Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

1987. augusztus 11., kedd T ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Meglehet, a cím olvastán valaki arra gondol, a tovább­jutás kérdése dőlt el valamely sportágban két csapat kö­zött. A tisztesség úgy kívánja, azonnal közöljük, hogy ez esetben az „összesítés” nem két meccs eredményének szám­tani műveletét takarja. A „művelet” ezúttal vizsgálatot jelent. A szerencsi népi ellenőrök — megyei vizsgálat részeként — végezték ezt el „A közművelődési intézmények kihasználtsága, működési machanizm-usa, a társadalmi vezetőségek funkcionálása” címmel. Ahogyan ez szokott lenni, a népi ellenőröknek nem volt lehetőségük minden intézmény létezéséi számba ven­ni. Először is választottak tehát. Szerencs város és vonzás- körzete tíz „egységét” nézték meg, tették olt fel kérdései­ket, kértek választ. A jelentés, amely a vizsgálódás során tapasztaltakat foglalta jelentéssé, természetesen csak ösz- szesítést vállalhat, magára. Azt pedig tudjuk, hogy 'az ösz- szesítések — természetükből fakadóan — nem szólhatnak minden konkrétumról. A szerencsi népi ellenőrök vizsgálatának jelentése (vagy előterjesztése) sem vállalhatta magára minden részletnek a pontos elemzéséi. Első olvasatban ez az anyag sem rosz- szabb, sem jobb tapasztalatokat nem tud (hat) közölni — mint amilyeneket a megye más városainak környékéről is­merünk. íme, egy pglda: „... azok a főiskoláról kikerült, végzett személyek, akiknek egyik szakmájuk valamilyen tanári szak, iskolában helyezkednek el többségükben. Ezt azzal in­dokolják, hogy a nappal végzett munka, a szabad hétvégék, a nyári szünet kedvező, a kereseti lehetőségek is jobbak." Erről a tényről — hogy tehát a népművelő pályát sokan hagyják el — az elmúlt időszakban többször írtunk a me­gye más helyeiről is. A tendencia, úgy tűnik, erősen tartja magát. A népművelőre nagy nyomás nehezedik, mint erről a szerencsi népi ellenőrök vizsgálati anyaga ugyancsak szól. Az esetek többségében mostoha tárgyi környezetben, a tar­talmi munka iránt megfogalmazott igényeknek messze meg nem felelő intézményekben kell dolgozni. A mai társadalmi-gazdasági helyzetben aligha hihető, hogy éppen a közművelődési szakemberek és intézmények tud­nának látványosan „prosperálni”. Meg kell elégedni azzal, hogy ki-ki a maga helyén — az irányításban, a művelődési házban, az állami gazdaságnál vagy vállalatnál — próbál­kozik, küszködik. Hiszen az úgynevezett „befogadók” rit­kán tolonganak a kulturális programok, ismeretterjesztő előadások, irodalmi estek környékén. Az idő pénz. .. A népi ellenőrök Szerencsen és környékén elvégezték a maguk vizsgálatát. Javaslatokat is fogalmaztak. „Összesí­tésben” azt lehet mondani ezekről a javaslatokról, hogy: egyenként mind kiváló, időszerű gondolatot tartalmaz. Pél­dául: „Űj művelődési módszerek kialakításával tegyék le­hetővé (ti. a közművelődési szakemberek) a gyorsuló élet­tempó mellett rövidebb idejű, de sokoldalú hatást biztosító formák széles körű elterjesztését... Az intézményi műve­lődésen belül kapjon nagyobb hangsúlyt a munkakultúra fejlesztése, a második szakmák megszerzésének segítése, a szakismeretek, a mindennapok hasznos gyakorlati ismere­teinek az emberek érdekeivel' megegyező terjesztése .. ." „összesítésben” azt lehet erre mondani: reményked­jünk ... : i>i . . . (I. 11. j.) Újabb könyv az MDS-röl A napokban kerül a köny­vesboltokba Graham Han­cock és Enver Carim műve Az AIDS társadalmi háttér­rel címmel. A napilapokban, folyóiratokban egyre több írás foglalkozik „a történe­lem eddigi legnagyobb köz­egészségügyi katasztrófájá­val”. Hazánkban olyan át­fogó tanulmány, elemzés azonban még nem jelent meg, amely AIDS-kutatóktól továbbítaná a betegséggel kapcsolatos tapasztalatokat. A kötet őszintén — néha kissé túlozva — tárja fel a betegség valamennyi kérdé­sét. Előrevetíti a járványnak nemcsak az egészségügyre, hanem a politikára, a gaz­daságra, a törvényalkotásra kifejtett hatásait. Egészségügyi beruházások A terveknek megfelelően halad az Országos Onkoló­giai Intézet diagnosztikai tömbjének és központi élel­mezési üzemének építése. Az ez évi munkára 150 millió forintot irányoztak elő. Az összesen 630 millióba kerülő beruházás egyik része hama­rosan elkészül, az élelmezé­si üzem befejezési határide­jét. ugyanis várhatóan több hónappal előre hozza a fő- vállalkozó. A szegedi 410 ágyas kli­nikai tömb építése — amely egymilliárd forintba kerül — azonban nem úgy alakul, ahogy tervezték. Az épület­nél ugyanis süllyedés indult meg, ami miatt a közel­múltban le kellett, állítani a munkálatokat. Szakemberek vizsgálják, hogy megállítha- tó-e ez a folyamat. Jelenleg az építkezést ismét folytat­ja a Medinvest, de állan­dóan műszerekkel ellenőrzik az épületet. Emiatt a koráb­ban nagyon jó ütemben ké­szülő klinikai tömbnek a be­ruházása lelassult, s a befe­jezési határidő várhatóan fél évet csúszik. A harmadik kiemelkedő beruházás a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem külső klinikai tömbjének rekonst­rukciója, amelynek során felújítják a pszichiátriai és neurológiai, valamint az uro­lógiai klinikát. E több évig tartó munka ez évi üteme jócskán elmarad a tervek­től. A lemaradás nagyrészt azzal magyarázható, hogy a fővállalkozó Szolnoki Állami Építőipari Vállalatnál ez év elején átszervezést hajtottak végre, s ezért viszonylag ne­hezen kezdődött el a re­konstrukció. A minisztérium és a vállalat képviselői a napokban megtekintették a beruházást, s úgy értékel­ték, hogy a lemaradás jelen­tős része a második fél év­ben behozható. A kisebb összegű beruhá­zások közül jó ütemben vég­zik a Városmajor utcai érse­bészeti klinika felújítását. Az 500 milliós beruházás egyik része már elkészült, a műtő­blokkot tavaly üzembe he­lyezték, a diagnosztika épü­letét az I. fél évben adták át. Jelenleg a régi épületek felújításán dolgoznak. Sokakat érdeklő téma a hévízi tófürdő helyreállítása. A munkálatok második üte­mének tervei elkészültek, s a fürdési szezon végeztével hozzálátnak a végleges hely- I reállításhoz. Tisza-part IXlyárs veszedelem: Kullancsok évtizedekkel ezelőtt is kínozták az em­bert, de akkoriban ez rit­kán járt komoly következ­ménnyel. Ma azonban már köztudott: egyes kullan­csok súlyos betegséget okozó vírusok hordozói, például az agyvelőgyulla- dást terjeszthetik. Bár .a kullancsoknak csak töredé­ke fertőzött (az arány csak tízezlrelékekben fejezhető ki), mégsem tudhatja senki, hogy ha kullancsot talál a bőrén, az fertőzött-e vagy sem. A kullancs nemcsak az embert támadja meg, ha­nem a legelésző háziállato­kat is, így többek közt a kecskét, a szarvasmarhát. Ha ezeket az állataikat olyan kullancs támadta meg, amelyben kórokozó van, ez a kullancs csípésével átkerül az állatba, majd az állat által szolgáltatott tej­be .is! Bármennyire is egész­séges tehát a közvetlenül az állatból származó tej, a há­zi tejet nyersen, feiforra- lás nélkül ne fogyasszuk, mert fertőzhet! A kullancs csípése nem­csak az agyvelőgyulladás vírusait terjeszti, hanem más súlyos betegségek kór­okozóit is, például néhány úgynevezett rikettsiás meg­betegedést (mely hasonló a kiütéses tífuszhoz), a vér­zéses vesegyulladást, a visz- szatérő lázat. Ha a kullancs megcsípte az embert, azért nem érez­zük meg, mert nyálában Kullancs érzéstelenítő anyag van. Amellett a kullancs addig furakszik a bőrünkbe, amíg egy hajszáleret el nem ér. Ekkor az ilyen hajszálér fa­lát rágószerveivel elvágja, és a sebbe alvadásgátló anyagot juttat. A vizsgálatok tanúsága szerint a kifejlett kullan­csoknak néhány órára (ál­talában valamivel több, mint három órára) van szükségük ahhoz, hogy az előzőekben említett folya­mat végén eljussanak az ember bőrén át a hajszál­érhez. Ebből is adódik a védekezés legjobb és leg­biztosabb módja: 2—3 óránként át kell vizsgál­nunk a testünket, nem ta­padt-e meg rajta kullancs. Nem lehetetlen, hogy az idejében felfedezett kul­lancstól megszabaduljunk. Régebben erre azt javasol­ták, hogy levegőt elzáró módon kenjük be a csípés helyét (például vazelinnal, de akár vajjal, zsírral, sőt még vízzel, de akár nyál­lal !is), mert levegő hiá­nyában a kullancs önmagá­tól kimászik. Nem ajánlot­ták az erőszakkal való ki- szakítását, mert akkor a bennmaradt, leszakadt fe­je elgennyedhet. Ez per­sze igaz, de ez a seb sok­kal kisebb baj, mintha a fertőző anyagot már be­juttatta volna. -Ezért ma azt ajánlják, hogy ha 10 —20 perc alatt a zsiradék hatására nem mászik ki magától, akkor tépjük ki csipesszel, hiszen a fontos az, hogy az — .esetleg fer­tőzött — nyálmirigytől meg­szabaduljunk. Mivel pedig ezek a potrohúban vannak, a ki tépéssel eltávolíthatók. Ha mégsem vennénk ész­re idejében a kullancsot, figyeljünk azokra a tüne­tekre, amelyek a vírusfer­tőzésre utalnak: egy-két hetes lappangási idő után a fej- és végtagfájdalom, levertség, mely váltakozó erejű, de rövidesen lázas, tarkómerevséggel, hányás­sal járó súlyos állapotba torkollik. Ha az ilyen be­teg nem kerül rövidesen e célra kijelölt intézetbe, esz­méletvesztéssel, légzésbé­nulással haláh-a vezető kór támad. De a meggyógyított betegek egy része is mara­dandó károsodást (bénu­lást, értelmi zavart stb.) szenvedhet. Az agyvelőgyulladás el­len létezik megelőző oltó­anyag. Azoikat, akik foko­zottan ki vannak téve a veszélynek, ezért oltani is szokták. Ez az oltás azon­ban nem nyújt védelmet a kullancs által terjesztett egyéb — szerencsére rit­kább — betegségek ellen. Dr. K. K.- fantasztikus regé — Nézd, Charlie, én eb­ben az öreggel tartok. A delfinekben mindig éreztem valami titkot. — Jones! Az ember ter­mel, a delfin nem termel. Ez a különbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szük­sége. Különben is: mi rend­őrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is em­ber. — Akkor rossz a megha­tározásom. De a delfin ak­kor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta, hogy nem tudja, hogy micsoda. — Igen. így volt. Charlie hirtelen megtor­pan, mert a földön egy fó­liakabátot vett észre. — Úgy látszik, már nem kellett a gazdájának. Nézd csak, Jones... itt áll a taxi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoz­tam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, beül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sikerül: az előző utas ben­ne felejtette a magáét. — Nézd csak, Charlie ... Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tu­dunk. Ez is lépéselőny. Ta­lán ... lí). Mária és József kézen fog­va sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem . . . — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a ma­mához. Elfelejtettem mon­dani, hogy Foxman telefo­nált. — Mit akart? — Hogy reggel siessek, mert a kísérletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én! Azt hiszed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem ... Csak ez az egész nem tet­szik nekem. — József, mindegy. Men­jünk haza. Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — És nálad is altiatok? — Igen. Megcsókolják egymást, és kicsit sietősebbre fogják já­rásukat. Mennek vissza Má­riához. 20. Mária mamája nyomogat­ja videójának hívógombjait, de'hiába: Mária nincs ott­hon, csak szobájának úszó­medencés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgat­ja videóját, aztán láthatóan megnyugszik: nem, Mária nincs a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a te­raszról, a hálószobáig há­rom szobán kell átsétálnia. Mindhárom szobán látszik, hogy itt tudós él, s nem valami divatfiú: minden szobában a tudós tevékeny­ségének nyomai is láthatók, nemcsak a feltétlen gazdag­ság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, felhúzza. Meg­masszírozza homlokát, le­fekszik. 21. Lilian telefonál az utcáról. — Főnök, referálni sze­relnék. — Géphang hallat­szik: „Tessék, hallgatom." — Főnök, Jones ék is ak­cióba léptek. Éjfél után Fox­man fogadta őket. — „És miről beszéltek?” — Ezt nem tudom. Én kívül várakoztam. — „Jól tette. Majd reggel meghall­gatjuk, miről beszélgettek. Egyéb ?” — Elvesztettem a fólia­kabátom és a taxikártyám. — „Jöjjön be holnap reggel korán, kap másikat.” — Jonesék biztos mind­kettőt megtalálták. — „Nem baj, úgyis tudják, hogy dolgozunk. Nem is árt ki­csit rájuk ijeszteni." — Akkor reggel. Viszont­látásra, főnök. Lilian kilép a fülkéből, abban a pillanatban lövés dördül. Lilian összeesik, rángatózik a karja, de pisz­tolyát nem találja. Sóhajt, mint aki utoljára sóhajt. 22. — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakísértél. — Semmi, főnök, semmi­ség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nékem is, meg magadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap volt, ugye, Charlie? — Jó. — Hát akkor, megérde­meljük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Megyek, aludj jól. Jó éjszakát! — Aludj te is, Charlie. Jó éjszakát! 23. Mária és József a szobá­ban szerencsétlenkednek. Láthatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. — Fürdeni akarsz? — kérdezi Mária. — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni. — Dehogyis itt. .. a für­dőszobában. — Ja? Igen. — A kockás törülköző tiszta. Azt használd. Én fá­radt vagyok, majd fürdők reggel. Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát! József szerencsétlenül áll­dogál. — Hát nem együtt al­szunk, Mária? — Dehogynem. Nézd, egész közel az ágyadhoz az ágyam. Menj, fürödj nyu­godtan. — Megyek. Jó éjszakát! — Jó éjszakát! 24. Hajnal. Ködpára mögül derengnek elő a fények, lassan kirajzolódnak a dol­gok körvonalai. Legelébb a közeli bokrok látszanak, az­tán a fák, a házak, majd végül a heg.yek is. Az egyik bokor alatt megmozdul Lili­an. Véres, sáros. Föltápász- kodik, visszacsuklik. Újra megpróbálja. Sikerül. Be­mászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „Nem így értem. Hol van? Hol van most?” — Egy telefonfülkében, közel Foxmanhoz. — „Azon­nal küldök kocsit.” — Köszönöm, főnök. Li­lian újra összeesik, kidől a telefonfülkéből. Még él. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom