Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. augusztus 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Érik a oda a Az újságokban nyár végén, ősszel, hétről hétre olvasha­tunk a kiskertek gátlástalan fosztogatóiról. Én évek óta szenvedő alanya vagyok ál­datlan tevékenységüknek, amely egy szóval is kife­jezhető: lopás. A kis tokaji szőlőhegyen, Mályi közelében egyesek már korán reggel „beszerzik” napi gyümölcs­szükségletüket a máséból. Elvisznek mindent, amit má­sok nehéz munkával a saját, vagy családjaik örömére fel­nevelnek. Sok esetben a családoknak csak a tehetet­len düh marad, nem pedig a verejtékes munkával felne­velt zöldség, gyümölcs. Sajnos nemcsak a „kirán­dulók”, hanem a kiskerttu­lajdonosok egy része is lop­ja a más tulajdonát. Megfi­gyelésem szerint ők hama­rabb indulnak el az autó­buszhoz, s útközben meg­dézsmálják a gyümölcsöt. Nem csupán a 3—4 kilónyi szilvát sajnálom (most érik a szilva), hanem féltem a fá­kat is, mert sokan — így gyorsabban eltűnhetnek zsák­mányukkal — egész ágakat törnek le. A kistokaji sző­lőhegyen a már termő fák ágainak fele hiányzik, a kö­vetkező évben pedig a ter­més fog hiányozni. Ez a je­lenség nem természetes, sőt a lopás törvényeinkbe ütkö­zik! Tisztelt kiskerttulajdono­sok! Merjünk tenni ellene valamit! Zvolenszlu István Miskolc, Zámenhof u. 5. Ifi. Idejében szólunk! Miskolcon, a Szentpéteri kapu 85. sz. ház előtt a lép­cső kitöredezett. Szeretnénk, ha mielőbb megjavítanák, mert életveszélyes most is, dd mi lesz télen, ha majd beborítja a hó? Akkor egyál­tálában nem látjuk majd, hol tört el a lépcső. Az Idősebb emberek érdekében kérjük, hogy a lépcsőhöz korlátot is építsenek. Arady BeU Miskolc Két Fürst utca A miskolci Győri kaputól északi irányban, a Béla utcával párhuzamosan található a Fürst Sándor utca. Igen ám, de a volt III. kerület területén a Kiss Er­nő utcából szintén nyílik cg.v Fürst Sándor utca. Gyakran hi­vatalos emberek is tanácstala­nul keresgélnek egy-egy cím­zettet. Ezúton is kérjük az illetéke­sek mihamarabbi intézkedését ebben az ügyben. N. L.-né Válaszol az illetékes Az Észak-Magyarország jú­nius 20-án megjelent, „El­kelne a telefon” c. írására a következőket válaszoljuk. Az M3-as autópálya építési ter­vében segélykérő telefonok elhelyezése is szerepelt. En­nek megvalósítására azonban — mint azt Balogh Attilá­tól, a Budapesti Közúti Igaz­gatóság osztályvezetőjétől megtudtuk — anyagi fedezet hiányában nem kerülhet sor. Havas József osztályvezető Miskolci Postaigazgatóság Lapjuk július 30-i számá­ban, a Postánkból című ro­vatban közölték egyik levél­írójuk panaszát a „rozscipó” áremelésével kapcsolatban, s kérték a sütőipar vélemé­nyét. Ezzel kapcsolatban ar­ról tájékoztatjuk a tisztelt levélírót és a vásárlókat, hogy az általunk gyártott sü­tőipari termékek ármegálla­pítása nem tartozik vállala­tunk döntési hatáskörébe. Az új fogyasztói árakat tartal­mazó árjegyzéket az arra il­letékes központi szervektől kaptuk kézhez, s az új árak alkalmazása számunkra kö­telező. Bcndsák Kálmán, a Miskolci Sütőipari Vállalat igazgatója ígérget a vállalat Küldjön egy érdekes fotót! Bajlódás a penésszel Még. januárban bejelentet­tük a Leninvárosi Városgaz­dálkodási Vállalatnak, hogy fürdőszobánk mennyezetén és az egész lakás sarkaiban, szintén a mennyezet közelé­ben penészesedést észlelünk. Azt mondták, már másnap kijönnek megnézni. Férjem a megjelölt napra szabadsá­got vett ki, de hiába várta a szakembereket, nem je­lentkezett senki. Március vé­gén elfogyott a türelmünk. Újból bejelentettük a hibát. Erre másnap már kijött a vállalat egyik dolgozója, meg­nézte a penészesedést. Megál­lapította, hogy a bejelentés során nem vezettük félre őket, valóban baj van. Meg­ígérte, ihogy hétfőn (mert a „szemle” pénteken történt) feltétlenül csinálnak valamit, ha mást nem, kibontják a tetőt, hátha beázás okozza a Immár harmadik alkalom­mal rendezték meg az idén az abaújszántói nagyközségi MHSZ-klub és a MÁV Jár­műjavító MiHSZ-klubja kö­zötti vetélkedőt. Az össze­tett. versenyben 15—15 férfi és női versenyző indult. A küzdelmek a kispuskalövé­szettel kezdődtek meg, ame­lyet Miskolcon a Csokonai utcai lőtéren bonyolítottak le. A legjobb eredményeket Gazsi Györgyné, Lovászi Gyula (Abaújszántó), vala­mint Kováts Boldizsárné és Hajító János (MÁV Járműja­vító) érték el. penészvirágzást. Férjem is­mét szabadságot vett ki, s legnagyobb bosszúságunkra megint csali nem kopogtatott nálunk senki. Lehet, hogy azért, mert aznap esett az eső? Meglehet... Újból eltelt két hónap, férjem ismét elment a vá­rosgazdálkodási vállalathoz, s elmondta, hogy jó lenne, ha valami végre történne az ügyünkben. Erre másnap is­mét kijött egy másik ember, aki ugyancsak megállapítot­ta, hogy csúnya, penészes, és ígéretet tett, hogy megcsi­nálják. Ám ennek már me­gint egy hónapja. Meddig várakoztatnak még bennün­ket? Csoda-e, ha teljesen el­fogy a türelmünk? Kovács Józsefné óvónő Leninváros Az izgalmas program a későbbiekben Nyékládházán, a járműjavító hétvégi üdülő­jében folytatódott. A játékos sportdélután keretében a vendégek és vendéglátók összemérték erejüket kispá­lyás labdarúgásban, tekében, légpuskalövészetben, vala­mint úszásban. A késő dél­utáni órákban pedig fehér asztal mellett elemezték a versenyeket a sportnap részt­vevői. Finom volt a bogrács- gulyás, s hangulatos a közös éneklés. Apró Lajosné MÁV Járműjavító Üzem Aggódunk... Ez év áprilisában egyszer már szóvá tettem a MÄV- telepi „főutca” tarthatatlan állapotát. Lassan a nyakun­kon az ősz, jön a tél, de megnyugtató ígéretet nem kaptunk a gödrös járdák, s gyakran mocsaras út meg­javításával kapcsolatban. Különösen az élelmiszerbolt előtt nem szívderítő a lát­vány, amikor a sok idős, nyugdíjas ember bottal és anélkül topog, s azt számít­gatják, hol kelhetnek át mi­nél kisebb bajjal a bokáig érő sárban, vízben. Az út némi zúzalék leteritésével járhatóvá tehető, s számunk­ra érthetetlen, hogy azok, akiknek ez ,a feladatuk lenne, miért nem foglalkoz­nak panaszunkkal. Nyíri István Miskolc, MÁV-telep, valamint még CG aláírás Aratás Békéscsabán, 1962-ben. Beküldte: Vass Gúborné Miskolc Ki a galamb gazdája? v':,t .v..;á Különleges, talán nagy értékű „barátra” tettem szert. Egy ga­lambról van szó, amely körül­belül egy hónapja van nálam, s szeretném a jogos tulajdonosá­nak visszaadni. A valószínűleg értékes jószágot néhány házunk- beli ember találta, s levágtak a szárnyából. Valószínűleg a fa­zékba került volna, ha nem si­kerül őket meggyőzni arról, hogy ez a meggyűrűzött galamb nem oda való. Hosszasan vesze­kedtem velük, végül pénzt kel­lett adnom nekik, mire megkap­tam a jószágot. Beteg ember vagyok, búzát nem tudok neki venni, de sze­rencsére elfogyasztja a kukori­cadarát is. Körülbelül egy hete kezdett el repdesni. de a szár­nya még nem ép teljesen, és nem akarom elengedni, a sorsá­ra bocsátani. Megszerettem, de gazdájának, vagy a galambokkal foglalkozó egyesületnek bármikor szívesen átadom. Fekete Barnabásné, Kazincbarcika, Építők u. 36. III/16. Hol von a forró augusztus? A felvétel júliusban készült Nagy Miklós felv. Összeállította: Udvardy József — Ez igaz ... Pontosan így van ... Erről mintha Foxman is magyarázott vol­na valamit. — Mit? — Nem emlékszem már pontosan. De tudom, hogy a rákos sejtek nem tartalmaz­nak ép kromoszómákat. Tu­dom, hogy elbutult sejtek keletkeznek. — Te, én nem bírok töb­bet enni. Jóllaktam. — Én is. Mennem kell. Vár Foxman. — Elkísérjelek? — Nem, hagyd csak. Menj haza dolgozni. — Jó. Majd este felhív­lak. — József! Én nagyon sze­retlek. — Én is. — Hát. . . akkor megyek. Majd csapd be az ajtót. És csinálj egy kis rendet is ... ha lehet. 29. Mária a Génbank élőit száll ki a csekktaxiból. Fel­megy a lépcsőkön. A folyo­són nők álldogálnak, vára­koznak. Az egyik nő meg­szólítja. — Hallotta? — Nem. Mit? — Elfogytak a szőkék ... — És? Miért akkora baj az? — De én szőke gyereket szeretnék! Kislányt. — És nincs? — Nincs. — Próbálja meg holnap. — Itt voltam tegnap is. Tegnap se volt. — És tegnapelőtt se — ezt egy másik nő mondja. — Mit szól az uram, ha ma is üres kézzel megyek haza? — Kézzel? Azért ez még­iscsak túlzás... — nevet Mária. Fölmegy egy mozgó­lépcsőn az emeletre. 30. — Elnézést, professzor úr, ha elkéstem volna. — Nem késett el. Hogy érzi magát? Volt a medencé­ben? — Igen. — Szóval azért volt reggel meztelen. — Igen. De honnan tud­ja? — Fölhívtam videón, de láttam, hogy el van foglalva. Mária, szégyenét legyűrve megkérdezi: — És látta az én Józsefe­met is? — Igen. De rajta volt ru­ha. — Már hogyne lett volna! És rajtam is volt fürdőru­ha... — Tudom, Mária, tudom... Most Foxman van zavar­ban. Szerencsére kopogtat­nak. — Tessék! — mondja megkönnyebbülve Foxman. Erzsébet lép be az ajtón. — Jó reggelt, professzor úr! Meghoztam a tegnapi eredményeket. — Jó, köszönöm, tegye le. Erzsébet kimegy, előbb azonban jól megnézi magá­nak Máriát. Foxman és Mária szemben ülnek egymással. Két egész­séges ember, az egyik öreg, a másik fiatal. — Mária, maga nagyon szép. — Tudom, professzor úr. Ezért hívatott? Rövid szünet, feszült csend. Mária az asztalról egy ide­ges mozdulattal véletlenül letaszít egy Petri-csészét. — Jesszusom ... bocsánat. — Semmi baj. Selejtezés­re várt úgyis. — Jaj, de jó. Ne haragud­jon. — Nem haragszom. És ha tudni akarja, azért hívattam, mert maga nemcsak értel­mes, de szép is. Szeretem a szép embereket. — Miről volna szó? — Nézze, Mária, engem különböző hatalmak ügynök­ségei, ügynökei, fogalmazha­tok így is: rendőrei üldöz­nek. — Miért? — Mert úgy tudják, hogy befejeztem egy nagyon fon­tos kísérletet. És megfenye­gettek. — Megfenyegették a pro­fesszor urat? — Mária fel­áll, körbejár a laboratóri­umban. — Igen. És ezért úgy ha­tároztam, hogy tudományos munkám örökösévé magát teszem meg ... — Nagyon megtisztelő, de... — Csak semmi akadékos­kodás, semmi szerénykedés. Tessék, itt a páncélszekré­nyem kulcsa. Két kulcsot vesz elő, egyi­ket Máriának nyújtja. — Tessék. Tegye el. Ha velem történne valami. .. — Professzor úr! Hiszen olyan fiatal még! — Nem erről van szó! Nézze, én nem tudok ma­gának hazudni. Egyszerűen nem tudok, és kész. Arról van szó, hogy a kísérletei­met már régen befejeztem. — És ... sikerült? — Igen. A páncélszekrény­ben ott áll a Fekete Gén. — Fekete Gén? Nem ér­tem. — Jöjjön föl ebéd után a szobámba. Mindent elmagya­rázok. 31. V Dán szobája. Dán még al­szik. Búgó hangra ébred. Ál­mosan brummog a készü­lékbe: (Folytatjuk) Izgalmas nap volt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom