Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 20., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Mibe kerül a dohányzás?

Miért van szükség árreformra?

I. Változik az adórendszer

Füstbe megy a jövőnk?

Így teszik fel, egészen egyértelműen a kérdést orvosok és más egészségügyi szakemberek. Mert a dohányzás okozta betegségek világszerte egyre nagyobb méreteket öltenek, s ha a serdülő korosztályokat nem sikerül megakadályozni a rászokásban, valóban nagy veszély fenyegeti — erről az oldalról is — az emberiséget.

S „nemcsak” az egészség a tét: gazdasági kárt is okoz a dohányzás. A Német Szövetségi Köztársaságban például orvosok számították ki, hogy míg az államnak évente 10 milliárd márka bevétele származik a dohányárukból — az ezek által okozott kár mértéke még egyszer annyi, 20 milliárd márka.

Hogy nálunk milyen az arány — azt csak sejteni lehet, a nyugatnémetekéhez hasonló felmérés, statisztika Magyarországon nem készült. Annyi biztos, hogy a cigarettafogyasztás évről évre emelkedik. Ha nem is tartozunk az „élbolyba”, de az egyre több dohányárut fogyasztó országok között tartanak nyilván bennünket: 1974 és 1984 között 0,4 százalékkal többet füstölt el hazánk lakossága, míg például Hollandiában 3,3, Nagy-Britanniában 3,1 százalékos volt a csökkenés, sőt a dohányáról híres Bulgáriában is kevesebb — bár csak 0,2 százalékkal — a nikotintartalmú füstölnivalók fogyasztása, mint tíz évvel korábban.

Hét százalék a családoknál

Az állami bevétel dohányfélékből — körülbelül any- nyi forintban, mint a nyugatnémeteké márkában, azaz 10 milliárd körül jár. Ehhez egy évben 27—28 milliárd cigaretta füstjét engedjük a levegőbe — és ki-ki a saját és nemdohányzó embertársai tüdejébe. Ha egy családnak két tagja dohányzik, átlagosan havi kiadásaik 7 százaléka megy el füstölnivalóra. (Ami igen sok család költségvetésében lényegesen nagyobb tétel, mint a kultúrára — könyvre, színház- és mozijegyre, zenére — költött összeg.)

Bár a látszat sokszor ellenkező arányokra enged következtetni, hazánkban a 14 év fölötti lakosságnak nem egészen egyharmada, 32 százaléka dohányzik, és 48 százaléka meggyőződéses nemdohányzó. A fennmaradó 20 százalék pedig — leszokott. Igaz, vannak, akik nem is egyszer tették meg ezt...

Meggyőző adatok bizonyítják, hogy érdemes leszokni, amíg nem késő. Orvosi vizsgálatok és kísérletek sokszorosan igazolták azt a régi feltételezést, hogy szoros összefüggés áll fenn a dohányzás és a tüdőrák

között: ahol növekszik a dohányzók száma, nő a tüdőrákos eseteké is. Magyar- országon 1970-ben 3 ezer

körüli új tüdőrákos beteget vettek kezelésbe — 1986ban pedig csaknem 6 ezret. Ugyanígy kimutatható a csökkenés összefüggése is, bár csak 10—15 év után jelentkezik a tömeges leszokás áldásos hatása. Így például az USA-ban 1968-ban zajlott le az első — és igen eredményes — dohányzás elleni kampány. Akkor még ott a 14 évn,él idősebbek 52 százaléka dohányzott. 1982- ben már csak a lakosság 39 százaiéiba tartott ki a szívnivalók mellett — és megkezdődött a tüdőrákos betegségek számának apadása.

Zsúfolt kórházak

Ugyancsak sok bajt okoz a dohány a „motornál”, azaz a szívnél: a coronaria (szívkoszorúér) megbetegedések, így a rettegett infarktus okai között ugyancsak „előkelő” helyet foglal el a dohányzás. A szívbetegek tetemes része emiatt kerül kórházba. Az orvosok szerint itt nem is elsősorban a minden dohányfélében meglevő kátrány a „ludas”, hanem — valószínűleg — a dohányzás közben keletkező és a vérben feloldódó gázok. Az összefüggés itt is nyomon követhető, a skandináv országokban erősen csökkent az ilyen természetű szívbetegségek száma, amióta megkezdődött — .pontosabban: amióta eredményeket hozott — a dohányzás elleni küzdelem.

Igaz, hogy az első intézkedések már nálunk is napvilágot láttak. Egyes vasútvonalaikon nem szabad dohányozni, s a MALÉV repülőgépeim sem, egyelőre a rö- videbb járatokon. Több kórházban ugyancsak megtiltották a dohányzást az orvosok, az egészségügyi személyzet és a betegek számára egyaránt. (Természetesen — és helyesen — enyhítve azzal, hogy mindenütt vannak dohányzásra kijelölt helyiségek, hiszen nem várható el senkitől, hogy egy tilalom hatására egyik napról a másikra leszokjon káros szenvedélyéről.)

Némileg enyhíti nálunk a veszélyhelyzetet az, hogy a Magyarországon forgalomba kerülő cigaretták 86 százaléka füstszűrös (1972-ben csak 47 százalék volt.) Csökken a cigarettáik dohány tartalma is, a hazai dohány-vetéste- rület felén Virginia fajtát termelnek, ennek alacsonyabb a nikotinszintje, mint a régi fajtáknak. Mindehhez jön az a figyelmeztetés, amely kötelezően szerepel minden cigarettásdobozon:

„A dohányzás káros az egészségre!”

Nincs ugyan statisztika arról, hogy ez hány embert — és főleg dohányozni kezdő fiatalt — tartott vissza. Ténykérdés viszont: kórházaink zsúfoltsága lényegesen enyhülne, ha kevesebben hódolnának e káros szenvedélyüknek.

Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) célul tűzte ki, hogy 1995-ig az országok lakosságának 80 százaléka tartozzék a nemdohányzók táborába. Ez reális cél, hiszen ha a leszokotta.k aránya megmarad a 20 százaléknál, és évente csak 10 százalék szokik rá a felnövő nemzedékekből — az arány egyre javul, s a kitűzött határidőig meg is lesz a 80 százalék nemdohányzó.

A mulasztások egyharmada

Sokan szívesen abbahagynák a dohányzást — de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Kényszerítő eszköz nincs, s nem is lenne helyes ilyet alkalmazni. Próbálkoztak már — mérsékelt sikerrel — a szovjet és bolgár gyártmányú tablettákkal, újabban pedig a Ni- corette nevű, svéd gyártmányú rágógumival. Ez utóbbinál 30—40 százalékos leszokási arányt értek el. ami igen jelentékeny eredménynek számít nemcsak a dohányzás, de általában a káros szenvedélyek betegeinek gyógyításánál is.

Vannak már videoprogra- mok, amelyek bemutatják: milyen veszélyei vannak a dohányzásnak, és mit tegyen rágyújtás helyett a leszokni akaró dohányos. Gyógyítják h ipnózissa 1, akupunklú rával. csoport-pszichoterápiás módszerekkel. De csakis azokat, akik úgy döntöttek, hogy le akarnak .szokni.

— A legfontosabb — mondja dr. Ajkay Zoltán, a Korányi Tüdőkórház főigazgató-helyettese, a dohányzás elleni országos küzdelem egyik vezetője — az akarat. Az orvosok sókat, segíthetnek. Egyébként az orvosok körében máris az országos lakossági átlag alá csökkent a dohányzók aránya. A másik fontos tényező: a jó vagy rossz példa. Elsősorban az orvosoknak, a pedagógusoknak és a televízióban gyakran megjelenő személyeknek kell példát mutatniuk, őket sokan követik szívesen.

S hogy a sok gonddal küzdő állami költségvetés számára mit jelentene, ha egyszeriben tömegesen szoknánk le a dohányzásról? A tízmi.lliárd ,forint, dohányáruból származó bevétellel szemben áll —, hogy nálunk is, mint számos országban, a munkahelyi mulasztásoknak egyharmada írható a cigaretták, a dohányzás rovására...

V. E.

Szegényke..., szegény mi!

A városi buszon délim utáni csúcs. Pukkaszt

“ “ a hőség, meg a váltunkra ülő áporodott levegő; persze, ilyenkor mindenki ideges ... hacsak valami szokatlan, kedves jelenet, látvány jobb kedvre nem deríti az utazót.

Tömött tömegközlekedési eszközünkön úgy látszik még. is vendég lesz egy csöppnyi derű. Szép arcú, ápolt fiatal anyuka beszélget vidáman, okosan, minden bugyuta gügyögés nélkül ötéves torma kisfiával. Társalgásuk csupa harmónia, minden mozdulatuk nagy-nagy kiegyensúlyozottságról árulkodik... és a fiúcska! Mese nincs, ö egyszerűen ennivaló! Bűbájos kis csokoládébaba. Ha a papája ölében lenne, bizonyára fehérnek tűnne, de igy, a mama karjaiban csücsülve igazi fekete „kisné- ger”, nagy szemefehérje csak úgy szikráztatja kormos szembogarát a szemöldökig kunkorodó szempil- Iák sűrűjéből. Semmi kétség, anya és fia egy szem- villanás alatt az utazóközönség kedvencévé válik. Mindenki figyel, nyakát nyújtogatja, „babázgatnak" a kisemberrel, ő meg formálja nagy buzgalommal gyönyörűen a szavakat.

De hát a busz halad, a gyerek lehuppan anyja térdéről ... még látni, ahogyan ráérősen - nem húz- va-vonva egymást - igazodó léptekkel mennek a járdán.

Éppen elmélkedni készülök az említett családi harmónia ilyenfajta látható megnyilatkozásáról, amikor suttogóra fogott, mégis éles hang „ébreszt" fel: „Na halijai Az apja biztos visz- szoment az öt feleségéhez a sivatagba, szegénykét meg itthagyta! Mondhatom jófajta lehet az anyja is!

... nem látta, hogy csak ketten voltak...?!"

Azonnal körbenéztem jármüvünkön, meg az utca forgatagában: alig volt gyerek, akit ne az anyukája vonszolt volna szatyorja után... Istenkém - mondtam magamban - mennyi szegény kis emberpalánta, és mennyi „jóféle" asszony! A papák meg persze mind visszamentek a sivatagba .,,- ing A lakosság, a közületek, a vállalatok vásárlásait, döntéseit, terveit lényegesen befolyásolja az árak alakulása. Ha valami viszonylag olcsó, akkor az ár vásárlásra, fogyasztásra, esetleg pazarlásra serkent, a viszonylag drága áruval pedig óhatatlanul takarékosan bánunk. Az árak tehát akkor befolyásolnak helyes irányban, ha a felhasználó, a fogyasztó annyit fizet a termékért, a szolgáltatásért, amennyibe az az országnak ténylegesen kerül. A reális árnak következésképpen tartalmaznia kell a társadalmilag szükséges élő- és holtmunka-ráfordításokat, a vállalat hasznát és hozzájárulását a közterhek viseléséhez.

Ez utóbbi — az adók, elvonások formájában megjelenő közterhek — túlságosan sokrétűvé, kuszává vált, áttekinthetetlenné téve a tényleges ár- és .költségviszonyokat. A vállalati jövedelemszabályozás keretében különböző címeken egyre- másra új adónemeket vezetlek be, s növelték a meglévők mértékét. A gazdálkodási követelmények szigorításának jelszavával valójában tűzoltó munka folyt a külgazdasági veszteségek, a költségvetési mérleghiány pótlására, s a jövedelmek átcsoportosítására. Az élenjáró vállalatok hiába igyekeztek eredményeket felmutatni, gyakorlatilag csaknem teljes jövedelmüket elvonták. Á sereghajtók pedig mentességeket, kedvezményeket kaptak, .különböző jogcímeken támogatáshoz jutottak. így azután a vállalati nyereség 88 százaléka különféle címeken a költség- vetéshez került, miközben a másik oldalon a gyengébb vállalatoknál a nyereség 60 százaléka kedvezményekből, támogatásokból képződött.

A nagymérvű jövedelemelvonás és -átcsoportosítás egyrészt a vállalati érdekeltség és az úgynevezett költségérzékenység ellen hatott. Formális a gazdasági önállóság és vállalkozási szabadság. amennyiben

mindössze 12 százalékos a vállalatok érdekeltsége-fe- lelőssége saját döntéseik hasznában-kárában. Másrészt lehetetlenné vált a gazdasági tisztánlátás, az adók, az elvonások költségnövelő hatása eltorzította az erőforrások arányait, a különböző árakat. Az adó- és árreform a szabályozás újragondolására, a gazdasági tisztánlátás megteremtésére, az elvolt ások-támogatások áttekinthetetlen szövevényének felfejtésére nyújt lehetőséget.

Megszűnik a jelenlegi ti- zenkétféle adó. köztük a béradó, a vagyonadó, a város- és községfejlesztési hozzájárulás. A szektortól, a szervezeti formától, a tevékenység jellegétől függő (társasági, külön-, értéktöbblet-, bruttó jövedelem-, nyereség- stb.) adóik helyiébe a tervek szerint az egységes, szektor- és szervezetsemleges vállalkozói adó lép. A közterhek nagyobb részét a lakosság fizetné forgalmi adó és személyi jövedelemadó formájában. A vállalati adóterhek enyhítésével mintegy 4—5 százalékkal csökkenne a termelői árak jelenlegi szintje.

Az általános forgalmi adó nem a termelő vagy az értékesítő szervezethez .kapcsolódik, hanem a konkrét termékhez, szolgáltatáshoz. Amikor a terméket — bármilyen készültségi fokon — értékesítik, a számla tartalmazza az általános forgalmi adót, de csak a hozzáadott érték arányában. Vagyis a kibocsátott termék adójából le lehet vonni a hozzá fel- j| használt anyagok, alkatrészek után már kifizetett adókat. Az adó tehát nem épül be a költségek közé, s ezáltal az adóhalmozódás, a kooperáció megdrágítása elkerül- j liető. A műszaki fejlesztést, a beruházást, az exportot forgalmi adó nem terhelné.

Az alapvető fogyasztási cikkek után a tervek szerint nem kell forgalmi adót fizetni. Az előző fázisokban, a. feldolgozás során fizetett adókat á termelő visszakérheti. A nem alapvető szolgáltatások 12 százalékos kulccsal adóznak, míg a termékek zömére (vas-rpűszaki cikkekre, ruházatra, vegyi árukra, stb.) 22 százalék körüli adó rakódna. Az élvezeti és luxuscikkeket külön fogyasztási adóval is terhelik, Továbbra is fogyasztói ártámogatásban részesülnek a tej (és a tejtermékek), a h elyi tömegközlekedés, a háztartási energia, a színház, a mozi, a gyógyszerek.

Az adóreform közvetlen kihatásaként a számítások szerint 4—5 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Ennek fele (2—

2,5 százalék) a fogyasztói ártámogatások csökkentéséből adódik. így a dotáció csökkentése .miatt emelkedne egyebek közt a nulla forgalmi adós gyermekruházat, az élelmiszer és az építőanyag fogyasztói ára. Vár- S ható egyes szolgáltatások árának emelkedése is. A felnőttruházat fogyasztói óra csökkenne, míg a többi iparcikké a jelenlegi színvonalon alakulna. A közvetett hatásokkal és a szabadáras cikkek drágulásával is számolva, összesen 10—12 százalékos fogyasztói áremelkedés várható 1988-ban.

K. J.

(Következik: 2. Hosszú távú előnyök)

Szerelnek a házban

A Külső-Lótáp utca 833,/c. lakói békésen szenderegtek vasárnap kora reggel. Nem volt semmiféle szakmai nap, ennélfogva nem volt zenés ébresztő, sőt kismotoros srácok versenye sem akadt a környéken. Csendes nyári napnak néztek elébe, senki sem sietett, a televízió is csak kilenc óra tájra fenyegetett műsorral. Jóleső tespedt- séggel kezdődött a pihenőnap.

Tartott ez a csendesség egészen reggel hat óráig, amikor is a negyedik emelet háromban Bundizsá.k Gergely kilenc fehér inge közül éppen azt az egyet akarta felvenni, amelyik mosás után még vasalatla- nul lógott egy vállfán. Hogy miért kellett neki vasárnap kora hajnalban a frissen vasalt ing, arra sem akkor, sem később nem derült fény. Felesége, hogy a vasárnapi békességet megóvja, felkelt, pongyolát vett, majd bedugta a vasaló zsinórját. Néhány perc múlva észrevette, hogy a vasaló nem melegszik. A lakásban nem volt áram. Gyors érdeklődés a két szomszédban. Megnyomta a csengő gombját, mindkét helyen szólt. Egyik szomszéd figyelmeztette, hogy nézze meg távolabbi lakásokban is, mert

emlékezete szerint a hétszintes ház harminchat lakása három külön áramkörre van kapcsolva, de hogy mely lakások, mely áramkörhöz tartoznak, senki sem tudja.

Miután perceken belül három további lakásban vették észre az áram hiányát, de- putóciót menesztettek a házfelügyelőhöz, mire az — mert, mint kitűnt a következő panaszból, -keresztkomája hetedik emeleti lakása is áram nélkül maradt — sürgősen elporoszkált a lakótelep egyetlen nyilvános telefonjához, kihívta a szerelői ügyeletet. Bámulatra méltó gyorsasággal megjelent egy szerelő és két lobogó hajú segítője. iMég nem volt háromnegyed hét, mire munkához láttak.

Érthető talán, hogy nem voltak jó hangulatban. Vasárnap ügyeletet tartani — hiába fizetik külön —, idegesítő dolog. Még

idegesítőbb, ha ezzel a lehetőséggel a lakók visszaélnek, mintha nem bírnák ki egy kicsit villany nélkül. A házfelügyelővel történt, helyzetfelmérő tanácskozás után a szakmunkás nekiindult, hogy megkeresse a hibaforrást, illetve felkutassa, melyik az a tizenkét lakás, amelyben nincsen áram. Két segítője áhítattal és egy táskamagnetofonnal követte. A magnóval nem a panaszt kívánták rögzíteni, hanem az előző napon felvett rockzenét hallgatták rajta.

A derék szakmunkás, mivel fogalma sem lehetett, hol az a szerencsétlen tizenkét lakás, s mert arról sehol sincsen valamilyen feljegyzés, sem a házfelügyelőnél, sem az ingatlankezelőnél, sorra becsengetett minden ajtón. Ahol szólt a csengő, onnan gyorsan továbbállt. Ott volt áram.. Tehát nem volt neki teendője. Perceken belül hálóruhabemutató alakult ki a házban, frissiben ébredt emberek keresgélték, ki a csoda csengetett és miért. A csengető addigra már a másik emeleten járt. Amikor a negyedik emeleten egy asszony méltatlankodott, mondván, mi a fenének csengetik őt fel, amikor végre egyszer kialhatná magát, a szaki dühbe gurult és közölte, hogy ő is ébren van, s abba még nem halt bele senki, hogy vasárnap kiugrasztották az ágybél teljesen feleslegesen, honnan a csodából tudhatná meg másképpen, hol nincsen áram. Itt van ni, most elfelejtette, hol nem szólt eddig a csengő, kezdheti elölről az egészet...

Amikor megnyugodtak a kedélyek, akik éjszaka későn feküdtek le, mert a krimit nézték a televízióban, meg egyébként is még pihenni akartak, meg miegymás, s visszabújtak ágyaikba, újra megszólalt a csengő. Ezúttal a házfelügyelő jött ellenőrizni, hogy a szerelők jól végezték-e a dolgukat.

Hát így ment el a vasárnap reggel.

Nem baj. A televízióban úgyis csak kilenc óra után kezdődött a meseműsor ...

(benedek)