Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1987. augusztus 20., csütörtök n Sátraik vannak és együtt vonulnak a takarmánnyal, valamint a zöld vegetációval. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyhez éppen közelebb van, és ott marad télire és halászik benne. A magyarok országa bővelkedik fában és vizekben, földjük nedves. n Az idézetet Ibn Ruszta es Gardizi arab. illetve perzsa tudósok müveiből kölcsönöztük. A leírás a IX. századi állapotokat tükrözi. Nem lehet véletlen műve, hogy az egykori tudósok a honfoglaló magyarok természeti kincsei között legelsőként a vizet említették. A hárommondatos történelmi forrásrészletben háromszor esik szó az élővilág létezésének nélkülözhetetlen eleméről. A víz természeti kincs, s a rövidebb-hosszabb aszályoktól eltekintve szerencsére nem szűkölködünk benne. Ám a mi vizünk csak távolról hasonlítható a honfoglaló magyarokéhoz. Egy része emberi fogyasztásra már alkalmatlan, sőt némelyik vízfolyásból (lásd a Sajó) még a halak is kipusztultak. Az áldásos civilizáció átka a környezetszennyezés, amely a levegő mellett legjobban vizeinket veszélyezteti. Az ifjú környezetvédők V. országos szemináriumán. Aggteleken a résztvevők egy teljes napot szenteltek a víztermeléssel, -fogyasztással, -szennyezéssel kapcsolatos kérdéseknek, de ezenkívül is több előadás hangzott el a vízvédelemről. Az előadók és a hallgatók azonos álláspontra helyezkedtek. A vízgazdálkodás és a környezetvédelem egymással szorosan összefüggő fogalmak. IA vizek további szennyezését, pusztulását meg kell akadályozni, s a tudományos kutatásoktól kezdve a legapróbbnak tűnő napi feladatokig mindenkinek azon kell munkálkodnia, hogy senki se szenvedjen az egészséges, tiszta ivóvíz hiányától. Összeállításunkban az aggteleki szemináriumon elhangzottak alapján adunk körképet a vízgazdálkodás országos és megyei eredményeiről, gondjairól, a megoldásra váró feladatokról. Legnagyobb veszély: a nitrátosodás Hazánkba a felszíni vízfolyások medrében, évente 114 köbkilométer víz érkezik, a csapadék mennyisége 58 köbkilométer. Magyarországról 120 köbkilométer távozik. a párolgás pedig 52 köbkilométert tesz ki. Az ország hasznosítható vízkészlete megközelíti az évi 20 milliárd köbmétert. 'A vízkészlet 67 százaléka a felszíni vizekből, 33 százaléka a felszín alatti vizekből hasznosítható. Készleteinkből évente annak 20—25 százalékát emeljük lei. Az ivóvíz döntő része a felszín alatti készletekből származik, a vízművek napi kapacitása Magyarországon 5 millió köbméter. A laikus számára is könnyen megérthető tehát, hogy a földfelszín alatt található vízkészletek védelme mind nagyobb figyelmet igényel, s egyre nagyobb ráfordításokat követel. Annál is inkább, mert t| felszín alatti vizek minőség- romlása sajnos maradandó és sem külföldön, sem Magyarországon nem sikerült belőlük még a szennyeződést eltávolítani, eredményes rehabilitációt m eg v a lósí ta n i. Nyilvánvaló, hogy a szenyn.yeződést csak a víz feltárásakor, vagy annak felhasználásakor lehet kimutajtni. A felszín alatti vízkészletek minőségét az ipari, a mezőgazdasági termelésből származó, valamint a településekről alászivárgó szen.y- nyező anyagok egyaránt veszélyeztetik. Hazánkban a nitrátosodás a leggyakoribb szennyeződés. Miből származik ez? A nitrogénműtrágyázás vesztesége évente 17 ezer tonnára rúg. A trágyákból ettől nagyobb men.y- nyiség szivárog a talajba, míg az élelmiszer- és az egyéb ipari üzemekből 17 ezer tonna nitrát jut ki. A szennyvízszikkasztás ehhez 37 ezer tonnát ad évenként, míg a csapadék 140 ezer 'tonnát tartalmaz. A különböző szennyeződések és a rossz vízminőség miatt hazánkban eddig 90 kisabb-nagyobb vízmű leállítását kellett elrendelni. A felszín alatti vizek védelmére Magyarországon csak az elmúlt években indulhatott meg a nagyobb volumenű munka. A vízügyi hatóságoknak és a különböző szervezeteknek eddig a jó minőségű ivóvízről, s a felszíni vizek védelméről kellett gondoskodniuk. Ezenkívül nem volt mód a költséges védelmi intézkedések bevezetésére, az üzemeltetés biztonságát szolgáló ellenőrző, megfigyelő rendszerek kiépítésére. Az Állami Tervbizottság 1985-ben hozot t határozata alapján program készült az ivóvízbázisok intenzívebb védelmére. Ez a program 22,5 milliárd forintra becsülte a szükséges intézkedések bevezetésének és végrehajtásának költségeit, s tíz évben határozta meg a munka legrövidebb időtartamát. Ezután készítették el a kiemelt vízbázisokra orientált programot, amelynek végrehajtására a VII. ötéves tervben 2 milliárd 223 millió forint költhető. A vízbázisok védelmére tudományos kutatásokat indítottak, kiépült több ellenőrző, megi'te gyelő rendszer, s ebben az évben várhatóan új jogszabályt bocsátan'ak ki a vízvédelemről. Az új jogszabály a védőterületek méreteinek előírása helyett azt mondja ki, miként kell a méreteket a helyi áramlási viszonyok alapján meghatározni. Viszonylag alacsony számban tiltja meg télelesen az ipari, mezőgazdasági termelés különböző formáit, ehelyett azt a feltételt szabja meg, hogy a munkát az élővizek és a felszín alatti vizek veszélyeztetése nélkül szabad elvégezni, s a folyamatos környezetvédelmi ellenőrzésről kell gondoskodni. Az Országos Vízügyi Hivatal tervezi a szennyvízbírság jogi eszközeinek további fejlesztését is. — A vízgazdálkodás egyszersmind gazdálkodást jelent a földterületekkel — mondotta Tarnóy András, az OVH főosztályvezetője. — Szabályozni kell a terület- használatot, amely több érdek ütközéséhez vezethet. Az érdekütközések pedig többnyire azonos régióban következnek be, például ugyanott kell megvédeni az ivóvízkészleteket, ahol fejleszteni kell a mezőgazdaságot, vagy az ipart. A konfliktusok feloldásában ezért jelentősen növekszik a helyi igazgatási és társadalmi szervek szerepe. Nemzetközi összehasonlításban úgy ítélhető meg, hogy ivóvízkészleteink veszélyeztetettsége pontosan olyan mértékű, mint a hozzánk hasonló országokéban. A vízvédelmi teendőket is éppúgy ki kell dolgozni és végre kell hajtani, ahogy az ilyen országokban tették. Ugyanígy el kell fogadni, hogy a vízvédelmi intézkedések költségesek; ám csak ezek révén teremthetjük meg ivóvízkészleteink biztonságát. Elhagyásuk a készletek elveszítéséhez vezethet, mégpedig rövid időn belül. Mit mutatnak a vizsgálatok? Az ÉRV lázbérci laboratóriumában folyamatosan ellenőrzik a tározó vízminőségét. Nyílik a közműolló A ssannywís&Sbeiye^é gondjai Borsodban Borsod-Abaúj-Zemplén lakossága évente 35 millió köbméter ivóvizet vásárol a vízszolgáltatással foglalkozó vállalatoktól. A háztartásokból származó, a közcsatornákon elvezetett szennyvíz mennyisége 26 millió köbméter egy évben. A veszteségek levonásja után — és csak a közüzemi szolgáltatásban részt vevőket figyelembe véve — évente kétmillió köbméter települési folyékony hulladék, szennyvíz keletkezik. Ha csak a lakosságnál keletkezett szennyvizeket vesszük figyelembe, akkor a megyében naponta több mint 5 ezer köbméter szennyvíz sorsa ismeretlen: a talajba, a talajvízbe jut. Ezt a víz minőségének romlása, és a földekben feldúsult káros anyagok mennyiségének növekedése bizonyítja. Az előbbi adatokat Pál Ernőtől, a megyei tanács osztályvezető-helyettesétől hallottuk, aki hozzátette: a VII. ötéves terv végére, tehát az évtized fordulójára Borsod-Aba- új-Zemplénben a régió 348 településéből 220-ban építik ki a közüzemi vízellátást, csatornázás viszont csak 34 településen várható. Tovább nyílik, szélesedik tehát a közműolló, amely egyben azt is jelenti, hogy a felszín alatti vizek veszélyeztetettsége tovább fokozódik. A megyei tanács által elfogadott terv szerint egy településen akkor gazdaságos a csatornahálózat kiépítése, ha a lakosok száma meghaladja a háromezret. Az ennél kisebb községek, falvak csatornázása távlatban is csak akkor várható, ha kiemelt vízminőség-védelmi területen találhatók. Az Észak- magyarországi Vízügyi Igazgatóság előírásai szerint megyénk 203 településén csak vízzáróan kiképzett szennyvízgyűjtő aknában lehet szennyvizet tárolni, 99 lakóhelyen a szennyvíz szikkasztható, 23-ban a használati vizek és a fekáliás vizek szétválasztandók, és külön egyedi vizsgálat dönt további 23 település szennyvízelhelyezési módjáról. A felszínközeli vízadó rétegek védelmére a megyei tanács 1984-ben hozott határozatot. Ennek végrehajtásáért az építésügyi hatóság felelős. Feladataik szerint a házi szennyvízgyűjtőket és szikkasztóberendezéseket folyamatosan, ellenőrzik, az előírásoknak meg nem felelő berendezéseket pedig felszámolják. Tapasztalataik szerint a már felépült házak esetében rendkívül nehéz elérni azt, hogy az előírásoknak megfelelő házi szennyvízkezelő berendezés létesüljön, legyen szó akár zártrendszerű, akár más medence építéséről. A szabályszerű oldómedencék vagy szikkasztóik alkalmazása a magánerős építkezéseken egyáltalában nem terjedt el, de még a vízzáróan kiképzett gyűjtőmedence létesítését is csak többszöri ellenőrzéssel. és hatósági kényszerrel lehet elérni. Ennek nagyon prózai óka van. Egy megfelelően kiképzett és megépített szikkasztó költségei egy garázs építési költségeihez hasonlóak, s az üzemeltetési költségek szintén jelentős összegre rúgnak. Napjainkban a szennyvíz- tisztító kisiparosok nagyon jövedelmező foglalkozást űznek. Ezek a kisiparosok — leselejtezett gépkocsival — végzik el a szippantást, s nagyrészt ellenőrizetlen körülmények között helyezik el a kommunális hulladékot. Szolgáltatásaikat viszont örömmel veszi igénybe a lakosság, mert olcsóbbak, mint a szervezett szolgáltatás. A megyében jelenleg 200 településről szállítja el a kommunális szennyvizeket a Településtisztasági 'Szolgáltató Vállalat. Az elszállítás díja köbméterenként 60 forint a lakosság, 84 forint a közüle- fék részére. A vállalat 2,3 millió forint állami dotációval, 2 millió forintos veszteséggel dolgozik. Mi lehet a megoldás? Csak az, ha a községekben, falvakban élő lakosság szervezetten vásárolhatna olcsó műanyag tartályokat, s a szennyvízszippantás, illetve a szállítás költségei nem terhelnék még nagyobb mértékben a családi költségvetésit. Ellenkező esetben a kommunális szennyvizek 'továbbra is a talajba szivárognak, fokozódik a .nitrátosodás veszélye. A jósvaföi tengerszem idegenforgalmi látványosság, vizében csak a legbátrabbak fürödnek. Társulást a hulladékok elhelyezésére Miskolc körzetében. — egy 25 kilométeres sugarú körben — hét kisebb-nüg.yobb vízmű termel ivóvizet. A felszínre kerülő víz mennyisége eléri a napi 200 000 köbmétert, amely — figyelembe véve a terveket, s a jelenlegi fejlesztéseket — másfél évtized múlva napi 320 ezer köbméterre emelkedhet. Ez a termelés az észak-magyarországi ivóvíztermelés háromnegyedét teszi ki. A vizsgálatok szerint a miskolci és városkörnyéki vízbázisok 70 —75 százaléka a veszélyeztetett kategóriába tartozik. : Ezt a veszélyt ismerte fel az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága, s kezdeményezésére az elmúlt esztendőben alakították meg a Miskolci Vízminőség-védelmi Bizottságot, amely több más feladata mellett környezetvédelmi tennivalókat is magára vállalt. Elképzeléseik szerint a víz minőségének megőrzésére és védelmére folytatott munkát a következő években teljes körűvé kell tenni. Ezen azt értik, hogy mind a felszíni, a felszín alatti, valamint á légköri vizek minőségét folyamatosan ellenőrizni kell. Ezenkívül meghatározandó a felsorolt készletfajták szeny- nyezőanyag-terhelése, valamint az annak hatására kialakuló minőségi viszonyok. El kell készíteni a jelenlegi, i'}- : letve a várható szennyezések alapján a minőségi prognózisokat, s ennek alakján meghatározható a meg- j előző 'intézkedések rendszíe- re. A bizottság szerint a kő- ! zeljövőben elérendő, hogy a ráfordításokkal arányosan já- vuljanak a vizek minőségi mutatói, csökkenjen a hazai szennyezőanyag-terhelés. Korábban ugyanis hazánkbah megelégedtek azzal, hogy az ipari termelés intenzív fejlesztése mellett nem növekedett a felszíni vizek hazai szennyezettsége. Ez ma már nem elegendő. A miskolci ipari üzemek a folyékony hulladékok nagy részétő 1 ellenőrizhetetlen formában szabadulnak meg. Éppen ezért célszerű meghatározni vállalatonként, illetve üzemenként <a keletkező hulladék mennyiségét, fajtáját és elhelyezési lehe- , tőségeit. A bizottság szerint ugyancsak célszerű a Kevi- fer.v által elkészített ipari hulladékelhelyezési tervet ismét áttekinteni, korszerűsítése után minden szükséges intézkedést megtenni. Az ipari hulladékok gyűjtésére, elhelyezésére alkalmas telepet a mai gazdasági viszonyok között sem a tanács, sem a vízszolgáltató vállalatok önmagukban nem képesek megvalósítani. Ezért egy társulás létrehozása látszik járható útnak. A vállalatok és intézmények a hulladék mennyisége, s a veszélyeztetettség arányában fizetnék a költségeiket. — Nyilvánvaló — hallottuk dr. Pados Imrétől, az Évizig igazgatójától —, hogy egy korlátozott számú és behatárolt tevékenységű bizottság önmagában nem képes egy nagyváros vízminőségvédelmi feladataival megbirkózni. Nem is ez a feladata. A vízvédelmi tennivalók és tevékenységek áttekintése a célunk, s ennek igyekszünk minél magasabb színvonalon 'megfelelni. IRTA: UDVARDY JÓZSEF FOTÓ: LACZÓ JÓZSEF Ivóvizünk védelmében
