Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

1987. szeptember 1., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Képviselők a kirniányprogramról

Kéz és láb helyett az ész

A

z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kormányprogram-tervezetet. A téma fontosságát bizonyítja, hogy — mint hírül adtuk a megjelent huszonnégy képviselő közül tizenhatan szólaltak fel. A képviselőcsoport üléséről szóló tudósításunkban terjedelmi okok miatt a felszólalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyűlés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részletesebben gondolataikat, véleményüket, javaslataikat.

Elek József:

Olyan szakmát tanuljanak, amire szükség van

,,— A kormányprogram- tervezet végre keményen megfogalmazza, hogy az általános iskolában kell elsajátítani az alapismeretéket. Én ezzel nlaigyon egyetértek, hiszen itt Özdon és környékén is azt tapasztaljuk, hogy sok gyerek nem fejezi tje az általános iskolát. Ráadásul, aki befejezi, az sem mind tud jól írni, olvasni. Sok a hátrányos helyzetű tanuló — közöttük a cigány — a környékünkön.

— A helyzetnek ellentmond, hogy gyakran épp az alsó tagozatos pedagógusok képesítés nélküliek, holott az alapozás a legtöbb szaktudást igénylő munka, nem szabad akárkire bízni. Kevés a pedagógus, mert a főiskolákon, egyetemieken végzettek közül kevesen maradnak a pályán. Ügy érzem, baj van a hivatástudatukkal. Keresni kell a megoldást, hogy akár adminisztratív eszközökkel is és a megbecsülésük növelésével arra ösztönözzük őket, maradjanak hivatásuknál, mert szükség van rájuk.

— Az általános iskola után a négyessel, vagy jobb eredménnyel végzettek mennek gimnáziumba, szakközépiskolába, a maradékból lesznek a szakmunkástanulók. A középiskolát végzettek egyharmada tovább tanul, a többi munkát keres. Ezért is szorgalmazzuk,

hogy olyan szakmát tanuljanak a gyerekek, amivel lehetőleg helyben el tudnak helyezkedni.

— Mint ismert, csökken a kohászat termelése, ebből következik, hogy kevesebb, illetve másként képzett szakembert igényel. Ugyanakkor városunk két, budapesti székhelyű üzeme, a Kontakta és az Elco bővíteni kívánja termelését. Az érettségizett, tehát szakmával nem rendelkező lányok mindkettőnél találnak munkát. Szalag mellett, de precíz, tiszta munkát végeznek. Ugyanakkor hiányzik a két gyárból a szerszám- készítő, a gépbeállító és az elektronikai szakember. Városunkban működik a Bró- di Imre Szakközépiskola, ahol erős- és gyengeáramú képzés folyik. Ebből adódik

az ötlet, hogy át kell állniuk az említett szakmák, valamint a számítástechnikai szakemberek képzésére. És ez sürgős feladat, amiben már ma lépni kell a jövő érdekében. A kohászaton belüli átalakítások is kívánják a képzettebb fiatalokat. A számítástechnikai oktatás megteremtésében már megtették az első lépést a Bródi iskolában, a Kontakta ehhez anyagi segítséget ajánlott. A gond, hogy hozzáértő tanárokra is szükség van, holott bennük nem dúskálunk.

— A kazincbarcikai főiskolai képzés sajnos megszűnt, pedig nemcsak Óz- don, a környéken is szükség lenne felsőfokú végzettségű, automatizálásban, elektronikában jártas szakemberekre. Ózd szívesen adna otthont egy ilyen iskolának, a városi pártbizottság és tanács is támogatja az elképzelést. Persze, erre most sem a megyének, sem a városnak nincs pénze. A feladat megoldása országos segítséget igényel, ha nem is most, a következő tervciklusban. Októberben lesz az Országgyűlés oktatási és kulturális bizottságának ülése, azon mint vendég veszek részt.' Megragadom a lehetőséget, hogy ismertessem ezt az elképzelést, és kérjem az országos szervek támogatását.”

m. sz. zs.

Számvetés aratás után

(Folytatás az 1. oldalról)

egyébként ütemesen, egyenletesen vásárolja fel a kínált mennyiséget. A minőséggel szemben különösebb kifogásolnivaló nincs, hiszen az értékesítésre felkínált gabona B—1, B—2 sütőipari értékű. A legjobb persze az A minőség lenne, de a B- sekből is finom kenyeret lehet sütni.

— A száraz ősz okán felmerült költségek mennyivel növelték a gabonatermesztés költségeit?

— Lényegében 20—30 százalékos költségnövekedés származott az őszi művelés nehézségeiből, mert bizony a száraz talaj megdolgozása során gyakorta törtek a gépek. Az érem másik oldala viszont, hogy az aratáskori szárazság miatt nem kellett a learatott termést szárítani, s ez visszatérített néhány forintot.

— Milyen nyereséget képes a gabonatermesztés produkálni a megye gazdaságaiban?

— Igen eltérőt. Általában úgy számolunk, hogy legalább száz forint nyereségszintet kell elérni ahhoz, hogy összességében a gabonatermesztés megérje a gazdálkodóknak. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a száz forint csak álom. Átlagosan azt hiszem 35—40 forintot lehet elérni.

— A ráfizetés mivel magyarázható? A kevesebb gabonatermés, vagy az ár az oka?

— Mindkettővel, azt hiszem. Tény, hogy az elmúlt időszak alatt a gazdálkodásban felhasznált ipari eredetű anyagok árai lényegesen

emelkedtek — gondolok itt a műtrágya, illetve a felhasznált növényvédő szerek áraira, de a gépek és alkatrészek áraira is. A másik oldalon viszont az eredményeket megtépázzák az alacsony hozamok. Ahogy mi számo- lluinlk, átlagos költslégsamt .mellett hektáronként körülbelül négy tonna az a meny- nyiiség, ahol .képződik nyereség. Niógy tonna alatt a nyereségtartalom már miimimá- llis, sőt a tevékenység ráfizetéses is léhet.

— |Említette \az áremelkedéseket. \B eszéig ettünk a takarékos (költséggazdálkodásról. (Vajon \a termelők milyen | Italajerő-utánpótlással készítették elő |az idei búzatermést? Nincs-e ia négy tonna alatti eredmény okai között a kényszerű műtrágya- takarékosság, azaz a nem. megfelelően felkészített talaj?

— Nékem az a tapasztalatom, de a szövetségen belül is az az álláspont, hogy az üzemék nem taikarékosikod- itak a gabonafélék előkészítésién. Ez vonatkozik a ta- fajtmunkálkra és a műtrágyák feillbas znál ásá na egyarán t.

Azt lelhet mondám!, hogy mindenhol igyekeztek adottságaiknak megfelelően elvégezni a munkákat, hogy a tervezett hozamokat elérhessék. A szövetkezeteik egyébként átlagban négy tonnás búzatermést vártak.

— Szó tvolt arról, hogy a 3,8 itonnás terméshozamszint a gabonatermesztés eredményességének küszöbe. Figyelembe véve, hogy <nem az. idei ivolt az első rendkívülinek mondott aszályos esztendő, valamint, hogy a termesztés költségei ifolyamatosan nőnek, milyen jövője van a megyében a gabona- termesztésnek?

— Tudomásul kell venni, hogy a legbiiztosiaibib piaca jelenleg a gabonaféléknek van, s elsősoriban a kenyérgabonának. Ez pedig meghatározza a termésszerlkezetet. A szántóterületék jelentős hányadán — megközelítőleg 45 százalékán — a gazdaságokban gabonát termesztenek, am:i szakmlaiiliag nem biztos, hogy jó. Ám tudomásul kéll venni, hogy az adottságaink ilyenek, s nekünk a piachoz és az adottságainkhoz kell alkaiimazikodni.

— ‘Korábban az aratást augusztus elején fejezték be megyénkben. Ez lehetőséget adott a betakarítóknak egy csöpp pihenőre. Most viszont a talajon még [a járulékos munkákkal foglalatoskodnak, a hátárban ,pedig érik ,a napraforgó, ia \kukorica, rs közeleg )az őszi munkacsúcs.

— Mindenki úgy véli, az ■aratás a munka csúcsa. Pedig a néheze .még há tra van! Mii, akik a mezei munkák között élünk, tudjuk, a silózás legalább olyan nehéz, mint az aratás, ha nem nehezebb. Nemcsak azért, mert maga a növény nagy tömegben jelentkezik, hanem azért ás, mert nagy gépparikigé- nyű, megfelelő munkafegyelmet igényel a dolgozóiktól a pontos elvégzése. De itt van mér a szervestrágyázás időszaka, s valóban ellenkezett iaz őszi kultúráik' — napraforgó, szemes kukorica, cukorrépa — betakarításának ideje is. Szántani kell és vetni. S lám már készülünk a jövő évre...

Balogh Andrea

Diósgyőri kohászok közölt

Az Ernst Thölmann-osok veret öje, Németh János.

Az LKM-beft az ember nem bóklászhat csak úgy ide-oda. Mindig akad, egy kísérő, ha másért nem, hogy védje a kíváncsiskodót az itt valóban lépten-nyomon fellelhető veszélyekkel szemben. Mert ugye, egy már fémszínű, de izzó acéldarabbal találkozni mindenképp kellemetlen meglepetés ...

A NAC (nemesacél) hengermű középsorának művezetője, Németh László segít ezúttal eligazodni. Mondja, hogy a középsoron augusztus 16-án befejeződött nagyjavításának apróbb hibáit kijavították. Teljes gőzzel megy azóta a hengersor. Hogy meddig, nem tudják, mert megrendelés híján le kell majd állniuk. Nem öröm az ilyesmi, mert az órabér nyolcvan százalékát kapják csak, ráadásul más helyen kell dolgozni.

*

Ez utóbbi témáról, a pénzről beszélgetünk Németh Jánossal, az Ernst Thälmann szocialista brigád vezetőjével is. Harmincán vannak — mondja bevezetőben —, a brigád 1959-ben alákult. Többségük hengerész, de helyt kap közöttük négy hölgy is, ketten közülük a kormánypadoknál, ketten pedig a mérlegeknél dolgoznak.

— Nemcsak úgy tessék- lássék vezetem a brigádot — mondja a brigádvezető —, tényleges hatalom van a kezemben. Ha jól hozzuk a tervet, kapok 6400 forintot, azt osztom szét a tagok között, úgynevezett „csekkes” brigád vagyunk. Mindig úgy csinálom, hogy .közös célra is maradjon egy kis pénz, akkor az egy tartalék, amit később elköltünk.

Legutóbb például ebből az összegből szerveztek egy remek kirándulást Nyíregyháza-Sóstóra. A helyszínt tudatosan választották: gondolták, a fürdő gyógyvize jót tesz a melegben dolgozó, s gyakran huzatot kapó hengerészeknek. Az ízületi bánfaiénak sajnos, nem kerülik el a hasonló helyen dolgozókat.

Ez a társaság nem akármilyen brigád — derül ki a beszélgetésből —, kétszer nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, az aranykoszorúk számát még Németh János sem tudja fejből. Az ország azonos nevű brigádjai évente találkoznak Komlón, ott már nagy ovációval fogadják és így köszöntik őket: „Hogy vagytok, miskolciak?”

*

Más témához érünk. Németh János foglalkozásuk csökkenő presztízséről szól.

Valamikor kész főnyeremény volt bejutni a hengerdébe, keresetük a bányászok után a második legmagasabb ösz- szeg volt. És ma?

— Egyszerűen nem tudnék mit mondani egy fiatalnak, aki arról kérdez, mi a szép a szakmánkban — kesereg Németh János —, mondjam azt, hogy amíg a család otthon szilveszterezik Mező- nyárádon, én akkor is állok itt a gép mellett? Nem lenne jó ajánlás. Pedig a mi szakmánk is átalakult. Régen azt mondták, a hengerésznek nagy kéz és láb kell, ma már inkább az ész! — a gépesítés növelte a követelményeket.

Ez a véleménye Szendrei Ferenc előforrasztárnak is. A mosolygós, koránál fiata- labbnak látszó férfi szívesen mondja el gondolatait. Dunaújvárosban tanulta a szakmát, 1956-ban került Miskolcra, nagyobb kilátása van a kohászatra.

— Itt, Borsodban keresik a legkevesebbet a kohászok, ezt onnan tudom, hogy találkozunk más megyei kollégákkal. Kényszer a géem- kázás, pedig az a szabad időnk, a pihenésünk rovására megy. És örülünk, ha van rá lehetőség.

Természetesen — teszi hozzá —, itt is nagyon izgatja az embereket az új adórendszer. Nemcsak maga az adó, hanem az, hogy a láthatatlan jövedelmeket miként sikerül megcsapolni.

Mert hisz a gyárban dolgozók keresetéről pontos kimutatás van, minden fillért jegyeznek. De mi lesz azokkal, akik kéz alatt jutnak nagy pénzekhez?

— Nagyon szeretem ezt a brigádot, azt is mondhatnám, hogy beleszülettem. Sokat jelent a számomra ez a társaság, kérdés, én fontos va- gyok-e neki? Az biztos, mindig büszke voltam rá, hogy itt vagyok ...

*

Megismerkedünk az egyik nőtaggal is. Kristek Katalin kormánypadkezelő munkája első látásra a darusokéhoz hasonlít, műszerekkel irányítja a hengereket, hogy a forró acél arra haladjon, amerre kívánatos. Ellentétben a férfiakkal, ő elégedett a fizetésével.

— Azért jöttem ide 11 évvel ezelőtt, mert mint segédmunkás, keveset kerestem. Betanultam a Szakmába, már majdnem minden kormánypadot tudok kezelni. Szeretem, és nemcsak azért, mert a keresetemből eddig sikeresen neveltem a fiamat. Hanem mert szép az izzó acél, és izgalmas, hogy én határozom meg az útját. Ha valami nincs rendben, ide a fülkébe integetnek, már kézjelekből is megértjük egymást.

Elbeszélgetünk még az életéről. Fia kétéves volt, amikor elváltak, az azóta 18 évesre nőtt fiatalember most vonult be katonának. Jövőre első éves a pesti műszaki egyetemen. A törékeny, nevetős asszonyból nem nézni ki ennyi erőt, pedig, mint mondja, ő is géemkázik. Tavaly kaptak lakást Miskolcon, nagy a rezsi, szükség van minden forintra a háztartásban. A brigádba két és fél éve került. A beilleszkedés természetesen gondokkal járt, de úgy tűnik, sikerült. Ha valami nincs rendben, megbeszélik. Ebb°" a hatalmas zajban is lehet szót érteni — természetesen, ha a vitapartnerek is úgy akarják.

M. Szabó Zsuzsa

Németh László művezető szívesen támaszkodik a szocialista brigádokra.