Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

1987. augusztus 26., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Politikai rendszerünk megújítása ||apjainkban mind erőteljesebben fo­N galmazódik meg az a felismerés, ■■ hogy időszerűvé, sőt szükségszerűvé vált politikai rendszerünk megújítása, kor­szerűsítése. Többfajta tapasztalat és meg­fontolás erősíti ezt a következtetést. A legközvetlenebbül a ránk nehezedő gaz­dasági gondok, amelyek gyökereit kutat­va, előbb-utóbb mindenképpen eljutunk a politikai intézmények tevékenységéig is. Hiszen hazánkban a gazdaság és a poli­tika sok-sok szállal fonódik össze: az ál­lami, a társadalmi szervek munkásságá­nak középpontjában a gazdasági problé­mák megoldása áll, más oldalról nézve pedig a termelés és az értékesítés feltéte­leit, igen nagy mértékben politikai, álla­mi döntések szabályozzák. A politika per­sze nem mindenható — napjainkban igen­csak szembetűnően mutatkozik meg, hogy a gazdaság objektív törvényeit semmilyen politikai szándék nem helyezheti hatályon kívül —, de a hatékony döntési mecha­nizmus, a jól működő érdekegyeztetési te­vékenység sokban előreviheti a gazdasági kibontakozást. Ma már világosan látható, hogy a világméretekben felgyorsuló tudo­mányos-műszaki haladással lépést kell tartani, a gazdasági reform soron követ­kező tennivalóit véghezvinni csak úgy lehetséges, ha politikai intézményrend­szerünket korszerűsítjük, továbbfejleszt­jük. Vajon milyen irányban célszerű ezt a korszerűsítést véghezvinni? Akadnak, akik úgy vélik, hogy jelenlegi politikai rendszerünkben immár kimerül­tek a demokratizálódás lehetőségei és tar­talékai. A tapasztalatok azonban amellett szólnak, hogy ez a feltételezés indokolat­lan. Ogy tűnik, nem az a helyes, ha a mai intézményrendszert valami alapvető­en mással kívánnánk felváltani, hanem ha a jelenlegi kereteket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat. Annál is inkább, mert az új intézmény- rendszer meghonosítására vonatkozó ja­vaslatok zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már megha­ladott korszak, a polgári demokrácia poli­tikai berendezkedésének körülményei kö­zé. Csakhogy a politikai pluralizmus, a többpártrendszer kérdését nálunk már végérvényesen eldöntötte a ' történelem. Nem mintha elvileg elképzelhetetlen len­ne egy ilyenfajta politikai felépítmény a szocializmus építésének időszakában, ám a mi körülményeink között ennek kiala­kítása már minden szempontból lehetet­len lenne. És indokolatlan is. Politikai rendszerünk középpontjában a párt áll, ezért a korszerűsítési törekvések természetszerűen igénylik a párt vezető szerepének újbóli átgondolását is. Ezzel kapcsolatban is találkozhatunk különféle elképzelésekkel. Olvashatók tanulmányok, amelyek körülbelül olyan szerepet szán­nak a pártnak, amilyennel valamely al­kotmányos monarchia uralkodója rendel­kezik: szimbóluma és valamiféle garan­ciája az adott társadalmi berendezkedés­nek, de a politikai döntéshozataltól és cse­lekvéstől távol tartja magát. Ezzel szem­ben az élet által sokszorosan igazolt tény, hogy a gazdasági-társadalmi kibontako­zás sikere nem kis mértékben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvő­készségén és -képességén múlik. Ezért a politikai rendszer megreformálásának semmiképpen nem a párt irányító sze­repének csökkentése a célja, hanem ép­pen e tevékenység hatásosságának,, ered­ményességének fokozása. Ám e törekvés a jelen viszonyok között akkor kecsegtet sikerrel — és ez is kezd világosan kirajzolódni —, ha a párt nem merül el az operatív intézkedések töm­kelegében, ha nem kíván minden felada­tot magára vállalni, hanem az eddiginél jobban megosztja azokat a politikai rend­szer többi összetevőjével, az állami, tár­sadalmi. érdekképviseleti szervekkel. A politikai rendszer megújításának egyik fő útját éppen ebben kell keresnünk. Az állami — képviseleti és igazgatási, kormányzati és tanácsi — szervek tevé­kenységét olyan irányban indokolt fej­lesztenünk, hogy számottevő mértékben növekedjék önállóságuk és felelősségük. Hasonló módon célszerű szélesíteni a tö­megszervezetek, társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, szövetségek és egyesületek mozgásterét, cselekvési terét is. Az élet azt igényli, hogy lépjenek fel önálló kezdeményezésekkel, az eddiginél nagyobb mértékben váljanak a politika alkotóivá, a döntéshozatal részeseivé, a különféle érdekek kifejezőivé, és képvise­lőivé. S történjék mindez jobban a nyil­vánosság színe előtt, legyen a közvéle­mény nagyobb mértékben beavatva az ér­dekek összevetésének és rangsorolásának menetébe. Ügy is mondhatnánk: váljék erősebbé a társadalmi részvétel a dönté­sek meghozatalában és megvalósulásuk el- lenőrzéséban, vesse magát alá minden állami és politikai szerv jobban a lakos­ság, a választók, a szervezet tagjai kont­rolljának. Napjainkban már nem kevés jelét lát­juk e tendenciák kibontakozásának. Jel­zi ezt például, hogy a párt a gazdasági­társadalmi kibontakozás fő vonalának, koncepciójának kialakítását tekintette fel­adatának, a részletes teendőket viszont a kormány dolgozza ki, és a parlament dönt róluk. E program koncepciójának és rész­leteinek megformálásában — e munka minden fázisában — önálló javaslatokkal, észrevételekkel vett részt valamennyi társadalmi, érdekképviseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció keretében egész tagságát bevonta az elgondolások kialakításába, s a kibontakozási program­mal kapcsolatos javaslatait az MSZMP Központi Bizottságának ülése előtt nyil­vánosan közzétette sajtójában. A' tömeg­kommunikáció, a lapok híradásaiból tu­domást szerezhetünk az országgyűlési bi­zottságok, képviselőcsoportok eleven és olykor éles vitáiról. Egyszóval, a politikai rendszer megújulása nemcsak terv, elgon­dolás, hanem elemei máris jelen vannak a közéletben, a politikai intézmények működésében. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok min­den bizonnyal sokat segítenek a megújí­tási koncepció véglegesítésében. Pártunk történelmi hivatásának tesz eleget, amikor a. politikai rendszer továbbfejlesztését kezdeményezi, élére áll e folyamat kibon­takozásának, és idejében megteszi az élet által igényelt lépéseket. A Drótgyár dróthúzóüzemében II Drótgyárhan már megkezdődön a szerkezetátalakítás A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak nagy jelentőségű július 2-i állásfoglalásában olvas­ható: „...A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a vi­lággazdasági folyamatokhoz történő igazodást, a tartós változásokat szolgáló szerke­zetátalakítást, a műszaki fej­lődést, s mindezekkel a ha­tékonyság javítását...” A kormány stabilizációs programtervezetében az ipar- politikai elképzelések is he­lyet kapnak, hiszen az ipar súlyának megfelelően döntő szerepet játszik a társadal­mi-gazdasági kibontakozás­ban. Érdemes hát szemügyre venni a tárca által összeál­lított vaskos anyagot, amely az ipar szerkezetátalakítási feladatait, céljait tartalmaz­za. A napokban a December 4. Drótművekben jártunk, ahol mindenekelőtt arról érdek­lődtünk, hogyan ítélik meg a szerkezetátalakítás megva­lósításának lehetőségeit. — Nagy érdeklődéssel ta­nulmányozzuk az Ipari Mi­nisztérium cselekvési prog­ramját és az i'par szerkezet- átalakítási feladatait összeg­ző anyagot — mondja Kiss A TIGÁZ két megyében — Hevesben és Borsodban — százezer háztartást lát el energiával. Mégpedig a töb­bi szolgáltatóhoz képest, speciális helyzetben: egészen a gázkészülékekig felel a zavartalan ellátásért, a rend­szerek hibátlan működésé­ért. A vállalat dolgozói az idén a szokatlanul hosszú fűtési időszak miatt csak május végén kezdhettek hozzá a karbantartási mun­kákhoz a meglévő, jelenleg üzemelő rendszeren. Többek között kicserélték a korro­dált vezetékeket, felújítottak jó néhány nyomásszabályo­zó állomást. Az ilyenkor szo­kásos, gázszünetet jelentő napok lassanként megszűn­nek, mindössze egyre lehel számítani Ózdon — a hónap utolsó napján. Ez egyben azt jelenti, hogy szeptember 1- jén befejeződnek a karban­tartások és rekonstrukciók. Ez utóbbi tevékenység során számos korrodált vezetéket műanyaggal cserélitek ki a biztonság érdekében, amit — a szűk pénzügyi keret elle-- nére — sikerült megterem­teni. A fogyasztók számára ke­vésbé látványos munkák mellett a vállalat eleget tesz a gáztörvényiben elő­írtaknak: folytatja a készü­lékek ötévenkénti kötelező felülvizsgálatát. Szakembe­rei formanyomtatvánnyá 1 jelzik, mikor érkeznek, de sajnos, sokan semmibe ve­szik ezt, gyakran találnak zárt ajtót. Pedig az a nem túlságosan magas összeg, amit az ellenőrzésért fizet­ni kell, megéri, már csak azért is, mert jobb érzés úgy vágni a télnek, hogy a fogyasztó tudja, minden rendben, nem éri meglepe­tés. A fogyasztókkal való együttműködés egyébként is célja a TIGÁZ-nak, jelsza­vuk, hogy csak együtt ér­nek el eredményt. Hozzátar­tozik ehhez az is, hogy a már megvizsgált és javítás­ra szoruló készülékeket már mosit, a nyár vége felé ér­demes rendbehozatni. Tu­lajdonképpen az adja írá­sunk aktualitását, hogy Ka­tona Zoltán megkért, hívjuk fel a gázzal fűtőket, minél előbb jelentsék be ilyen igé­nyüket. Még van alkatré­szük, szakembereik nincse­nek túlságosan leterhelve, tehát aki most javíttat, az még megúszhatja különösebb utánjárás nélkül. Később csúcsosodnak az igények és a munkák, ráadásul az al­katrész-ellátás (mint másutt) a TIGÁZ-nál is olyan, ami­lyen, akadozó. mondták — ez megbosszul­ja magát, lehet, hogy ké­sőbb már a többszörösét kell fizetni. Annak ellenére, hogy a gáz nagyon veszélyes, vi­szonylag kevés a baleset. Főként az idősek — feledé- kenység! — és a gyerekek — játékosság! — okoznak bajt. Elvétve fordul csak eiő, hogy valahol szivárog a gáz, tehát robbanásveszély áll fenn. Nem árt leírni az ilyenkor hívható telefonszá­mot: 36-173. A szám éjjel- nappal él, mert a telefonra üzenetrögzítőt szereltek. A gázosok ígérik, hogy amint tudnak, a helyszínre érkez­nek, erre eddig sem igen le­hetett panasz. Éppen ezért, a szolgáltatók gyors megje­lenését ösztönző miniszterta­nácsi rendelet végrehajtása várhatóan nem okoz gondot a TIGÁZ-nál, az ígért időn belül felveszik a munkát. Mint mindig, mostanában is gondot okoznak azok, akik notóriusan nem fizetnek a gázért — a fogyasztók 1—2 százalékáról van szó. Sok per, hiábavaló utánjárás. A hosszas nemfizetés vége természetesen a szerződés- bontás, amit — mivel a gáz­óra a lakáson belül van — nem is olyan könnyű foga­natosítani. Fölösleges herce­hurca annak is, aki veszi a gázt, és annak, aki adja. M. iSz. Zs. Az idő sürgeti azokat is, akik most vezettetik be la­kásukba a gázt. A területek önerős bekötése csak októ­ber 1-ig történhet, termé­szetesen, megfelelő műszaki előkészítés után. Volt már rá példa, hogy a jelzett ha­táridő után kötötték be va­lahová a gázt, s ezért sok helyen meg kellett szüntet­ni a szolgáltatást, ami • ösz- szel sok kellemetlenséggel járt. Vagy előfordult, hogy a már jelentkezettek közül va­laki meggondolta magát és visszalépett, gondolván, hogy később majd valahogy rákötik az ő lakását is a há­lózatra. Csakhogy: a gázt nem lehet „valahogy" leve­zetni a hálózatról, csak pon­tos tervek és kivitelezés után. Ezért a TIGÁZ ragasz­kodik az Október 1-jei határ­naphoz: a többi fogyasztó és természetesen az újak ér­dekében is. Néhány érdekesség még azokról, akik gázzal fűtik a lakást, melegítik a vizet. Úgy tűnik, könnyebben ad­nák ki pár száz forintot tv- javításra, mint mondjuk egy konvektor felújítására. Pe­dig—mint. a TIGÁZ-nál el­Béla igazgató. — Munkatár­saimmal együtt igen jelen­tősnek tartom az ipar szer­kezetátalakításának rövid-, közép- és hosszú távú elkép­zeléseit, a szelektív iparfej­lesztés cselekvési program­ját, mert évekre megszabja a tennivalókat a struktúra­fejlesztésben, piacépítésben, vázolja a műszaki fejlesztési irányokat és erőforrásokat, bemutatja az iparpolitikai, gazdasági-társadalmi kör­nyezetet, az ágazatközi együttműködés lehetőségeit. Örömmel állapítottuk meg, hogy a szerkezetátalakítási feladatokat taglaló, csak­nem kétszáz oldalas anyag­ban a mi javaslataink is benne szerepelnek, ami azt bizonyítja, hogy a vállala­tok, üzemek, szakemberek, tudományos fórumok széles körű bevonásával készült a program. Simcsik Károly gazdasági igazgatóhelyettes egyebek között'azt emelte ki, hogy a program rendszerszemléletű, az ipari szerkezetátalakítás igényét, feladatait, hatását a társadalmi környezettel ösz- szefüggésben vizsgálja. S persze különbséget tesz a távlati és a mai, napi cé­lok között. Ugyanakkor, az egész anyagon végigvonul a minőség, a hatékonyság, a termelékenység javításának gondolata, hiszen ettől függ, miként tudunk alkalmazkod­ni a meglevő ipari szerke­zettel a piaci követelmé­nyekhez. S itt elérkeztünk mondan­dónk lényegéhez. — A termékszerkezet kor­szerűsítése ugyanis nem új­keletű számunkra — véleke­dik Simcsik Károly. — Már eddig is tettünk lépéseket annak érdekében, hogy nö­veljük a versenyképes, min­den piacon jól értékesíthető termékeink arányát. — A vállalaton belül folyó mű­szaki fejlesztés, termékszer­kezet-váltás egyik jelentős eredménye a betonfeszítő pászma kikísérletezése és üzemszerű gyártása. Termé­künk az idén megkapta a BNV nagydíját. S nem ér­demtelenül, hiszen az új be­tonfeszítő pászma importot helyettesít, sőt ebben az év­ben mintegy háromezer ton­nát — mintegy kétmillió dollárért — skandináv pia­cokon értékesítünk. Az ipar szerkezetátalakí­tási feladatait tartalmazó anyagban szó van róla, hogy tovább kell bővíteni a gu­miipar versenyképes gyárt­mányainak, a mélyfúrótöm­lő, tehergépkocsi- és traktor­abroncsköpeny termelését a Taurusban. — Hogyan kapcsolódik mindez a December 4. Drót­művek tevékenységéhez? — A dolog egyszerű — mondja Simcsik Károly. — Megállapodtunk ugyanis a Taurusszal, hogy kikísérle­tezünk egy olyan különleges acélhuzalt, amely alkalmas a nagynyomású mélyfúró- tömlő, továbbá traktor- és tehergépkocsi-tömlő gyártá­sához. Számításaink szerint mindkettőnknek jó üzlet lesz. mert az említett ter­mékek kelendőek a világ­piacon. A program szerint a vas­kohászatban a gyártástech­nológia korszerűsítésével bő­víteni kell a jobb minőségű karbon- és ötvözött acélok és a feldolgozottabb termé­kek arányát. E korszerű ter­mékeket többek között az LKM és a December 4. Drótművek állítja elő. — Számos termékünknél tervezünk korszerűsítést — újságolja Kiss Béla. — Így például szándékunkban áll, hogy a sodronykötél termék­családon belül is növeljük a továbbfeldolgozott gyártmá­nyok arányát. A szerkezet- átalakítási programhoz kap­csolódóan már lépéseket tet­tünk annak érdekében, hogy belátható időn belül megva­lósítsuk a nagy szilárdságú, horganyzott vezetékhuzal gyártását, amit USA-szab- vány szerint képzelünk el. Eddig ezt a terméket im­portból szerezte be a nép­gazdaság. A gyártáshoz ter­mészetesen egy vállalat ke­vés, társakra van szükség. Így esett, hogy a Magyar Kábel Művekkel és a Trans- elektro Külkereskedelmi Vállalattal közösen vállalko­zunk a feladatra. Ha min­den a tervek szerint halad, a jövő év első felében meg­jelenünk az új termékkel a piacon. Mint hírlik, a December 4. Drótművek az elmondotta­kon túl még számos terüle­ten tervez változtatást, kor­szerűsítést. Persze számolva azzal, milyen pénzügyi lehe­tőségek állnak a vállalat rendelkezésére. Vannak el­képzelések az építőanyag­iparban használatos termé­kek korszerűsítésére, na­gyobb választékot kínálnak a felhasználóknak, s csekély ráfordítással javítják az anyag- és energiafelhaszná­lást. Mindig annyit lépnek, amennyit a fejlesztési lehe­tőségek megengednek. Ha kevésnek találják a vállalat pénzét, társulnak más gaz­dálkodó szervezetekkel, így könnyebben és rövidebb idő alatt érik el a kívánt sikert. A Drótgyárban nem tit­kolják: szeretnének hozzájá­rulni ahhoz, hogy a kohá­szati ágazat a külkereske­delmi mérlegben százmillió dollár pozitív szaldót mu­tasson fel. Ehhez ők, a gyár­ban előállított korszerű, ver­senyképes termékek értéke­sítésével 18 millió dollárt tesznek ez év végéig. Lovas Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom