Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Nehéz kezdet után

Első fél év a Borsod Volánnál

Ötvennyolcmillió utas — Harmincöt új autóbusz — Kényszer szülte ipari tevékenység —

Bővült a lakossági szolgáltatás köre

A Borsod Volánnál az év elején kevesen gondoltak arra, hogy a vállalat végül is a számítottnál eredményesebb első fél évet zár. A rendkívül hideg időjárás próbára telt embert és gépet egyaránt. Ráadásul, a hosszan tartó tél miatt tetemes többletköltség terhelte a Volánt. Most, hét hónap távlatából csupa kedvező változásról adott számot dr. Juhász György, a Borsod Volán igazgatója.

— A szállításban bekövetkezett év elejei kiesést a teljesítmények fokozásával, fegyelmezett munkával sikerült pótolni — újságolta az igazgató. — A vállalat bevétele meghaladta a tervezettet, s féléves eredményünk is jóval több az előirányzottnál. Az esztendő első hat hónapjában kereken ötvennyolcmillió utast szállítottak autóbuszaink. Naponta csaknem hétezer járatot indítunk, a műszakrendhez igazodóan — a 616 darabos autóbuszállományból — mintegy négyszáz jármű vesz részt rendszeresen a három műszakos szállításban. Ugyanakkor, a teljesítményeket értékelve érdekes megállapításra jutottunk: a helyközi személyszállításban bizonyos visszaesés következett be. Például, a teljes árú jeggyel utazók száma az év első felében csaknem két százalékkal csökkent.

— Megyénkre is jellemző a közlekedési eszközök nagymérvű elhasználódása?

— A gondok nem mai keletűek. Autóbuszparkunk közel negyven százaléka nullára leírt járműből áll, a tehergépkocsik esetében ez az arány 35 százalék. Még szerencse, hogy az idén tudtunk harmincöt új autóbuszt vásárolni, persze ötvennégyet le kellett selejteznünk. Minden gond ellenére állíthatom: csökkent a műszaki ok miatt adódó késés és járatkimaradás a személyszállításban.

— Egyre több problémát jelent ugyanakkor az úthálózat korszerűtlensége is.

— Valóban, az utak, hidak teherbírása, szűk áteresztőképessége, a burkolatban felfedezhető hibák sokszor akadályozzák a szállítást. Megemlíthetem a 26-os számú főút zsúfoltságát, Miskolc átkelési szakaszainak folyamatban lévő rekonstrukcióját, a polgári Tisza-híd, valamint a sajóecsegi Sajó-híd jelenlegi állapotát. Nincs elegendő pénz a beruházásokra, s ebből következik,

hogy az úthálózat minősége napról napra rosszabbodik.

— Mi oly módon igyekszünk a nehézségeken úrrá lenni — figyelembe véve a népgazdaság mai helyzetét is —, hogy sorrendet állítottunk fel, melyek a legégetőbb tennivalóink. A járműpark műszaki színvonalának javítása érdekében pótlólagos tőkebevonással — így például kötvénykibocsátással, hitel igénybevételével, s élve a lízing nyújtotta lehetőséggel — tettünk szert újabb szállítóeszközökre.

— A fuvarpiacon milyen hatás érvényesült?

— Egyértelműen a kínálat határozta meg a közúti áru- szállítási, mi ennek ellenére két százalékkal több árutonna-kilométert teljesítettünk a tervezettnél, s összesen hétmillió tonna árut fuvaroztunk a megrendelőink megbízásából. S hogy mit hoz a jövő? Annak bizony nem örülünk, hogy egyes szénbányák termelését fokozatosan megszüntetik, mert ez elsősorban a nagy teherbírású billenős járműveink ■kihasználását gátolja. Azzal is számolunk, hogy mind a személy-, mind pedig az áru- szállításban csökken az igény a szüret, illetve az almaszedés idején a Volán szolgáltatása iránt. Ennek a gyenge termés az oka. Az árufuvarozásban főként a nagy teherbírású és speciális szállítóeszközök fokozottabb kihasználásával, további piacszerző és marketingtevékenységgel igyekszünk erősíteni pozíciónkat.

— A nemzetközi árufuvarozásban kiemelkedő eredményt értünk el — mondta a továbbiakban a Borsod Volán igazgatója. — Erre bizonyíték, hogy csaknem húsz százalékkal szárnyaltuk túl a múlt év hasonló időszakának teljesítményét. Az év hátralévő részében változatlanul a legfőbb célunk, hogy növekedjék a nemzetközi szállításból származó árbevétel, s tovább javuljon a nettó devizahozam.

— Hallottuk, hogy a vállalat tovább bővítette ipari tevékenységét.

— A kényszer vitt rá bennünket,- hiszen igen nagy a hiány különböző gépkocsi- és autóbusz-alkatrészből. Döntően ezért hoztuk létre a gumifutózást végző üzemünket, ahol évenként mintegy tízezer autóbuszgumit tudunk felújítani, amelyek még további 60—60 ezer kilométer megtételére alkalmasak. Hasonló céllal létesítettünk egy fékdobf elújító részleget leninvárosi üzemegységünknél.

— A Volán tevékenységében fontos helyet foglal el a lakosságnak nyújtott szolgáltatás.

— Közvetlenül százötven tehergépjárművel állunk naponta a lakosság rendelkezésére, s a különféle szolgáltatásokból származó árbevétel megközelíti a hetven- millió forintot. A bányákból és a Püzép-telepekről nem egészen százezer családot látunk el tüzelőanyaggal. Nem titkolt célunk, hogy a lakosság komplex szolgáltatást kapjon a Volántól. Legutóbb, tehergépjárműre speciális holland gyártmányú targoncát szereltünk, amellyel az egységrakományos építőanyagok házhoz szállítását végezzük. Elsőként a Miskolci Fészek Áruházban vezettük be ezt a szolgáltatást.

— Az utóbbi tíz évben 1800 tehergépkocsi-vezetőt és csaknem hatszáz autóbusz- vezetőt képeztek ki a vállalat költségén. Mégis hiány van forgalmi utazókból.

— A fokozódó fluktuáció és a létszámhiány arra késztette a vállalatot, hogy újabb dolgozókat iskolázzunk be a gépjárművezetői tanfolyamokra. Az idén hetvenötön kezdték el a tanulást, ám érdekes, hogy a pályaalkalmassági vizsgán a tanfolyamra jelentkezett húsz dolgozóból mindössze négyen feleltek meg a kétségtelenül magas követelményeknek. S bár egy tehergépjármű-vezető képzése 23 00Ó, az autóbusz-vezetőé pedig 13 000 forintba kerül, mégsem garasoskodunk. Különben ehhez a megyei tanács is hozzájárul anyagilag, már az idén is meghatározott összegű átképzési támogatási biztosított vállalatunknak.

— Hogyan lehetne röviden összefoglalni az első fél év tapasztalatait?

— Eddig is a változó igényekhez való igazodás, a piac igényei szerinti alikal- mazkodókészség, a szállítási fegyelem, a megbízhatóság segítette hozzá a vállalatot, hogy helyt tudóit állni a versenyben. Ennek a szemlélet* nek az érvényesítése vezethet ezután is sikerre. Vállalatunk az év első felében alapvetően jól, eredményesen oldotta meg feladatát. Bízom benne, hogy a folytatás az év hátralévő részében nem marad el.

Lovas Lajos

Kereslet, kínálat, választék

(Folytatás az 1. oldalról)

Burgonyából, zöldségből és gyümölcsfélékből az ellátás júniusban a szezonnak megfelelő volt. A budapesti termelői felhozatal azonban a későbbi érés miatt jelentősen elmaradt a tavaly ilyenlkori- tól, az áraik pedig számottevően emelkedtek. Az idén júniusban kisebb volt a felhozatal zöldbabból, zöldpaprikából, paradicsomból, főző- töikböl, uborkából és fokhagymából, míg zöldségfélékből lényegesen jobb volt a kínálat a múlt év hasonló időszakához képest.

Számottevően, folyóáron valamivel több mint 20 százalékkal bővült a ruházati term ékeik kislker esk e d elm i forgalma, mert sokan júniusiban a jó idő beköszön tével vásárolták meg a nyári hóinkat. Az import csökkenése

miatt kiesett választékot a hazai ipar több termékféleségből nem tudta pótolni. Tovább romlott az ellátás csecsémőruházafból és utcai gyermekláb'bel'ikből. Júniusban élénkült a kereslet a vegyesiparcikkek iránt. A műszáki cilkkék körében több termékből javult a kínálat, sőt néhány olyan cikkből is kedvezőbb volt az ellátás — mint például fék ele-fehér és színes televízióikból, automata mosógépékből —, amelyekből korábban jelentős hiányok volttak.

A vasáruik közül a szezonnak megfelelően élénk volt a kereslet a kerti szerszámok és a mezőgazdasági kisgépek iránt, amit azonban a kereskedelem nem tudott ma r ad ék.tála n u 1 k lel ég í teni.

Romlott az ellátás szeg- és csavarárukból, vallami.nt fémszerelvényekből, s néhány területen — főként Budapesten — a különféle épületzá- raikból és biztonsági lakatokból. A festékek közül különösen a vizes diszperziós termékékből volt hiányos a kínáltat.

Szilárd tüzelőanyagokból a kereslet kielégítéséhez megfelelő árualapok állták rendelkezésre, a minőségi hazai és importszenekből azonban az igényeket csak szakaszosan tudták kielégíteni. Június végével befejeződött az árengedményes tüzelőakció, amelynek során szénből a tervezettnél 24 százalékkal többet, brikettből pedig egy százalékkal kevesebbet adták el. Élénk volt a kereslet az építőanyagok iránt is, ez azonban néhány termékféleségnél az ellátás romlásával járt együtt. Nem volt elegendő fából készült ajtó és ablak, s a fenyő fűrészárukból is hiányos volt a kínálat. (MTI)

Más az új henger mérete és a szálelosztás is. Nehezebb felfűzni a fonalat. Fotó: Fojtán László

Hogy ne szakadjanak a szálak

Paprikás volt a hangulat a bódvaszilasi szövőüzem asszonyai között. Éppen a termelési tanácskozás után találkoztunk, s bizony nem sok jóval kecsegtették a három műszakban dolgozó 124 embert. Ebben a hónapban kaptak először a teljesítményük után fizetést az eddigi átlagbér helyett, s bizony, kevesebb került a borítékba.

A Bódvavölgye Mgtsz 1976-ban hozta létre az üzemet, közösen a Kispesti Textilgyárral. Ez év januárjától viszont már a Budaflaxnak dolgoznak bérmunkában. A gépeken vitorlavásznat,

ponyvát, sátorvásznat szőnek. Szabados Nándor a délutános műszakvezető. Vele beszélgettünk a gondokról. és a paprikás hangulat okáról.

— Nagyon gyenge az alapanyag, ezért aztán csak 30 százalékban ludurk első osztályú árut gyártani, ha pedig gyenge minőségű a termék, nem kapunk rá bért. Az új gyár új gépeket telepített ide, ezeken még nem tudnak az asszonyok sokat termelni, csak 45— 55 százalékot teljesítenek. Amióta átálltunk, a hatvan szövőgépből 15—20 mindig hibás. Az alkatrészek nehezen érkeznek meg, külföldről kapjuk, hosszú az átfutási idő. így aztán érthető, hogy méltatlankodnak az asszonyok, hiszen a három műszak ellenére sem keresnek többet 2500—3000 forintnál, s azt sem a legjobb körülmények között...

A csévézőben és a fűzőben, ahol hengerekre kerül a szál, nagy a zaj és a meleg.

Domonkos Józsefné: Máikét éve munkásbusszal járok Varbócról. A fizetésem bizony nem sok, ebben a hónapban 2500 forint volt, de otthon nincs munkalehetőség, így ez a legjobb megoldás.

Takács Józsefné: Amióta új gépen dolgozom, még kevesebbet keresek. A hengerek mérete és a szálelosztás is más, sokkal lassabban megy a munka. Most már mi is teljesítménybéresek vagyunk, nemcsak a szövőnők. Rövid volt ez a három hónap betanulási idő. Arra gondoltam, hbgy elmegyek az üzemből, csakhogy Tor- naszentjakabon lakom, és ott még az 1050 forintomat sem kereshetném meg.

A szövőteremben zaj, zakatoló gépek, szinte elviselhetetlen a meleg és a por. Pár perc alatt rátelepszik az ember torkára a kellemetlen, köhögtető, torokcsiklanA csévézőben kerül a szál az orsókra. Itt is teljesítménybérben dolgoznak.

dó, apró szösz. Nehéz lehet a műszakot végigdolgozni. Egy szövőnőre nyolc gép jut. Az egyiken a szál szakad el, a másik piszkolja az anyagot, mindegyiknél akad valami tennivaló. Egy műszak alatt több kilométert gyalogolnak az asszonyok.

Spisák Katalint az egyik legügyesebb dolgozónak tartják, anak ellenére, hogy még csak egy éve szövőnő.

— Betanított munkás vagyok, a fizetésem 2200 forint. Kevés ez a pénz ennyi munkáért, ilyen mostoha körülmények között. Inkább ingázni fogok, de elmegyek. Már találtam más helyet. Nagyon jó dolognak tartottuk, hogy helyben nyílt munkalehetőség, hiszen más nemigen van a környéken, de ezen az áron nem kell...

Az öt éve itt dolgozó Ko- sik Jánosnénak nem kell utazgatnia, mert bódvaszilasi.

— Bizony, lapos volt a boríték a múlt hónapban, csak 3100 forintot vittem haza, a pótlékokkal együtt. Nem hisszük, hogy a vezetők nem tehetnének valamit azért, hogy más legyen a

helyzet. Mi megértjük, hogy ilyen a bérmunkaszerződés, de azt nem, hogy ha egy kicsit is piszkos lesz az anyag, azt selejtnek kell minősíteni, és azért egy fillért sem fizetnek. Adjanak olyan tisztítószert, amely oldja az olajszennyeződést — amit egyébként az örökö- - sen rossz gépek okoznak —, és mi majd kitisztítjuk a vásznakat, s akkor első osztályúak lennének.

Az asszonyok elkeseredettek, de javaslataik is vannak a megoldásra. A szerződést lehetne úgy módosítani, hogy a dolgozóknak kedvezőbb legyen. Gyorsíthatnák az anyagbeszerzés idejét. A minőségileg kifogásolható termékeknél az okokat is keresni kellene. Jobb szervezéssel csökkenthetnék az állásidőt

Néhány héttel az ominózus termelési tanácskozás után Fialka Józseffel, a termelőszövetkezet elnökével beszélgettünk. Meghallgatva az asszonyok panasz- áradatát, elkomorodott az arca egy pillanatra, de már kedvezőbb dolgokat tudott mondani.

— Nehezek voltak az első hónapok az átállás után. Ebben a hónapban — júliusban — azonban már 75 százalék első és másod-, azaz A és B kategóriás terméket gyártottunk. A fizetések is jobban alakultak a minőségjavulás után. Nehezen értik meg az asszonyok, hogy inkább kevesebbet termeljenek, de az mind hibátlan legyen, mert akkor ők is jobban járnak. Az utóbbi években mindig veszteséges volt az üzem, tavaly 4,7 milliót vitt el. Az új gépek másfél millió forintba kerültek, de még mindig egymillió körüli veszteséget okoz az üzem. Ez év végére ezt szeretnénk nullára írni. A bérmunkaszerződés szerintünk jó, és a dolgozók érdekeit is szolgálja. A Budaflaxnak van Békésszent- andráson egy hasonló üzeme, beletekinthettünk az ő szerződésükbe, ami a miénkhez hasonló, de ot! nyereségesen termelnek. A dolgozóinknak meg kell tanulniuk fegyelmezetten dolgozni. Olajos kézzel nem kell a vászonhoz nyúlni, nem szabad ráfirkálni, s a készárura nem muszáj piszkos ruhában rátelepedni. A pesti gyárból itt voltak olyan asszonyok, akik ott a legjobbak, betanítani a mieinket. Azt mondták, 10 ezer forintot is meg lehet keresni ilyen bérszabályozóval, ötéves ez a szerződés, úgy gondolom, nem lesz semmi gondunk, ha egy kis idő eltelik. Eddig nagy volt a vándorlás is, de ha látják majd, hogy jobban keresnek, bizonyára itt maradnak az asszonyok.

Orosz B. Erika