresen a ME­AFC fizetett rá. 2. Köztu­dott. hogy a diáksportot át­szervezték. Az egyetemek azt a feladatot kapták, hogy az egyetemisták számára te­remtsék meg a sportolás magasabb színvonalú felté­teleit. A női csapatban egyetlen egyetemista sem szerepelt, „külsősöket” pe­dig a jelenlegi helyzetünk­ben nem foglalkoztatha­tunk. 3. Anyagi helyzetünk olyan kritikusra fordult, hogy a MEAFC puszta léte is veszélyben forog. Képte­lenek vagyunk a csapatmű­ködéshez nélkülözhetetlenül szükséges 100 ezer forint előteremtésére, és ez az ösz- szeg a kiadásoknak csak egy hányada, nincs benne pél­dául az utaztatás-étkeztetés sem. — Már megbocsássanak, ezek a gondok, nehézségek hirtelenjében most tornyo­sultak össze? — Nem! — vette át a szót Szaniszló Sándor. — Már a múlt esztendőben lát­szott, ■ hogy anyagi helyze­tünk közelíti a tűréshatárt. Január 1-ével akartuk meg­szüntetni a szakágat, lévén akkor kezdődött az idei pénzügyi év. A sportág érde­keit szem előtt tartva arra törekedtünk, hogy az NB li­es státust városunk ne ve­szítse el, 'ezért felettes szak­mai szervünkkel, a Miskolc Városi Tanács V. B. ifjúsá­gi és sportosztályával az át­adás-átvételen törtük a fe­jünket. Ezt a megoldást a sportosztály is helyeselte, sőt a végleges megoldásig magára vállalta a költsége­ket. Végigijátszottuk a tava­szi szezont is. — Tavaly elengedték a csapat legjobbjait a DVTK- hoz, ugyancsak hozzájárul­tak Szemes Antal utánpót­lásedző távozásához, aztán Szabó Imre helyett Drahos Lászlóra bízták a gárda. irá­nyítását. Mindebből a szán­dékos megszabadulás gon­dolata tűnik ki ■ ■. — Szó sincs erről!—emel­te hangját az ügyvezető el­nök. — A DVTK-val egy kölcsönösén előnyös együtt­működési szerződést akar­tunk kötni, melynek értel­mében mi folyamatosan hoz­zájuk irányítottuk volna legjobbjainkat, cserébe azo­kért, akiket a DVTK nem tud ^használni. Ez a terve­zet — ma is úgy érzem nem a mi hibánkból kapott léket. Szemes Antallal szem­ben korrektül, embersége­sen jártunk el. Személyesen többször beszéltem vele és elmondtam, hogy az eddigi szakosztályi modellt nem tudjuk tovább fenntartani, megtölteni tartalommal. Év­tizedek óta tudjuk, hogy Szemesnek élete-halála a kosárlabda, tudtára kellett hozmunk: rajtunk kívül álló okok miatt már nem úgy számítunk rá, ahogyan ko­rábban. Megértette, tudomá­sul vette a megváltoztatha- tatlant, és ugyancs-ak a DVTK-lhoz Ikerült. Szabó Imrével terveink voltak és vannak, a férfi szakágunk­ban kívánjuk foglalkoztatni, szakmai tudását, rutinját, tapasztalatát nem nélkülöz­hetjük. A konmányrudat azért adtuk Drahos László kezébe, hogy rázódjon bele a munkába, és az esetlege­sen sikeres átadás-átvétel után vigye tovább a társa­ságot. Arról már nem mi tehetünk, hogy az elképzelé­sek zátonyra futottak. — Miért éppen a kosár­labdával kezdték a „takaré­koskodást”? — Sajnos, más szakosztá­lyok is belekerültek a „szó­rásba”. , Kézilabdázóinkat „eladtuk" a Borsodi Építők Volán SC-nek, NB II-es féri i röplabdacs a patun kát szintén visszaléptettük és a megyei bajnokságban indít­juk. Az együk legjobb lab­darúgónkat ugyancsak anya­giakért cserébe engedtük át. Említettük már, hogy a me­gyei kosárlabda szakszövet­ség vezető funkcionáriusai vagyunk, így a női csapatot mindenképpen meg akartuk menteni. Még a nevezési díjat is befizettük, mert -az utolsó pillanatig bíztunk ab­ban, hogy a Miskolci VSC átveszi a gárdát. — A MEAFC beszűkülésé­hez mit szólnak a Nehéz­ipari. Műszaki Egyetem irá­nyítói? — Ismerik gondjainkat, tisztában vannak nehézsége­inkkel. A Rektori Tanács foglalkozott a klub helyze­tével, az új struktúrával, az egyetemi sportéletben betöl­* Kupecz László, a városi tanács vb. ifjúsági és sport- osztályának vezetője jól ki­meri a MEAFC és a kosa­rasok gondját. — Tudomásul kell ven­nünk a MEAFC - döntését, a „nincsből” nem lehet verse­nyezni. Osztályunk minden tőle telhetőt megtett a stá­tus megmentése érdekében. Több egyesülettel tárgyal­tunk, sokáig úgy tűnt, hogy az MVSC kapható lesz az átvételre. Aztán a vasuta­sok is gondolkodóba estek, és végül csak akkor vállal­ták volna a dolgot, ha a működéshez szükséges teljes összeget — mintegy 300 ezer forintot — mi biztosítjuk. Erre nem futotta a költség- vetésünkből. 150 ezerrel tud­tunk volna besegíteni, ez pe­dig kevés. — Ezek szerint, pont ke­rült a mondat végére. Ne­met mondott a MEAFC és az MVSC, a „meccs” már elveszett . . . — Igen. Nagyon sajnáljuk, de nem tehetünk semmit. Egyébként attól félek, hogy a sportfinanszírozás átalakí­tása és az egyre szigorodó gazdasági helyzet máshol is produkál majd hasonló dol­gokat. Meghallgattuk az MVSC-t is. Marosi József ügyvezető elnök: — Elnökségünk úgy fogal­mazott, hogy igényt tart az NB Il-es csapatta, hh a sportosztály hosszú távon megtéríti a teljes költséget. Saját erőből ugyanis gya­korlatilag egy fillért sem tudunk biztosítani, átcsopor­tosítani, mert elég ha csak annyit mondok, hogy több szakosztályunk léte forog veszélyben — anyagiak hiá­nyában. Felelősen döntöt­tünk és figyelembe vettük azt is, hogy csak egy ter­münk van, és ott a röplab- dázók és ökölvívók dolgoz­nak, télen pedig oda szorul az egész „egyesület”. Eltűnt tehát egy sikercsa-j pat, tovább szűkült a nőt kosárlabdázás miskolci alap­ja. A játékosok oda mehet­nek ahová akarnak, ahol', igényt tartanak ■ rájuk. Az ■érintett klubok döntését tisz­teletben kell tartanunk, a. gazdálkodás nehézségeivel hovatovább nem tudnak; megbirkózni. Csak abban bízhatunk, hogy a sportosz­tály által a MEAFC-nak folyósított állami támogatás (a női csapat visszalépése miatt) arányosan csökkenni fog és esetleg „átvándorol” az NB IX-es együttest is üze­meltető Miskolci Postáshoz, ahová a volt egyetemisták egy része igazol. Az utóbbi így megerősödhet, és átve­heti a MEAFC által hagyott űrt. Kolodzey Tamás Jégkorong Kanada Kupa ütőn a Szovjetűni Kedden a késő esti órák­ban a Szovjetunió—Svédor­szág elődöntő mérkőzéssel folytatódott .a Kanada Kupa nemzetközi jégkorongtorna A szovjet válogatott 4-2-re nyert a világbajnoki címvé­dő svédek ellen, így beju­tott a döntőibe. A másik fi- nalista helyért Kanada és Csehszlovákia Montrealban mérkőzik. Szovjetunió—Svédország 4-2 (1-0, 2-1, 1-1). Gólütők: Krutov (1.09 p.), Bikcxv (27.29), Larionov (28.37), Ma­karov (47.44). illetve Berg- qvist 34,39), P. Andersson (53.47). A szovjet válogatott győ­zelme nem forgott veszély­ben, 3-0-ra, majd 4-1-re is vezetett. A svédek próbál­koztak több kapuralövéssel, de a szovjet kapus, Szergej Milnyikov remek formában védett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom