Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. július 4., szombat Ami a riportból kimaradt WiZEEHSC GAZDÁJA AZ OVH Néhány hete két teljes oldalon képes riportot olvashattunk az Észak-Magyar- országban' Sajószentpéter nagyközség régi és új arcáról. A közlemény ígéretes vonásokkal vázolta fel a bénultság évtizedei után gyors ütemben fejlődő hajdani mezőváros jövőjét. Ez a jövő egyre tudatosabban munkált tervekben is megfogalmazódik, mert a több mint 14 000 lakosú nagyközség újra város akar lenni. Jó ideig hátrányos helyzetűnek bizonyult ez a nagy múltú település a városiasodás országos vetélkedőjében. Mindig könnyebb volt várost építeni egy síkságon, mint a már meglevő és szinte művészi rendezetlenségből, a múltbeli szegénység objektumaiból várost varázsolni. Most, hogy egyre több biztató jele és eredménye van már a településfejlesztésnek, ideje, szólnunk a templomról is, ami a hajdani és a leendő város legszebb műemléke. A Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtárának sorozatában pár hete megjelent 264. füzetből Sajószentpéter műemlékei megismerhetők. A füzet szerzője — ezen sorok írója —, igyekezett a 15. századi, késő gótikus templom műemléki értékeit bemutatni. A helyi tanács támogatásával létre jött ki tanulmány célját és rendeltetését tekintve nem szólhatott a műemléki helyreállítás gondjairól, csupán a meglevő értékek ismertetésére szorítkozott. Közben tapasztalható, hogy a megújuló érdeklődés, kellő információ híján a legkülönbözőbb fantazmagóriákat termeli. Például, jön a gyerek az iskolából és azt mondja, hogy a templom évente 1 centimétert süllyed. Ügy tudja, hogy alagút van alatta. Valamikor lovas ment át a támpillér nyílásán, most pedig a gyalogos is csak görnyedve tudna átbújni rajta. A valóság az, hogy a több évszázados talajszintfeltöltő- dés eredményeként valóban létre jött kb. 1 méternyi szintkülönbség, ami nem kis gondot okoz a csapadékvíz elvezetése és a végleges tereprendezés során. De az említett mérvű süllyedés nem tapasztalható és alagút- ról sem tudunk. A hagyomány szerint a török időkben gabonatároló vermeket ástak a templom környékén és ennek maradványai üregessé tehették a talajt. A környéken végzett talaj- mechanikai vizsgálatok még ezt sem bizonyították meggyőzően. A templom tehát nem úgy süllyed, ahogy a legendateremtő fantázia elképzeli. Néhány éve iskolai oktatófilm készült itt a gótikáról és osztálynyi gyermek raj- zolgatta a templomot 'különböző nézetből. Csoportok és turisták, külföldiek is látogatják naponta az „öreg templomot” Lévay József nevezte így és még 92 éves korában hosszú verset írt róla. Miközben a kései gótikának ez a belső terében népi barokkal díszített különleges emléke a naiv érdeklődés középpontjában áll, a valóság az, hogy ez a kincsünk évről évre aggasztóbb elhanyagoltság képét mutatja. 1116-ban, amikor Könyves Kálmán király meghalt, az ország felbolydult méhkassá változott. A nyugalom és a béke évei, amely az erőskezű, igazságos Kálmán ideje alatt uralkodtak, István és később Vak Béla királykodása alatt egy csapásra megszűnik. Egymást érték a sikertelen csatározások a környező országok népeivel, aminek következtében egyre gyengült a királyi gazdagság, a hatalom. Feudális zűrzavar uralkodott az országban. A törvényes király ellen itt is, ott is pártütő csoportok alakultak, akiknek a vezérei a hatalmat maguknak akarták megszerezni. Ilyen körülmények között került sor az ország nagyjainak tanácskozására, amikor is Béla király Aradra országgyűlést hirdetett. (Itt jegyezzük meg, hogy Arad nem azonos a mai Araddal, hanem vagy Ung, vagy Borsod vármegyei egykori helység volt, tehát vagy a megyénkben, vagy közvetlen közelében zajlott le az országgyűlés.) Az országgyűlésen Vak Béla hívei, a felesége, Ilona asszony parancsára a királyi sátor körül rettenetes vérfürdőt rendeztek. Rövid idő alatt hatvannyolc főúr feküdt holtan a trón előtt, akik okai voltak Béla vakságának. Sokan, akikre a halálos ítéletet ugyancsak kimondták, az öldöklés zavarában lóra kaptak, menekültek az Interjú Kovács Antal államtitkárral Az Országos Műemléki Felügyelőség még 1985-ben elkészíttette a teljes helyreállítási tervét, ami 21 millió forintot igényelne. Ez az ún. ideál-terv úgy viszonyul a pénzhiányos valósághoz, hogy 1987-re, a tervbe vett tetőzetfelújításhoz az OMF mindössze 100 000 forint támogatást helyezett kilátásba. A helybeli egyház 4 év alatt 200 000 forintot tudott erre a célra összegyűjteni. A helyi tanács 1 millió forintot tervez 1988—89-re a kialakí-' tandó városkép szempontjából is halaszthatatlan feladat megoldására. Mindez együttvéve sem biztosítja a ■legsürgősebb állagmegőrző javítások fedezetét. Van azonban olyan része ennek a problémának, ami nem pénzkérdés. El kell mondanunk azt a szomorú tapasztalatot is, hogy a templom és környéke a spontán kártevő tendenciák célpontjává vált. Az egyház eddig évről évre kijavíttatta és pótoltatta a betört ablaküvegeket, a teherkocsival bedöntött kerítésoszlopot, az erőmutatványként ledobált beton fedlapokat. Mindhiába, mert évről évre megismétlődnek ezek a kártételek. A galambvadászat, a parittyá- zás, a felelőtlen szórakozás eredményeként a templomablakok háborús időkre emlékeztetnek. A templom közelében elhelyezett buszmegálló várakozó csoportjai rendszeresen a kerítés vé- ldelmében végzik el szükségüket. Az OMF előírta ugyan a buszmegálló áthelyezését, de ezt a problémát eddig nem sikerült megoldani. Ha mindezeket a jelenségeket figyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy valóban „süllyed” ez a templom, főleg átvitt értelemben és nem is csak 1 centimétert évenként. Mégsem adjuk fel a reményt arra nézve, hogy a süllyedés megállítható. Talán csak olyan nagyvárosi jelenség ez is, ami néhány éve Zürichben volt tapasztalható, ahol a Frauen Kirche Marc Chagall festette templomablakait fatáblákkal kellett az útszé- li kártevőktől megvédeni. Ügy véljük, hogy hazánkban, ha egy település város akar lenni és pénzszűkében van, akkor a károkozók ártalmait fatáblák nélkül kell kivédenie. Horváth Barna országgyűlésről, s futottak Lengyelország felé. Lengyelországban élt abban az időben Borisz, vagy magyarosan Borics, a szerencsétlen sorsú fejedelem, akit; anyjának könnyelmű szerelmi bűne a nevétől és koronájától fosztott meg. Tudniillik az anyja Predz- lawa, orosz herceglány kicsapongó életmódja miatt csak egy hónapig volt Kálmán király felesége. Kálmán fia István, Boriszt először szepesi gróffá nevezte ki, majd halicsi fejedelem lett, de rövid idő után onnan is elűzték. Mint menekülő ten- gődőt ezután apósa, a lengyel király udvarában. Az aradi országgyűlésről elfutott főurak őt keresték fel. Mindazok, akiknek okuk' volt nem szeretni az erős akaratú Ilona asszonyt és a gyönge vak királyt a magyar trónon, Borisz köré sereglettek. A hatalomra törő főurak addig hízelegtek neki, végső érvként felajánlva a magyar trónt is, amíg az apósától kölcsönkapott lengyel hadakkal és az elégedetlenkedő kiskirályok seregeivel megjelent Felső-Ma- gyarországon, a Sajó-íolyó partján, 1132-ben. A támadás hírére Béla király is ide érkezett a seregével, s a Sajó túlsó partján táborozott le hadaival. Béla hadseregének létszáma több volt A vízgazdálkodás önálló népgazdasági ág. A vízügyi ágazat tevékenységének fontosságára jellemző, hogy az ország beruházásaiból hat- hétszázalékos arányban részesül. És ez nem is olyan nagy összeg, ha meggondoljuk, hogy vizeink gazdájának, az Országos Vízügyi Hivatalnak a víz és a társadalom kapcsolatának átfogó szabályozásáról kell gondoskodnia. Tehát kutatnia, feltárnia, termelnie és elosztania kell a vizet, egyensúlyban kell hasznosítania az ország mai és holnapi vízszükségletének megfelelően. Védenie kell a víz minőségét, s szabályoznia a vizek lefolyását, hogy ne okozhasson károkat. Erről a sokrétű tevékenységről beszélgettünk Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével. — Hogyan illeszkednek az önök tervei a társadalmi igényekhez? A vízgazdálkodás feladatsorából mi élvez prioritást? — A társadalom ma elsősorban azt várja el, hogy vízigényét biztonságosan kielégítsük, is hogy jó gazda módjára hasznosítsuk vizeinket, miközben természeti és környezeti értékeinket is megőrizzük. A vízgazdálkodás hetedik ötéves tervében meghatározott feladatok sorrendje ehhez a társadalmi igényhez igazodik. — A közműves vízellátás hazánkban még korántsem teljeskörű. Mennyire lehetséges a teljességet megközelíteni ebben a tervidőszakban, s ehhez milyen feladatokat kell megoldani? — Valóban alapvető feladatunk a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése mégpedig elsősorban ott, ahol a meglévő vízkészlet közegészségügyi szempontból kifogásolható. A tervidőszak végére a közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya elérheti a kilencvenegy százalékot. Ehhez új ivóvízbázisokat is fel kell tárnunk, s fokoznunk kell az ivóvíz-nyerő helyek szennyezés elleni védelmét. Eközben persze védenünk kell meglévő vízkészleteink minőségét. Ez azt jelenti, hogy az ivóvízellátás fejlesztési ütemét meghaladó tempóban szükséges megoldani a szennyivízelvezetés és a szennyvíztisztítás feladatait. Boriszénái, csak egy eset tehette kétségessé győzelmét, — az árulás. Ilona asszony, aki mindig és mindenütt jelen volt a vak király mellett, meg akarta tisztítani a királyt körülvelvő hívei seregét az árulóktól. Próbatételt végzett a jelenlevő főurak között. A trónhoz hivatott uraktól megkérdezte, igaza volt-e Kálmán királynak, miikor hűtlen nejét, Predela- wát elűzte magától. — A király hívei őszintén feleltek: igaza volt Kálmán királynak. Az árulók azonban óvatosak akartak lenni, azt felelték, hogy Kálmán ebben is bűnös volt — tudva, hogy Ilona gyűlölettel emlékezik férje megvakíttatójára. De éppen az a fölösleges óvatosság árulta el őket. Tehát ők Boriszt Kálmán törvényes gyermekének tartják. A királyi jelre ismét vérfürdő következett a sátorban. A király hívei székekkel és öklökkel rohantak a magukat leleplező árulókra. A jelenlevők közül többet legyilkoltak, míg azok akik nem voltak jelen, de egyetértettek a lázadókkal, átszöktek rögtön Borisz táborába. Ezek És a közüzemi szennyvíz- tisztító telepek kapacitását is nagyobb mértékben kell növelni, mint amennyivel több szennyvizet vezet el az ugyancsak fejlesztendő közcsatorna-hálózat. A szennyvízelvezetés és — tisztítás összhangját úgy teremtjük meg, hogy a jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőségvédelmi területeken gyorsítjuk. Az évtized végéig a különböző tisztítási fokozatokat megvalósító közüzemi szennyvíz- tisztító művek kapacitásának mintegy negyven százalékkal kell növekedniük. Azaz naponta ötszáz-ezer köbméter szennyvízzel többet kell tisztítani, mint jelenleg. — Milyen szerepe van a vízgazdálkodásban az épülő Dunai Vízlépcsőrendszernek? — A vízlépcsőrendszer közvetlen célja az energia- termelő kapacitás bővítése, a Duna Bizottság ajánlásának távlatilag is megfelelő hajóút építése, s az árvizek elleni biztonság további javítása. Az energetikai és vízügyi célok mellett fontos megemlíteni, hogy a vízlépcsőrendszer megépítésével mintegy kétszáz kilométeres Duna-szakaszon az infra- srukturális fejlődés ' olyan feltételei jönnek létre, mint a rendezett vízpart, a szabályozott vízjárás, a szabályozott talajvízháztartás, s az úgynevezett határterületen a területhasználat javítása, az üdülés és a vízi sport lehetőségeinek bővítése. Emellett megépül a vízlépcsőn átívelő közúti híd. Ami az árvíz- védelem biztonságának növelését illeti, ez természetesen nemcsak az említett Du- na-szakaszra vonatkozik, újabb szakaszokon és más folyók mentén is kiépülnek az előírt méretű árvízvédelmi fővonalak. Nagy figyelmet fordítunk a belvizektől sújtott mezőgazdasági területek termelésnövelő meliorációs feladataira Is. A vízlépcsőrendszerre visszatérve: az ott szerzett tapasztalatokat másutt is felhasználjuk. Például az új nagy- létesítmények tervezésénél környezeti hatástanulmányok készítésére, s a vízminőségvédelmi követelmények érvényesítésére. Különösen vonatkozik ez az olyan hosz- szú távon folytatott tevékenységekre, amelyben a Dunánközött volt egy Sámson nevű lovag is, a lázadók egyik vezére. A két sereg tehát ott táborozott egymással szemközt, köztük a Sajó volt a választóvonal. Még mielőtt a két had egymással megmérkőzött volna, egy, az arra a korra jellemző esemény játszódott le a király táborában. Egyik nap, délben, amikor a király a sátrában ebédelt, betoppant egy lovag — aki az ellenséges táborból a Sajón átúszva hallatlan merészséggel és vakmerőséggel tört utat magának a királyi trónig —, s ott a vak királyt trónbitorlónak szidalmazó, s követelte, hogy adja át az ország kormányzását Borisz fejedelemnek. E merész lovag a korábban átszökött Sámson gróf volt. A jelen levő zászlósok és udvarnokok a bámulattól megdermedve nézték a dühöngő, szidalmazó embert, ki egymaga mindnyájukat, királyostól meg merte gya- lázni. A kábulatból ocsúdva, a következő pillanatban talpraugrálva meg akarták ragadni, azonban a lovag hirtelen a lovára kapott, túli-középhegységben folyta' tott szén- és bauxitbánya szat, s annak hatása a mély- ségi vízkészletekre. — A vízvédelemről és « vízkárelhárításról már esett szó. De hogyan tudunk takarékoskodni a vízzel? — A víztakarékosságnaK egyre növekvő szerepe vart mert a kitermelés, a tisztítás, s az elvezetés költsége is emelkedik, s mert’a vízkészletek korlátozottal« Ezért fontos, hogy az ipái fejlődése víztakarékos technológiák kifejlesztésével párosuljon: a használt vizeK visszaforgatása, ismételt felhasználása ma már eléri a1 ipari vízhasználat hetvenöt százalékát. A víztakarékosság azonban a vízpotenciál jobb kihasználását is jelenti. — Van-e a vízgazdálkodásnak háttéripara? — Hogyne lenne! A vízgazdálkodás ipari háttere az úgynevezett vízépítőipar. Nagytermelékenységű gépek, komplex építéstechnológiák, korszerű információrendszerek, irányítási berendezések tartoznak ide. Ma a vízépítőipar földmunkáinak kilencvenhat százalékát géppel végzik. A nagyértékű vízgazdálkodási művek karbantartását, állagmegóvással korszerű technológiák segítik. A műszaki fejlődést reprezentálja például a modern betontechnológia, a műanyagok széles körű alkalmazása, az előre gyártott építőelemek, a hatékony szennyvíztisztító és vízelőkészítő technológiák, berendezések, az acélszerkezetű víztornyok, a termelékeny építéstechnológiával létesített tárolók, a korszerű távközlési rendszerek, és a számítástechnika egyre bővülő alkalmazása. — Segíthet-e és mennyiben segít a vízgazdálkodásnak a tudomány? — Éppen a tudományos kutatás eredményei alapozták meg az elmúlt évek során a korszerű vízgazdálkodási tevékenységet. A jövőbeni fejlődésnek is feltétele, hogy a biológia, a biotechnika, az elektronizáció legújabb tudományos és technikai eredményeit minél gyorsabban tudjuk alkalmazni. szitkozódva fordult vissza a meggyalázottakhoz és sértetlenül tova nyargalt. Míg a főurak lovaikra vártak, Both gróf apród ja lovával utána eredt a menekülőnek, s a folyó partján beérte. Sámson leugratott a vízbe. A túlsó parton társai csónakokkal igyekeztek a segítségére. De a bátor apród szintén utána ugratott, a folyó közepén beérte Sámsont, s keresztül szúrta a vakmerő lovagot. Az apródot a király fényesen megjutalmazta. A másnapi, július 22-i csata tehát Béla király serege számára indult jó ómennel. Az erősebb királyi had kora reggel kelt át a folyón, s a túlparton csatasorba állva, rövid, de kegyetlenül öldöklő csatában verte szét a trónkövetelő Borisz seregét. A királyi hadat erősítették a szövetséges cseh és német hercegek hadai is. A véres csatából Borisz csak néhány lelkes híve segítségével tudott megmenekülni. Ilyen körülmények között végképp letett arról, hogy Béla király seregével újra hadbaszálljon. A magyar korona csak ábránd maradt a számára. A király pedig a Sajó völgyéből kiindulva feldúlta Szilézia égy részét is. Végül Lothar, német császár közvetítésével kötöttek békét, s végül is a béke tett pontot a Sajó partján lezajlott csatára. Molnár István Borsodi csaták
