Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. szeptember 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselik a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kormányprogram-tervezetet. A téma fontosságát bizonyítja, hogy — mint hírül adtuk —, a megjelent huszonnégy képviselő közül tizenhatan szólaltak fel. A képviselőcsoport üléséről szóló tudósításunkban terjedelmi okok miatt a felszólalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyűlés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részletesebben gondolataikat, véleményüket, javaslataikat. Kiss Dezső: Rangsorolni a feladatokat, vállalva a konfliktosokat Kiss Dezső, a képviselőcsoport megyei vezetője, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója — egyebek között — az állam, a költségvetés széles körű „prioritás-vállalásairól” és a közmegegyezés helyes értelmezéséről mondta el gondolatait a csoport legutóbbi ülésén. Arra kértük, fejtse ki bővebben ezzel kapcsolatos véleményét: — Az állam túl sok terhet vállalt magára, hiszen feladatai között szerepel az életszínvonal javítása, a vállalati gazdálkodás normalizálása, a műszaki fejlődés meggyorsítása és még sorolhatnám tovább a kétségtelenül fontos teendőket. Ezek alapján szerintem előre lehetett látni, hogy a költségvetés képtelen mindezek fedezetének a megteremtésére. Késtek jó néhány intézkedéssel is. A tapasztalatok alapján úgy gondolom, most nem új igényeket kell támasztani, hanem következetes, szigorú kormányzati munkával selejtezni a prioritásokat. Irányítson át az állam feladatokat a pénzügyi, az üzleti vállalkozás szférájába. De ne legyenek minden oldalról naponta változó gazdasági szabályozók, mert ily módon a vállalat nem lehet partnere a kormányzatnak, ugyanis önvédelemre kényszerül. Ügyeljünk arra, hogy bizonyos tevékenységek egyedi működési, működőképes- ségi feltételeket igényelnek, amit a kormányzatnak biztosítani kell. Ezt azonban ne a programban, hanem a végrehajtási utasításban fogalmazzuk meg. Átgondoltan, világosan, érthetően, időt álló döntésekkel. Jóllehet, a döntés meghozatala önmagában még nem elég. Ma már látjuk, hogy az elmúlt években képtelenek voltunk munkánk hatékonyságát az elvárható igényszintnek megfelelően szervezni. Ezt büntetlenül nem lehet sokáig csinálni. Tudjuk, hogy a hatékonyság növeléséhez döntő a műszaki fejlesztés, a korszerűsítés. Ezen a téren pedig lépéshátrányban vagyunk, amelyet sürgősen be kell hozni. A program ezt tartalmazza. Meg kell találni hozzá forrásainkat. Nem árt tudnunk,'ha valamilyen elsődleges célkitűzés elérésére kedvezményt, lehetőséget akarunk adni, az ma már csak úgy képzelhető el, ha más területekről elvesz- szük, vagy mérsékeljük a kedvezményeket. Ez természetesen különböző konfliktusokkal jár, mégis fel kell vállalni a kísérő jelenségeket. Most nem csupán a máról, hanem holnapunkról van szó. (monos) A nyár általában a tudományos kongresszusok főszezonjia (mert a meghatározó szerepet játszó európai és egyesült államokbeli kutatók jó része egyetemi oktató ' is, és ilyenkor . érnék rá), de ezen a nyáron Budapesten a kémikus-kongresszusoknak volt idénye: augusztusban négy ilyen rendezvényt tartottak meg. Nem létszámában, de rangjában és a téma fontosságát tekintve a legnagyobb az elméleti szerves kémikusok szervezetének (angol nevének rövidítésével WATOC-nak) a tanácskozása volt, amelyen 23 országból 350 ember vett részt, köztük ötven magyar kutató. — Az elméleti szerves kémia, és a mai, számító- gépes elméleti kémia olyan tudományág, amelyet öttíz éve alig ismertek — mondja a Magyar Kémikusok Egyesületének főtitkára, dr. Náray-Szabó Gábor. — Mostanra azonban ez az alig elismert tudományág — hála a számítógépeknek — csúcs- technológia lett. Jellemző, hogy a moldkúlamodelle- zésre, és . hasonló, tudományágunk körébe tartozó feladatokra az utóbbi öt évben százmillió dollár értékben adtak el számítógépeket és programokat (hardvert és szoftvert). — A kémia ősrégi tudomány (még ha korai formájában, az alkímiában sok is volt a tudománytalan misztikum) és ízig-vérig gyakorlati tudomány: a vegyészt vagy gyárban, vagy laboratóriumban képzeljük el, lombikok és poharak között, színes folyadékokat keverve, sokszor bűzös gőzök, füstök közepette .. . Mi az elméleti kémia, akár szerves, akár általános? — Ennék a tudományágnak az a célja, hogy a találomra, szinte megérzés alapján történő kísérletezés, és a vaktában való keresgélés helyett tudatosan határozzuk meg az anyagok várható szerkezetét és hatását. Vagyis az elméleti szerves kémia legszorosabban a gyógyszer- és műanyagkutatáshoz és-iparhoz kapcsolódik. Természetesen a kémia megmarad kísérletező tudománynak, a lombikokat nem dobjuk ki, de tudatosabban, tervszerűbben és gazdaságosabban tudunk kísérletezni és kutatni. — Az anyagok molekulaszerkezete és élettani hatása közötti összefüggés régen foglalkoztatja a kémikusokat, farmakológusokat és a társtudományok művelőit. Mit adhat ezen a téren az elméleti kémia? — Nagyon sokat, és már adott is. Most például az interferon szerkezetét próbálják kideríteni egyes kutatók — tudjuk, ehhez az anyaghoz nagy reményeket fűztek, egyebek között a rák gyógyítását várták tőle. Ma már tudjuk, hogy erre nem alkalmas, de a kutatás váratlan távlatokat és összefüggéseket tárhat fel. Az említett öt-hat szónatomos vegyületeknél elérhető elképesztő eredmény, és az interferon körüli egyelőre még tapoga- tódzás között sokféle átmenet van, de az bizonyos, hogy az elméleti kémia a molekuláris kémia egész területét átfogja, és sok esetben sikerrel jósolja meg előre a kísérletek eredményeit. Ennek pediig már gyakorlati haszna is van: nem kell kísérletileg előállítanunk és kipróbálnunk — nagy fáradtsággal és költséggel — sok anyagot, hanem például olyan esetekben, amikor ismerjük egy életfolyamat mechanizmusát, akkor abba a kívánt ponton be tudunk avatkozni, és az ennek megfelelő anyag molekuláját elméletileg meg tudjuk tervezni előre. Ezzel az úgynevezett célzott tervezéssel pontosan a kívánt hatású anyagot kapjuk, ami azt is jelenti, hogy nincsenek nem kívánt mellékhatásai. E- mellett olcsóbb és gyorsabb a kutatás, ami, tudjuk, ma létkérdés az iparban, de általában a kutatásban. — A számítógépek talán elavulttá tették azt a sok emberben tiszteletet és csodálatot kiváltó képet is, amelyet a tudósról, a kutatóról alkotott, aki gondolataiba elmélyülten ül asztalánál, azután hirtelen, maga sem tudja hogyan, felvillan benne egy új gondolat, és elkezd kísérletezni? — Nem, egyáltalában nem: az elméleti kémiában két „szintet” szoktunk megkülönböztetni és az első — ami nem jelent alsót! — az intuitív munka, amit leírt a ikérdésében — de mindjárt hozzáteszem, hogy számítógépek segítik. A másik szint az, amikor már mennyiségileg is előre kiszámítják, mit kell csinálni ahhoz, hogy — egy abszurd példát mondok — kapjunk egy molekulát; amely piros színű anyag, édes és gyógyítja a náthát... — Ha „az ördög ügyvédje” volnék, vagy az, aki erre a kutatásra itthon pénzt adhat vagy megtagadhatja, akkor azt kérdezném: mire jó ez? — Minden tudománynak vannak a gyakorlat által neki föltett kérdéseken kívül úgynevezett belső, önmozgási problémái is, amelyeket a kutatók „puszta kíváncsiságból” ,kutatnák. A kutató nem mindig tudja, tudhatja, nemcsak azt, hogy a társadalom mikor fogja eredményeit hasznosítani, de még azt sem, hogy a tudomány mikor használja majd. P. G. P. Szóritódob a módi üzemben. Ha kicsi a nedvességtartalom, kevesebb energia szükséges a szári fáshoz. Megfogni a pénzt Az energiáról Mádon Vitathatatlan, hogy Tokaj- Hegyalja nevét, rangját elsősorban a szőlő és a bor adta és adja meg, s csak kevesen tudják, hogy a bányászkodás, illetve a Tokaji-hegység mélyében rejlő nyersanyagok felhasználása régebbi keletű, mint a szőlőművelés, a történelmi ősidőkre nyúlik vissza. Perlit, bentonit, kaolin, kvarcit, kálitufa, zeolitos riolittu- fa... Lehetne folytatni a sort, hiszen tizenhárom olyan ásványi nyersanyag foglalható itt kataszterbe, amelyek hasznos tulajdonságuknál fogva kiérdemelték a nyersanyag rangot. Napjainkban pedig a megkutatott mintegy félmilliárd tonnányi ásványvagyont számos bánya termeli ki, több előkészítő üzem dolgozza fel, s szállítja csaknem másfél száz felhasználónak. Egyszóval: itt a Hegy álján nemcsak a szőlő ad pénzt, kincset rejt, nem is keveset a föld mélye is. Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve jelenleg ötvenféle ásványi terméket forgalmaz, s hogy a ibányász- kodás, illetve a feldolgozás a növekvő költségek ellenére is tisztes nyereséget ad, annak bizonyságául néhány számadat: a belföldi piacra szállított termékekből származó árbevétel 199 millió 880 ezer forint volt az első fél évben, 26 millió 181 ezer forint a szocialista, s 65 millió 793 ezer forint volt a tőkés országokba irányuló export árbevétele. A tervezettnél kedvezőbben teljesült a gazdálkodás valamennyi mutatója. Az összes árbevétel a tervezett 281 millió 204 ezer forinttal szemben csaknem 296 millió forintra teljesült az esztendő első felében. Nem kis erőfeszítések állanak e számok mögött, különösen figyelemre méltóak ezek akkor, ha számba vesszük az egyre növekvő költségeket. Például: a heg5raljai mű évi energiaköltsége 120—130 millió forint körül mozog. Manapság az összes termelési költség egyharmada jut az energiára, ugyanez korábban csak mintegy 10 százalék volt. S mert az energia drága, sokat v,isz el, itt lehet leginkább megfogni a pénzt. Sokat érnek a kis ötletek is, egyáltalán minden ötlet, elképzelés, amelynek •révén a gyakorlatban energiát lehet megtakarítani, a költséget lehet csökkenteni. Az olcsó energia — úgy tűnik — soha nem tér vissza, ez csupán egy szép álom, illúzió marad. Jól számít tehát az, aki az energia drágulásával számol. Meg is jött ez ebben az évben és menetrendszerűen. — Az idei energiaár-emelés több. mint 14 millió forint többletköltséget okoz számunkra — mondja dr. Hajdú Gjmla igazgató. — Ebből, számításaink és konkrét terveink szerint, valamivel több, mint nyolcmilliót „kigazdálkodunk”, de még mindig marad ötmillió forint, amivel jelenleg nem tudunk mit kezdeni. Mai ismereteink alapján ennyivel kevesebb lesz a nyereségünk az év végén. Persze, ha növelni tudjuk szállításainkat, az ötmillió csökkenhet, de ez már a vevőkön, a megrendelőkön múlik. Mondhatnánk: a piac olyan,, amilyen. Azt innen, Mádról nemigen lehet mozgatni, élénkíteni. Marad tehát az, amit saját hatáskörben irányítani lehet: a takarékosság, a költségek csökkentése, a pénz megfogása. És erre a megfogásra tervek is készültek Mádon. — Szigorodó feltételekkel számolunk — mondja az igazgató. — Olcsó energiára nem számíthatunk, ezért az energiaköltségek csökkentésére egy rövid és egy hosz- szú távra szóló intézkedési, felhasználási tervet készítettünk. Ez lehetővé teszi egyrészt az idei áremelés hatásának enyhítését, a többletköltség csökkentését. Kicseréljük például a régi, elavult olajégőket új, jó hatásfokú égőkre; mindenütt mérjük a fogyasztásokat, s célszerű megoldásokkal igyekszünk a felhasználást a lehető legkisebbre csökkenteni. Előtérbe kerül e téren is az anyagi érdekeltség. Nevezetesen: azokat, akiknek közvetlen „ráhatásuk van” az energiafogyasztásra, érdekeltté tesszük a mozgó- bérben is. Felülvizsgáljuk a bányaüzemek és az őrlők világítási rendszerét, ahol lehet, mérsékeljük a fogyasztást. Ezeket tartalmazza a rövid távú terv. A jövőben egyébként a hosszú távú terv szerint, új nyersanyagtárolók építésével számolunk, ugyanis, ha hosszabb ideig tároljuk az őrlőkbe érkezett anj^agokaf, kevesebb lesz a nedvességtartalom, tehát kevesebb energia kell a szárításhoz is. Mindenképpen igyekszünk megfogni a pénzt... Sz. D. Tartalékban a vádnál külfejtés Hegyaljából kandidált Jeles nap volt szeptember elseje a mádi szakszövetkezet elnökének életében. Visóczki Lajos kandidátusi értekezését a Magyar Tudományos Akadémia minősítő bizottsága nyílt vitára bocsátotta. A dolgozat témája: A tokaj-hegyaljai történelmi borvidék helyzete, különös tekintettel a szőlőtermeléssel foglalkozó emberek mindennapos megélhetési és szociális viszonyaira. Az opponensek (Diófási Lajos, a mezőgazdasági tudományok doktora és Papp Zsolt, a közgazdasági tudományok kandidátusa), s a vita résztvevői üdvözölték az új gondolatokat, abban a reményben, hogy azok előbbre vihetik Hegyalja sorsát. A tudományos minősítő bizottság megszavazta Visóczki Lajos kandidátusi címét. Szünetel a termelés jelenleg a Borsodi Szénbányák vadnai külfejtési üzemében. Ennek oka, hogy a mély- művelésű bányák ki tudják elégíteni a lakossági szükségletet, ugyanakkor pedig megfelelő mennyiségű szénnel látták el az erőműveket i,s. ,így hát a borsodi szénmedence egyetlen külfejtésül barnaszénbányája jelenleg tartalékban áll. Ezt az időszakot viszont felhasználják a lefejtésre kerülő terület víztelenítésére. Vadna határában, a Szilvásvárad felé vezető út mentén lévő területen a geológiai feltárások több mint egymillió tonna kitermelhető szénvagyont mutattak ki. A megközelítőleg 2200 kalória fűtőértékű szenet elsősorban erőművi szénként tudják hasznosítani, de szükség esetén a lakossági ellátásba is besegít. A 15—60 méter mélységben található széntelep vastagsága két és fél, valamint öt méter között változik. A bányászkodást a földréteg letakarása után a múlt évben kezdték meg. A szükséglethez igazodva a feltárt területen eddig mintegy 30 000 tonna szenet termeltek ki, részint a lakosság ellátására, elsősorban a környező községekben, részint pedig az erőművek részére. Ez a mennyiség az elmúlt igen kemény időjárási viszonyok között nagy segítséget jelentett. A tartalékban tartott külfejtést a tervek szerint a negyedik negyedévben újra indítják, ismét megkezdik a széntermelést. Az elgondolások szerint újabb, megközelítőleg 30 000 tonna szenet szállítanak majd el a külfejtésről, amelynek élettartamát a szükség szerinti termelés mellett 3—4 évre becsülik.
