Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
1987. augusztus 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Eltűntek a „vattaemberek” A litékiyság bálám A budai várnegyedben, a Fortuna utcában álló két épület ritka példája a XIII. századi oromzatos homlokzatú gót lakóháznak. (Bal oldali kép). A budai Országház utcai ház homlokzatán jó! érvényesülnek az emeleti, hármas ablakok. A mellette levő épületen XIV. századi, lóhereivsoros, gótikus emelettartó párkány fut végig. (Jobboldali kép). Gótikus lakóházak 19 milliós beruházás Kucsma András, a 'Miskolci Méretes Ruházati Szövetkezet elnöke kávéval kínál. Anniikor igent mondok, maga, veszi a csészéket, kanalakat, cukrot, tölti a gőzölgő fekete lét. Kőidben szaibódík: — A titkárnőm orvoshoz ment, ezért meg kell elégednie velem. Kevesen vagyunk, és csak azért, hogy1 kiszolgáljanak, nem hívhatok ide egy embert... * Hogy miért vannak kevesen, arra is hamarosan megadja a választ. — Kiét és fél éve, 1985, elejétől bruttó jövedelem után adózunk. Az vol't az érdekünk, hogy csökkentsük a létszámot. Az adózási kategória változtatásária a Pénzügyim misztériuma adott engedélyt, egyedi elbírálás alapján. A Mé- rusz javéira szólt, hogy munkájuk döntő hányada fogyasztói (lakossági és közületi) szolgáltatás. Főként férfi- és női ruháikat szabnak, varrnak, készítenek kalapot, sapkáit', .egyenruhát. A felsorolásból kitűnik, hogy termékeik igénylik az egyedi kidolgozást, törődést, a kézi munkát — aminek árát képtelenség teljesen a fogyasztóra hárítani. Ebből következik, hogy a szövetkezet dolgozóinak bérszínvonala korábban feszítőén alacsony volt. A szakvezetés a máshol is ismert re- i cepthez nyúlt. Olyan, alacsony teljesítményű és ke- ' resetű, ,.vatta” jelzővel ellátott emberéket alkalmazott, akik mellett jobban megfizethették a jól képzett szakmunkásokat. Az új adózási forma fölöslegessé tette ezi f]^d lsénYszermegoilidást. rí T adónk,, ugyan több lett, miint korábban — mondja az elnök —, mégis megérte. Mert megszabadultunk a bérszínvonal fenyegetésétől. Attól, hogy ha túllépjük, akár az egész nyereséget elviheti az adó. Ez egyben azt jelenti, hogy érdemes nálunk dolgozni, az elvégzett munkáért megkapják a tagok a bért. A múlt óv végéig ennek következtében 26 százalékkal nőtt a dolgozóik átlagkeresete, amely még így sem túl magas: 60 ezer forint éves átlagban. * Mindez számos változást hozott a szövetkezet életében, 38 dolgozót elengedtek, maradtok 170-en. A munkás- gárda kisebb, de ütőképesebb lett. Egyszeriben mindenki úgy találta, érdemes többet, sőt, még többet dolgozni. A személyenkénti teljesítmények úgy nőttek meg, hogy nem volt szükség gmfc- na, gyakori túlórákra, jelentősen javult a főmunkaiidő megbecsülése. Közben természetesen apró korszerűsítéseket is végrehajtottak a Mérusznál. Vásároltak gőzfejlesztőt, In- terlock-gépet, speciális varrógépéket — az ésszerűség határáig. Mert például 100 ezer forintot .kiadni —.mondjuk — egy gomblyukkötő gépért, amikor azt naponta legfeljebb pár percig használják, pazarlás lenne. — Ügy érzem, elértünk a hatékonyság fokozásának a határáig — töpreng hangosan az elnök —, ahonnan már nemigen tudunk lépni. A ‘munka kézi jellegéből adódik, hogy a mostaninál több darabot egy-egy ember képtelen megmunkálni. Ezért az idén áprilisban a darabbér növelésével emeltük a bérékét 4—5 százalékkal. Majd összefoglalja az elhangzottakat. Hasznos volt áttérni a biruttójövedeliem- adózásra, mert javultak az er edmények, stabilizálódott a dolgozói gárda. Kár, hogy v ég e ... * Vége, mert jövőre — ha az Országgyűlés is úgy dönt — életbe lép az egészen új adórendszer, amely minden előző formuláit eltöröl. Bánkódnak-e miatta a Mérusz- nál? — Tudomásul kell venni, hogy az élet hoz ilyen változásokat — folytatja Kucsma András — és alkalmazkodni kell hozzá. Anni azt illeti, a három év —, mert most már tudjuk, hogy eny- nyire tellett — bruttó jövedelem utáni adózás sokat használt a szövetkezetnek. Ha lesz — mondjuk jövőre — egy viszonylag alacsony, központi béremelési lehetőség, akkor is magasabb szintről indulunk, mintha máig a régi bérszínvonal-gazdálkodásnál maradtunk volna. Több, jövedelmet hozó akciót terveznek. Ha a körülmények kedveznek, bevezei-tik az ingfcészítést, -javítást galliércserével, már működik gyászjellegű ruhákat készítő gyorsszolgálatuk, szeretnének varrógépszervizt nyitni, növelni szolgáltatásaik sorát, és a takarékosság jegyében ösz- szevonni néhány egységüket. Mindennel próbálkoznak, amivel utat találhatnak megrendelőikhez. M. Szabó Zsuzsa A mai Magyarországon kevés az olyan építészeti emlék, amely kézzelfoghatóan ad hírt a sók száz évvel ezelőtti ország életéről, kultúrájáról, művészetéről. Ezért becsesek a török hódítás előtti épületek, azok, amelyek ,tanúsítják, hogy a középkori Magyarországon ugyanolyan színvonalon és civilizáltál! fdlyt az élet, mint tőlünk nyugatra. A gótikát, vagy ahogyan sokan nevezik, a csúcsíves stílust nehéz évszámmal behatárolni, mert országonként különböző időben jelentkezett. Mégis úgy vehetjük, hogy 1200—1500 között virágzott. Ezekben a századokban válnak gyakoribbá a városokban a korábbi vályog- és faházak helyett a kőhazak. Ahol nem tombolt háború vagy tűzvész, ott — elsősorban Nyugat-Európá- ban — egész utcasorok állnak még a szebbnél szrebb gótikus lakóházakból. Ezeket szemlélve magunk elé képzelhetjük, milyenek voltak városaink a török hódoltság előtt, milyenek lehetnének ma, ha a török megszállás elmarad. Mert ahogyan Grainasztói György A középkori magyar város című könyvében írja: „A középkori magyar város nemcsak magyar, hanem európai is ...” Már csak azért is, mert a műemléki feltárásokból bebizonyosodott, hogy a középkori Magyarországon már a XIII. századtól, tehát a tatárjárás évszázadától épültek gót ízlésben emeletes lakóházak. Többek között bizonyíthatóan Budán, Sopronban, Győrött, Pécsett, Pozsonyban, Kassán, Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Selmecbányán, Besztercebányán, Brassóban, Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsvárt, Körmöcbányán stb. A mai Magyarország területén Budán, a várnegyedben található együtt a legtöbb gót lakóház. Közülük a Fortuna utca 12. és 14. szám alattiak egyedüli, ima még álló példái a XIII. századi oromzatos homlokzati megoldásnak. A közöttük levő kapualjból jól kivehető a kora gótikus 'beépítetlen állapot utólagos kapualjjá változtatása. Aizí Országház utca 2. szám .alatti a két épületszárnyas telek beépítésére példa. A traktusokat az ülőfülkés kapualj köti össze, foglalja egységbe. Az ülőfülkék a .lakóházak előkelőségét emelték. Buda után Sopronban maradt meg a legtöbb gótikus lakóház. Bár a török és a várostromok, valamint a barokk újjáépítés kevés igót lakóházat hagyott ránk, a Balaton melletti Alsóörsön is áll még egy, .a falu kisnemesi gótikus kőépítészeténék egyetlen, 1500 körül keletkezett képviselője, hírmondója. Annak ellenére, hogy az évszázadok történelmi viharai alaposan megtépázták középkori épületállományunkat, s csak csekély hányadát örökölhettük meg, ezek alapján mégis elképzelhetjük, hogy milyen lehetett Magyarország a XVI. század elején, a kezdődő nagy pusztítás előestéjén. Cs. K. (Folytatás az 1. oldalról) — A városok ellátása mellett szívügyünk a falvak lakosságának ellátása is. Az aprófallvak elsősorban a kraszinokvajdai, gönci, encsi üzemeink körzetében találhatók. Nincs olyan település, ahová legalább kétnaponta ne iszállítanánk friss pékárut. Az „ellátatlan” terület nem sütőipari vonatkozásban értendő. Pedig gépkocsiállományunk (56 darabos) fele amortizálódott. — Fejlesztési terveink egyet jelentenek az üzemek rekonstrukciójával. A legjelentősebb beruházás most a leninvárosi süteményesüzem teljes rekonstrukciója. A beruházási okmány szerint 19 millióba kerül az új üzem, ebből 4 milliót a vállalat áll. A megyei tanács a tavalyi 5 millió után, idén 10 milliót biztosít az építkezésekre. Várhatóan a jövő év második negyedében indul meg itt a termelés. A prognózis szerint állandóan nő az országban az egy főre jutó péksütemény-fogyasztás. Az új üzem a növekvő szükségleteket, sőt a 90-es évek igényeit is ki tudja majd elégíteni. — Szükség lenne a sárospataki üzem rekonstrukciójára is, lehetőleg még ebben a tervciklusban. Jelenleg a süteményt Üjhelyről szállítjuk Patakra. Egyelőre nincs pénzünk erre a fejlesztésre. Sajnos, az még nem fordult elő, hogy a helyi, városi tanácsok hozzájárulnának a rekonstrukciós költségekhez, pedig ez az ő, illetve a lakosság érd-éke is lenne. (Le- ninvárosban most ugyan kaptunk 600 ezer forintot — kölcsön.) Egyedül a megyei tanács segítségére számíthatunk. — Másik gondunk a szak- emberhiány. Hatszáz doigo- zó-nk -között kevés a szakmunkás. Ráadásul egy, szerintünk rossz: döntéssel, megszüntették Űjh-ely-en a szakmunkásképzést. Több éves szünet után tavaly mégis indítottak egy fél osztályt (15 tanulóval), sajnos nagyon kevesen maradnak meg közülük -a szakmában. Ma már könnyebb, korszerűbb módszerekkel végzett munka a miénk, de a vasár-napi munkakezdés, az éjszakai műszak, a bejárási nehézségek többeket elriasztanak a pályától. Igaz, nálunk legfeljebb egynaposak az ünnepek, az utolsó -nap még szállítani kell, az első munkanapra meg már előző napon termelni kell. Nem elsősorban anyagi okok miatt mennek el, kisebb pénzért is itt hagynak bennünket a nehéz munkabeosztás miatt. — Nem vitás, az éjszakai műszakban gyártjuk termékeink 60—70 százalékát. Reggelre mindenhol kell a friss kenyér. Még a kereskedelem sem fogadja szívesen a napi itöbbszöri szállítást, félnek, hogy záráskor nyakukon marad belőle, s ezt már másnap nem tudják eladni. Mert mifelénk is úgy tartják, hogy a másnapos kenyér már nem az igazi, mindenki frisset akar vásárolni. (szatmári) Ötmilliós többlet a nyereségből A tanácskozás — a hagyományokhoz híven — azzal kezdődött, hogy az elmúlt, három hónapiban a legjobban dölgozófcnák jutalmakat adtak át, dé ... Ez alkalommal azokról is szóltak, akik több, jobb eredményt érhettek volna el. A jogos, a jelenlevők egyetértésével is találkozó bíráló szó biztatás is volt egyben a jövőt illetően, hiszen Hencsei József, a vállalat főmérnökének he.- lyettese az igényekről, a további teendőkről is részletesen szólt. Azzal kezdte, hogy a föladatok a jövőben is egész embert követelnek, minden üzemrősziben, a legkisebb munkahelyen is. A Pamutfonólípari Vállalat Miskolci Gyárának nliincs miért szégyenkeznie. Sőt! Anélkül, hogy báliki is szerénytelennek tekintené a gyár kollektíváját, jogg-a-l elmondhatják, hogy az elmúlt fél évben jól dolgozták. Tények, adatok tanúsítják, hogy a különféle nehézségek ellenére is, az év első felében a benmeliésli tervet 136 tonnával túlteljesítették. A féléves terv 4128 tonnia legyártása volt. Ehhez kell hozzáadni a túlteljesítést, méghozzá úgy, hogy 309 tonnát tőkés exportra is féladtak. Az eredmények mindenekelőtt azért figyelemre méltóak, mert — különösen az év első hónapjaiban — rossz minőségű, ragacsos, nehezen feldolgozható alapanyagot kapták. S ha ehhez hozzátesszük a kemény dél ókoz- ta nehézségeket, a létszám- hiány miatti gondokat, altkor érthetjük meg igazán, hogy nem akármilyen erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a t-erm'elési tervekben lemaradás ne legyen. S hogy ezt a célt sikerült elérniük, az kitűnik abból is, amit .a gyár főikönyvelője, Mátyás hafosné tort a műszáki-gazdaságii -konferencia elé. Elmondta: a nyereség, az év első hat hónapját alapul véve 4,9 millió forinttal több a tervezettnél, amihez hozzá tartozik, hogy a termelési ért-ék is 500 ezer forint híján húszmillió forinttal nőtt. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a termékek profiljának alakulásában is kedvező változások történtek. így például az értékelt időszakban lényegesen több harisnya-fonalát gyártottak, mint korábban. Mind a beszámolóból, mind a vitáiban elhangzottakból -kiderült: mindig az adotithely- zefhez igazodva tették meg a szükséges szervezési és technológiai intézkedéseket. Jól tudták és tudják: csak így lehetnek úrrá a nehézségeken. Miközben a régi, 25—30 éve dolgozó gépekkel termelték, nem félédheztek el a korszerűsítésről sem. Szerény lehetőségeikhez képest erre is sort kerítettek azzal az eltökélt szándéktól, hogy az új gépék, berendezések felszerelése egy pillanatra se hátráltassa a termelést. Ma már jőleső érzéssel mondhatják el: e törekvésük sikerrel járt. Azzal, hogy a tisztítóüzemben munkába állították az új berendezéséket, amelyeknek segítségével garantáltan tovább javíthatják a fonal minőségét, amire minidig nagy figyelmet fordítottak. Van ennék a beruházásnak egy másik, egyáltalán nem jelentéktelen vonása is, nevezetesen az, hogy lényegesen csökkent a nehéz fizikai munka, -ugyanakkor az üzemeltetés biztonsága is nőtt. Mindemellett a gyár többi üzemében is hasonló korszerűsítéseknek lehetünk tanúi, ami mind- mind a fonal minőségének a javulását eredményezi. Az első fél évben a minőséget érintő reklamációk csökkenlek, de mint hangsúlyozták is ezen a tanácskozáson,... ,,-e téren még sok a tennivalónk”. E tennivalók színvonala, sikere az embereken múlik. Hiába a korszerű gép, a jól és egyenletesen működő berendezés, ha nincs aki működtesse azókalt. E tekintetben van kire, van kikre támaszkodnia a gyárnak. Azok, akik a gyáralapítóik nyomdokaiba lépnek, nemcsak szakmailag felkészültek, a gyánhoz való hűségben is példát mutatnak. A gyáralapítók, akik 32 évvel ezelőtt első munkásai voltaik a fonodának, ma már mind kevesebben vannak. Szinte minden éviben búcsúztatnak valakit, aki a jól megérdemelt nyugdíj éveit kezdi el. Mint legutóbb is, e műszaki konferenciát követően, meghitt ünnepség keretében köszönték el a gyár főmérnökétől, Uszonyi Zoltántól. A most 60 éves vezető a gyár indulásakor főművezetőként kezdte. Három műszákba járt dolgozni, kutatómérnök, majd fő- technológus lett. Mérnöki diplomájához időközben megszerezte a francia és német nyelvtudóst is, 197-2-iben kinevezték a gyár főmérnökévé. Ha valaki azt kérdezi tőle, mire emlékszik vissza, szívesen, azt mondja: mindenre. De a minden között is 1979-re, arra az esztendőre, amikor a gyár eddigi történetiében a legjobb eredményt produkálták. Olyan sikerről azóta se számolhatnák be. .Mindabban, ami a gyárat országos hírűvé tette, hogy ezt. az üzemet ma nemcsak határainkon belül, de külföldön is jegyzik, jelentős szerepe vain a most nyugalomba vonuló főmérnöknek is, akit az itt eltöltött munkás évek alatt huszonnégyszer tüntettek ki. Megkapta — többek között — a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Földes Pál Emlékérmet. Tudására, tapasztalataira ezután is számítanak. Nem szakad el a gyártól, a kollektívától, ahol mindent és mindenkit ismer, ahová —. mert hívják — nyugdíjadként is szívesen tér vissza. Ez az igény a gyár részéről nem egyszerűen csak udvarias gesztus, hanem —. mint azt a Pániul fonóipari Vállalat jelenlevő vezérigazgatója is kifejezésre juttatta — megalapozott kívánság. Mindenki szaktudására — legyen az nyugdíjas, vagy aktív dolgozó — mindig számít a gyár, hiszen az év végéig — nemcsak most, de a jövőben is — úgy kell dolgozni, ahogy azt eddig tették. A néhézségek, a gondok ellenére is: eredményesen. I. f.
