Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Dédestapolcsányi pillanatok Festői környezetben van a dédestapolcsányi szociá­lis otthon. Fiatal vezetője. Szalóki Tibor azonnal a bemutatására tér. — A mi otthonunk úgy­nevezett szakosított szoci­ális otthon. Ez azt jelenti, hogy alkoholisták, deviáns, an t iszoeiá 1 is maga t a r tás ú személyek alkotják az öt- venl'őnyi gondozottat. Mind­ebből érthető, hogy nincs könnyű dolgunk. A problémák nyugdíjosz­lás idején csúcsosodnak ki. Akkor beindul a gépezet, a gondozottak kiszöknek a faluba italért. Nyolc—tíz nap után elfogy a pénzük, lehiggad a társaság. A hó­nap elején gyakoriak az összetűzések. — Nézze meg, ilyen fur- kós botokat szedtem el tő­lük — mutat néhány, vere­kedésre kiválóan alkalmas szerszámot a fiatalember. Mint mondja, elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, tnajd ■I tanárképző földrajz—pe­dagógia szakát. Nem tit­kolja, főként az okoz neki örömet, hogy az utóbbi öt évben — mióta itt dolgozik — az otthon megszépült. Rendbehozták a tetőszer­kezetét. kifestetlek, új bú­torokat vetlek. Körbejárjuk az épületet. Valóban szép. gondozott. Nemcsak új heverőket, ha­nem szép társalgót kaptak a lakók, a linóleumon is látszik, hogy nemrég fek­tették le. Az otthon lakói üldögélnek, van, aki a szo­bájában heverészik. — Szoktak dolgozni? — Nagyon fontosnak, gyógyító erejűnek tartom a gondozottak foglalkoztat a sál. Sajnos, ez sem eg - szerű feladat. A helyi»* ■* végezhető munkákhoz li- gyelem. türelem. kitartás kell. aminek híján van­nak. Elsősorban a konyha­kertben. parkban. tüzelő előkészítésében, apróbb ja­vításokban segítenek. A lakók 2070 forintot fi­zetnek a gondozásért ha­vonta. Akinek ennél kisebb, vagy nincs nyugdíja, áz zsebpénzt is kap. Egv em­ber ellátása több mint hat­ezer forintba kerül, s eb­ben nincs benne a fűtés, világítás, stb. Akadnak vá­radig) kiadások. — Egyik» gondozottunk hagyott maga után kétszáz­ezer forintot, de a rokonait helyett nekünk kell elte­met telni: ők pedig felve­szik az örökséget. . . Látogató egyébként alig akad az otthonban. A tár­sadalom perifériájára szo­rult — jórészt önmaguk által odaszorított — embe­rek iránt nem érdeklődnek a hozzátartozók. Elkoptak lassan a szocialista brigá­dok is. M. Szabó Zsuzsa Hatvanon túl Hatvanon túl, nyughatatlanul A most hatvannégy 0 éves Fényes Tibor négy évvel ezelőtt ment nyugdíjba, negyvenöt munkával eltöltött eszten­dő után. Kohász, voll világ életében, bár négy évig Miskolc város DISZ titká­raként tevékenykedett. Ezt kivéve első és egyetlen és utolsó munkahelye a Le­nin Kohászati Művek volt. — Hűséges voltam, ne­kem mindenkim a kohá­szatban dolgozott — mond­ja. — A családban né­gyünknek van arany gyű­rűje. amit :iö éves munka­viszony után adnak. De mind a négyen negyvenötöt húztunk le. Famíliánk anv- nyi évet dolgozott a diós­győri kohászatban, mint ahány éves a gyár. Ez. pedig jóval több. mind kétszáz. .. — Sok minden voltam­én itt a gyárban. Jparj Ja- nuló. esztergályos, dolgoz- . lam a műszaki, oktatási osztályon, a vezérigazgató­ság műszaki titkárságán, aztán az ötvenes években propagandistává lettem. Kohászaton belül utolsó munkahelyem a propagan- daosztályon volt. Amikor betöltötte hatva­nadik évét. ment. . — Egy évig bírtam, az­tán már nagyon hiányzott a munka. Kipihentem ma­gam. kicsit untam magam otthon egyedül. A felesé­gem dolgozott, a lányom vidéken él... Kapóra jött, hogy megkerestek a gyárból, szóltak, nincs e kedvem bemenni, dolgozni. Volt . . . Pechére ez az időszak egybeesett a kohászat ha­nyatlásával. az LKM tete­mes veszteséggel küzdött, ennek lefaragására mindent megpróbáltak. Azt is, hogy felmondanak a nyugdíja­soknak .. . — Több mint félezer nyugdíjas kapta meg ab­ban az évben munka­könyvét — meséli. — Én meg akartam ezt előzni, mondtam, önként elme­gyek. És amikor aznap ha­zamentem. már a postalá­dában volt a munkaköny­vem. munkaviszonya meg­szűnt bejegyzéssel. .. Fino­mabban is lehetett volna ... Végül is nem maradt munka nélkül. — A MIK-nél anyagbiz­tosító diszpécserként, na­ponta négy órát foglalkoz­tattak. Égy boldog nyugdíjas. Ez év májusától már csak az! Leszámolt a MIK-töl. fele­sége is nyugdíjba ment. — De visszavárnak — te­szi hozzá. Fényes Tibor (»4 éves. Városi tanácstag, a városi pártbizottság oktatási bi­zottságának aktívája, a Ha­zafias Népfront III I-es kör­zeti szervezetének alelnöke, a városszépítő egyesület tagja. Nyugdíjas ... i. s. i tüske. Ennyivel több z forinttal számolva im is? * oltvezelő azt állítja, skodni a kunszt. ha- Négy gyereket nevelt, llomája. saját lakása, van. Jó talajra hul- De az egyik lány el- a férjét. Az egyik fiú yban az apjával, a •yáregységvezető . egy könnyebb boldogulás nyitott. Most min- amília művirágot ké­sz harisnyából, kül- kből és porzókból. A tvan forintot adnak többnyelven beszélő egeken a nyakába ve- ilnak a virágokkal. A re megosztoznak. A év alatt félmillió fo­ies família. k helyen dolgozó mis­em akart nyugdíjba etöltötte a hatvanat. s ember. Harminc év nőttek föl mellette és szólnak, ha fáradt, :zenilis lesz. Sokan sorból, sokan szerez- nevet, önéletrajz-kö- katalógusok tovább vét, mint az igazga- hatvankét éves korá- zőtt. Élete a gyár, a ember felét kereszt­nevéről ismeri. De a negyvenéves párttit­kár hónapokig feküdt a kórházban szív- bántalmakkal. Hiába ülnek egy csónak­ban: nem bírták egyformán az evezőt. A párttitkár meggyógyult és elvileg még húsz évig dolgozhat. Egy dolog aggasztja csak, ha a makkegészséges, vehemens igazgatóra gondol: mi lesz az öreggel... És mi lesz az öreg nélkül? Hogyan bol­dogulnak majd? Vágül is a diri nyugalomba vonult. Rendezett gyárat bízott az utódra. Az utódra, akit az ő javaslata alapján tettek erre a posztra. * Magányos öreg csikorog a kavicson. Ügy jön, hogy lassan érkezzen meg, hogy ne sejtse, amit tudok: úgyis mellém fog ülni. Elnézést és helyet kér. Tucatnyi üres pad árválkodik körülöttünk. Nem sietős a dol­ga, nem sietteti a beszélgetést. Messzire néz, kabátújját húzgálja, aztán minden figyelmét a tájnak szenteli. Mosolyog, mint aki kételkedik . . . Cigarettát vesz elő, szótlanul kínál. Kezében megremeg a do­boz. Astor. Elfogadom. Serénykedem a gyufával, de ő nem gyújt rá. Húsz éve le­szokott róla. Van. aki kutyát, van, aki gyereket hord az ismerkedéshez. Neki egyik sincs. Az ö eszköze a márkás ciga­retta. Ezt még vezető korában tanulta meg. Egy kis vállalatnál dolgozott, több­kevesebb sikerrel, s többnyire a nagyok­kal tárgyalt. Kiszolgáltatottságból, önvé­delemből a Pobjedás-világban is egv ócs­ka Mercedessel járt és drága cigarettát tartott a zsebében akkor is. Szegény volt. de nem szerette volna, ha szegény rokon­nak nézik. Amíg bírta, csak Munkást szí­vott. Nem az együvé tartozás látványos demonstrálása miatt, hanem azért, mert ezt szokta meg. Kitüntetéssel ment nyug­.y ki­dijba. Panaszra nincs olyivos csit szomorú. Csak egv jvotL Hajdan napi két dobo# Ma már egy Astor kél t Fogynak az ismerősök. * Egy veterán monológja i ün­Ha a srácok valamelyijbnak. neplőbe öltöznek, s rajfélkül akkor engem hívnak meí. En_ nincs ünnep. És én vagy^nyol- gem üldöztek, elnyorrnafnam, lak, megaláztak. Aztán ^önbe öntudatra ébredtem, láz'ínkás csuklak, majd felszabadom a lettem, békekölcsönt jég.' volt. munka becsület és dicseimre. Évente egyszer felülhette1) Sza- s a még esküvőre készül1 porodtak a kitüntetések. L lel_ Most nyugdíjas vagvok-t két kernen húsz tő szőlő terein el lottóval játszom, s nedsni a meghallgatni a rádió hü'Vi az Népszabadság vezércikk) al- operettet, a babgulyást é‘:eket. vást. Nem használok puf szá­néin jártam Máltán, neijNincs zalékos kamatot hozó kmize- Hi-Fi tornyom, farmervérze- teilen számlám. De azéüenék. tem. mint az egy n,vug<’ Restellkedjem ezért? állók Elvtársak, úttörők, el-odál- gyakran kérdezlek engeR. Én lak. de biztos, hogy neufgyű- a menyasszonyomat eg.V ami- rüvel jegyeztem el. Ez a kp ész­kor az illegális találkozó! lány műhelyben, véget ért a jffizer- akkor már aktív kommu'Viikor vezeti be. A mozgalom1* kiderült, hogy terhes, az apja. a cipész, iszonyúan elvert egy kaptafával. Pedig egv pártnak voltunk a tagjai. Az esküvő napján fontos feladatot kaptam. Rámbíz­tak egy halom röpcédulát, hogy ragasz- szam ki. Hiába tiltakoztam. Mondtam, hogy most lesz a nászéjszaka, de csak ne­vettek rajtam, s az após a sámfát emle­gette. Amilyen szerencsém volt, elkaptak, megtángáltak. Hónapok múlva kerültem haza. Aztán bújkáltam és bújtattam me­nekülteket is. Az asszony ikreket szült. Tudtam, hogy bármelyik percben meghal­hatok. Soha nem voltam olyan boldog és magabiztos, mint akkor. Elmondhatom ezt? Elhiszik ezt? Én nem akarok szobor lenni. Szeretnék leszállni arról a márvány talapzatról, amelyre föl­kén,vszei ítélték. És akkor töltöttem be a 25, évemet. Akkor voltam szerelmes. Két napirend között csókolózlunk a cipészmű­helyben rendezett illegális taggyűlésen. Mit mondjak még? Engem szólítanak, ha veterán kell az emelvényre, vagy az úttörőcsapatnak. Megyek, persze, hogy me­gyek. Rengeteg a szabadidőm. Szívesen megosztanám élményeimet. Megosztanám, ha hagynák. De néha magam is úgy ér­zem. mintha egy történelemkönyvből ol­vasnék föl. amikor beszélek. A feleségem szőke volt és kék szemű. Az ikrek — ma már negyvenévesek — inkább a cipész nagyapára hasonlítanak. És — erre va­gyok a legbüszkébb — egyik sem maradt a kaptafánál. Egyszer ezt is szeretném el­mesélni . .. * Van. aki nem érte meg. de megérde­melte volna. A lánya. Ági hívott föl. Kérdezte, hogy jó lesz-e a szöveg apukának. „Mély fáj­dalommal tudatjuk mindazokkal, akik is­merték és szerették, hogy drága jó fér­jem, szerető édesapánk, a legdrágább nagyapa, testvér és rokon. V. K. életének 58. évében váratlanul elhunyt. Temetése június 26-án. hétfőn, l.'i órakor lesz a Szentpéteri kapui városi temetőben.'' Hány éves is vagy te. tulajdonképpen, öreg? Nagy zavarban akkor voltál igazán, amikor azt. kérdezték, mikor születtél. A papír szerint 1920-ban. de a valóságban csak 21-ben. Hogy dolgozhass, meghami- síttottad a keresztlevelet. Hogy hat test­véreddel élhess, a kohászatba kellett ke­rülnöd. Kellett! Muszáj volt. Lehetelt-e nagyobb perspektívája a harmincas évek végén egy diósgyőri fiatalembernek? Aki „gyárista " lett, az hitelképessé vált. az már nem éhezett. Van-e csavar, kapcsoló, amelyik ne élezné kezed melegét? Van-e valaki, aki a régiek közül most ne gondolna rád. sajnálkozva, vagy éppen utálkozással? Mert utáltak is sokan, öreg! Te tudtad, hogy akinek nincsenek ellenségei, bará­tai sem akadnak. Mindig nagy volt a po­fád, s te folyton nyüzsögtél. Miért kellett neked a felszabadulás után elsőként be­lépni a kommunista pártba? Miért szer­veztél vörös felvonulást 1945. május 1-én a pap intelme ellenére — a hagyomá­nyosan klerikális Hámorban? Miért lép­tél ki elsőként a sorból, amikor ötvenket­tőben Mezőzomborra toboroztak traktoro­sokat? A hátadat melengethetted volna a jó meleg turbinánál a gyárban, de te in­kább heteken át rázattad magad az öreg Hofferrel. Miért kellett neked ötvenhat novemberében hívás nélkül is, tilalom el­lenére is, a gép mellé állni? Mit érezték amikor a pisztolyt a bordád közé nyom­ták, és le-büdös-kommunistáztak? Aztán meg a te gyógyíthatatlan ellenőri má­niád?! Ismerőseid már azt mondták rád, hogy folytonos feltűnési viszketegségben ! A következő sorok eg.v olyan házaspárról szólnak, amelynek tagjai együtt ennyi idősek Egálban van­nak. egyikük is. másikuk is 76 éves. A miskolci, Vörösmarty utcai lakótelep toronyhá­zainak egyikében él Erzsi­ké néni és Géza bácsi. Ta­nácsi lakásuk másfél szo­bás — éppen elég. mond­ják nagy egyetértésben. Nemcsak lakni, hanem fi­zetni a rezsit és az egyéb költségeket. Életkorukból következik, hogy mindket­ten nyugdíjasok, s hogy az élettől csupán a nyugodt, derűs öregséget várják. Itt ülünk a szépen berende­zett. tiszta lakásban, a kezdetekről faggatom őket. — Gézának már volt egy felesége, én vagyok a má­sodik — kezdi Erzsiké né­ni —. kicsit későn jöttünk össze. A jövendőbelim meghalt a második világ­háborúban, elhatároztam, nem is megyek férjhez. Aztán csak másképp lett. Bemutattak egymásnak és én igent mondtam. ,. — Hogy megbántam-e, hogy olyan későn férjhez mentem? Hát persze, száz­szor is! — mondja úgy. hogy érezni a szavain: de- hog.v is bánta meg. Majd így folytatja: — Mindenki vágyik családra, saját gye­rekre. hát hogyne örültem volna, a lányomnak! Felnevelték hát becsület­tel a lányt és támogatták Géza bácsi előző házassá­gából származó fiát. Aktív időszakában Erzsiké néni a miskolci Weidlich-udvar- ban üzemelő fodrászat pénztárosa volt, Géza bá­csi a Korona, majd Avas nevű szálloda fodrászatá­ban fodrász. Tíz éve köl­töztek kertes családi ház­ból a belvárosi körenge- <egbe. — Én nem is akartam, már csak a magasság mi­att sem. féltem tőle — tör­li könnyeit a visszaemlé­kezéstől a háziasszony. — De nem bántam meg! Rátérünk az anyagiakra, hiszen — koruk miatt is — ők azok közé tartoznak, akiket nem vet fel a nyug­díj kínálta jólét. Hatezer- egyszáz forint jut kettő­jükre. Sok ez, vagy kevés? A lakbér, fűtés, meleg víz. villany, gáz télen elvisz 1300 forintot. A maradékul elosztjuk, kiderül, hogy na­ponta .jut fejenként 80 fo­rint. amiből meg kell. hogy éljenek. Ha nem romlik el a tv, a vasaló, ha nem kell új ruhát venni.. — Lemegyek a boltba, elköltők száz forintot és azzal állítok be Gézához. hogy „Nézd meg. nem vet- 'em szinte semmit sem!" — érvel pénzük romlása mellett Erzsiké néni. Az ágyban fekvő Géza bácsi hozzáteszi: — Egy éve leszoktam a dohányzásról. A doktornő mondta, hogy nem szabad. Iiát abbahagytam. De azért gyújtson rá és ha lehet, fújja rám a füstöt! Géza bácsi a lelke mé­lyén még mindig erős do­hányos. Újra ö veszi ót a szót. — Addig nem volt gond. amíg én is dolgoztam, mentem beteg embereket borotválni, nyírni: házhoz jártam. Akkor ütött be a baj. amikor megbeteged- •em. Nagyon elkelne egy olyan alkalmatosság, amire támaszkodva kimegyek az ajtóhoz Mert néha ma­gamra vagyok utalva, a fe­leségem még dolgozik ki­segítőként a fodrászatban. Á két gyerek révén van három unokájuk A legidő­sebb most végez, a debre­ceni orvosi egyetemen, a legkisebb kétéves múlt. — Nagyon rendesek, nem is tudom, hogy - szereztük be őket — évödik Erzsiké néni. Ha baj van. lud.fük, hogy segítenek Tulajdon­képpen szerencsés emberek vagyunk. M. Sz. Zs. Öregedik a megye Cseh Lajos, a SZOT 0 Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Borsod megyei igazgatóhe­lyettese mondja: — Mindenekelőtt néhány országos adat: az. elmúlt évben a költségvetés tár­sadalombiztosítási kiadá­sokra nem kevesebb, mint 142 milliárd 939 millió fo­rintot fordított, jó tizmil- liárddal többet, mint 1985- ben. Ebből a jelentékeny summából jutott nyugdíjra !az összeg 69.5 százaléka), anyasági ellátásra, vagyis gyedre, gyesre, családi pót­lékra (20,6 százalék), táp­pénzre. betegségi ellátásra (9,2 százalék), valamint az ügyviteli kiadásokat is eb­ből fedeztük. Nyugdíjban és nyugdijjáradékban az ország lakosainak 22 szá­zaléka. egészen pontosan 2 millió 337 ezer ember ré­szesült tavaly. Évröl-évre növekszik a nyugdíjasok száma. 1985 és 1986 között például 28 ezerrel. — Ami pedig Borsod- Abaúj-Zempién megyét il­leti: nálunk tavaly 156 ezer nyugdíjast tartottunk szá­mon. Miskolcon 38 ezren vannak. Pest megye után Borsodban él a legtöbb nyugdíjas. Érdekes — leg­alábbis ez derül ki a sta­tisztikából —. hogy a Du­nántúl fiatalabb, itt keve­sebb a nyugdíjas, a Tiszán­túl viszont — ha nem is elöregedett — idősebb Egyébiránt megyénkre és a megyeszékhelyekre is jel­lemző az országos képlet: minden esztendőben jelen­tősen emelkedik a nvugdi jasok száma. A nyugdíjak összege vi­szont nem ilyen inérték­ben. Az igazgatóhelyettes adatai szerint tavaly év vé­gén az átlagnvugdij a (volt) munkásoknak és al­kalmazottaknak nem tett ki négyezer forintot, míg a (volt) mezőgazdasági dol­gozók havonta és átlago­san 3292 forintot vehettek fel. Országos adatról van szó, de Borsodról is ez mondható el. Még mindig a nyugdi­jak összegénél maradva: 1986-ban a megye nyugdí­jasainak 6 milliard 543 millió forintot kézbesítet­tek a postások, általában a hónapok második felé­ben. Az emelkedés 1985- höz képest 8.7 százalékos, ez nagy átlagban több is. mint az aktiv dolgozók éves bérfejlesztése Ám itt és most nem szabad elfelejte­ni. hogy a nyugdíjasoknak jelentékeny hányada (fő­leg az idősebbek, a hatva­nas. hetvenes években nyugdíjba vonulók) olyan kevés pénz. kap havonta, hogy' a megélhetés ebből bizony problematikus. Az öregségi nyugdíjminimum havi 2550 forint, termelő­szövetkezeti dolgozók ese­tében száz forinttal ettől is kevesebb. A Í87 ezer borsodi la­kosnak majd egyötöde nyugdíjas, ez. az. arány — a születések számának stagnálása kisebb mérté­kű csökkenése miatt — egyre nő. Nem volt még év. ami­kor ily sokan szerettek volna nvugdijba vonulni I. S. szenvedsz. Miért voltál te együtt és egy­szerre horgászellenőr, kereskedelmi tár­sadalmi ellenőr és népi ellenőr? Ebbe a három embert kívánó funkcióba-többször majdnem belebuktál, majdnem belehaltál. Az orvos azt. mondta: ha fulladsz, te­gyél egy szem csodadrazsét a nyelved alá. Naív hittel bíztál a doktorokban, öreg. pe­dig akkor már nem sok volt hátra. Tönk­rementéi, lestrapálódtál, lemetőérett let­tél. Gyorsabbak éltél. Mások ötvennyolc éves korukban még házépítéshez fognak, gyereket nemzenek, miniszterek lesznek, vagy a nag.vapaszerepre készülnek. Ma­radt utánad egy motor, három horgász- bot. eg.v zsebszámológép, kötegnyi béke- kölcsönkötvény, s egy — halálod után is — nyeretlen előfizetéses lottószelvény. A villanyszámla még a te nevedre érkezik, s neked címezik a társadalmi munkára mozgósító felhívást is. Kedden fél tízkor vittek be a kórház­ba. Fél egykor halott voltál. Vera néni magatehetetlenül sírt a folyosón. A szo­morú szemű nővér kiadta a ruháidat. A kabátod zsebében fémpénzek csörögtek, s egy élet beváltatlan zsetonjai. * Idős ismerősöm roppant boldog, hogy hetvenedik évét betöltve ingyen, azaz a személyi igazolvány felmutatásával veheti igénybe a városi tömegközlekedés szol­gáltatásait. Emelték a nyugdíját, igaz. a hatvan forint nem nagy pénz, de több a semminél. A bevétel rovatban könyvelhe­ti el, hogy abbahagyta a dohányzást. A sörről viszont nem tudott lemondani, s szigorú beosztással élve egy üveg borsodi két napig is kitart. Lemondta a rádióúj- ságot. műsorsillabusznak megteszi a pén­teki napilap. A Népsportot a szomszéddal közösen fizetik elő. Igv olcsóbb is. s így jut is. marad is. ha megosztják a foci hí­reket. A vasárnapi húsleves aprólékból fő. s ha az ünnepi asztalra rántott hús kerül, akkor a karaj-alapanyagot szeletenként, dekára és fillérre számítva veszi az asz- szonv. A villanykörtéket kisebbre cserél­ték, az alacsonyabb villanyszámla remé­nyében. A ház ura mostanában már csak másnaponként borotválkozik. Társaságba ritkán jár. nem törzsvendég flancos ét­termekben ... Nyugdíjas ismerősöm az idén nem megy a nyavalyákat gyógyító, megszokott fürdőhelyére. Beutaló még csak akadna, de ő aztán tudja, hogy aki kimozdul a lakásból, az mindenért fizet. A helyzet változását érezheti a megszo­kott postás is, aki most már a korábbi tíz helyett csak öt forint borravalót kap a nyugdíjból, s három totó helyett csak egyet kell adnia a jókedél.vű öregúrnak. Hatvanon túli ismerősömre nem tudom úgy rányitni az ajtót, hogy ne invitálna baráti eszmecserére, s asztalán ne lenne inni és enni való. Alkalmi pénzzavarom­ban mindig kisegít. Nem nagy összegek­ről van szó. hiszen ő különösen ügyel ar­ra. hogy a kétszemélyes háztartás költég- vetése ne boruljon föl . . . Mert nem bo­rulhat föl. Eshet az eső. fújhat a szél. Ne­ki élni és boldogulnia keil. Nem vághat rossz képet, ha a fia. menye, unokája megkérdezi: hogy tetszik lenni. Nem fa­nyaloghat, ha a videóra vágyakozó unoka zsebpénzkiegészítési kér. Csodálom őt, s egy kicsit irigyke­dem. Tudom, hogy az öreg fát ke­vésbé rázza meg a vihar. Az ő közérzetéi nem rontják a napi hí­rek. Tudom, hogy ö messzebbről jött. Én. már csak koromnál fogva is. messzebbre tekintek, de be kel! vallanom, gyakran ér­zem úgy. hogy n távolabbra lát. Brackó István ..... .... . . ............. . c ... . . ..... ; jgdij két és (él ezer forint. Napközi otthonban... Egyedül, de nem magukra hagyat­Kohaszkob akban. Jelesebb esemenyre meg meghívjak okét. Szabalytalan atkeles ... A VQ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom