Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 1987. szeptember 5., szombat sport Ferjánczék Bulgáriában Az elmúlt hetekhez ha­sonlóan ezúttal is számos hazai és nemzetközi ese­ményre kerül sor a techni­kai sportágakban. A Fer- jáncz Attila, Tandari János kettős Bulgáriában a Heb- rósz autós rallye kettes szor­zóid Európa-bajnoki futa­mon szerepel. Sport és tudomány Kutatnak, publikálnak, jelzéseket továbbítanak Sport és tudomány, sport és .kutatás ... Manaipság ezek a fogalmak már elválaszt­hatatlanok egymástól. Akik elhanyagolják, akik nem fordítanak figyelmet rá, elobíb-iutóbib lemaradnak a centiméterekért, tizedmá- sodpercekért, kilóként, gólo­kért folytatott, olykor kímé­letlen harcban. A tudomány a maga sajátos eszközeivel hozzájárulhat az egészséges életmód kialakításához, a mozgáskultúra fejlesztéséhez is. örvendetes, hogy szőkébb pátriánkban a Miskolci Aka­démiai Bizottság sport- és mozgásbiológiai szekciója je­lentőségének megfelelően ke­zeli az „ügyet”. A testület elnöke dr. Kas­sai) László, címzetes egyete­mi docens, a megyei vezető kórház osztályvezető főorvo­sa („mellesleg” az Orvos­egészségügyi Dolgozók Me­gyéi Bizottságának elnöke és a DVTK vezető orvosa). — Miért éppen önt kérték fel a szekció irányítására? — Talán azért, mert csak­nem húsz esztendeig aiktívan futballoztam — tizenöt évet az Nb Il-ben, hármat az N1B I-lben —: és a debreceni klinikán sporttémájú kuta­tásokat is végeztem. Tapasz­talt, sportmlúlttal rendelkező onvoSként kerültem vissza Miskolcra. Amikor Veszprém 'és Debrecen után itt is meg­alakult az Akadémiai Bi­zottság, Prónay, Velkey és Terplán professzorok java­soltók, hogy hozzuk létre a tmozgásbiológiái szekciót. Személyesen ok kértek fel a elnöki funkciók betöltésére. — Az induláskor sokan megkérdőjelezték létjogosult­ságukat ... — Ez így igaz. A kétke­dőknek mi gyorsan igyekez­tünk válaszolni. Kidolgoztuk programunkat, megbeszéltük, hogy ki és milyen témában kutat. A főbb kérdéseiket ha­mar tisztáztuk, és eldöntöt­tük, hogy egészség- és tár­sadalompolitikai dolgokkal egyaránt foglalkozunk. ' — Hogyan láttak hozzá a szekció felépítéséhez? — Kvalifikált szakembere­ket kerestünk és több szim­patizánssal is összefutottunk. A szekció magja gyakorlati­lag hetek alatt kialakult. Kedvező, hogy valamennyien azonos érdeklődési körűek vagyunk. Csoportunkban 24- en tevékenykednek, de ha beszámítom a segítő teamek tagjait, altókor létszámunk eléri a 70-'et. — A veszprémi és a deb­receni akadémiai bizottságok a helyi egyetemekre épülnek. Miskolcon, tudomásunk sze­rint más a „felállás”. — Nálunk a megyei veze­tő kórház a „gesztor”. A szekció munkájához azonban jelentősen hozzájárul a Ne­hézipari Műszaki Egyetem és az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola is. — Kutatási témáikat saját maguk határozzák meg? — Nem. A Magyar Tudo­mányos Akadémia iránymu­tatását követjük. Fő témánk: a sportélettan tanulmányo­záséra használható műszerek, tedhnológi'ák kifejlesztése. További területeinket az \ egészséges életmóddal, a Vnegbetegediésekkel, a ki vá­lasztással, a versenysport tá­mogatásával összefüggő dol­gok képezik. Elért eredmé­nyeinket előadásokon ismer­tetjük és természetesen az orvosi és sportlapokban pub­likáljuk. — . Eddigi, néhány eszten­dős működésük alatt mit tart a legnagyobb sikerüknek? — Azt, hogy gyakorlatilag az óvodás kortól a nyugdíjas korig felmértük több ezer em­ber kondícióját, mozgáskul­túráját, szabadidős szokása­it, testi adottságait, bioké­miai paramétereit. — Idei munkatervükből egyértelműen kiderül; ön a sport- és■ mozgásbiológiai szekció egyik legszorgalma­sabb, legtevékenyebb tagja! — Nem pályázom a „leg”- ek babérjaira. Egyszerű­en szeretek kutatni! Persze az is igaz, hogy ebiből a szempontból igencsak kedve­ző helyen dolgozom, a me­gyei kórházban a laborató­riumi osztályt vezetem. Egyébként nem az számít, hogy ki hány témáiban érde­kelt! Szám szerinti kimuta­tást sohasem végeztünk és nem is fogunk. A munka- befektetésen „nyugszik” a lé­nyeg! Van, aki csak egy ku­tatási résztémában érdekelt, de sokkal többet dolgozik, mint aki mondjuk öt vasát is a tűzben tart. — Önhöz melyik téma áll a legközelebb? — Kicsit lemaradtunk a véranamlástani viszonyok ta­nulmányozásával, igy ezzel íoglalköZom.. Azt kutatom, hogy az éfekfoen miiként áramlik a vér. Rájöttem pél­dául: a vérdopping nem hoz lényeges előrelépést, mert az igaz ugyan, hogy a nagyobb vörösvértestszám több oxi­gén szállítósáira alkalmas, de közben lelassul a keringés, nagyóbb az ellenállás. A tel­jesítőképesség 'növeléséhez el­sősorban a keringési sebes­séget kell gyorsítanunk. — Felismeréseit, eredmé­nyeit kik.hasznosíthatják? ■— Érsebészek, ideggyógyá­szok, általános sebészek, sportolók, az élettannal fog­lalkozók. — A szekció tagjait mi motiválja? — A saját sikerélmény! Hobbiból, belső indíttatás­ból, megszállottként tevé­kenykedünk. Anyagi ellen­szolgáltatást nem kapunk — nem is kérünk —, társadal­mi munkában dolgozunk. Kolodzey Tamás Vihar egy levél nyomán — Bolhából elefántot? Valaki hiányzik a táncból Annyit a múltról, hogy a településen tulajdonkép­pen Cseh Tivadar lehelt életet a sportágba. Orosz­lánrészt vállalt meghonosí­tásából, népszerűsítéséből, minőségi szintre fejlesztésé­ből. A csúcsot a tavalyi év jelentette, amikor a nők bekerültek az ország leg­jobbjai közé. Leskó János sportköri elnök, Dankovics József edző és Cseh Tivadar munkája beérett. Most meg itt ez a vissza­lépés .. ■ A vihart dr. Szádeczki Zoltán döntése okozta. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztólyának vezető­je augusztus 24-én, hétfőn értesítette a Borsodi Kini­zsi elnökét. Idézet a levelé­ből: „A területileg illetékes szakigazgatási szerv útján értesültem arról, hogy a vezetése alatt álló egyesü­let Masason Erika nevű asz­taliteniszezője előzetes egyez­tetés nélkül megyén kívüli sportegyesülethez átigazolási lapot írt alá, melyet ön zá­radékolt. Információim sze­rint hasonló szándékkal ezt megelőzően egy másik — megyén kívüli — egyesület­hez is kiadták. Az eset megerősített abban, hogy egyesületeink egy része vál­tozatlanul régi beidegződé­sek, egyéni érdekek és ér­vényben lévő rendelkezések figyelmen kívül hagyása ré­vén igyekszik »nevelni«. Fentiekre való tekintettel az egyesület számára 1987-ben biztosított anyagi támogatást azonnali hatállyal felfüggesz­tem, az 1988-ra esedékes támogatásból pedig a Borso­di Kinizsi SE-t törlőm.” Az érvelés logikusnak tű­nik. Csak éppen van egy szépséghibája. Masason Eri­ka nevű asztaliteniszező nem létezik. Van viszont egy Masason Andrea. Pon­tosabban: volt, mert tanul­mányait szeptember elején a fővárosban kezdte meg. Ezek utón pedig a szó dr. Szádeczki Zoltáné. — Júliusban Sáth Sándor, a Tolnai Vörös Lobogó ve­zető edzője megkereste a Bécsieket Masason átigazo­lása ügyében. A Kinizsi ve­zetői megállapodtak vele, aláírták az átigazolási lapot, néhány nappal később azon­ban Sáthot elküldték Tolná­ból. így az egész elképzelés füstbe ment. Csodák csodá­jára, a bőcsiek mégis ki­adták a sportolót, de má­sodszor már az Erzsébeti SMTSK-nak. Nem egyeztették velem álláspontjukat, pedig erre kötelezi őket az érvény­ben lévő rendelkezés. Sze­retném még megjegyezni, hogy Bőcsön nincs szakosz­tályi modell, nem tartanak értekezleteket, semmiről nem tájékoztatnak. Alig hihető, hogy a tőlük elvont pénz hiánya ilyen mértékben ve­szélyeztette volna NB I-es működésüket. — Milyen összegről van szó? ■ A levél megdöbbenést keltett. A Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség vezetői azt hitték, rosszul lát­nak. De nem, nem csalták meg őket érzékeik. Ott volt leírva, hogy a Borsodi Kinizsi női asztalitenisz- csapata, váratlanul felmerült anyagi nehézség miatt, visszalép az élvonalbeli küzdelmektől, s nem kíván részt venni a B-csoport csatározásában. Mit lehet ilyenkor tenni? A szövetségben tudomásul vették a bejelentést, azon viszont felettébb elcsodál­koztak. hogy miért indult egyáltalán a gárda az NB I-bcn maradásért az osztályozom ahol sikerrel vette az akadályt, s kiharcolta az élvonalbeli tagság meg­hosszabbítását! Mi szükség volt erre? A levelet egyéb­ként augusztus 25-én adták postára, 11 (!) nappal a baj­noki rajtot megelőzően. Valaminek történnie kellett, ha a bőcsiek erre a váratlan lépésre elszánták ma­gukat. — Hatvanezer forintról. Ebből egyébként 1987-ben 40 ezret megkaptak, a fel­függesztés mindössze 20 ezer forintra vonatkozik, va­lamint a jövő évi támogatás megvonáséra. — Nem érzi, hogy till sú­lyos a büntetés? — Nézze, általában azok a sportvezetők panaszkod­nak, akik rendre figyelmen kívül hagynak bizonyos sza­bályokat. Egyébként ez az állami támogatás nem jár, de adható. A minőségi tel­jesítményt szeretnénk ösztö­nözni vele, ugyanakkor ez az egyetlen eszközünk a büntetésre. S még vala­mit: tudomásom szerint a Borsodi Kinizsi vezetői már korábban elküldték a MOATSZ-hoz a visszalépést bejelentő levelüket, mint ahogy kézhez vették az enyémet. — Ne haragudjon, de ez nehezen hihető. Miért utaz­tak akkor el az osztályozó- ra? Azért, hogy két nappal a sikeresen megvívott csa­tákat követően közöljék: nem kívánnak élni a lehe­tőséggel ... — Jómagam így értesül­tem. Cseh Tivadar napokkal a történtek után is feldúlt. — Dr. Szádeczki Zoltán valósággal halálra ítélte szakosztályunkat — kezdi. — A nőket máris vissza kellett léptetnünk az NB I-es pontvadászattól, s ja­nuártól a férfiak sorsa is bizonytalanná válhat. — Elnézést, de egyvala­mit nehezen értek meg. Egy klub életében az adható, tehát nem kötelező állami támogatás hogyan játszhat ennyire jelentős szerepet? önöket a Bocsi Sörgyár pat­ronálja, az ifjúsági és sport­osztálytól kapott 60 ezer fo­rint alighanem csepp a ten­gerben ... — Először is: nem ilyen összegről van szó. 1987-ben 30, majd 1988-ban 120 ezer forint a megvont juttatás, ez a másfél százezer forin+ egyáltalán nem elhanyagol­ható. Hadd jegyezzem meg, hogy egy Sriver borítás 950, egy Nittaku labda pe­dig 28 forintba kerül. Ha el kell utaznunk Pécsre, Ka­posvárra, Győrbe, az nyolc­tízezer forintot vesz igény­be. Ügy gondolom, hogy egy minősítés nélküli játé­kos kiadásáért enyhén szól­va is súlyos az elbírálás és az egyszemélyi büntetés. A rendelkezést nem ismertük, de véleményem szerint a megyei szerv védelme csak nemzetközi, első osztályú, vagy aranyjelvényes sporto­lóra vonatkozhat. — A szakigazgatási szerv vezetője szerint Önök ko­rábban visszaléptek a küz­delmektől, mint ahogy érte­sültek az elmarasztaló dön­tésről ... — Ne vicceljen... Mi okunk lett volna rá? Dr. Szádeczki levelét augusztus 24- én keltezték, másnap, 25- én délelőtt fél tízkor kaptam kézhez. Az egye­sület levelét ezen a na­pon délután postáztuk a MOATSZ-hoz, nem látva egyéb kiutat. Még annyit: amennyiben hibáztam, tilt­son el a sporttól, a társa­dalmi munkától, de miért büntet egy klubot? Még egy rövid beszélge­tés dr. Szádeqzki Zoltánnal. — Ön 60 ezer forintról beszélt, a bőcsieü^ennek az összegnek a dupláját em­lítik. Nincs valami félreér­tés? — Egy pillanat türelmet, hadd nézzem meg a ! kimu­tatásokat, tisztázzuk az ügyet. Néhány pillanattal ké­sőbb ... — Valóban, 120 ezer fo-‘ rint az évi támogatás, de ez magában foglalja a női és a férfi szakosztályt egy­aránt. Egyelőre nem zalrlátom további kérdésekkel. Próbálom összegezni az ügy tanulságait, s közben az egyik játékos keserű megjegyzése jut eszembe. „— Megint mi isszuk meg a levét a sportvezetők egy­más közötti' torzsalkodásá­nak. Nekünk az NB Il-ben való szereplés, az ottani csapatokkal való játék ed­zőmérkőzés jellegű, jószeré­vel nincs sportértéke. Rá­adásul még akkor is hite­gettek bennünket, amikor már döntöttek a sorsunkról. Napokig bizonytalanságban éltünk. Hogyan higgyünk ezek után? Vajon mit szól­nának sportvezetőink, ha egyszerre hárman is beje­lentenénk, hogy nem ját­szunk a második vonalban?” Aztán egy másik borsodi élvonalbeli csapat edzőjének a megjegyzése villan fel: „— Nehezen érthető dr. Szá­deczki alapproblémája. Bol­hából csinált elefántot... Masason menni akart, a szülök alaposan belejátszot­tak u dologba, de egy ilyen jelentéktelen ügy miatt le­törölni a sportág térképé­ről a Kinizsit..., nos, ez felettébb furcsa.” Később arra gondolok: valahol sántít a bőcsiek ér­velése. Persze, megvan! Az NB Il-ben is kell utazni, ott is kell borítást vásárol­ni. Alighanem hirtelen el­határozás szülte az elha­markodott döntést, amely senkinek nem jó. Felfordu­lást okozott a MOATSZ-ban (átcsoportosítás), belső fe­szültség keletkezett a szak­osztály háza tóján, ráadá­sul dr. Ormai László is sia- jótos véleményt formálhat. Ä Statisztika mestere évek óta futószalagon neveli a tehetségeket, akik egy bi­zonyos kor elérése után esetleg nem kerülhetnek a „nagyokhoz”, de jó játéko­sok, s kölcsönbe adják őket. így került Bőcsre László Adrienn, :s most leg­utóbb Tóth Krisztina. Velük mi lesz? Egyhamar Danko­vics József sem fordulhat kéréssel a Statisztikához ... És mi lesz a többiekkel? Vajon törvényszerűen kö­vette a visszalépés dr. Szá­deczki döntését? Ügy ér­zem, ésszerű kompromisszu­mot köthettek volna az ér­dekelt felek. Az minden­esetre elgondolkoztató, hogy az egyszemélyi határozat el­len egyáltalán nincs felleb­bezési lehetőség. És ha az a döntés hibás? Ha indulat vezérelte? A hirtelen harag szülte válaszlépések általá­ban nem vezetnek jóra. Néhány részletkérdést sze­rettem volna még tisztázni dr. Szádeczki Zoltánnal. Nem sikerült, mert beszél­getésünket követően sport­ügyben külföldre utazott. Arra ugyanis kíváncsi let­tem volna: a bőcsiek ál­tal elkövetett hibával (fi­gyelmetlenséggel?) arányban áll-e a büntetés? Miért a játékosokat sújtotta? Miért fosztotta meg őket az NB I-es szereplés lehetőségétől? Borsodból rövid időn belül az ÖKSE női kézilabda-, a KVSE férfi röplabda-, s most a Kinizsi női asztali­tenisz-csapata lépett vissza a bajnokság második, illet­ve első vonalától. Nem érzi ezt soknak? A sorozatos le­mondások nem vetnek vala­mi jó fényt Borsod sportjá­ra. És lett volna még egy kérdésem: hogyan tudja ösz- szeegyeztetni a hozott dön­tést egyik társadalmi tiszt­ségével? Dr. Szádeczki Zol­tán ugyanis tagja a Ma­gyar Országos Asztalitenisz Szövetség elnökségének. Doros László Pályán az NB ll-esek Rangadó Diósgyőrött Vasárnap délután a lab­darúgás második vonalá­ban a hetedik forduló mérkőzéseire kerül sor. A DVTK rangadót vív hazai környezetben az eddig jó! helytálló csepeliekkel, a Kazincbarcika Kecskemét* re. az Ózdi Kohász pedig Ajkára utazik. A DVTK hat találkozón 6 pontot gyűjtött, a mérleg tehát kereken ötvenszázalékos. Mivel az együttes merész terv telje­sítésén fáradozik, kicsit kevés­nek tűnik, de jócskán lesz még lehetőség a javításra. A korrek­ciót már holnap kezdhetik a piros-fehérek, ugyanis a Csepel nehéz és veszélyes ellenfélnek ígérkezik. Joggal mondhatja a szurkoló: az volt a Dunaújvá­ros is, mégis Diósgyőrött * ma­radt a két pont. Való igaz, de minden találkozó más és más, eltérő buktatókat rejt magában. Száger György szakvezető örömmel újságolta, hogy a na­pokban képeslapot kapott Du­naújvárosból. Feladója Török Péter, aki elnézést kért tőle a Diósgyőrött tanúsított sportsze­rűtlenségéért (a kapott gól után berohant a pályára és rekla­mált), s immár megnyugodva gratulált, további sikereket kí­vánt a DVTK-nak. örömmel adjuk közre ezt az epizódot, amely sajnálatos módon nem jellemző a hazai edzők men­talitására . . . Száger György szólt a szerdai MNK-találkozóról -is. — Terveink voltak a kupában, szerettünk volna NB I-cs csa­patot Diósgyőrbe hozni — mondta. — Jászberényben azok­nak adtam lehetőséget, akik a tavasszal stabil emberei voltak az együttesnek (Huszár, Szűcs, Mida, SzemcreK Igazolták, hogy nem alkalmasak a feladatra, lé- lcktclenül, - rossz felfogásban futballoztak. Jellemző a hozzá­állásukra, hogy az együttes leglelkesebb tagja a 39 észtén-, dős Veréb György volt! A gár­dát egyébként összesen 25 ezer forintra megbüntettem a szer­dai teljesítményért. Azt is elmondta, hogy Fükö sérülése rendbejött, s Dózsa eltiltása is lejárt. így a legütő­képesebb összetételben várják a Csepelt. . Az ÖKSE szeretné folytatni jó sorozatát, s az újonc Ajka el­len erre lehetősége is nyílik, hi­szen tudat alatt azért tisztelni fogják a fekete-fehéreket. Bán­kúti László kiegyezne az egyik ponttal, amire reálisnak tűnik az ózdiak esélye. Balázs András, a KVSE ve­zető edzője viszont azt szeret­né, ha megismétlődne a nyári1 eredmény. A két együttes az osztályozók során találkozott egymással, s Kecskeméten a barcikaiak nyertek 1-0-ra! A sportban ritkán ismétli önma­gát az élet, tény, hogy a sárga­kékekre a sorozatos hazai fias­kók után igencsak ráférne egy icipici siker. A találkozók egyébként va­sárnap délután fél ötkor kez­dődnek. A további párosítás: Salgótarján—Szolnok (szomba­ton), Bp. Volán—Dunaújváros, Nagykanizsa—Metripond, Eger SE—Veszprémi SE, Szeged SC —Szekszárd, Ganz-MAVAG—III. kér. TTVE, Komló—Nyíregyhá­za (vasárnap).

Next

/
Oldalképek
Tartalom