Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
1987. augusztus 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Vasutat a Hegyközbe! ■ ■t E$iok-Mogyarorsxág 1907. július 15-i sxá- mában „Nyitott ajtóval” c, jelent meg egy cikk, amely o hegyközi kisvasút megszüntetésével foglalkozott, ötömmel olvastam az írást, mert a benne foglaltak engem is foglalkoztatnak. A hegyközt vasút felszámolása véleményem szerint hátrányos helyzetbe hozta az ott élőket, és a Hegyközben működő vállalatokat, gazdálkodó szerveket. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell, mégpedig a népgazdaság helyzetétől függően égy normát nyomtávú vasúti pálya megépítésével, Ha az új vasút a volt keskeny nyomtávú pálya nyomvonalát követné, s Kenézlőn keresztül haladva kötnék be a szerencs-sárospatafci vonalba, akkor a Szovjetunióba az onnan hozzánk irányuló szállítás távolsága 22-24 kilométerrel megrövidülne. Ennek nagy jelentősége volna mind az energiatakarékosság, mind pedig a szállítás gyorsaságát tekintve. Ezzel a vonallal a bodrogközi szállítási gondokat is megoldanák, s lényegesen olcsóbb fenne, mint a jelenlegi szállítási rendszer. Véleményem szetint a vasúthoz kapcsolódó közúti fuvarozást ebben a térségben jól össze lehet hangolni. Csajka István Miskolc, Kinizsi u. 4. Ki fizeti a költségeimet? Az avasi Vilikész szervizbe 1987. VI. 3-án vittem el kerékpáromat javításra. Akkor .azt mondták, hogy két hét múlva menjek el érte, de csak hitegettek, mert a munkát mind a mai napig nem végezték el. A közelmúltban is azt a választ kaptam, hogy várjak, mert nincs hozzávaló belső gumi. Július 22-ién újra elmentem hozzájuk, ám ismét csak türelmet kértek tőlem. A kerékpárokat csak az Avason javítja a Vilikész. Amikor elvittem oda, 200 forintot fizettem a szállításért. Nekem nincs arra pénzem, hogy elhozassam onnan taxival. Vagy a hátamon hozzam haza? Szerintem előre megmondhatták volna, hogy nem tudják megcsinálni. Nekem ugyanis arra sincs módom, hogy minden alkalommal 8 forintot költsék az utazásra. Id. Boros Béla Miskolc, Stadion u. 7. 4/4. Játék lehetne A napokban a Csany.ik irányaiból Miskolcra utazttam. A Lillalfür-edí Állami Érdéi Vasút majláthi telepén megpillantottam egy öreg, rozsdás gőzmozdomyit. Elgondolkoztam rajit,a, vajon miért nem adja át a LÁIEV ezt a kis mozdonyát, valamint néhány öreg kocsit az úttörőknek. Gyierekeinik biztosan szívesen játszanának a számukra rendbe hozíott mozdonyon és a már kiselejtezett, de ane- kiik még megfelelő kocsiikon. Az öttét megvalósítása soksok örömet szerezne a kis nabuílófonak. Csapó András Miskolc, Dózsa Gy. u. 21. Csodálatos élmények Műhibán Százszázalékos mozgássérült vagyok. Ezt nem panaszképpen írom le, csupán érzékeltetni kívánom, hogy nagyon nehéz számunkra bánmilyen kikapcsolódást találni, és szinte lehetetlen dolog, hogy valahová is elmenjünk üdülni. Ebben az éviben azonban csodálatos élményben volt részem. Édesanyámmal és unokaöcsémmel életemben először kimebettünk üdülni Műhiba. Tíz napot töltöttünk ott, és nagyon remekül éreztük magunkat. A tiszta levegő és a sporteszközök szinte új életet adtak nékem. Mindennap lementünk a tóhoz fürdeni és horgászni. Esténként so8. —• Azért hívtalak át, kedves Charlie, hogy döntésünket együtt hozhassuk meg ... — Jones megpördült a karosszékében, az italok előtt stoppolt. — Tölthetek? — Köszönöm, most nem. Jones! -Miről akarsz dönteni? És miért kellek én ehhez ... — Mert te vagy a helyettesem. Döntenünk pedig az ügynökség eddigi legfontosabb dolgában kell. — Hallgatlak. — Charlie! Dan olyan információt hozott, hogy ezután alaposan mérlegelnünk kell minden lépésünket. Egyelőre nem tudunk semmit sem arról, hogy mi késztette ekkora aktivitásra az MGB ügynökséget. — Talán csak próbára akarnak tenni... — Én is ezt mondtam Dannak. De az Einstei.n-szoi- borba rejtett lehallgató meggyőzött arról, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Hiszen ők is tudják, hogy mozgásukkal fölkeltették figyelmünket. — Jones, egy kérdésemre kérek választ! — Tessék, Charlie ... Tessék! — Mi az, hogy lépett az MGB? Hogy megmozdult? ... lkat beszélgettünk és közösen fogyasztottuk el a vacsorát. Ott ismerkedtünk meg távoli sorstársainkkal, Tamási Jánossal és kát szép kiskorú gyermekével. Bensőséges, szintje testvéries kapcsolat alakult ki közöttünk. Nagyon sók köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a mozgássérültek számára létrehozták ezt a szép üdülőparkot. Külön hálóval tartozunk azoknak, akik fáradságot nem ismerve megszervezték számunkra ezt az üdülési formát. Welok István Miskolc, szociális otthon Mit jelent ez egészen pontosa«? — Ezt csak Dán tudja egyelőre. — És te még csak meg se kérdezted? — Nem. — De miért? — Az az érzésem, hogy egyelőre Dán se tudná pontosabban megfogalmazni. Ö csak egy hírt hozott, s a hű- ennyi : az MGB megmozdult. Vagy lépett. Ennyit tud ő, ennyit tudunk mi isi — Értem, főnök, értem. — Charlie kócosra gyűrte vörös üstökét, mialatt főnöke magyarázott. — És most? Most mi lesz? — Dán és én elkezdtük a Magnólia-akciót. Erről kell döntenünk. — Magnólia? Az mi? — Egy bokor. Arról híres, hogy előbb virágzik, mint leveledzik. És a virága nagyon szép. Minden szirom olyan, mint egy kis rózsaszín csónak. Érted? — (Értem. De most ne biológiából oktass. Azt mondd meg, hogy hol tart a Magnólia-akció? — Sehol. Illetve ott, hogy Dánt megbíztam: ellenőrizze a híreit. — Tehát becsaptad Dánt... Vén csaló, én jól ismerlek ... — Charlie! A citera reneszánsza A citera, ez a majdnem feledésbe merült, kétszázéves múlttal rendelkező húros- pengetős hangszer most az elmúlt másfél évtizedben ismét népszerű hangszer lett. Tömeges elterjedését 1970- től, a „pávamozgalom” kezdetétől számíthatjuk; az országos népdalköri mozgalom tette divatossá. Amint a furulya országos elterjedését Béres János fu- ruiyaművésznek köszönhetjük, úgy a citeratanítás mestere Pri-bojszky Mátyás citeraművész. Nagy tudású, művészi felkészültségű ember, aki bejárta szinte az egész világot. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a magyar ci-tera elfogadott koncerthangszer lett. Hat hónapra Japánba utazott, s még a császári udvarban is adott koncertet. Ez a kodályi eszméket valló művész vette kezébe a magyar citeratanítás szak- irányítását. Mint a tévé Híradójában is láthattuk, ezen a nyáron négyszáz fiatal vett részt a szaktanfolyamon és az országban ma már húszezer citerát használnak. Pengjen tehát a oite- ra... Bakonyi Béla Abaújszántó A nők értelmesebbek? Érdeklődéssel olvastam az Észak-Magyarország július 23-1 számúban az „Arat a vízi halál” című cikket. EJlszomorod- ta-m és nagyon elgondolkodtam a leírtakon. A vízbe fulladt férfiak fiatalok voltak, és talán „vagányok”. Meg álcarták mutatni, hogy ők semmibe veszik a tilalmakat, a figyelmeztetéseket. A vagánykodásnak sajnos, az élet elvesztése lett a ! A szülők és a hozzátartozók, a barátok és az ismerősök — gondolom — nagy megdöbbenéssel olvasták a sorokat. Egyet azonban nem értek. Lehet, nem vagyok elég okos. Akik vízbe fulladtak, mind férfiak voltak. Az idén még nem strandoltam, de tudom, hogy a nők is szeretik a vizet, és a nagy melegben szívesen úszkálnak. Csakhogy úgy veszem észre, a nők nem „vagánykodnak”. És ez szerintem arra vall, hogy értelmesebbek, vagy inkább óvatosabbak, mint „mi” vagyunk . . . Nagy László miskolci lakos Küldjön egy érdekes fotót! A szabadtéri termálfürdő Tapolcán. Fényképezte: Márki Laj'os, Tokaj Válasz cikkünkre Megint egy hatóság? című, július 28-án megjelent cikkünkre az illetékes válaszolt. A válaszlevelet az alábbiakban ismertetjük. Tisztelt Szerkesztőség! Vállalatunk, a Miskolci Autójavító Kisvállalat, jótállási szolgáltatásait a gépkocsi-forgalmazó váll-alatok- kal (Merkur, Autóiker) kötött szerződések szerint végzi. A gépkocsi átvételekor a tulajdonos kézhez kap egy jótállási jegyet, amelyben a következő idevonatkozó részek állnak: Megszűnik a jótállási kötelezettség, ha a gépkocsin a kijelölt üzemen kívül más valaki javítást, vagy átalakítást végzett, az átalákított vagy szakszerűtlenül javított szerelési egységre. Ugyancsak megszűnik a jótállási kötelezettség, ha a gépkocsival versenyen vesznek részt, azt teherszállításra használják, vagy ha a gépkocsit rendszeresen váltott személyele üzemeltetik (például oktatásra használják). Tájékoztatásul közöljük, hogy a vonóhorog felszerelését vállalatunk nem ellenzi, azonban a vontatásból, túlterhelésből származó hibák bejelentését nem fogadhatjuk el jótállás keretén belül, így az érintett egységek esetében megszűnik a jótállás. Bánhidi András igazgató Tücskök és hangszórók Meleg nyári estéken, almikor már csönd telepszik a környékre, a nyitott -ablakon át szívesen hallgatom az épületünk előtti zsebkendőnyi füves, bokros területre tévedt, vagy az éppen ott tanyázó tücskök muzsikáját. Nem úgy a többi „tücsköt”, amelyek létszámban ugyan jóval kevesebben vannak, mint a zömök, fekete testű rovarok, de sokak nyugalmát, otthoni pihenését rontják el. A nagy hangerővel bőgetett hangszórókról van szó, amelyek tönkre teszik az emberek szabad idejét, rongálják idegeiket. Ebben a rohanó, zaklatott világban (egy ilyen zsúfolt lakóközösségben) úgy érzem, hogy kedves, zenét kedvelő lakótársaimnak — tekintettel kellene lenniük lakótársaikra is. Bevallom, ezt a zenei szolgáltatást én sem nappal, sem éjszaka nem hallgatom szívesen. Pásztor György Miskolc, Stadion u. 35. OsszecMította: Udvardy József ■átíiníldDs ne sín-FANTASZTIKUS REG 9. — Jól van no, csak meg ne sértődj... — De valamit mégiscsak ki kell találnunk! Mit tegyünk, merre keressük az MGB lépéseinek indítékát? — Nem tudom, főnök ... Így még nem álltunk. — Azt javaslom, hívjuk ide Dánt. — Nagyon veszélyes. — Főnök! Hívjuk ide Dánt, s mondjuk meg neki, hogy őt. bíztuk meg a Magnólia- akció részletes kidolgozásával! — Nem tudom... talán jó. — Hívjam? — Hívja. — Itt Dán. — Dán az ágyában fekszik, mellette egy nő, kicsit riadtam. — Mag,a az, Charlie... megismerem a hangját... Nem, a képet nem kapcsolhatom be .. nővel vagyok... igen, értettem .,. öltözöm, megyek máris ... azonnal ott leszek ... Dán kapkodva öltözik, közben a nőnek magyaráz: — Meg kell értened, kedves Erzsébetem ... Most el kell menném... Ha akarsz, megvárhatsz itt is ... Olvass, képmagnózz, csinálj, amit akarsz, érezd jól magad ... — Mert te mindig itt hagysz engem... — Erzsébet majdnem sírva mondja ezt, de Danra nézve. ragyog a szeme. — Sietsz, ugye? — Sietek, édes, hogyne sietnék ... — És mit olvassak? — Amit akarsz... Regényt, dokumentumot, sci- fit, van itt minden. — Inkább képmagnóznék ... Van valami érdekesed? — Hogyne... Az 1991-es budapesti földrengés, Pinochet és Reza Pahlavi halála, futballmeccsek ... de ne haragudj, sietnem kell. — Dán megcsókolja Erzsébet mellét, megsimogatja az arcát. — Ezt a kis mostohát is ... búcsúzz el tőle is ... Dán megcsókolja Erzsébet másik mellét is. — Esőernyőt, esőkabátot viszel ? — Viszek. Várj meg, éde- \ sem ... — Várlak, várlak ... Dán kilép az ajtón, Erzsébet lehunyja a szemét. Szinte azonnal elalszik. 10. — Megjöttem, főnök, hello Charlie! — Van új híre, Dán? — Van. — És volna szíves elmondani? — Charlie, ne szemtelen- kedj a fiúval. Dan, ha most azt találja mondani, hogy megtudta, hogy ... — Megtudtam, főnök. — Hallgatjuk, Dán. Beszéljen. — Az MGB ügynökségnél teljes a felfordulás. Mindenkit, még a nyugdíjasokat is berendelték. Állandóan filmfelvételeket böngésznek, régi kópiák közt turkálnak, miközben a többiek megszállták a Génbank legfontosabb intézményeit. Alig ügyelnek arra, hogy rendesen konspiráljanak. Nyíltan, gátlástalanul dolgoznak. — De mit Dán, az istenért ... mit keresnek? — Azt hiszem, tudom. Erzsébet mondta, hogy ... — Ki ez az Erzsébet? Megint egy új kismenyasz- szony? — Nem. Ö más. Erzsébet ... ö más ... — Mindegy. Mit mondott el? — Hogy a munkahelyén, a Génbankban is . .. — A Génbankban ? ... Ezt már említette ... — Igen, főnök. Megjelentek, mindent átforgattak, kutattak, kerestek. Az igazgató teljesen fel van háborodva. — Foxman? — Igen, Foxman. Azt mondja, ha nem hagyják dolgozni, akkor lemond. Nem vezeti tovább az intézetet. (Folytatjuk)
