Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
1987. szeptember 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselők a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kormányprogram-tervezetet. A téma fontosságát bizonyítja, hogy — mint hírül adtuk —, a megjelent huszonnégy képviselő közül tizenhatan szólaltak fel. A képviselőcsoport üléséről szóló tudósításunkban terjedelmi okok miatt a felszólalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyűlés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részletesebben gondolataikat, véleményüket, javaslataikat. Keszthelyi Zoltán: A legjobb kompromisszumot! Keszthelyi Zoltán képviselő szerint a kormányprogram tervezete önikritiilkusam tükrözi a gazdasági helyzetet. Az ülésen utalt rá, hogy a közvéleményben viszonylag -alacsony számiban, de jelen vannak szélsőséges, demagóg, vezetőellenes megnyilvánulások is. A képviselő helyzetünkben különösen fontosnak tartotta a vezetői példamutatást. — Az elfogult, meggondolatlan véleményeket, kifaika- dásokat — fűzi tovább gondolatait — llakóhelye-men, s odabenn az üzemben a vasútnál egyaránt hallom. Csukott füllel járnánk, h.a nem vennénk észre, hogy az emberek nyugtalanok. Jó-néhá- nylan nem ismeiii'k az ország valóságos helyzetét. Vagy tájékozatlanok, vagy nem akarják -elfogadni, hogy munkánkat, életünket át kell alakítani. Vannak közöttük nagyhangúnk, hamdlalbandázólk is, ak-ilk különösen meggondolatlan 'és megfontolatlan ki jelen tésékr e ragadta tjóik magúikat. Persze látom a csendesebb, megfontoltabb többség arcán is, hogy bennük szintén feszül a várakozás. Az elmúlt esztendők sok ember számára előrehaladást jelentettek, volt esély a gyarapodásra. A komfortosialbb, nagyobb házért, az első, vagy a jobb autóiért persze nagyon sokat dolgoztaik. Most úgy érzik, hogy a terhek — az áremelkedéseik, a személyi jövedelemadó tervezett bevezetése, a fogyasztói ártámogatások megszüntetése — most egyszerre szálkádnak a nyakukba. Ezt már képtelenek kivédeni, seim idejük, sem erejűik nincs hozzá. Félnek az életszínvonal csökkenésétől, ihiiszen erre többségüknél imiég az elmúlt egy-két esztendőben sem volt példa, hiszen több m-unkával ellensúlyozhatták például az áremelkedéseket. — A többség t-udj-a és érzi, hogy senki más nem segíthet rajtunk, csak önmagunk húzhatjuk ki az ország szekerét a bajból. Éppen ezért tenni -és cselekedni kívánnak, ugyanakkor nagyon szeretnék, ha végre elmozdulnánk a holtpontról, s minél előbb megkezdődne a kibontakozási folyamat. Még nekik is el kell magyaráznom, hogy a kibontakozást -megelőzik a stabilizációs évek. — Ebben a helyzetben egyáltalában nem irigylésre méltó a képviselő élete. Mi egyrészt mélyebben, átfogóbban ismerjük az ország gondjait, ugyanakkor naponta találkozunk az emberekkel, akik saját bajaikra kérnék tőlünk orvoslást. Óriási tehát a felelősség terhe. A szeptemberi Országgyűlés előterjesztéseit már megkaptak. Olvassuk, tanulmányozzuk azokat. Várhatóan nagy vita lesz a Parlamentiben, olyan, ami az elmúlt év-ekben, évtizedekben még nem volt. Választópolgáraink érdekeiért síkra kell szánnunk, de nem feledkezhetünk meg a kormányprogram realitásáról sem. Mérlegelnünk, gondolkodnunk, vitatkoznunk kell. Meg kell -találnunk a -lehető legjobb kompromisszumot. U. J. Kisebb zökkenőkkel Felkészülés a cukorgyártásra Augusztus vége felé mindig nagy a csend a Szerencsi Cukorgyár udvarán. Ilyenkor már az utolsó simításokat végzik a gépeken, a gyártó berendezéseken, hogy szeptember közepe táján megkezdődhessen a cukor gyártása. Most is elhasznált csövek halmaza tarkítja a gyár udvarát, a csarnokokban pedig lassan minden egyes csavar és alkatrész a helyére kerül. A főmérnöki irodában Jakab László műszaki igazgatóhelyettestől elöljáróban az elmúlt év eredményei után érdeklődtünk. — Az elmúlt esztendőben a közepesnél jobb volt a cukorrépatermés, ami nyilvánvalóan befolyásolta a vállalat eredményét is. A kampány nyolcvannyolc napja alatt összesen 358 500 tonna cukorrépát dolgoztunk fel, amiből 47 300 tonna cukrot állítottunk elő. — A korábbi évekhez viszonyítva ez milyen teljesítménynek számít? — Mindenképpen jónak, hiszen a répa cukortartalma magasabb volt mint tíz évre visszamenőleg bármikor. A kampány idejét az általában megszokott 100— 120 napról nyolcvannyolc napra csökkentettük, ami javította a hatékonyságot. Végeredményben 45 és fél millió forint nyereséggel zártuk az elmúlt -esztendőt, amihez azt hiszem, nem kell kommentár, hacsak annyi megjegyzés nem, hogy a nyereségnek alapvetően két oka volt: egyrészt az alacsony önköltség, másrészt pedig az időben megtörtént értékesítés. — Ebben az esztendőben milyenek a terméskilátások? — Az előzetes becslések szerint az idén. 420 ezer tonna körüli termés várható, tehát több, mint tavaly, bár a szeszélyes időjárás a cukorrépát is megviselte. Várhatóan hosszabb lesz a kampány. Ha napi 4200 tonnás kapacitással számolok, akkor eltarthat száz napig is a feldolgozás. — Hogyan haladnak a felkészüléssel? — Terveink szerint szeptember 15-én tartjuk meg a főpróbát, 17-én pedig már szeretnénk megkezdeni a feldolgozást. Addigra valamennyi karbantartási munkát befejezzük, tehát nem lesz akadálya a szeptember közepére tervezett főpróbának. — Még akkor sem, ha tudomásunk szerint nem érkezett meg valamennyi alkatrész a felújításhoz? — A megrendelt alkatrészek közül sajnos egyetlen egy sem érkezett meg. Ez rendkívül sok fejtörést okoz a szakembereknek, hiszen a répa érik és nem várja meg, amíg az országba érkezik az importáru. A karbantartási munkálatokkal tehát nem állhatunk le, ami annyit jelent, hogy ugyan régi és kopott alkatrészekkel, de üzemelésre kész állapotba helyeztük a berendezéseket. . — Nem tartanak attól, hogy az elhasználódott alkatrészek akadályozzák majd a folyamatos termelést? — Nyilvánvalóan számolunk azzal, hogy az alkatrészhiány veszélyezteti a termelés normális menetét. Az is igaz, hogy szakembereink technológiai megalkuvásokra kényszerülnek, sőt, a pótlás, a toldozgatás-fol- dozgatás mindig drágább, mint az import, mégis azt mondom, hogy különösebb aggodalom nélkül nézünk a feldolgozási időszak elé. Mint ahogyan eddig, most is megtaláljuk majd a menet közben jelentkező zavarok elhárítására á legmegfelelőbb megoldást. Az alkatrészeket pedig vái’juk továbbra is. Beszerzésüket már engedélyezték az illetékesek, reméljük, hogy legalább a kampány közepére a gyárkapun belül lesznek. Fónagy István A soklábú ipar és a botladozás Beszélgetés az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A társadalmi és kormányzati szervek magas szintű bizottságai kiVétel nélkül -mind állást foglaltak abban, hogy tovább nem késedelmeskedhetünk, el kell indulnunk a gazdasági nehézségekből kivezető úton. Az egyik legnagyobb, egyben legnehezebbnek ígérkező teendőnk, az ipari szerkezet- váltás. Erről beszélgettünk Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével. — A szakemberek körében minden bizonnyal teljes az egyetértés, de a dolgozók tekintélyes része nem igazán tudja, mit értsen ipari szerkezet alatt. Valóban mit értsen? — A szakemberek körében sem teljes az egyetértés. Az ipari szerkezet sok elv szerint vizsgálható. Elemezhető termékcsoportok szerint, az eszközök és a munkaerő egymáshoz viszonyított aránya alapján, a ráfordítás és a hozadék számbavételével, és sorolhatnám még. A legszélesebb körben elfogadott nézet képviselői az ipart ágazati és alágazati felépítésben vizsgálják, azokon belül és azok között tesznek összehasonlításokat. — Feltételezhetően nem mindegy, mit, mivel hasonlítunk össze. Mit mutatnak a különféle vizsgálatok? — Többek között azt, hogy iparunk túlságosan szerteágazó, sokrétű az ország nagyságához és a lakosság lélekszámúhoz képest. Az egyes ágazatokra és alógazatokra soha nem jut elég fejlesztési lehetőség, mivel a rendelkezésre álló források sok részre forgácsolódnak szét. — A sokféleség felfogható úgy is, hogy a hazai ipar sok lábon áll. Az egyik nehézségekkel küzd, a másik termékei ugyanakkor kelendőbbek. Ez nem előnyös inkább? — A magyar ipar nem sok, hanem túl sok lábon áll. A túl sok láb az előrehaladásban már akadályozza egymást. Textil- és ruházati iparunk például nagyon sok megrendelésre tehetne szert, ha divatos, tetszetős, jó minőségű, egyedi termékeket, kisso- rozatokat kínálna, ám erre csak korlátozottan képes. — Ez volt a helyzet 20— 30 éve is. Miért éppen most érlelődött meg a változtatás gondolata? — Az iparszerkezettel kapcsolatos kérdésekkel mindig is foglalkoztak az illetékesek, csakhogy most ez új megközelítésben történik. Ennek az az oka, hogy a magyar ipar az utóbbi években kevesebbet, hoz, mint amennyi a ráfordítások és a népgazdaság igényei alapján elvárható. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez korábban évről évre nőtt, 1985 óta viszont csökken. — Az úgynevezett cserearányromlás a legnagyobb bajunk? — A látszat szerint igen, csakhogy a cserearányromlás nem isten csapása, hanem jórészt a mi mulasztásaink következménye. A vizsgálatok megállapították : a magyar ipar szerkezete nem kedvez a jövedelemtermelő-képesség növelésének. A mélyebben fekvő okok címszavakban: fajlagosan indokolatlanul nagy az anyag- és energiafelhasználás; kedvezőtlen a holt- és élőmunka felhasználásának aránya; a kívánatosnál jóval kisebb az állóeszközök kihasználtsága; magas rezsiköltség stb. A bajok gyökere ezekben rejlik, ezeken kell változtatnunk. — Miként? — A szerkezetváltás irányát tekintve egyértelmű az MSZMP KB állásfoglalása, mely szerint célunkat ,,a meglévő kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni...” — Más szavakkal: a szerkezetváltásban a meglévő szerkezetre kell támaszkodnunk? — Igen. Képtelenség még feltételezni is, hogy rövid egy-két év alatt Magyarország kiépíthet mondjuk világviszonylatban számottevő elektronikai ipart. Vagy: szóba se jöhet a hazai vaskohászat teljes leépítése, de elengedhetetlen, hogy a veszteséget hozó termékek, elsősorban az úgynevezett kereskedelmi minőségű acéltermékek gyártását a legszükségesebbre korlátozzuk. — Szavait értelmezhetjük úgy, hogy a központi irányítás élesen szelektál, és ami gazdaságtalannak minősül, azt alapos fogyókúrában részesítik? — Nem, ez nem ennyire egyszerű. Először is megvizsgáljuk, mi miért gazdaságtalan. Sok esetben nem a termékben van a hiba, hanem az előállítás körülményeiben. Bizonyítékok: 1986-ban a munkarend szerinti időalapot az ipar csak 74,6 százalékban használta ki, más szavakkal: átlagosan a munkaidő háromnegyedében termeltek a gyárak, negyedében pedig nem termeltek semmit sem, csak költöttek. — Rengeteg kiadással jár a szervezetlenség is. A Világbank, mielőtt kölcsönt ad, ellenőrzi a vállalati szervezetet. Csaknem minden esetben kitűnik, hogy számos az átfedés, a párhuzamosság, a döntéselőkészítés útja indokolatlanul hosszú, nagy a vízfej, összességében a termelési költségeken belül 14 százalék a rezsiköltség; ez elviselhetetlenül magas arány. — Ha már ismerjük a hibák okait, ki számolja fel azokat? — Mindnyájunknak megvan a maga feladata a jobbításban. A szerkezetátalakítás alapvetően vállalati feladat, amelyet az állami irányításnak a szabályozás minden eszközével szorgalmaznia kell. A magyar ipar szerkezete megmerevedett, olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy gyors mozgásba jöjjön, hogy ezentúl mindig kövesse a piaci elváltozásokat, sőt, azok elébe menjen. M. M. Ipari csendélet
