Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
1987. augusztus 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A gőzbika a tanyába lassan becammog. Most már olyan maguktóljáró gőzbikák is vannak, amelyek az úton szinte megdöbbentik az embert, ha az akácfák alól, pihentéből feléjük tekint. Si- vítanak ezek a gépek, a szaga sem kellemes egyiknek sem. Amelyik olaj már a kerekein elunta magát, az adja ezt az alkalmas szagot. De azért még nem minden gép ilyen. Megvannak á régiek is. Amelyek még maguktól nem járnak az úton, hanem ökrök húzlak. Ez az igazi, mert amaz nem a szegény embernek való. Ugyan emez sem. Egy ember nem szokta megvenni, öten-hatan állnak össze, hogy egyet megvehessenek. Ez olyan kis részvényes üzlet. A gép aztán sorra járja a tulajdonosokat, s mindenütt, elcsépel. Mikor mindezt bevégezte, akkor elmegy pénzért csépelni, vagy pedig részt kap a csépelt búzából. Gépész, már olyan valóságos, nincsen hozzá, hanem valamelyik tulajdonosnak a legényfia odafönt járt Pesten, és kitanulta a masiniszlaságot, amelynek különben gőzgépkezelői tanfolyam a neve. No, aztán csak úgy elvégzi a dolgát, mint a valóságos masiniszta, legalább eddig nem durrant szét a gép a keze alatt. — Ha kis baja van a gépnek — vélik —, ő is elintézi. Ha pedig nagy baja van, úgy sincs abban sok okos embör ... Ahogy a szerfölött komoly ökrök a gépet a tanyába behúzzák, a gyerekek mind összeszaladnak a láttára. Aki a lovakat őrzi a semlyéken, az is befut, mert el nem tudja gondolni, miféle nagy állat lehet az, amely most érkezett. (Táp csak nem elefánt, akit az iskolában is tanítanak?) Széles és mély nyomokat vág a tanyaudvar szikes homokján a gépkerék. — Apám, mi ez? — kérdezi egy kurta férfiú. — Hát mi vóna — mondja az apja. — Masina. Tömörkény István Eta! a dobban Az ám, csakugyan masina. A gyufa is masina, a gép is masina, minden masina, ami furcsa és csodálatos. A gyufán az a csodálatos, hogy ha a falon végighúzzák, meggyullad, a gépen pedig az furcsa, hogy szalmával alágyújtanak, s akkor azonnal forog a kereke, hogy hajtsa a cséplőt. A cséplőn pedig ismét borzasztó sok kerék van egymásra akasztva, az mind forog, lármáz, zakatol. Egy egész halom búcsúfia, egy egész kendőnyi vásárfia nem hozott volna ilyen gyönyörűséget a gyerekeknek, mint ez a masina. Bár csak messziről nézik, mert mellőle. elparancsoltatnak. Az emberek pedig tesznek- vesznek a gép körül. A legény. aki „odafönt a Pestbe ' a masiniszlaságot kitanulta, rendelkezik. Most ő az úr. Máskor az ilyenfajta fiatalember az öregebbek előtt nemigen szavalhat, aminthogy az nem is illendő, miután amazok részén van az ősz haj és a tapasztalat. De hát itten mégis csak ő tud legtöbbet. Ahogy aztán a szíj a kerekekre került, a munka megindul. Valamely ember, bizonyos nevezetű Fehértói Mihály, aki részvényes a gépben, kedvtelve nézi a gép forgását. Lám már füttyént is, s ahogy az első kévéket a cséplőbe dobja az etető, mérges búgása azonnal hallatszik. A hangok hallatára az udvarban a kutya fölüli a fejét, és néhányat vak kant azon ismeretlen ellen, aki így kiáltoz. Az embereknek, akik távolabbról hallják, a fütty és a bődülés igen furcsa. Pár év előtt ilyen hangok még nem laktak a tájékon. A kalászból a szemet a lovak palája taposta ki, és nem a dob szelelle ki a búzát, hanem lapáttal vetették a szérűn a szél ellenében. Legföljebb a nagyobb .kisbirtoko- kon akadt olyan gép, amit beleástak a földbe, és a vas- rúdjaik is a föld alatt szolgállak a cséplőig. Amolyan szelíd masina volt az még, a felesek görhes lovai vontatták körbe, s közben még maguk is nyomtatlak. Lassan folyt vele a munka, szíj nem volt, ami .elkaphatta1 volna sebes forgásában az embert, tüzelni nem kellett alá.szén- szagú, kormos gépész, siví- tó fütyülés, tűzveszedelem és emberi szerencsétlenség — mind, mind hiányzott. Nem nagyon régen volt, de nem tegnap volt, az bizonyos. Azon időkhöz képest csodálatos, hogy tájakon, amelyeken sohase járt, íme a vasbika az ő minden tolda- lékaival megjelen. Szava oly rendkívül furcsán, szokatlanul fut végig a nádasok, mezők és tarlók fölött; s a gyümölcsfás szőlő levelei közé beérve, az emberek, asz- szonyok bizonyos megütő- déssel hallgatják és mondják: — Hejnye, ez mán mégis csak igazán furcsa dolog. 'Csakugyan az. Még a- szarka is megrebben a diófán. Egy öregember azt mondja: No, nézd él, nézd... Míg mások a házakba sietnek, hogy a faliórát a fütyüléshez igazítsák. Mert a gép éppen tizenkét órakor fütyüli, bár hogy aztán a gépnek ki fütyüli azt meg, hogy mikor van igazság szerint tizenkét óra, azt már nem tudja senki. zeti iskola. Szegényemberek alapította irtástelepülés volt ez a falu: emelkedést jeleni innen elköltözni. Költöznek is rendre, az új házat már régóta a nagyközségben épülik. Feleannyi gyerek születik évente, mint ahány öreg a temetődombra költözik, és két év alatt négyen mentek önként az isten nyakára! Már csak egy-egy ünnepre hordja össze a szél a fia- talabbját; a hétköznap olyan itt, mintha egyetlen öregek napközije lenne a falu. Jobbik Lajos eljutott a következtetésig: legföljebb másfél évtizednyi élet van még a településben. Napokig ténfergett, egyensúlyérzékét vesztve. Lefogyott ; széles járomcsontján sárgászölden feszült, a bőr. Azon kapta magát, hogy beszéd közben elveszti a fonalat, és egyre ingerültebb „hol is tartottam ?”-mal szinte a beszélgetőtársban próbál bűntudatot ébreszteni valami elszalasztott rejtélyes lehetőség miatt. Egyszerre tartalommal telt meg a korábban csak használt, de át nem gondolt szó: „lelkibeteg”. Talán ez az azonosítás kezdett ellenanyagként dolgozni benne. Az újabb átkínlódott éjszaka gyümölcsöt termett: úgy tarthatja térképen a falut, ha világ- nakengedés helyett a világot hozza helybe. Jobbik elöljáró himlőlyug- gatta arcán vonaglottak Iván tüzének fénykígyói. A lángok ropogtatva falták az ágakat; izzóvörösen, nyár- sárgán, és ananybarnán új- jongott föl a gallyboglya. A tanítónő által összeállított forgatókönyv szerint most Fias Mihály következett mesével, melyet a kövérkés pedagógusnő — Jobbik nem kérdezte, miért — hiedelem- mondának emlegetett. Ez már itteni szokás volt: amíg a kölyöknyi lángok megem- beresednek, az öregek tartják szóval a fiatalokat. „Dédapámtól hallottam, hogy régen nagy erdőség volt körös-körül. A marhák kint legeltek az erdőn, két bújtál- őrzölte őket. Egyszer valami füttyszót hall az egyik. Látja ám, hogy egy csodálatos nagy kígyó van a fán ...” Fias Mihály szájából valahogy gúnyolódásnak hatott a mese. Mint az elhatározó gyűlésen, amikor Jobbik Lajos a tanácstagoknak átkínálta az éjszaka termett gyümölcsöt: „Rakjuk meg újra Szent Iván tüzet, hadd vezesse hozzánk a kíváncsiakat. Verjünk hírt a falunknak!" Akkor is ez a Fias Mihály volt a kerékkötő. „Hogyan gondolod föl ezt, Jobbik elvlárs? Kimondom kereken, hogy erre a reakciós fölgondolásra a föl- sőbbség nem mond áment!" Jobbik Lajos kifogta a szelet ellenfele vitorlájából: „Arra felelj meg a gyűlésnek, te Miska, hogy Mohácsról mi jut eszedbe? A csata meg a busójárás. Stimmt? A maszkázás 'talán nem án- tivilági szokás?” De még nem nyert. Ez a Fias mindig utolsónak adta meg magát. A szövetkezet alapításakor csak a lista aljára .körmölte oda a nevét. Amikor az első kombájnt megvették, Fias Mihály volt az, aki a megfeszítettet idéző kéztartással állt a gép elé: „Gázoljon le előbb engemet, azután már belezabálhat a táblába! Ennek a dögnek nem kell a munkaegység, mégis eleszi előlünk a munkát!” Ez a kép is ott volt Jobbik Lajos előtt a gyűlésen, amikor kimondta a nyertes mondatot: „Iván tü- zéhez meghívnánk a tévét is . . Mintha csak akkor jutott volna eszébe, hangsúlyt sem adott neki. Szénát, szórnál. szentiványi óinát. Adjatok a Szent János tüzére fát! Jobbik Lajos kedvet erőltetve szította a tüzet; fészelc- nyi lyukakat fúrt botjával a gallygubancba. A máglyát körülülők mintha testüket vesztették volna, sárgásán világló arcokká fogytak. Az eladósorba még bele nem nőtt lányok éretlenül viho- rásztak a komafa cserebere alatt. Cseresznyével, meggyel, szentiváni almával ékesített leveles ágak eirókamarókál- ták az új' gazdát: régen ez a hajadon! komává fogadás a házasság után is érvényben maradt. Jobbik Lajos nyakszirljét forró, nedves lehelet égette. — Höl maradnak a tévések, Jobbik elvtárs? Hogy nem tudja ostorral táncra kérni ezt a Savanyó Bözsit az ura! Az elöljáró az ünnepség megkezdése előtt még kimagyarázkodolt: „Késnek. Kezdjük el, majd csak érkezésük lesz!" De máinkkor éles késekkel szabdalták a kétségek. Nem kapták meg a Kisgömböc gyöngy- betűivel irt meghívót? Elvétették az útirányt? Nem olyan könnyű idetalálni... Karamboloztak! ? — Hol maradnak a tévések? — visszhangja támadt a Bözsi kérdésének. — Hol van-nak a té-vé-sék?! — Talán eltévedtek ... — Eltévedtek! — ez Fias Mihály sósavas hangja volt. — Nem ezt ígérted Jobbik Lajos! — Ígérni mindig tudtál, Jobbik Lajos! Kisgömböc sírósan rákez- dett a műsorszámára, de senki sem figyelt a horatiusi sorokra: „Nem hal füstbe a láng, de a füstből szít ragyogást, hogy ! majd a csodák gyönyörű seregét felidézze varázsa”. A meg-meghuUám- zó moraj maga alá gyűrte a verset. Jobbik Lajos felszúrt bogárnak érezte magát. De hiszen egyszer élte ö már •.. Jár a gép. Omlanak beile a keresztek, más oldalon telnek a zsákok. A szalmát kazlaikba rakják, s minden ember kétannyiit pipázik, míinlt máskor, mivelhogy most nem szabad. Jó szerencse, hogy aki a gépet eteti, az nem dohányos. A gépest lány eteti, Kormányos Etái nevezetű, és mit tárgyaljuk tovább a dolgot, a gép egyszer nagyobbat bődül, mint szokott!, és vad iszonyatos sikoltás van ezzel elegy. Sárkányó Pál éppen nyújtaná át a szekérből a keresztet a gépre az Etái elé, mikor látja, mint valamely kereszt, Etái is becsúszott. Ordítja Sárhányó Pál: — Megállj! Hát hiszen .igen. Már megálltak. Többen a cséplőre másznak, és Kormányos Etáit kiemelik. Ez nem nehéz munka. A madárhúsú Etái azelőtt se lehetett valami nagyon súlyos, most pedig még könnyebb, mert lábai neki már nincsenek. Vér önti végig a cséplőt, vér a búzát, a szalmát, de még a pelyváit is. A föld .tiszteletére egy leány fölál- doztatotl. A kocsi, amely a testét vinné az útra a tanyából •lassan hajt lei. Az úton a 'járók kérdik: — Múlt viszöl? — Etáit. — Hál mi esőit az.Etallal? A kocsis int egy nagyot •a kezével arrafelé, amerre 'a masina áll, és azt mondja: — A gép... E nap a környéken hiába bizakodtak a népek, hogy a •a gép majd este hat órakor mégfültyülli a pontos időit. 'Nem fütyülte, mert állott, •így a cséplő sem dolgozott, 's nem bőghetett, mert ki .kellőt! belőle tisztogatni az embenvér.l, és elvégre valahol csak meg kellett találni 'Etái lábait is. De hölnap már majd fütyüli megint, s allékor azok a ■népek, akiknek órás-tanyájuk van, ismét utána igazíthatják az óra tetején a cir- kalimokat. ezt: ugyanígy akarták elsöpörni a hangjukkal — mikor is? —, amikor az alvégen elállta a közös munka elöl szökdösők útját. „Visz- sza, emberek! Miféle téesz- lagok vagytok ti!? Most már a közösé az elsőbbség, a szőlőtök várhat!” — A lévé jelenléte a fontos nektek? — kiáltotta túl a zűrzavart. — Együtt vagyunk, ez a lényeg! Ne engedjük le a térképről a falunkat! Mozdult, hogy égő ággal szőlőt lámpásolni induljon régi szokás szerint; kár ne érje a 'termést. Széna, száma, fakéreg. Falu népe adta. Azért van szép lángja. — Babonaság! — hörrent rá Fias Mihály. — Nem tartunk veled Jobbik Lajos! A régit akarod ránknyomni újra. Nem vagy korszerű ember! — Nem tartunk veled! — A faluról van szó, barátaim — kezdte az elöljáró, de nem hagyták beszélni. — A tisztségedet félted, mit sajnálnál mást? Fáj neked a gyerekeink boldogulása ! ? Fias Mihály unokája átugrotta a lappadó tüzet. De nem úgy .ahogy a régiek; csillagot is rúgott közben. Valaki .követte .a példáját, egyre többen rúgták, tapod- ták Iván tüzét. Vad egyhangúsággal rakták .a döngölőst. Savanyó Bözsi boszorkányhangon v.ison.gott, a kezét a feje fölött ringatta, ahogy a 1 ak od a lm i men e ttá n cokban szokás. Alakjukat változtató árnyékok ömlöttek a földre. Az elöljáró fagyott arccal, szobormoccanatlanul ült a sarkán. Még sohasem élt át eddig ilyent: belül öblögető röhögéssel gurgulázott és zuhogó sírással rítt egyszerre. Koponyája falát erővel feszítette a belső zűrzavar. Félt, ha nem enged a feszültség, elveszti eszméletét. De akkor váratlanul eleredt az eső. Lcskó László Kondor Lajos rajza SERFÖZÖ SIMON: Ahogy a vályogok Ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát, hogy szét ne szóratnánk, mutatják ím a példát, miként kellene őrizni, egybefogni e szanaszéjjel népet, hazát, vigyázva, megává magunkat e maradék tájon, s túínan, áhhoz hasonlóan, megkapaszkodva együvé tartozásunkban, ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát. || |§ " - | s ^ || “ s:: ^ s ||íj; I | || Itt jártunk Szívvel, egysejttel mozgó lények, tán emberré leszünk egyszer, partra vetődünk, a napvilágra e szánkba loccsanó tengerből, hullámos, meleg levegőből. Munkára fogva, leszünk értelméért a munkának, elejétől fogva fegyvertelenek, termőre forduljon a gondolat lágy halmokat halmozó tájain a szabadságnak. S megállunk a Nap előtt, mellünknél piroslik majd, a jövendőnek rajta hagyjuk, mintha a barlangfalon, kezünk nyomát, itt jártunk, innen indultunk tovább.
