Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-04 / 208. szám

\ 1987. szeptember 4., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselik a kormányprogramról a z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Pariáment elé kerülő kor­mányprogram-tervezetet. A téma fontos­ságát bizonyítja, hogy — mint hírül ad­tuk —. a megjelent huszonnégy képvise­lő közül tizenhatan szólaltak fel. A kép­viselőcsoport üléséről szóló tudósítá­sunkban terjedelmi okok miatt a felszó­lalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyű­lés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részleteseb­ben gondolataikat, véleményüket, ja­vaslataikat. Nagy László: Feloldani az ellentmondásokat Az Országgyűlés mezőgaz­dasági bizottságának ülésén legutóbb hozzászólt a vitá­hoz Nagy László, a krasz- nokvajdai Bástya Termelő- szövetkezet elnöke, megyénk országgyűlési képviselője. So­kak szerint olyan gondokat vetett fel, amelyet a későb­bi kormányprogram kialakí­tásában érdemes figyelembe venni. — Tény, hogy szükség van erre a programra, a szigo­rúbb feltételekre, mert ez az egyetlen út, amelyet meg­járva a mostani nehéz hely­zetünkből kilábolhatunk. De — és itt, szakterületemnél maradva — néhány kérdés számomra válaszolatlanul maradt. Elsősorban a mező- gazdaság műszaki-technikai ellátásának színvonalát fél­tem. A program kimondja: csökkenteni kell a nyugatról — devizáért beszerezhető — gépek számát. Igen ám, de nem szabad elfelejtkezni ar­ról, hogy a hetvenes évek elején, amikor megterem­tettük világszínvonalú me­\ zőgazdaságunk alapját, azt éppen a korszerű techniká­nak, a zárt technológiáknak köszönhettük. És azóta a Claas Dominátorok, IH-mun- kagépek, és sorolhatnám hosszan tovább, beépültek termelésünkbe, alapvető esz­közeivé váltak a mai terme­lésnek. Sajnos KGST-relá- cióban ilyen teljesítményű gépek jelenleg még nincse­nek. Ha a világpiacon aka­runk maradni, s hatékonyan akarunk termelni, erre a technikára továbbra is szük­ség van. — Van, amit sérelmesnek érzett... — Nos, igen! Szerintem, • lehet, hogy ez csak saját vé­leményem, de szerintem je­lenleg a mezőgazdaság haté­konyságának megítélése szél­sőségesen rossz. Tudomá­nyos, áltudományos nézetek szerint drágán termel. Elvi­leg talán bizonyítható e té­tel, ha elfelejtkezünk arról, hogy a költségek hetven szá­zalékát az ipari eredetű esz­közök képviselik., (Gépek, al­katrészek, műtrágyák, vegy­szerék. — A szerk.) Mi, me­zőgazdászok. azt tartjuk, az ipar termel drágán, s össze­hasonlítva más országok mu­tatóival, e felvetés jogossá­gát azt' hiszem kár vitatni. — Először használt egy olyan műszaki fogalmat, amelyet talán átvesz a köz­gazdaság. — Kétkörös fékrendszer­nek neveztem a belső érde­keltségi rendszer, s kormány- program által hirdetett bér- szabályozás ellentmondását. Egyetértek azzal, hogy az ér­dekeltség a teljesítményen alapuljon. Hogy egy-egy nagyüzem szabadabban dönt­sön bérezési kérdésekben. Igen ám, de ennek a döntés­nek lehetőségét lényegében kivették a kezéből. Adókkal fékezik egyszer a bértömeg- kiáramlást. Ez önmagában helyes, de akkor mi szükség ugyanennek üzemi szabályo­zására? Mert meghatároz­nak egy bázist, amit két-há- rom százalékkal lehet csak évente növelni. Egy gyenge adottságú termelőszövetkezet, amely bár megkezdte a fel­zárkózást erősebb társaihoz, kedvezőtlen helyzetbe kerül. Példaként; a mi szövetkeze­tünk mostoha adottságú. Bár az elmúlt éveket nyereség­gel zártuk, bérszínvonalunk most is alig éri el a tagon­kénti 56 ezer forintot. (Egy jó adottságú gazdaságban ugyanez a mutató kilenc- ven-százezer forint.) így ná­luk akar háromezer forint is juthat bérfejlesztésre, amíg nálunk alig 1600 forint! Vagy­is tovább fog növekedni a szakadék a csak adottságra alapozott mezőgazdasági ter­melés között. És én hiszem, hogy az itt, északon termesz­tett búzára, gyepen nevelt marhára, fán termett gyü­mölcsre ugyanúgy szükség van, mint az alföldi termé­nyekre. — kármán — Merre forog a napraforgó? Megyeszerte ígéretes a kép (Folytatás az 1. oldalról) ból több veszélyt jelentene. Borsod-Abaúj-Zemplénben 1965-ben mindössze 5640 hektáron termesztették e nö­vényt á gazdaságok. Az ösz- szes szántónak ez 1,76 szá­zalékát jelentette. 1970—75 között 11 ezer hektár volt a napraforgó vetésterülete, az V. ötéves terv időszakában ez közel 20 ezerre emelke­dett, s a nyolcvanas évek közepére pedig meghaladta a 23 ezer hektárt. (Kiemel­kedő évnek 1981 számított, 25 710 hektárral.) Ám nem­csak a terület növekedett, hanem' ezzel együtt a ter­mésátlag is, különösen az utóbbi hat évben. Az 1965-ös hektáronkénti 678 kilogram­mos terméssel szemben a legjobbnak számító ’83-as esztendőiben 2045 kilogram­mot ért «1 a megye, Ter- méseredményeinlk azonban — többé-kevésbé — de min­dig elmaradták az országos átlagtól. Mindez a közel­múltban Mezőkövesden meg­tartott napraforgó-fajtabe­mutatón hangzott él. A napraforgó egyébként elég „nehéz” növény. Ter­mesztésében-mind a termés- eredményeket, mind az érté­kesítést figyelembe véve — sok a kockázati tényező. Bár egyik legfontosabb ipa­ri (olaj) és takarmánynövé­nyünk, mégis szerepelt már a „bukottak” listáján. Ez többek között drága, és nem egész hatékony növényvédel­mének „köszönhető”, vala­mint a nem stabil értékesí­tési lehetőségeknek. Ám nye­reséget is bőven hozhat, mint a Dél-borsodi Állami Gazdaságban, ahol a sörárpa után a legjövedelmezőbb nö­vény. A szántóterület közel 10 százalékán termesztik im­már 8 éve, s fajtakísérlete­ket is végeznek. Most 28 hibridet vontak vizsgálat alá. A szubjektivitást kizáró bírálat érdekében az egyes fajták kódoltaik, s csak a végeredmény birtokában tud­ják meg a kódhoz tartozó nevet. A fajtakiválasztás fő pa­raméterei : a termőképesség, béltartalom (olajtartalom), il­letve a betegségekkel szem­beni rezisztencia. Országosan 16 minősített napraforgóhib­rid és -fajta van a földeken. Régebben inkább a külföldi hibrideket részesítették a szakembereik előnyben, ám mint á kísérletek is bizonyí­tották, a hazaiak termőké­pessége legalább olyan (de némelykor jobb), mint a kül­földié. A megye fajtaszerke­zetében már van néhány hibrid, melyet ideje lecse­rélni. Lassan el kell kezdeni a betakarítást. Az optimális időpont meghatározása elég nehéz. Hisz ha túl korán kezdjük, akikor a magtári kezelés okoz gondot, ha kés­ve, akkor pedig a magper- gés, „madárkár” lesz na­gyobb. Az előrejelzések alap­ján bizakodva várhatjuk az eredményt, s különösen a Dél-íborsodi ÁG kísérleti faj­táinak, hibridjeinek bemu­tatkozását, melyek a jövőbe­ni még jobb termés, nagyobb ellen állóképesség, így na­gyobb biztonság megterem­tésében játszanak fő szere­pet. Dobos Klára Bányászsikerek Borsodban (Folytatás az 1. oldalról) el is várható, az élen je­lenleg is a lyukóbányai Gagarin frontfejtési kollek­tíva áll. A 122 főt számlá­ló csapat féléves eredmé­nyét tekintve jelentős túl­teljesítést mondhat magáé­nak. Az első hat hónap so­rán közel 50 ezer tonnával több szenet küldtek a fel­színre, mint a tervezett mennyiség. Harmadik he­lyen a putnoki Blaha Béla fronti kollektívát jegyzik, de az első tíz között lel­hető a lyukói Kun Béla (8.), és a feketevölgyi Frankel Leó (9.) nevét viselő szocia­lista brigád. A kismunkahelyi kollek­tívák ágazati rangsorában, az úgynevezett jövesztő ra­kodógéppel gépesített vágat­hajtó brigádok között ugyan­csak találkozhatunk a Bor­sodi Szénbányákat képvise­lő csapatokkal: a képzelet­beli dobogóról éppen csak lemarad a lyukói Farkas Bertalan és a feketevölgyi Gagarin elővájó kollektíva, de tekintettel a minimális hátrányra, még bízhatunk az előkelőbb helyezésükben. Nem ilyen kedvező a kép a hagyományos kismunka- helyeket illetően, e sorban borsodiakkal csak a 14. he­lyen találkozhatunk, az Ede- lényben dolgozó Petőfi szo­cialista brigád érte el ezt a helyezést féléves szinten. A közeli napokban ugyan­csak értékelték a vállalaton ÁGAZATI ÉS VÁttALATI MUNKAVERSENYEK belül folyó munkaverseny féléves eredményeit. Mint megtudtuk, 1987-re 428 bri­gád összesen 7102 fővel csatlakozott a versenyhez, s kötött szerződést. Mint azt a statisztikai adatok is bizonyítják, fél­éves szinten a gazdasági egységek és a szocialista brigádok eleget tettek a szer­ződésben foglaltaknak. Az aknák közötti vetélkedés­ben a szelesiek állnak az élen, őket követi Lyukóbá- nya, a harmadik helyet az edelényiek foglalják el. A frontfejtési szocialista brigádok közül a vállalati versenyben a Putnokon dol­gozó Szemere Zoltán által vezetett csapat vezet, má­sodik: a feketevölgyi Veres Sándor irányította tömeg- termelő munkahelyi kollek­tíva, míg a lyukói Krebán Béla vezette fronti brigád a harmadik. Az elővájók sorát Berentés Gyula feke­tevölgyi kollektívája vezeti. Az év első hat hónapjá­ban eredményesen dolgozó munkabrigádok részére az anyagi elismerés sem ma­radt el: a kifizetett juta­lom meghaladta a 900 ezer forintot, míg áz erkölcsi elismeréseket a hagyomá­nyoknak megfelelően a most megrendezendő bányászna­pokon vehetik át a kollek­tívák. Külön kell említést ten­nünk arról, hogy a felso­rolt eredmények mellett az üzemek és aknák dolgozói, a szocialista brigádok tag­jai a fél év során 9600 kommunista műszakot - töl­töttek a munkahelyeken, amely 47 ezer társadalmi munkaórának felel meg. A termelési érték pedig meg­haladta a 14 400 tonnás meny- nyiségeti A Borsodi Szénbányák gazdasági, párt- és társadal­mi vezetése a brigádok ré­szére külön versenyt hirde­tett az októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére. Az I—IV. havi eredmé­nyeket tekintve e téren is szép sikerek születtek. A fronti brigádok közül ki­emelkedő eredményt ért el a Pongó Bertalan vezette csapat, melynek tagjai a 20 ezer tonnás különvállalást 44 800 tonnára teljesítették. A vágathajtók közül az ugyancsak Szeles-aknán dol­gozó, Pecséri József csapa­ta áll az élen, a vállalt 70 méterrel szemben 243 mé­ter vágatot készítettek el négy hónap alatt. — csákó — Körkép a tavalyi Bkfdijas termékek sorsáról Mi lett a tavalyi őszi BNV-n nagydíjat nyert 17 termék sorsa, mennyit állí­tottak elő belőlük, s a vá­sárlók véleménye megegye­zik-e a szakértőkből álló zsűri véleményével vagy el­tér attól? A textilruházati termékek ■közül az 1986. évi őszi BNV-n öt nyerte el a nagy- díjak Csáknem valamennyi jelentős sikereket ért el azó­ta a hazai és a külföldi pia­cokon egyiarántfA Kispesti Textilgyár nagydíjas Duplex szöveteiből tavaly százezer, az idén az első fél éviben pedig már 140 ezer négyzet­méternyit értékesítettek, fő­iként a hazai és a nyugat­európai partnerek körében. Belföldön elsősorban a szál­lodák kívánságára gyártot­tak nagyobb tételeket az új­szerű anyagból, ezzel szerel­ték fel például a Stadion és a Rege Szálló szobáit, für­dőszobáit. A 140 centiméter szélei textíliák mellett meg­kezdték a jobban felhasznál­ható 160 centiméter széles termékek gyártását is. Sike­resnek bizonyult a nagydíjas alsóruházati termék család is, amelyet a Habselyem Kötött­árugyárban állítottak elő. A poliészter alapanyagú háló- ruháikból az idén 28 ezret adtak át á belkereskedelem­nek, 55 ezret pedig tőkés országokba szállítottak. A könnyed, elegáns és jól ke­zelhető kelméből készült há­lóruhák ma már újabb min­tákkal is készülnek. A to­vábbfejlesztett termékekből eddig mintegy 5 millió fo­rint értékben adtak el tőkés partnereiknek. A Zalaegerszegi Ruhagyár fiatal és középkorú férfiak számára tervezett, kétféle színkombinációval készült BNV - nagy díj as ö ltözéke i iránt lényegesen kisebb volt eddig az igény, mint amire a gyártók számítottak, a ke­reskedelem nem rendelt ezekből a ruháikból. Nagy karriert csinált viszont a Debreceni Kötöttárugyár úgynevezett Intarzia-ruha- családja. Ezekből 1987 első felében 5500-at adtak el bel­földön, 15 ezret pedig Finn­országban, illetve Francia- országban. Most készülnek újabb modelleket tervezni, hiszen divatcikkekről van szó, amelyeken változtatni kell, mielőtt unalmassá vál­nának. A Soproni Ruhagyár díjazott tavaszi-nyári ruhái szintén megnyerték a vásár­lók tetszését. A fekete-fe­hér színű modellcsaládból á gyár eddig ' 8 ezret állított; össze, s ez a mennyiség ele-; gendőneik bizonyult a hazai üzletekben. Ezeket a cikke­ket az idei nyárra szánták, jövő év.i gyártásúikat. már; nem tervezik. A kozmetikai újdonságok közül a debreceni Helia Tár­saság nagydíjas krémjeit nagyon hamar megismerte és megszerette a közönség, ezért az eredetileg tervezett­nél jóval nagyobb .mennyi­ségiben szállították a hazai üzletekbe. Jelentős a kül­földi érdeklődés is: jelenleg hat országiban próbálják ki a kozmetikai cégek a Helia- termékelket, ám megfelelő vizsgálatok után várhatóan vásárolnák is belőlük. A Kőbányai Gyógyszeré rugyár kamillakivonattal készült Fataulissimo termékeiből a várakozásnak megfelelően, mintegy 80—100 ezer üveg­nyit értékesítették eddig. Az arclemosó tejből és toniik- ból szállítottak már Közép- Amerikába és Kanadába is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom