Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. szeptember 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselők a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kor­mányprogram-tervezetet. A téma fontos­ságát bizonyítja, hogy — mint hírül ad­tuk —. a megjelent huszonnégy képvise­lő közül tizenhatan szólaltak fel. A kép­viselőcsoport üléséről szóló tudósítá­sunkban terjedelmi okok miatt a felszó­lalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyű­lés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részleteseb­ben gondolataikat, véleményüket, ja­vaslataikat. Fehérné Eke Katalin: II jogos igényeket is rangsorolni kell Fehérné Eke Katalin ka­zincbarcikai képviselő, a BVK műanyag késztermék minősítő osztályának cso­portvezetője felszólalásában többek között hangsúlyozta: — A konkrét gazdasági kérdések mellett lényeges­nek tartom a kormányprog­ram-tervezetben, hogy gaz­j dasági céljaink elérésében a közgazdasági szabályozókon és az államigazgatási eszkö- i zökön kívül messzemenően ' számít a társadalom támo­gatására is. Elsősorban itt látom a képviselők egyik felelősségét. Nevezetesen ab­ban, hogy megfelelő infor­mációkat közvetítsenek az állami vezetésnek; olyano­kat, amelyek tükrözik az ál­lampolgárok érdekeit, ugyan­akkor a megvalósítással kapcsolatos követelmények időben jussanak a közvé­lemény tudomására. A me­gyei 'képviselőcsoportok tag­jainak is .konkrét érvekkel kell rendelkezniük, ez pe­dig a megfelelő információ hiányában elképzelhetetlen. — Ezek szerint arról van szó, hogy az országgyűlési képviselők úgynevezett ér­dekegyeztető szerepkört töl­tenek be, s véleményük je­lentősen hozzájárul a köz­vélemény végleges állás­pontjának kialakításához? — így is értelmezhető a kérdés. Ugyanakkor mun­kánk során arra is szükség van, hogy a jogos igénye­ket mindenkor rangsorol­juk, egyeztessük. Mert pél­dául azt is tudatosítani kell, hogy nem lehet egy­szerre feloldani a bérfe­szültségeket és a nyugdíj- rendszer anomáliáit. Magya­rán szólva: a szociálpolitikai igényeket az ország képte­len egyszerre és egy idő­ben kielégíteni. Ahhoz, hogy ezt az emberekkel meg le­hessen értetni, a képvise­lőknek rendelkezniük kell a megfelelő információval. Értem ez alatt, hogy a ki­útkeresés során milyen ál­dozatvállalásra van szükség a társadalom részéről. Az érvek nélkül nehéz megér­tetni az emberekkel, hogy a jelenlegi intézkedések a stabilizáció felé vezetnek. Az Országgyűlés elé kerülő munkaprogram bizakodásra ad okot. A gazdaság terén akarja megteremteni a sta­bilizációhoz szükséges anya­gi fedezetet. A közgazdasá­gi szabályozók, valamint a pénzügyekkel bevezetett re­formok a hatékonyabb gaz­dálkodáshoz nyújtanak kellő alapot, ugyanakkor a prog­ram :a kormányzati munka felelősségét is megnöveli. Mit süssünk? A sütőiparban is fontos a nyereség Valószínűleg kissé felleng­zősnek tűnik, hogy egy sü­tőipari vállalat is termék­szerkezet-váltásra kénysze­rült, pedig ez az igazság. A Kazincbarcikai Sütőipari Vál­lalat mintegy százféle termé­kének közel a fele veszte­séges volt, de a fogyasztói igények kielégítése végett továbbra is gyártani kellett. Legalábbis 1986 év végéig, amikor a vállalat vezetése határozott lépésekre szánta el magát. A cég tizennégy termelő- egysége 350 ezer embert lát el a megyében, de számos tartós és félkész termékük megtalálható az ország min­den nagyobb üzletében. Ár­bevételük tavaly elérte a 376 millió forintot, a nyereség pedig megközelítette a 24 milliót. Az már az elmúlt esztendőben is világosan lát­szott, hogy ha továbbra is erőltetik a veszteséges ter­mékek gyártását, akkor eb­ben az évben lényegesen csökkenhet a nyereségük. Ki­szűrték, hogy melyek azok a termékek, amelyek legjob­ban „viszik” a pénzt, s ame­lyeket csak egy nagyon szűk fogyasztói réteg keres. Ezek­nek leálltak a gyártásával, s helyettük új, a mai igé­nyeknek is jobban megfele­lő termékek készítését kezd­ték el. — Megfordult az is a fe­jünkben, hogy néhány vesz­teséges üzemet bezárunk — mondta Gönczi Sándor, a vállalat igazgatója —, de az elemzések azt mutatták, hogy nem kell ilyen drasz­tikus eszközökhöz nyúlnunk. Úgy döntöttünk, hogy a .be­zárás helyett új termékek gyártásával bízzuk meg eze­ket az üzemeket. így került Szendrőbe a. csokiroló, Híd- végardóra _ a mézes jellegű tortailap, Mezőkeresztesre pe­dig a teasütemény-család. — Ez utóbbival nemrég jelentek meg a piacon. — Igyekeztünk dinamiku- sabbá tenni a gyártmányfej­lesztésünket, mert a veszte­séges termékek kivonása a gyártásból csak része a gaz­dálkodás javításának. Újabb termékekkel kell pótolni eze­ket az árukat, hogy ne csök­kenjen a választék. Ebben az évben kezdtük el gyárta­ni zselés, citromos és na­rancs ízesítésben az előbb említett teasütemény-csalá- dot. Hamarosan kapható lesz a boltokban a citrom, a mál­na és a mentol ízesítésű sző­lőcukor, amitől piaci sikere­ket várunk. Egyelőre három ízben, negyven- és tízdekás csomagolásban készítjük, de a kereslettől függően, más ízesítésű szőlőcukor gyártá­sára is készen állunk. A kazincbarcikaiak szem előtt tartják a korszerű táp­lálkozási igényeket is. Évek ót.a készítenék Graham-ke- nyeret, most pedig a Gra- ham-ki-fli és ropi vár arra, hogy a boltokba kerüljön. Mint az igazgató elmondta, már öt újabb termék „kós­tolói mennyisége” is elké­szült, hogy megvizsgálhassák az illetékesek. Ezekkel az áruféleségekkel legkorábban jövő év elején találkozhat­nak a fogyasztók. Hogy mi­lyen sikerük lesz? Még nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a kisebb cégeknek is keres­niük kell az új utakat. Ka­zincbarcikán jó felé halad­nak, amit az bizonyít a leg­jobban, hogy fél év után nyereségük kétmillió forint­tal több a tervezettnél. Fónagy I. kibontakoztatás nélkül V alami nagyon nincs rendjén a honi állat- tenyésztésben — állapítottam meg ma­gamban, belekóstolván a kérődző állatok nagy seregszemléje, a Kaposvárott megrendezett szarvasmarha- és juhtenyésztési napok ’87 ren­dezvényeibe, kiállításaiba. Valami nincs rendjén - sugallta előadásában az első nap plenáris ülésén dr. Papócsi László, MÉM-miniszterhelyet- tes, hiszen a hazai állati termékekből a kérődzők csak 16 százalékban részesednek, míg az abrak­fogyasztók — sertés, baromfi — 80 százalékban. Ellentétben a világ legtöbb országával, ahol for­dított az arány. Az egyik oldal: az árunövény ter­melésére alkalmas földjeinket jócskán lefoglal­ják az abrak- és tömegtakarmány termelésére vetett növények; a másik oldal: tízezer hektár­számra árvulnak el rétjeink, legelőink. Az 1972-es kormányprog­ram elősegítette a magyar szarvasmarha-tenyésztés sza­kosodását. Elkülönült a tej­termelés a hústól, mégpedig oly módon, hogy mind több fajta behozatalával — ke­resztezéssel, fajtaátalakítás­sal — igyekeztek, s igyekez­nek a gazdák több hozamot elérni. Az elmúlt másfél év­tized alatt a leglátványo­sabb fejlődés a tejelő tehe­nészetekben ment és — a napjainkban érezhető nagy rekonstrukciós láz miatt — megy végbe. Lényegesen nőttek az egy .tehénre vetí­tett tejtermelési hozamok (igaz, a költségek is), meg­változtak a tartási körülmé­nyek és követelmények. Ha termelési színvonalban még nem is, de az alkalmazható technológiákban már köze­lítünk a nemzetközi élvonal­hoz, mert csúcstechnikákkal rendelkezik több termelési rendszer, s mostanra néhány mezőgazdasági nagyüzem is. A tejhasznú szarvasmar­hatartás ugyanakkor fő ter­mékével hazai igényeket elé­gít ki, export árualap ter­melése nem jelentős. Ellen­tétben a húsmarhatenyész- téssel és juhászattal, ame­lyek épp a hazai fogyasztási szokásokból eredően, első­sorban devizát hoznak az ország kasszájába. Nos, nézzük mi a helyzet e két — népgazdaságilag különös jelentőséggel bíró — ágazattal. A húsmarhatenyésztés és -tartás ma közel 95 ezer anyatehenet számlál. Léte immár a negyedik népgaz­dasági tervciklusban szere­pel, mégpedig oly módon, ■hogy minden egyes tervidő­szak az ágaiziat fejlesztését irányozta elő. Az ágazat mégis folyamatosan sorvad. A 95 ezer anyatehén mellé tízféle genetikai program sorolható, ami önmagában is elgondolkoztató. Cicero azt mondta: „Ami nem szégyen­letes, azzá kezd lenni, ha az emberek ezt így tartják he­lyesnek.” Ne kérdőjelezzük meg tehát a tízféle geneti­kai program helyességéi, de mondjuk ki: hiba volt az 'igényes tenyésztői munkával kinemesített kettős hasznú de elsősorban kiváló hús­formái miatt dlismert ma­gyartarka fajtáról a tovább- nemesítés igénye nélkül szé­les körben lemondani. A magyar húsmarha és marhahús igenis elismert, ekképpen jól eladható áru volt a külpiacon. Persze a közismert dekonjunktúra az árakat alaposan megtépázta. A féláron értékesíthető marhahús pediig olyan vi­lágpiaci helyzetet teremtett, ahol tulajdonképpen a gaz­dák a támogatások mellvéd­je mögül versenyeznek a po­zíciókért. Ebben a verseny­ben pedig Magyarország nem vett, s nem vesz részt. Kö­vetkezményként a honi ál­lattenyésztők belső közgaz­dasági környezetjavulással nem számolnak. Számolnak viszont önnön elkötelezettsé­gükkel, megszállottságuk­kal. A kaposvári rendez­vénysorozaton. a húsmarha­tartás jövőjét tárgyaló szek­cióülésen a gyakorló gazdák és kutatók úgy fogalmaztak: a húsmarhatartás helyzete mélypontjára zuhant. Na­gyobb arányú segítségre — mely egyébként indokolt volna — nem számíthatnak. A kibontakozást illetően te­hát csak egymásra számít­hatnak. Pascal ■'szerint az ember minden méltósága a gondol­kodásban rejlik. Kaposvá­rott sokan és sokat gondol­kodtak a húsirányú szarvas­marha-tenyésztés és -tartás jövőjén. Lehet-e ma egt az állatfajt egyáltalán gazdasá­gosan tartani? Mit jelent eb­ben a kérdéskörben a mi­nőség forradalma? Van-e re­ális esélye a biotechnika ki- szélesedésének? Suttogássá vagy kiáltássá válik az óhaj, a minőséget elismerő ár­rendszer ? S újra a minőség, mint vissza-visszatérő fogalom. A minősíthetetlen minőségű, hozamaiban az 1938-as(!) színvonalat tükröző tömeg- takarmány-termesztés, mely áraiban az elmúlt évek alatt két-háromszorosára növe­kedett, míg a belőle előállí­tott húsé csak másfélszere­sére! A mennyiségi szemlé­letű minőség, mint az álla­tok élő állapotú minősítése, amely szerint a „kívánatos súlyt” adó szarvasmarha jó minőségű, a súly alatti nem! A hentesbolti minőség, amely sem árkülönbséget, sem választási lehetőséget nem ismer. Azaz a vásárló nem vehet pénztárcájának vagy igényének megfelelő tej- illetve hústípusú mar­hából, például rostélyost! (összehasonlításként: a tej­ipar ma hagyományos, fél­tartós, vagy tartós‘tejet kínál a kereskedelemnek, de tej­zsírtartalom alapján is szé­les a skála. Kenyérfélékből pedig a vásárló több mint húszféle közül választhat.) S minőség, mint külpiaci igényű kategória, amelynek elsősorban az élőállat-érté­kesítésünk felel meg, tekint­ve. hogy a magasra állított mércét sem a honi feldol­gozóipar, sem a csomagolás- technika nem tudja „átug­rani.” Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyéről két megközelítésben is szó esett. Egyszer, mint a kiterjedt rétek és legelők hazája, amely ahelyett, hogy ontaná az exportkész mar­ha- illetve Juhhúst, lassan elnéptelenedik, s feldurvul. Másszor, mint jó példa, hi­szen a Szikszói Állami Gaz­daság Európa-hírű húságaza­táról a hazai szakemberek elismerően beszélnek. Ám­bátor a szekcióülésen az is elhangzott, ha például a Szikszói ÁG — ahol egyéb­ként jövőre megrendezik a Charoiais-tenyésztők világ- kongresszusát is — pén­zét kötvényekbe vagy bank­ba fektetné, lényegesen bu- sásabb haszonra tehetne szert, mint most, hiszen a gazdaság épp, hegy megél. (Igaz, akkor az ország is el­esne nem is kevés dollártól, hiszen ez a mezőgazdasági nagjmzem zömmel exportra termel.) Hajdan az ország deviza- bevételének jelentős része származott a marhahús ex­portjából. Az előrejelzések szerint az. elkövetkezendők­ben a jó minőségű húsok iránti érdeklődés megnő. Nőhetne ezáltal a piacon el­érhető ár is. Visszanyerhet­nénk-e a piacokat? Minden bizonnyal, hiszen csak ára­inkat veszejtettük, jó hírün­ket nem. De lesz-e akkor elegendő exportra alkalmas árualap? Az elkötelezett, fa­natikus állattenyésztők . szej- rirnt, talán ... Ha a mező- gazdasági üzemek elsőszámú vezetői — állami gazdasági igazgatók, szövetkezeti elnö­kök — is úgy akarják. Egy- egy ágazat sorsa végül is tő­lük függ. (Napjainkra a me­zőgazdaságba is bevonult az üzleti szemlélet. így aztán mezőgazdasági vezetőik nem ritkán kivonják a pénzt az alacsony jövedelmezőségű állattenyésztésből, és befek­tetik a tőkét a magasabb profitot adó, de a mezőgaz­dasági munkától távolálló ipari melléküzemágakba.) Sokszor szó esett már ar­ról, hogy a juhászatokba ne­héz szakmunkásokat, illetve irányító szakembereket ta­lálni. Bár 1984 óta létezik szakosodást hirdető juhásza­ti program is, a kialakult kedvezőtlen közgazdasági környezetben az előrelépés nehézkes. Sorba zárják be a kapukat a mezőgazdasági nagyüzemi juhászatokban, s ki megy ma olyan helyre dolgozni, ahol további sor­sa, élete, munkája bizony­talan. Ennek’ ellenére a ka­posvári juhtenyésztési kiál­lításon szép számmal szere­peltek úttörő munkát végző üzemek, s eredményeikkel bizonyították, fegyelmezett munkával lehet sikereket el­érni. összességében: Kaposvár fórumot biztosított a honi szarvasmarha- és juh te­nyésztők útkeresésének. Le­hetőséget adván a hangos gondolkodásnak. Mert abban minden résztvevő egyetér­tett: a továbblépés, a ki­bontakozás bizonyos, még akkor is, ha ehhez nem, számolhatnak kibontakozást segítő bővebb állami támo­gatásra. Balogh Andrea lij burgonyaleldolgozó gépsor A Miskolci Hűtőház — a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közbejöttével — szerződést kötött egy svájci céggel, amelytől új burgo­nyafeldolgozó gépsort vásá­rolt. A megközelítőleg 137 mil­lió forintos üzletkötés értel­mében a Miskolci Hűtőház lízing alapján vette meg az új gépsort, amelynek árát öt év alatt áruval fizeti ki. Az öt év elteltével a kor­szerű feldolgozóberendezés a hűtőház tulajdonába kerül. Az üzletkötésre azért ke­rül sor, mert a hűtőházban jelenleg .működő gépsor már 17 éves. Az előre gyártott hasábburgonya iránt, egyre növekvő belföldi és külföl­di keresletet megfelelő mi­nőségben már nem tudják kielégíteni a hűtőháziak. Óriási, fából készült szölőprés az egri Bazilika szomszéd­ságában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom