Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-16 / 166. szám
1987. július 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hat hónap alatt ötször? Hányszor változik a tá poi k ára? Indulatosan panaszkodott nemrégiben az egyik kistermelő. Méltatlan kodásának oka a tápárak gyakori változása. A kistermelők epés megjegyzései nem mennek ritkaságszámba a hazai gyakorlatban, hiszen őket jobbára egyetlen tényező, a termelés jövedelmezősége- érdekli. S ha ez valamiképpen csorbát szenved; a termelők nem titkolják véleményüket. Sőt. az utóbbi években már nemcsak bosszúsan vélekednek egy-egy őket érintő hátrányos intézkedésről, hanem a gyakorlatban is igyekeznek ellene tenni. Példaként érdemes emlékeztetni a sertések számának gyors és látványos fogyatkozására. NEM LEHET ELIGAZODNI Bevallhatjuk, az idei esztendő első felében sem volt alaptalan a kistermelők méllatlankodása. Januártól mostanáig ötször változott a tápok ára. Január elsejétől lehetett számítani a kiadások növekedésére, mert a lápok 3 százalékos áremelkedését idejében, még a múlt év derekán meghirdették. Január végén azonban váratlanul újabb néhány százalékos áremelkedés következett be. Ez csupán néhány hétig tartott, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézkedésére az árak „visszahúzódtak" a korábban eltervezett összegre. A változatlanság mindösz- sze két hónapig tartott, mert áprilistól a baromfitápok ára 4—5 százalékkal, a szarvasmarháké másfél százalékkal emelkedett, a sertéstápokat azonban változatlan áron árusították. E helyzet május derekáig „élt", • amikor is megint minden visszaállt az április elejét megelőző mértékre. Kistermelő legyen a talpán, aki eligazodik ebben az árdzsungelben. A múlt hónapokban is megfigyelhető volt. hogy a termelők nem elsősorban a költségek növekedésére panaszkodtak, hanem a változások kiszámíthatatlanságára. Igazuk van, még abban .az esetben, is, hogy bizonyosan megállapítható: a sűrű árváltozásoknak gazdasági magyarázatuk van. A januári emelkedést az indokolta, hogy a tavalyihoz képest egyes premixek ára 15—20 százalékkal növekedett, s a takarmányokba ezekből a beltartalmi értéket javító anyagokból félr egy százaléknyit kevernek. Emelkedtek .a keverési költségek, nagyobb lett a kereskedelmi árrés, így az év eleji 3 százalékos emelkedés gazdaságilag indokolható. Az újabb változást az indukálta január végén, hogy még ugyancsak tavaly, a MÉM rendeletben szabályozta a keveréklakarmányok minimális táplálóanyag-tartalmát. Az intézkedés a hústermelés minőségét hivatott javítani, ami viszont az élelmiszer-gazdaság exportteljesítésével van szoros összefüggésben. Csakhogy a gazdagabb beltarlalmú takarmányok drágábbak is, ezért a gyártók január végén igyekeztek növekvő költségeiket a felhasználókra hárítani. A minisztérium időlegesen felfüggesztette a béltartalom javítására vonatkozó intézkedését, s ezzel a tápárak is csökkentek. PANASZ A MINŐSÉGRE Hamarosan újabb ok teremtődött. Áprilisban a nyugati valutákhoz képest leértékelték a forintot, s e tény az importból származó premixek beszerzési árát növelte. A keveréktakarmányok egyes összetevői — gabona, fehérje — ugyan maximált áras termékek, más komponensei viszont szabadárasak, végül is a tápok szabadáras termékként viselkednek. :E féloldalas árrendszer következtében emelkedhetett áprilisban a keveréktakarmányok ára. Idei és ötödik változásként május derekán azonban visszaállt korábbi mértékére, mert a forint leértékeléséből számító költségnövekedést megtérítik a gyártóknak. •A szakirodalomból és a gyakorlatból egyaránt közismert. hogy az állattartás költségeinek több mint kétharmadát jelenti az a takarmány. de a gazdák azt is tudják, hogy ez végérvényesen nem dönti el a tartás és a hizlalás jövedelmezőségét. Ezt az idei, sűrű változások során is tapasztalhatták a termelők, hiszen a január elsején bevezetett áremelkedést még kiegyenlítették a felvásárlási árak növekményei. Később azonban az újabb költségnövekedéseket már nem ellentételezték a termelőknek, s ez a jövedelmezőség romlásával járt, ami pedig megindította a panaszáradatot. Az áremelkedéssel együttjáró romló jövedelmezőségen kívül nem javítja a termelők hangulatát az sem, hogy m ég mindig gyakran gyenge a takarmányok minősége. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet adatai szerint a takarmányok 15—20 százalékának kifogásolható a béltartalma. Ez ugyan lényeges javulás a korábbi 30 százalékos arányhoz képest, de még mindig elegendő ahhoz, hogy az állandó vitákat, méltatlankodásokat táplálja. A gyenge minőségű takarmány ugyanis növeli a nevelési és hizlalási veszteségeket, közvetve megkárosítja a jövedelmezőségre érzékeny termelőket. Ráadásul a kifogástalan minőségű takarmányok beltartalmi értékei is elmaradnak a nálunk jobb állattenyésztési •eredményeket elérő országoké mögött. Azt ugyanis á szakemberek sem tagadják, hogy a tápok fehérjetartalma csupán a félintenzívan tartott állatok igényeit elégíti ki. E tény ellentmondásban van az állattenyésztési célkitűzésekkel, amelyek hosszabb ideje kimondottan is az intenzív tartást, takarmányozást fogalmazzák meg. A BIZALOM ALAPJA A termelők kedvét tehát e tápok gyenge minősége, valamint az általuk magasra értékelt és gyakran változó ára rontja. Az pedig általános tapasztalat, hogy a termelők hangulata összefüggésben van magatartásukkal is. Az ingadozó tápáraknak sok termelő véleménye szerint nem a jövedelmezőségre gyakorolt kedvezőtlen hatásuk a legnagyobb kár. Nehéz elviselni a költségek emelkedését is, de ennél is súlyosabb következmény a bizonytalanság, hogy nem tervezhetnek hosszabb időre. A termelés feltételeinek gyakori változásai elsősorban a kistermelők körében teremtenek ingatag helyzetet, hiszen ők egyszerűbben és gyorsabban reagálhatnak a piaci és a közgazdasági változásokra. Ennek következményei viszont az egész népgazdaságot érintik, hiszen a kistermelők ugyan fajonként eltérő, de összességében jelentékeny hányadát tartják a vágóállatoknak. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy jelenleg nélkülük elképzelhetetlen a hústermelési tervek teljesítése. S ha ez igaz, akkor termelői kedvük, s ehhez kötődő bizalmuk megteremtése és megőrzése is elengedhetetlen. V. F. J. lllí h e rüé re k A novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a nagy fejőstehén-és hízóbika-állomány miatt különösen nagy gondot fordítanak a takarmányozásra. Nagy József gépcsoportve- zetö: — Amíg a takarmány az állatok elé kerül, az egy hosszú folyamat eredménye, s megoldhatatlan lenne a mezőgazdasági gépek segítsége nélkül. Az első lépés a kaszálás. Ezután — időjárástól függően — kétszer, háromszor rendsodrozz.uk, majd a bálázógép segítségével (nálunk HKSSTON 5580) tömörítjük. Tavaly vettünk egy bálaszállitól is, amely nem sok tsz-nél van, pedig a munkát nagymértékben segíti. Jelenleg háztájiban is vannak kihelyezett tehenek, így oda is sok „szénahengert” szállítunk. A jó munkához természetesen a gépek karbantartása, és megbízható kezelőszemélyzet szükséges. Fotó: D. K. Az utolsó mozzanat... Kész a bála. A Miskolc belvárosi táskaszerviz olyan népszerű, hogy dolgozói alig állják a megrendelők rohamait Fotó: Fojtán László Csak a szandáljuk libabőrös Kilábalnak ,, : a cipészek A Tip-Top Kereskedelmi Vállalat megrendelése csütörtökön reggel érkezett. Száz pár. viszonylag olcsó „dzsinetta” szandált kértek. A Miskolci Bőripari Szövetkezet cipészműhelyében, minden más munkát leállítottak, ráálltak a szandálkészítésre. A topánokat másnap útnak indították a fővárosba. A történet jól jellemzi a szövetkezetei, amely válságos időszak után megindult — felfelé a lejtőn, * A másfél száz dolgozót foglalkoztató „bőripari" két éve, 1985-ben került bajba. Vehetői rossz lóra tettek, amikor táskavarrást vállaltak bérmunkában, a lakossági szolgáltatások — a jelentős dotáció ellenére — veszteséget hoztak. Ráadásul a gyenge teljesítményt erős bérkiáramlás követte, a velejáró hatalmas adóval. A veszteséges évzárást törvényszerűen követte a szanálási eljárás, amelynek végeredménye egy néhány oldalas határozat arról, hogyan köteles ráncba szedni a szövetkezet — önmagát. Az ezt szolgáló hároméves terminus az idén kezdődött, éppen ezért nem kis örömöt okozott, hogy már a múlt év nyereséget hozott a közösnek. A csőd és a szanálási határozat indítása közötti átmeneti év számos tanulsággal szolgál. Rájöttek a bőriparinál, hogy a lakossági szolgáltatóegységnek nem kell feltétlenül luxus kivitelűnek lenniük, ezért bezárták a miskolci. Vologda lakótelepi cipőjavítójukat. És megszüntettek még jó párat. Helyettük 1—2 dolgozós üzGpolcs - exportra Szedik a földiepret a dré- gelypalánki Szondi György Termelőszövetkezet földjein. Az ország egyik legnagyobb szamócatermelője és feldolgozója az idén a negyvenhektáros területről több mint háromszáz tonna gyümölcsöt szüretel le és dolgoz fel. Csehszlovák exportra nyolcvan tonna epret szállítanak. A gyümölcs nagyobb részéből szörpöt, gyü- mölcspürét és dzsemet készítenek a külföldi vevők részére. Az idén új automata gépsorokat helyeztek üzembe, amelyekkel a termékek gyors és korszerű palackozását segítik elő. leteket nyitottak1, azon igyekezve, hogy azért a lakossági ellátás se szenvedjen csorbát. Mér csak azért se, mert pénztárcánk apadása miatt, mind többen csináltatják meg azt a lábbelit, amit korábban gondolkodás nélkül kidobtak volna. Újdonság. hogy rövidesen a Miskolc belvárosi cipőüzletükben is vállalnak javítást, meghyiínak egy szervizt a Marx téri, új házak üzletsorában is. A szolgáltatást úgy helyezték új alapokra, hogy koncentrálták a javítást, átszervezték a vállalások rendszerét. Az első év igazolta a szövetkezet szakembereit: nyereséges lett az ágazat. * A piac szavára és saját belátásukra hallgatva, változtatták meg a hetven embert foglalkoztató diósgyőri bőrdíszműüzem termékszerkezetét. A módszer látszólag egyszerű: felhagytak a veszteséges termékek varrásával. A különböző táskák, retikülök, sporttáskák nagyrészt műbőrből készülnek. Nemcsak színben, hanem formában és felszereltségben is divatosak. Kelendőek is, ennek megfelelően jól pénzelnek. Ezt várják újdonságuktól. az iskolatáskától is, amelynél első szempont, hogy könnyű legyen, ne nyomorítsa a diákokat. A kevés, valódi bőrből készült terméket az állandó, hagyományos színek jellemzik: a natúr, a fekete, á raa- gyoró. Magas áruk ellenére, mindig akad rájuk vevő, sokan vallják még ma is: egy jó bőrtáska egy életre szól. A divatos és hagyományos bőrdíszművek főállású tervezőnek köszönhetik formájukat, megjelenésüket. A húsz embert foglalkoztató Rákóczi utcai cipőüzemet most festik, tatarozzák, máskülönben pedig korabeli manufaktúrák képét idézi. Kevés géppel, a hagyományos módon készítik benne a női lábbelit: csizmát, cipőt, szandált. Hagyományos a gyártmányok anyaga is: a jól bevált, valódi bőr. Drágák, de kényelmesek az Avas rajzával márkázott cipők, a középkorú, igényesebb vásárlók ízlését célozzák. Tervezői mostanában igyekeznek a divat élvonalát követni: magasább sarkakkal és más újdonságokkal, például, ä lenyúzott, pácolt és festett lúdláto (!) bőrével díszített szandálokkal.1 * Szakmai körökben úgy hírlik, a miskolci bőripari válságban van, az még nem terjedt el, hogy kezd magához térni. A válságos évet követő 1986-os esztendő zárása és az idei év első fele pedig ezt tükrözi. Köszönhető ez annak, hogy a szakvezetés máris „vette a lapot”, kötelezőnek érezvén a szanálási határozat mielőbbi végrehajtását. Pár szóban: a veszteséges termékek megszüntetését, az anyag- és energiaköltségek mérséklését, a bérek visszafogását, a nem termelő létszám csökkentését tűzte zászlajára. Olyan eredménnyel, hogy az idén — múlt évi teljesítménye alapján — a tagság kétheti bérének megfelelő nyereségben részesült. Meg is érdemelte, hiszen a múlt évet béremelés nélkül dolgozta végig a törzsgárda, mégpedig gyakori túlórázással. Akkor álltak a vezetők mellé, amikor azok semmi jóval nem biztathatták a dolgozókat, mert maguk sem látták, a tervezeti szorítások meghozzák-e a kívánt eredményt... M. Szabó Zsuzsa Képünkön: az új palackozógépsoron kanadai exportra készítik a lekvárt
