Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-30 / 178. szám
1987. július 30., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Munkaerőmozgás, lehetőségek Á llapjainkban zajló gazdasági folyamatok esetenként zavart keltenek a fejekben, már ami a munka- és elhelyezkedési lehetőségeket illeti. Ezért nem árt ismételten szót ejteni róla, hogy az állam álláspontja nem változott a teljes foglalkoztatás kérdésében. Az ország azonban olyan helyzetben van, hogy minden erejével a népgazdaság teljesítőképességének fokozását tekinti elsődleges feladatának. Az ide vezető út pedig egyáltalán nem tekinthető simának, előfordulhat, hogy a veszteségesen, illetve gazdaságtalanul működő szervezetek megszűnnek, vagy éppen állami támogatással megkísérlik nyereségessé tenni őket. Olyan tendencia is megfigyelhető, hogy a vállalatok, a gazdaságosság növelése érdekében, a korábbinál kevesebb dolgozót foglalkoztatnak, vagy nem tartanak igényt újabb munka- vállalókra. De hát az emberek dolgozni szeretnének. Itt vannak például a fiatal pályakezdők. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei kimutatták, hogy országos szinten minden pályakezdő fiatalra jut egy munkahely. Ám a konkrét elhelyezkedési lehetőségeket tekintve, nagy eltérések vannak aszerint, ki milyen iskolát végzett, milyen szakmát tanult, az ország melyik részében él. A budapestiek egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen a bejelentett munkahelyek több mint huszonöt százaléka a fővárosban tagi Iá Iható', ezen belül pedig a ~üf nem fizikai állások mintegy 'negyven százalékát is itt Ajánlják. • i'.'/Az utóbbi hetekben, hó- -n napokban sok állást kereső, -• idősebb és fiatal korosztály- hiba'tartozó férfi és nő fordult meg a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodán. A számok arról tanúskodnak, hogy a júliusi állapot szerint a gazdálkodó szervezetek által bejelentett munkaerőigény meghaladta a kétezer-egyszázat. Hogy ez sok vagy kevés? Az év első három hónapjában is a mostanival csaknem megegyező volt a kereslet. Az irodában megjeleni munkavállalók közül 1400-an nem állnak munkaviszonyban; munkahellyel nem rendelkeznek Miskolcon több mint 400- an, Ózdon 435-en. Ha a munka nélkül levők összetételét vizsgáljuk, kiderül, hogy a miskolciak közül 132-nek nincs nyolc általános iskolai végzettsége. Özdon ez az arány még rosszabb, számuk ugyanis meghaladja a 200-at, vagyis a munkanélküliek felének rendkívül alacsony az iskolai végzettsége. Óriási gond az elhelyezkedésnél, hogy a jelentkezők szakmai összetétele eltér a vállalatok igényétől. A munkára várók között nagy számban vannak ugyanis segédmunkások, és olyanok, akik örökösen változtatják munkahelyüket. Azok számára ugyanis, akik kiváló vagy jó munkaerők, főként pedig ha hiányszakmával rendelkeznek, az elhelyezkedés nem okozhat túl nagy gondot. Ezt erősíti meg dr. Szegedi László, a Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda vezetője is, aki elmondja, hogy például kőművesből, lakatosból, hegesztőből, esztergályosból több kellene Miskolcon, mint amennyien jelentkeznek. De szükség van kovácsra, hengerészre a Lenin Kohászati Művekben, a Húskombinátban húsipari szakmunkást várnak, a Di- gépben marós, esztergályos, kovács, villanyszerelő szakmunkásokat vesznek fel. A feszültséget tulajdonképpen az okozza, hogy az úgynevezett divatszakmákban az idén is túlkínálat van, és a munkaközvetítésre igényt tartó dolgozók nagy részének alacsony az iskolai végzettsége. A munkára várók összetételére jellemző, hogy harminc-harmincöt százalékuk cigány, akiket a vállalatok nem szívesen foglalkoztatnak. A szabályozók arra ösztönzik a vállalatokat, hogy gazdaságosan termeljenek. Ezért egyre több helyen élnek a lehetőséggel, s szinten tartják a létszámot vagy csökkentik, illetve minőségi cserére törekednek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a képzési struktúra jobban igazodjon a munkaerő-kereslethez. Konkrétan arról van szó, hogy valóra kell váltani a dolgozók átképzésével, illetve továbbképzésével kapcsolatos terveket, hogy ily módon a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat mindinkább közelítsen egymáshoz. Ezt indokolja, hogy mindinkább csökken a kereslet a képzetlen munkaerő iránt, ugyanakkor az igényeknek megfelelő szakembergárda nem minden esetben áll a gazdálkodók rendelkezésére. A képzés szükségességét veti fel végül, de nem utolsósorban a szakképzetlen pályakezdők nagy száma is, akiknek elhelyezkedése átképzéssel oldható meg megnyugtatóan. L. L. Ei talán jó lesz Tanszervásár ürügyén. Arra ugyan pontosan # már nem emlékszem, hogyan is zajlott az első tanítási nap. Arra sem, milyen irkát, könyvet, író- szerszámot és egyéb felszerelést kellett vásárolni, amikor az első osztályba léptem. Történések, emlékképek azonban ennyi év távlatában is megmaradtak. Olyanok, amelyek az elemi osztályok elvégzéséhez kötődnek, és olyanok, amelyek a későbbi iskolaévek mindennapjaihoz tartoznak. Tudom, hogy tanévkezdéskor sokáig nem múlt el nap, hogy ne állítottam volna haza kéréssel: — Anyu!... Kérek tíz forintot. mert,... Holnapra be kell fizetni egy ötvenest!... Itt van a lista, hogy mit kell mggvenni a hét végéig!... És ez így ment, jószerivel heteken át. Aztán ritkultak az effajta megrendelések, de megszűnni a tanulóévek alatt sohasem szűntek meg. Mert a füzet, a toll meg a könyv mindig kellett. És kellett az egyen- köpeny. a tornadressz meg a magas szárú tornacipő. Nem tartott örökké az iskolatáska sem, nem beszélve a tolltartóról. Sok év telt el azóta. Felnőttek lettünk. Ma már gyermekeink állítanak haza mindennapos kéréseikkel, ma már eket kell felkészíteni, „kistafírungozni” iskolaév kezdetekor. Űk még persze, mostanság javában vakációz, nak, hiszen még július írunk a naptárban. Szüleik azonban már a holnapra gondolnak: számba veszik a következő hónap (hónapok) kiadásait, melyek ilyenkor, szeptember közeledtén, ugyancsak éreztetik hatásukat a családi kasszában. * Engedményes füzetvásárt, kedvezményes táskaárusítást hirdetnek a papír—írószer- boltok kirakataiban. Vannak, akik — mint mondják — „Nem tülekednek, s töretik agyon magukat a tömegben azért a pár forintért." Bizonyára lehetik... Ám ők a kisebbség. Mert a legtöbb családban igenis számít ötven meg száz forint, kiváltképp, ha két-három iskoláskorú gyermeket nevelnek, taníttatnak, ő.k azok, akik már az első napokban megjelennek a boltokban, hogy időben és olcsóbban beszerezzék az egységcsomagokat, s megvegyék az iskolatáskát, a füzetborítót... Számít a forint Muntyán Tivadarné családjában is, aki kislányával, a tízéves Eszterrel indult a tanszervásárló körútra. — Minden esztendőben ilyentájt, akció idején szerezzük be a szükséges holmikat — mondja az anyuka. — Férjemmel együtt a húsiparban dolgozom. Két gyermekünk van. Fiam már önálló, elkerült mellőlünk. Leányunk azonban még csak most megy a negyedik osztályba. Bizony, az iskola nagyon sokba kerül. Most például csak egy táskát, meg az előre elkészített egység- csomagot vettem meg néhány kiegészítővel, mégis ezer forintot hagytam a boltban. Ezzel azonban még nincs vége a kiadásoknak. Hiszen a gyerek nő, amivel ha furcsa módon ..lépést tartana" az iskolaköpeny, előbb- utóbb akkor is szétmenne a mosásban, és vehetem a má_ sikat. Takarékosan, beosz- tóan élünk havi tízezer forintunkból, mégis gondjaink vannak. Igaz, huszonhárom évi házasság után eljutottunk odáig, hogy van egy autónk, meg kis telkünk a Pingyomon. Ez jelenti a szórakozásunkat is. Nem járunk sehová. Eszterkémnek súlyos szívműtéte volt, lebénult a fél oldala. Talán nem kell mondani, mennyibe kerül a gyógyítás ... Ne vegye ezt panasznak, nem szeretném. Beszélni sem szoktam erről.. . Imádjuk a kislányt és nekünk nem hiányzik semmi más, ha együtt lehetünk. De hát élni kell... és ugyebár ez pénz nélkül elképzelhetetlen ... Dobos Imre és felesége, két általános iskolás gyermeket nevel. Egyikük hetedik, másikuk kilencedik évében jár. A kiadásokat a szülők kapásból sorolják: ezer forint a táska, kétszáz a tolltartó, kétszáz a tornafelszerelés, négyszáz az iskolaköpeny, mert most már mindenből kettő kell. Szóval, öt-hatezerre taksálják a gyermekek indítását,. így a tanév elején. És ezek csak a legszükségesebbek. Viszonylag jól keres a papa meg a mama, akik Ónodon egy húsbolt szerződéses üzemeltetését vállalták. Mégis az akció idején vásárolnak iskolafelszereléseket, mert az évek •során megszokták: ahol lehet, meg kell fogni a pénzt, hogy ötről a halra jussanak. Szerencsés helyzetben voltak abból a szempontból is, hogy élvezhették a szülői támogatást. A sors azonban így sem kényeztette el őket: megtanultak bánni a pénzzel. Eleinte vidéken éltek és sertéstenyésztéssel foglalkoztak, így szaporították jövedelmüket. Ma, bent laknak a megyeszékhelyen, a Szemere utcai OTP-lakások egyikében. Az idén pedig, tizenkét év után először, végre megengedhették maguknak,hogy gondtalanul nyaraljanak mind a négyen, üdülőben Szegeden. Bármennyire sokba ikerül az iskolaszerek beszerzése, két fizetésből mégiscsak könnyebb előteremteni a rá- valót, mint egyből. Igazolja ezt M. Lászlóné. esete is, aki lassan nyolc éve él különvál- tan férjétől: — Amíg kicsinyek voltak, valahogy kisebb volt a kiadás. Most viszont egyre nehezebbé válik az életünk. A fiam kamaszkorban van, őszszel kezdi a középiskola harmadik osztályát. Kislányom hatodik osztályba megy. Nehezen értik m.eg, ha valamire azt mondom; nincs rá- való. Mindig' a padtársakra, a barátokra hivatkoznak, akiknek a szülei jobban állnak anyagilag. Én, habár volt férjem sóikat segít, mégiscsak egyedül keresek hármunkra. A családi pótlékkal együtt öt és fél, hatezer forintot kapok kézhez havonta. Igaz, most a tanévkezdés előtt, kétszáz forintos vásárlási kedvezményt kaptam a munkahelyemtől, de gondoljon csak bele, mennyit jelent ez a pénz akkor, amikor egy iskolaköpeny háromszáz forintért vehető meg? ... És m.i van az év többi hónapjában?... A rezsin túl kifizetem a gyerekeknek a bérleteket, a menzát, kislányomnak havonta a kétszáz forintos karateedzési díjat és alig marad pénzünk. Ha szüleim nem támogatnának, nem is tudom mi lenne velünk ... * Arra ugyan pontosan már nem emlékszem, hogyan is zajlott az első tanítás . . . Tu_ dóm, hogy tanévkezdéskor sokáig nem múlt el nap. hogy ne állítottam volna haza kéréssel.. . Azóta sok év telt el... A gyerekek ma is kéréssel állanak meg szüleik előtt.. . Akkoriban, első osztályban a tollszár használata kötelező volt. Magunk készítettük el azokat a kör alakú, gondosan egymásba fűzött flaneldarabokat, amelyek a toll hegyén lévő tintát magukba szívták. Ma már nem használnak a gyerekek az iskolában tollszárat. Ma már nem készítik maguk a segédeszközöket. Jóformán készen kapnak mindent. Egységcsomagokban, amelyeknek áruk, értékük van. Vajon tudják-e kellően értékelni ?... Monos Márta Fotó: Laczó József A miskolci föposta homlokzata Karácsonyra megnyitják Korszerűsítik a központi fűtést is. Felvételünkön egy radiátorcsere előkészületei. Fotó: F. L. A tervezettnél gyorsabban haladnak # az építők a miskolci főposta felújításával, s így várható, hogy a hivatalt az eredeti határidőnél hónapokkal korábban, még ebben az évben, karácsony előtt átadják. Egy — igaz többszörösen bővített —— mondatba foglalva így lehet összefoglalni az építkezésről szerzett legfrissebb információnkat. Bodnár Géza, a Miskolci Postaigazgatóság beruházási osztályvezetőhelyettese elmondotta: az építők, a Szivárvány Kisszövetkezet dolgozói jelenleg a belső szakipari munkák befejezésénél tartanak. Rövidesen bejelenthetik, hogy elkészültek az álmennyezettel, s a felvételi helyiség padozatának burkolásával. Ezt követően — várhatóan augusztus közepén — az Ózdi Építő-, Asztalos- és Szerelőipari Szövetkezet emberei veszik birtokukba a helyiséget. s a helyükre állítják a speciális bútorzatot. Olvasóink valószínűleg emlékeznek rá, a miskolci főpostát kora tavasszal zárták be. A rekonstrukció eredményeként 50 négyzetméterrel nő majd a hivatal fogadóterülete, az ott dolgozók pedig kényelmesebb, korszerűbb körülmények között végezhetik munkájukat. Mennyibe teril tnr iskolás?
