Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
1987. augusztus 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Magyarország autótérképe” teljességre törekszik, ám hiába keresem a névmutatóban — Szantics- ka lehet, hogy volt, de már nincs. Hát akkor engem az a búcsújáró vándorkereskedő csúnyán rászedett, ugyanis azt állította: az ő „maszek térképükön” kétszer is szerepel: augusztus 20-án a római, október első vasárnapján a görög katolikusok tartanak búcsút, s valamikor ő is eljárt oda mézeskalácsot árulni. „Hivatásos kíváncsiskodó" lévén, nem a térképnek, a vándorkereskedőnek hittem; ha ő ezelőtt tíz esztendeje még tűrhető forgalmat bonyolíthatott le sebtiben felvert sátrában, a falunak nyomának kell lennie. Az általa jelzett útnak fordítottam „szekerem” rúdját egy magas dombtetőről. És mit látnak: szemeim?! Egy útirányjelző táblát. Rajta ez áll: „Szanticska”. Nem messze egy temető. Tudom, a holtak birodalmát nem szabad háborítani, de talán nem veszik zokon az elhunytak, ha éppen tőlük akarok útbaigazítást kapni. A módos síremlékek között járkálva idei hantokat is találok. Mi más juthatott eszembe? Ez — senki bűnömül ne vegye! — „élő” temető, s mivel szanticskainak véltem, „elevennek” gondoltam a falut is. A márványba rótt feliratok nem árulták el, hogy néhai abaújlaki- ak alusszák itt örök álmukat. Egy nagy, mondhatnám: „közkereszt” viszont felhívta magára figyelmem, ugyanis meglepő rövidítést olvashattam a corpus fölött: N. J. Zs. K. Életemben először találkoztam a rövidített latin felirat ilyetén „magyarításával”. Tudjuk, a rómaiak, a ;• ni,-nyegle., megszállók gúny- felirattal tetőzték bűnüket, a jámbor próféta keresztjére ezt írták: „Iesus Na- zarenus Rex Iudeorum” (magyarul: Názáreti Jézus, a zsidók királya), aminek a rövidítése ez — és csak ez lehet! — I. N. R. I. Mi tagadás? Kegyeletsértőnek találtam az erőszakolt „magyarítást”. Az N. J. Zs. K. semmivel se mond többet, mint az eredeti, sőt zavarólag hat a hívőkre és a némi „deá- kos” műveltséggel rendelkezőkre. De induljunk el — már itt az ideje! — a szantics- kai búcsúra. Olyan, de olyan icipici ez a falu, hogy az alvégtől a felvégig nem szívhatunk el egy cigarettát. Amelyik házban még laknak, udvarán autó áll. Vidám beszéd, néhol halk nóta, de az utcán sehol egy teremtett lélek — éppen ebédidő van. Knamcsák Gézától, a közeli Nyésta nyugalmazott boltosától tudom (latin nyelvű okirat bizonyítja), hogy a szanticskaiak római katolikus temploma hajszál híján harang nélkül maradt. El akarta tőlük perelni egy szomszédos falu — ,a harang önmagát védte meg az áská- lódókkal szemben, ugyanis a rajta lévő latin felirat megőrizte az adományozó és megajándékozott falu nevét. Ez nagyon régen történt, ugyanis a harang 1984-ben múlt kereken 200 éves! És a falu hány esztendős? Utánanéztem. Első okleveles említése a 13. században történik. Ma? A római katolikus templommal átellen- ben üres ház, gazverte udvarral. Számtábla rajta, és az utca neve: „Völgy utca 30”. De itt nem harminc, csak tízegynéhány ház áll. Hol a többi? Sehol. Szanticskára se levelet, se táviratot nem lehet küldeni — közigazgatásilag nem létezik. Felsővadász — a Rákócziak névadó faluja! — élve „alsófokú központi” szerepkörével, Szanticskát a két- három kilométerre lévő Abaújlak „mellékutcájának” nevezte el. Szantics- fca tehát nem más, mint — Völgy utca. A rossz nyelvek szerint az abaúj- lakiak így torolták meg a hajdani szanticskaiak „rá- menősségét”, mert valamikor ez volt a két település neve: „Szanticska-Űj- lak”. Jelenleg a hét öt napján csak hatan lakják — hétvégén tízen. Az újdonsült szanticskai kocsija állja el az utamat, mert az annyira keskeny, kettő nem fér el egymás mellett. A motorzúgásra elősiet a ház gazdája. Termetes, fiatal férfi. Sokadik emeleten lakik a messzi városban. Rajta is, fián is látszik, „fel van dobva”, azaz jól érzi itt magát. Rögtön megemlíti, kisfiánál „eltörik a mécses”, amikor haza kell menni, maradni szeretne. Beinvitál. Elsőként a különálló kamrába vezet. Még alig melegedtek meg itt és már kisebb múzeumot „kapart össze”. Borona, eke, falra akasztható háztartási eszközök, szőlősajtoló (ezt távolabbról hozta) — a múlt „ujjlenyomatai” a végtelen időn. Már mindenki ismeri. Onnan is tudják, hogy „itthon van”, pont délben meghúzza a harangot, a görög katolikus imaház mellett harangláb. A lakók már any- nyira idősek, nem harangoznak. Ö — művelt ember lévén — Hunyadira gondol, a hívők, természetesen, másra. Igen, ő az első „fecske” a messzi városból, de nem is szeretné, ha idegenek lepnék el a csöpp falut. Hoznák a „civilizáció áldásait”, bömböltetnék a magnót, rádiót. A televíziót ő se veti meg — a kisfiú imádja a „macit” —, de legszívesebben az ezer négyszögöles kertet járja. Jó levegő, csend. Valóban, ma búcsú van Szanticskán, és október második vasárnapján is lesz. Maga is elment a misére. Pici a templom, nem fért bele húsz-harminc ember, kint is álltak. Ezt a templomot az államalapító, Szent István emlékezetére emelték valamikor régen. Az oltár felett ez a felirat ékeskedik: „Hol vagy, István király? Téged magyar kíván”. És a kicsi, de mégiscsak 200 esztendős harang első királyunk emlékezetére csen- gett-bongott. E század második évtizedében még több mint százötven ember élt itt. A házak üresek, de nem eladók. A messzire szakadt szanticskaiak „talonban” tartják. Tamási Áron írta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Egyszer az elvándoroltak is visszatalálnak ide, legalább hétvégére. Az újdonsült szanticskai alig várja a pénteket. Negyedmagával szaporítja a megfogyatkozott lakosságot. Otthon érzik magukat. Gulyás Mihály A csanyiki Majális-parkban is ott voltak a Patyolat elárusítói, érdeklődők szép számmal keres ték fel a „kirakodást" ... Olcsó ruhák a Patyolattól Nemcsak szolgáltatnak, kereskednek is A helyszíni szemle megtörtént, mindkét fél elégedett a látottakkal, az' üzlet nyélbe üttetett. Így már nincs akadálya annak, hogy a Miskolci Patyolat Kisvállalat encsi fiókja — mind a személyzet, mind pedig a lakosság régi kívánságára kibővített szolgáltatási körrel és nem utolsósorban korszerűbb feltételek között álljon az érdeklődők rendelkezésére. Az említett példa is tükrözi azt a tényt, hogy a szolgáltatással foglalkozó kisvállalat szeretné még jobban megvetni lábát a lakosság körében. Ezt a törekvésüket, ha kell, eddigi tevékenységi körük szélesítésével is megvalósítják. Konkrétan: nemcsak szolgáltatnak, de kereskednek is a „tisztítósclk”. Például: olcsó ruhákat értékesítenek. A vállalat igazgatója, Veszprémi Géza erről így vélekedik: — Szakítva eddigi kizárólagos tevékenységünkkel — a gazdasági helyzet is erre ösztönözte a vállalatot —, mintegy éve határoztuk el, hogy üzlethálózatunk felsőruházati cikkek értékesítését kezdi meg. Itt nemcsak az elnyűtt, kopott ruhákra kell gondolni, hiszen az általunk kínált áruk sok esetiben vetekszenek az egyes konfekciótermékekkel, melyek az áruházakban fellelhetők. Ami a siker egyik biztosítéka: lényegesen olcsóbbak a kereskedelem által forgalmazott termékeknél. — Honnan szerzik be a különféle női, férfi- és gyermekruházati holmikat? — A Patyolat Vállalat központján keresztül, egy külkereskedelmi cég közreműködésével nyugati országokból kerülnek be hazánkba a különféle áruk. A külkereskedelmi vállalat kilónként két dollárt fizet érte, míg nekünk 180—190 forintért adja el. Az átvett tételeket mi az értékesítés előtt kitisztítjuk, jó állapotba hozzuk, s így „helyezzük” ki egyes üzleteinkbe. — A vásárlók jól járnak az így kínált termékekkel, de mi az Önök haszna ebből az üzletből? — Ha nem érné meg, természetesen nem foglalkoznánk az árusítással. Vállalatunk 20 százalékos árréssel dolgozik, ami az eddigi •tapasztalatok szerint a vásárlónak és nekünk is meg- ' felel. Hogy valóban sikeresnek bizonyult kezdeményezésük, arra példa: Miskolcon és a környező városokban mind több vállalat 'és intézmény fordul hozzájuk azzal, hogy alkalmanként helyszíni árusítással vegyenek részt náluk. Jártak már több kisközségben is, ahol szintén nagy volt az érdeklődés. Volt olyan falusi „fcipakolá- sulk” is, ahol egy szombat délelőtt több, mint negyvenezer forint értékű ruházati terméket árusítottak. 47. Charlie és Jones ülnek egy asztalnál, Jones otthonában. Sakkoznak. Iszogatnak valamit, hosszúkás, narancssárga poharakból. — Kösz, hogy átjöttél, Charlie. — Nincs mit, főnök. A parancs, az parancs ... — É,n nem parancsoltam semmit. Csak kértelek, hogy gyere át este, ha tudsz. — Még egy kis alvással is megbíztál! — És aludtál? — Igen. Természetesen. — Csodálom az idegrendszered. — Nincs ebben semmi. A katona is tud aludni az ütközet előtt, az űrhajós is tud aludni, mielőtt kiröpítenék az űrbe. Miért ne tudnék én aludni? — Nehéz dologban kell döntenünk, Charlie. — Tudom, Jones, tudom. — Ha megengeded, össze- j foglalom a problémát. Elő- ! szőr is: a Génbankban valóban készül, vagy készült : valami. Ilyen értelemben ; pontosak voltak Dán infoir- | mációi. — Nagy szerencse, hogy ! van neki ez az Erzsébetje . .. Biztosan sokat segít neki. — Dán remek hírszerző .. . Amikor megindult a Venus; program, ő akkor is talált egy kis nőt magának, aki naprakészen tájékoztatta őt, minden eseményről. — Ö meg minket... — Igen. Dán szerencsés fickó, annyi szent. De én, ne haragudj, Charlie, kicsit megpiszkálnám ezt a dolgot. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy nemcsak nekünk dolgozik. — Ezt meg honnan veszed ? — Nincs komoly érvem ... Talán csak az, hogy az MGB beindulásának hírét ő hozta. S ez a hír nem Erzsébettől, nem a Génbanktól való. Kell lennie valakinek ott, akivel kapcsolatot tart. De erről a valakiről sajnos, nem tudok .semmit. — Biztos az is valami nő. — Egyáltalán nem biztos. — Akkor férfi ... — Hiába szellemesked'sz. Ezt mindenképpen meg keli tudnunk. Búg a telefon, Jones oda- bal.lag a készülékhez. — Halló, itt Jones. Igen, Dán, hallak. Jól hallak. Értem. Mária arra mászkál, ahol pisztrángot szoktunk enni. Várj csak .. . Egyedül van?... Ériem. Értem. Mi is van ott a közelben? Egy apró kis szálloda, szerelmeseknek. Igen, a Kék Pisztráng! Megvan. Erzsébet majd segít neked megismerni Máriát. Mária nagyon fontos. Köszönöm, Dán, hogy értesí-FANTASZTIKUS REGE tettél. Remekül dolgozol. Pompás fickó vagy. Nem, nem kell... De azért legyetek a közelükben. Nem veszthetjük el őket. 48. Mária és József belép a Kék Pisztráng halijába. — Szobát szeretnénk — mondja József, kicsit elfogó- dottan. — Egy szobát, fürdőszobával, ha lehet. — Lehet — mondja a feltűnően alacsony pult mögül egy fiatalember. — Lehet, kérem, lehet. A tóra nézzen, vagy az erdőre? — A tóra kérném. Igen, a tóra — József visszafordul, Máriát keresi a szemével. Mária egy, ablakmélyedésben áll, biztatóan Józsefre mosolyog, és nézi tovább a tájat. De nem egyszerűen a természetben gyönyörködik: ■észreveszi, hogy Erzsébet és Dán közelítenek a Kék Pisztránghoz. József, elintézvén az elin- tézendőket, visszamegy Máriához. — A tóra fogunk nézni — mondja József. — A szobánk fog a tóra nézni — mondja Mária. Nevetnek. — De nem leszünk egyedül! — Egy közös, kollektív épületben sohasem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül egy hangversenyteremben, egy színházban, egy stadionban, egy szállodában ... — Nem pontosan így értem. — Hát? — Ügy érzem, hogy követnek. — Kicsoda? — Egy kolléganőm és egy férfi. — De miért? — Sejtem. Fóxman miatt. A Génbank miatt. —• Ki ez a kolléganőd ? — Erzsébet. —• Erzsébet? Ettől még nem leszek okosabb. — Én sem tudok sokat róla. Valaha Foxman egyik — ha éppen nem az egyetlen — kedvence volt. Aztán valahogy minden félbemaradt.. Erzsébet már nem tanult olyan sokat, Foxman se akarta annyira tanítani... Szóval, elromlott az egész. Mintha gyűlölnék is egymást, talán ép'pen a kudarc miatt ..., hogy kettőjüknek nem sikerült valami. — Éis ezért követ Erzsébet téged ? Ezt nem hiszem .. , — Biztosat én sem tudok. Megyek, felhívom Foxmant. Mária telefonál, József tétlenül várakozik. Az ablakmélyedésből ő is láthatja a közelgő alakokat. — Professzor úr, itt vagyok egyedül.., Erzsébet egy férfival mindjárt megérkezik. Ügy érzem, követnek ... Igen? És mit tegyek? Értem, professzor úr. Azonnal megyek. Mária odamegy Józsefhez, kicsit szomorúan mondja: — Józsefem, édes Józsefem, ne haragudj. Azonnal el kell mennem. Foxman vár, mindjárt megjön egy gyorskocsi értem. — És velem mi lesz? — Próbáld megtudni, hogy Erzsébet és az a férfi miről ■beszélnek. Figyelj meg minden apróságot. De ha nem tudsz meg semmit, az sebaj. Én akikor is szeretlek. És hajnalra, legkésőbb reggelre visszajövök. Melyik szobában lakunk? — A tizenhetesben. — Akkor viszlát, a tizenhetesben. Megvársz? — Igen. 49. Mária és Foxman fölsétáinak a teraszra, közel a delfinekhez. — Azért hívattam ide, kedves Mária, mert... Nagyon veszélyes hely magának most a Kék Pisztráng. — Köszönöm, professzor úr. Bocsásson meg, de ha így áll a helyzet, akkor ... tudja, a vőlegényem... — Hoigy is hívják? — József. Szeretném, ha József is idejöhetne. Különösen, ha veszélyben van. (Folytatjuk) Búcsú Szilicsii
