Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
1987. augusztus 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nemcsak számítógépprogram Biztatóan halad az elektronizálás Beszélgetés az OMFB főcsoportfőnökével Szikszó, Állami Qaz- • daság, augusztus 26. délelőtt. A pártház előadóterme zsúfolásig megtelt. Igényes előadások és korreferátumok, az ország minden tájáról érkező. nagyszámú érdeklődő, s közöttük viszonylag kevesen g.yalkorló szakembereik. Hasonlóképpen történi a nyáron a szatmári Mérk községiben, avagy szőkébb hazánlkban, Tarcialon. ahol az összegyűlt elméleti szakemberek a honi juhászkodással csak egymás között go-ndolkodtaik, miután a mezőgazdasági nagyüzemeik csekély számban képviseltetnék magúikat. Mindez azt is jelenti, hogy a juhászat, illetve húsmiarha- tartás dolgaiban mezőgazdászaink a megkérdőjelezhető sikereik mellett nem éppen optimistán teklnte- nék a jövőbe. •Pedig — miiközben évről évre csökken egv-lkél álla't- faj daralbszáma országszerte — tör'ténnelk itthon olyan csodák is, amelyek előtt a szakma elismeréssel hajt fejét. Például — hogy ne menjünk messzire — Szikszón, .ahol mindig is komolyan vették a földterületük eg.yharmadát kitevő természetes gyepterület hasznosítását. A legelőre alapozott juh- és húsmar- hatenyiésztés és -tartás adja .mostanra az eredményes gazdálkodás alapját, hiszen az éves vállalati eredmény 65—70 százaléka ezekben az ágazatokban képződik. Az állattenyésztésbe befektetett fegyelmezett, 'igényes munka jövedelmezővé tehet egy ágazatot, ha az szigorú és racionális költséggazdálkodással párosul — hangsúlyozta előadásában dr. Békési Gyula, a Szikszói Állami Gazdaság igazgatója. Olcsó, eredményes - hús- marhatartás! A mai ár- és költségviszonyok között álom csupán, vagy megvalósítható lehetőség? Nézzük, mit mondtak a szikszói tanácskozás előadói, hozzászólói. Dr. Barcsok Zoltán, a Gödöllői Agrártudomány Egyetem (GATE) docense a gyep szerepére és hasznosítására hívta fel a jelenlevők figyelmét. Persze, a gyep csak akkor képes ÉÉttÉP mSBBSm llillliiill'® mMÍMMw Amiről szó esett: az igényes külpiacon is jó áron eladható húsmarha az ember hódítási céljainak megfelelni, ha az ember tudomásul veszi: a jó minőségű gyepek életteréhez nélkülözhetetlen a gondozás és ápolás. Azaz: ha a gyepeket bevontuk gazdálkodásunkba, akkor azokkal valóban gazdálkodni szükséges. A gyepre alapozott hús- marhatenyésztés másiik oldallá a jó minőséget adó faijta. Dr. Keleméri Gábor. a GATE, illetve dr. Bodó Imre, a Budapesti A Hatorvostudományi Egyetem nemzetközi hírű tudósai a fájta fontosságáról, a követelményekről, a típusokról!. a jellemzőkről beszéltek. Gondolataikat azon kérdéscsoport köré építették, hogy vajon milyen szerepe van, s lehet a eha- rolais fajtának a magyar h úsm‘a rhlal eny ész lésben. A Szikszói Állami Gazdaság hereford és eharo- lais törzstenyészettel rendelkezik. A tankönyv a dbarolaist sok egyéb jó tulajdonságai mellett a nehezen ellő, későn érő, igényes fajta közé sorolja. Nos, miután a szakmai program során bemutatkozott az immár európai híNemcsak a mezőgazdaság ügye Meddig nyílhat az agrárolló? A magyar gazdaság korszerűsítésének egyik legfon- i tosa bb lépése az elek Iron i- | zálás, amelyet kormányprogram is segít. Kiváló vállala- i taink is dolgoznak ebben az ! ágazatban, de még meglelie- | lösen kevesen vannak. Már- 1 pedig valuta híján az import i csak kiegészítő megoldásnak | kínálkozik. És van az elektronikának egy másik oldala I is, az alkalmazók köre. Hiába a legkiválóbb számítógép, i műszer, berendezés, ha nem értik a kezelését, vagy nem használják ki az amúgy sem I olcsó technikát. Az elektronizálás jelenéről, s jövőbeni ! esélyeiről beszélgettünk Pál I Lászlóval, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ! főcsoportfőnökével. — Fontosabb dolgainkról ma már programok készül| nek. Az elektronizálást kor- | mányprogram mennyire vit- j te, s viszi előre e nagyon j fontos ágazat térhódításának, fejlődésének dolgát? — Csodákat még egy kormányprogramtól sem várhatunk, s az nem is egy meI chanikus folyamatot tükröz, I tehát nem azt mondja ki, í hogy melyik gyár mit csináljon. Ám feladata, hogy a i körülményeket megteremtse, ’ a közgazdasági feltételrendszer kedvező legyen az elekt- ; ronikának, kialakuljon a I szükséges infrastruktúra, és i a kulturális környezet is al- ' kalmassá váljon az elektron i- | ka befogadására, tehát, az emberek használni tudják az elektronika vívmányait. — Az elektronizáláson sokan csak a számítógépeket | értik . . . — Valóban uralkodóvá vált e téves felfogás, pedig I jóval többről van szó. A komputereken kívül ide tartozik még a hír- és távközlés, az automatizálás, a műszerezés és a méréstechnika is. A kormányprogram súlypontja egyébként az, hogy a közvetlen termelő tevékenységet támogató munkák kapjanak kedvezményt. Természetesen az a program sem tud elszakadni a gazdaságtól, annak nehézségei itt is hatnak. — Melyek azok a területek ahol a jövőben látványos változásokra számiihatunk? — A Postát elsőként említem, hiszen 1990-ig a távközlés fejlesztésére 40 milliárd forintot költhet, a korábbi 17 milliárddal szemben. Minőségi rekonstrukciót végeznek, s így teremtik meg I az alapokat a további fejlődéshez. Automatizálják a vidéki kapcsolóközpontokat, digitális szolgáltatásokat épí- í tenek ki, s az adatátvitel is ! nagyobb szerepet kap, így többek között Telefax, Tele- | text és Teledata rendszerek I épülnek ki. Ez persze kevésbé látványos, hiszen csak 240 ezer új vonal lesz, de a mostani fejlesztések teszik lehetővé, hogy a következő i évtizedben nagyobbat lépjen a Posta. Az oktatásban sikeresnek mondhatjuk a középiskolai számítógépes programot, s már az általános iskolákban is kezdik megismerni a számítógépet. A főiskolákon viszont a következő években kell elterjesztenünk. Ugyan- ! akkor két informatikai tanszék is alakult, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. A vezetőképzés tematikájába is belekerült, sőt a tömegoktatásban sem ismeretlen már. A televízió például Basic-tanfo- lyamol indított. Az állam- igazgatásban, a kormányzati szerveknél és a tanácsoknál főleg a jobb irányítás és a lakossági szolgáltatások bővítését szolgálná, s egykét jó példát már mondhatnék, de majd csak akkor lehetünk elégedettek, ha a vezetők mindenütt felvállalják. — Az elektronizálás nem magyar beliigy, s nem is érdemes mindent a magyar iparnak gyártani, de menynyire számíthatunk a külföldi cégekre? — A műszaki-tudományos kapcsolatainkra természetesen építünk, s mind a szocialista, mind a tőkés partnereinkre számítunk. Licence- ket kell vásárolnunk s alkatrészeket importálni, de közben arra kell ügyelnünk, hogy a szellemi tőkénket ki- használjuk, hiszen ezen a téren nagyon erősek vagyunk, bizonyos területeken világ- színvonalú alkotásokra képesek szakembereink. Sajnos a pénzszűke sok vállalatunkat visszatartja a nagyobb beruházásoktól, fejlesztésektől, pedig ma már a 110-es évek termékskáláján kell dolgoznunk. A vállalkozókedv egyébként javult, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Ámbár, ha sorra vesszük az ágazatokat, szóval magyar mércével mérünk, akkor a híradás- és műszeriparunk nagyon jó bizonyítványt állít ki magáról. iMég rosszabb években is 5—6 százalékkal bővitette termelését. Még a tőkés piacon is pozitív a mérlegünk. A sofUvare-piacon például jelenleg 15 rendszerház és ezer kisvállalkozás dolgozik, s exportjuk meghaladja a 10 millió dollárt. És ami szintén nem utolsó szempont, az árak is lefelé tendálnak. — ön meglehetősen optimista képet fest a magyar gazdaság elektronizálásáról, bár például a Magyar Ehdcl- ronikai Vállalat gyárának leégése óta nagyobb importra van szükség . . . — Már említettem, hogy az elektronikai ipar sem függetlenítheti magát a magyar gazdaságtól, s így vannak gondjaink bőven, például az alkatrészellátással. A MEV-tűz valóban visszavetette az aktiv alkatrészgyártást, de azért a szerepét hiba volna eltúlozni. Elektronikai iparunk termelésének mindössze egy százalékát adta. Fontos százalékát, de nem többet. Most dolgozunk a bővített újraindításon, amiről hamarosan döntés születik. És bár szóltam már róla, de nagyon fontosnak tartom újra említeni, hogy rengeteg múlik az alkalmazókon. Sikeres kísérletek történtek például az egészségügyben, de ehhez szükség volt az igazgatók, orvosok, ápolónők együttműködésére is. Ma még egyébként a felmérések szerint az orvosok munkájának 70 százaléka adminisztráció. Holott a húsz százalék volna az ideális, s ezt nem új orvosok beállításával, hanem számítógépekkel, műszerekkel lehetne elérni. Minden tervezéskor megkezdődik a visszaszámlálás — panaszolja egy termelőszövetkezel elnöke. Előbb kiszámoljuk, hogy a tervezett területen és az elgondolt átlagtermések eléréséhez mennyi műtrágyára, növényvédő szerre lenne szükség, utána megnézzük a mérleg pénzügyi adatait, s máris korrigáljuk számításainkat. Az eredmény a legtöbbször elszomorító: jó, ha a szükséges műtrágyának, növényvédő szernek a felét meg tudjuk vásárolni. Ennek aztán nem lehet más következménye, mint a tervezettnél gyengébb termés, ami éleve kisebb bevétellel és nyereséggel jár együtt. A következő esztendőben aztán megint nem a növények biológiai szükségleteiből, hanem saját nyomorúságunkból kiindulva kezdhetünk a vásárláshoz. Az említett szövetkezeti vezető panasza nem egyedi, bár az sem állítható, hogy minden gazdaságra érvényes. A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy kétharmada küszködik kisebb-na- gyob’b pénzügyi nehézségekkel, melyeknek csak egyik látható jele a termeléshez szükséges anyagok, eszközök vásárlásának a fékezése. A gazdaságokban tapasztalható gyakorlatot igazolja a statisztika is. A mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök értéke a VI. ötéves tervidőszakban évente átlagosan 166 milliárd forint- volt, 43 százalékkal több, mint a korábbi tervidőszakban. A nem mezőgazdaságból származó anyagok és eszközök aránya 58 százalék jelenleg, öt esztendő alatt 22 százalékkal növekedett, meghaladva az összes termelő fel- használás növekedési ütemét. Ráadásul e változásokhoz társult az agrárolló nyílása, s ez tovább rontotta a gazdaságok pénzügyi helyzetét. Egy elemzés adatai szerint 1970 és 1984 között' a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára 110 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára viszont csak 69 százalékkal. Ennek egyenes következménye a jövedelmezőség romlása, hiszen az ilyen mértékű árarány-eltolódást nem lehet a termelési költségek csökkentésével kiegyensúlyozni. Az említett másfél évtizedben a 100 forint költségre jutó jövedelem 11,9 forintról 7,7 forintra csökkent. Mindezek ismeretében könnyen belátható, hogy a gazdaságok nagy részében a szükségletekhez igazodó tervezés helyett a kényszerűrűvé vált szikszói charo- lais-tenyésztés és -tartás Béres Pál főálllattenyésztő vezetésével, dr. Steffler József, a Keszthelyi ATE kaposvári karának igazgatóhelyettese megállapította: a szikszói tenyésztés válaszol a kétkedőknek, hiszen az itteni korszerű igényeknek megfelelő típus adatokkal bizonyíthatóan mindhárom korábbi nézetet megcáfolja. (Ám a kérdés ott motoszkál a fejeikben, vajon a jövő igényeit is kielégítendő újszerű alapokról megfogalmazott épület nélküli, bár exten- zív tartás a hagyományosan értelmezett 'igénytelen állatok tartásával egyenértékű ?) A bemutatóról betegsége miatt távol maradó Nagy Nándor professzor hajdanán — a hetvenes évek - elejéről, közepéről van szó — maradandó élmé- nyű egyetemi előadásain sokszor hangoztatta: volt olyan időszak, amikor Magyarország minden hetedik dollárbevétele a marhahús exportjából származott. Igaz, azokban az években számunkra — de tőlünk fejlettebb mező1 ség uralkodik. S ez nemcsak pénzügyi értelemben igaz. Bizonyításához elég megkérdezni egy anyagbeszerzőt. Elmondja, egy-egy keresettebb alkatrész beszerzéséhez hány megyét kell körbejárnia, hány helyen kell papíron nem vezethető ellenszolgáltatást felajánlania. A növényvédelmi és talajerő- gazdálkodási szakemberek igazolhatják, hogy az éppen keresett összetételű műtrágyához nem lehet hozzájutni. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi ellentmondások következménye, hogy az anyagi-műszaki ellátottság nem igazodik a termelési célokhoz. A növénytermelés hozamai a legutóbbi évtizedben látványosan javultak. a gabonatermelésben felzárkóztunk a világ élvonalához tartozó termelők közé. ugyanakkor a terület- egységre jutó műtrágya-felhasználás csökken. Az persze igaz, hogy a hozamok növekedésével egy időben a mütrágyaadagok is emelkedtek, de a termésátlagok megőrzéséhez is szükség lenne a talajerő visszapótgazdaságga'l rendelkező országok részére is 1 — kedvezőbb volt a világpiac. A túltermelés okán kialakult dekonjunktúrában csak kedvező árainkból veszítettünk, jó hírünkből nem. Itthon viszont köz- gazdasági dkoikkal „megspékelve”, csökkent a tartási kedv (is). Az előrejelzések szerint a világpiacon a dekonjunktúra árhulláma levonulóban van. Kérdés, amikor az ának számunkra kedvezően alakulnak majd, lesz-e . elegendő — magasabb devizabevételt biztosító — export árualapunk. Vajon iátják-e a „szabályozóik" a fától az erdőt? Visszatérve a szákmai bemutatóra, a szikszói tanácskozás, illetve a Szikszói Állami Gazdaságiban tapasztaltaik mérföldkövét jelenthetnek a jövő gazdaságos, olcsón előállított, versenyképes húsmarha- termelésében. Mérföldkövét, persze csak akkor, h.a azt a gazdasági környezet és az állattenyésztésben ma még megtalálható elkötelezett szakembereik is úgy akarják. Balogh Andrea lására. Ezzel szemben például 1983-ban egy hektár mezőgazdasági területre 241 kilogramm műtrágya-hatóanyag jutott, 1986-ban csak 206 kilogramm. Nem jobb a helyzet a termelés gépesítettségében sem. 1981—1985 évek állagában a mezőgazdasági beruházások 14 százalékkal csökkentek az előző öt évhez képest, s bár a gépesítést előnyben részesítették a gazdaságok, az erre fordított összeg is mérséklődött hét százalékkal. Közben az eszközök megdrágultak, 1981-ben például egy traktort átlagosan 322 ezer forintért, egy gabona- kombájnt 810 ezer forintért lehetett vásárolni, négy év múlva a traktor ára 490 ezer, a kombájné egymillió négyszázezer forint lett. Nem feledhető az a tény, hogy a mezőgazdaságban élő szervezetekkel kell dolgozni. s ezek biológiai szükségleteit ki kell elégíteni, ellenkező esetben eleve a termelés mérséklődésével lehet számolni. Tudomásul véve, hogy a népgazdaság fejlődése nem elsősorban a mezőgazdasági termeléstől függ, nem lehet lemondani az élelmiszergazdaság fejlesztéséről sem. A mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek kiegyensúlyozott hazai ellátást adnak, az összes kivitelből 22 százalékkal. a nem rubel-elszámolású exportból egyharmados arányban részesednek. Az agrártermelés megtorpanása tehát nemcsak a ma még mással nehezen pótolható exportot, hanem a hazai ellátás biztonságát is veszélyeztetné. V. F. J.
