Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-15 / 165. szám

1987. július 15., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lesz-e elegendő importalapanyag? Nehéz évkezdés után, jobb lolytatás Javuló exportteljesítés az Északmagyarországi Vegyiművekben Információnk szerint, a vegyipari cikkek exportja az év első hat hónapjában szá­mottevően növekedett. A Chemolimpex Külkereske­delmi Vállalat mintegy tíz­millió dollárral teljesítette túl idei, konvertibilis ■ ex- por telőirány za Iá na k időará­nyos részét. Tulajdoníthat­juk ezt annak, hogy élénkü­lés következett be a vegyi cikkek világpiacán? A kér­dési Bányai Péternek, az Északmagyarországi Vegyi­művek kereskedelmi igaz­gatóhelyettesének tettük lel. Az éves exportelőirányzat időarányos részét vállalatunk túlteljesítette, az első i'él évre esedékes kiviteli ter­vet azonban nem tudtuk tel­jes egészében realizálni — kezdte válaszát az igazgató­helyettes. — Nincs szándé­komban magyarázkodni, vi­szont a tények makacs dol­gok, akkor is léteznek, ha hallgatunk róluk. Jobban is zárhattuk volna a i'él évet, ám az importalap­ún y ag - e 11 á lásba n m egl é vő feszültségek 19117-ben sem szűntek meg. Az esztendő­nek minimális importkész- le.ttel vágtunk neki, ráadásul ■nehézs egeinket tetézte a hi­deg idő és a francia vasuta­sok sztrájkja, amely a szál­lításban okozott nem kevés fennakadást. — Ennek egyenes követ­kezménye volt. hogy január­ban nem tudtuk a tervet teljesíteni — jegyezte meg Bónyai Péter.. — Februáritól azonban folyamatosan javult az ÉMV helyzete, azóta egyenletes, jó teljesítmény _ j eile mzi ga zdálko dósunkat. Ennek köszönhető, hogy a vállalati tervben szereplő cé­lokat valóra váltottuk, ám a főhatóságok által kért tö’bb- let- tökéski v.i'tel t nem tud­tuk ■ biztosítani. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kívánatosnál k e v es e'b b i m p o r. t a 1 apanyag ­gal rendelkezünk. — A hazai bútoripar köz­ismerten nagy mennyiségű poliuretán-habszivacsra tart igényt. A bútorgyárak azon­ban tavaly sem kapták meg teljes egészében a megren­delt anyagot. Bónyai Péter: — Ami ál­talában a hazai ellátást il­leti. több árut szállítottunk a belföldi megrendelőknek, főként növényvédő szerek­ből elégítettük ki a növek­vő igényeket.. Külön téma a poliurelánhab termelése- Olyan helyzet alakult ki, hogy nem tudunk eleget tenni a megbízásoknak. Ma úgy fest a helyzet, hogy a hazai fogyasztók múlt évi igényét 1 legfeljebb 80—85 százalékában tudjuk 1987- ben kielégíteni. Még ennél is kedvezőtlenebb a kép, ha a magyar bútoripar ez évi megrendelését vesszük ala­pul: ennek csupán 60—65 százalékát leszünk képesek teljesíteni. Mi tagadás, a tőkés importalapanyag ára rendkívüli mértékben meg­nőtt. ugyanakkor a forint leértékelése is hátrányos helyzetbe hozta az KMV-i. — Ebben a kétségkívül kedvezőtlen helyzetben, mi lehet a megoldás? — A poliurelánhab eseté­ben az alapanyag-ellátással kapcsolatos nehézségek, vé­leményem szerint egészen addig tartanak, amíg a BVK-bnn fel nem épül az MDI-üzem, amely tulajdon­képpen megoldja a hazai bázison történő alapanyag- ellátást. Vagyis, mentesülünk az importtól, amely ma még nagy teher a népgazdaság és vállalatunk számára egy­aránt. — És mi várható az év hátralévő részében? — Az akadozó alapanyag- ellátás miatt, szinte napon­ta módosítjuk a termelés ütemét — jegyezte meg az igazgatóhelyettes. — S fel­készültünk a legrosszabbra is, ha például jelentősen csökkenteni kellene a gyár termelését. Ez viszont za­vart idézne elő mind a tő­kés, mind pedig a szocialis­ta relációban történő kivi­telben. Mi azonban bízunk abban, hogy számunkra ked­vezően alakul a tőkésalap- anyag-iimport. Ez az alapvető feltétele annak, hogy létre­jöjjön egy magyar—szovjet barter-megálTapodós az ér­vényben lévő agrokémiai egyezményben szereplő nö­vényvédő szeren túl. többlet Alirox szállítására. Ellenté­telként ugyanis, a szovjet fél olyan vegyipari alap­anyagokat biztosítana a népgazdaságnak, amely több. mint százmillió forint érté­kű tőkés import helyettesí­tését tenné lehetővé. A beszélgetés során kide­rült.. hogy tíz Alirox terme­lésének növelésére, bizonyos befektetések révén, lehető­ség nyílik az É'MV-ben. A szóban forgó növényvédő szer gyártókapacitásának bővítése elsősorban a kör­nyezetvédelemmel kapcsola­tos pótlólagos beruházásokat igényel, mert csak így old­ható meg a gyárat körülvevő településeken élő fakók egészségének biztonságos megóvása. Lovas Lajos Több hónapi zavarsorozat után ismét egyenletessé vált a termelés az Almásfüzitői Timföldgyárban. A gondot mind ez ideig az okozta, hogy a gyár csaknem, fél éven át nem kapott bauxilot a Tata­bányai Szénbányák külfejté­séből. Az alapanyaghiányt a bakonyi és a Fejér megyei bauxitbányák sok túlműszak szervezésével részben pótol­ták. Azonban a megfeszített munka a nyersanyag minő­ségének rovására ment, ala­csonyabb alumíniumtartalmú és túlzottan szennyezett ba- uxitot kaptak az almásfüzi- tőiek. Ennek elkerülhetetlen következménye az volt, hogy a timföld előállításához a szokásosnál jóval több vegy­szert és energiát kellett fel­használniuk. emiatt növeked­tek a kiadások és csökkent a termelés. A már-már válsághelyzet­be került Almásfüzitői Tim­földgyár gondjai most meg­oldódtak, mert a Tatabányai Szénbányák nagyegyházi külfejtéséből június eleje óta rendszeresen érkeznek a bauxitszállítmányok. A nagy kiterjedésű bányában azért szünetelt a termelés, mert a geológiai viszonyok miatt rendkívül nagy mennyiségű fedőréteget kellett eltávolí­tani a bauxitról. E nagysza­bású munkával azonban megteremtették a folyamatos, tervszerű bauxittermelés alapjait. így az év végéig már kellő mennyiségű, 250— 270 ezer tonna bauxilot küld­hetnek az atmásfüzitői gyár­nak a külfejtésből, ahol a mélyművelés megkezdéséig még több évre elegendő érc vár kiaknázásra. A nagyegyházi bauxit rendszeres szállításával a timföldtermelés is gazdasá­gosabbá vált Almásfüzitőn. A nagyegyházi bauxit ugyan­is az ország legjobb minő­ségű ilyen nyersanyaga, amit a gyengébb minőségű bauxi- tokkal keverve gazdaságosan lehet feldolgozni timfölddé. A több hónapos anyaghiány által okozott termeléski­esést teljes egészében ugyan már nem tudják pótolni az Almásfüzitői Timföldgyár­ban, de a lemaradást mini­málisra csökkenthetik. (MTI) Az ellátás javult, de sok a hiánycikk (Folytatás az 1. oldalról) zöldség- gyümölcs boltok ve­zetői szabad kezet kaptak a kistermelőktől való közvet­len felvásárolásra, de vajon cllenőrzi-e valaki, hogy a permetezés után a megfelelő várakozási időt betartot- ták-e? A Búza-téri piac zsúfolt­ságára és a magas árakra is felhívta a testület a figyel­met, amit úgy tűnik, az Ag- ro-Skála megjelenése sem tudott letörni. Az ellátás, a választék azonban sokkal jobb lett. Szó esett az elmúlt évben nagy vitát kavart Color Star színes televíziók cseré­jéről is. Még 1500-an vára­koznak, de többnyire olcsó készüléket szeretnének. Ezt azonban a Videoton csak a jövő év elejére tudja szál­lítani. A vendéglátás negatívu­mai is terítékre kerültek. A tanács tagjai javasolták, hogy a vállalatok töreked­jenek olyan harmad-negyed- osztályú kisvendéglők nyitá­sára — főként az üdülőterü­leteken —, amelyek nem züllenek kocsmává rövid idő alatt, és olcsón étkezhet­nének a vendégek. Ügy látszik, amennyivel többet költünk élelmiszerre, azt a ruházaton spóroljuk meg, mert a ruhák iránt a kereslet mérséklődött. A vá­sárlási kedv csökkenése el­lenére hiányoznak a jó mi­nőségű szövetek, kötöttáruk, férfizakók. A gyermekcipők csak mérethiányosan kapha­tók, s minőségük sem a leg­jobb. A testület tagjai javasol­ták, hogy a jövőben a vál­lalati, a szövetkezeti, a tár­sadalmi és a hatósági ellen­őrzések összehangolásával fordítsanak figyelmet arra, hogy a fogyasztói érdekvé­delem javuljon, mert az utóbbi időben ezzel keveset törődtek, a nyereségességre, eredményes gazdálkodásra hivatkozva. íobc) Mezei munkában fárad a derék ... Jólesik egy percnyi pihenés A munkát könnyíti egy lóerő Az idő végre „kivergődött”. Ezt hasz­9 nálják ki a gönci tsz-ben a háztáji kukoricással rendelkező nyugdíjasok. A felfordított kerékpárok jelzik: kint dol­goznak a földön. A nap forrón süt. A kemény kukorica- föld tele gyommal, nehéz a munka. Jól­esik meg-megállni, pihenni, főleg ha már 75 éves az ember. Hildák Pálné pedig pon­tosan ennyi idős, és ráadásul nemrég jött haza a kórházból. A beszélgetés is pihenést jelent. A kapára támaszkodik, végignéz a mar megdolgozott területen, s egy sóhaj­jal jelzi, még nagyon az elején tart. — Mór másodszor kapálom — mondja. — Meg kellene elteltet ni," különben eltarthat egy hétig, míg magam végzek vele. Csak hát az is pénz. — A gyerekek? — kérdezem. — Nem tudnának segíteni? Biztos jönnének, ha hívnám őket. De nekik is van elég dol­guk ... — De ezt a 480 öl kukoricát ilyen korban egyedül megkapálni szinte lehetetlen. — Igen, de hát mit tehessünk? Nehéz a mezei munka. Azért szalad minden fiatal, ha bármit is tanul, csak el a faluból. — És legalább haszon van rajta? — Olcsóbb mintha vennénk, és kell a jószágoknak, az apróléknak. Mert ha még ez sincs a háznál, akkor minek élünk? Mindent a boltból? Abból a kis nyugdi­junkból nemigen telik ... Van egy kis bur­gonyaföldem is, 800 öl, azt la tsz vegysze- rezi, amiért természetesen fizetünk. Mégis istentelenül dudvás. Oda is jár a jónép kapálni, sarlózni. Legalább egy kis eső es­sen, hogy a krumpli elborítsa a dudvát. Váratlan kérdésemre, hogy hány éves a kerékpár, nevetve összecsapja a kezét: — Hát azt tán a Szűz Mária se tudja, csak én „csikóskázok” vele ötven éve! A gumit per­sze már cseréltük, ám ilyen erős vázat ma már biztos nem csinálnak... De ni, ott jön Béla bácsi, meg is kérem, ekélje meg az én hat soromat is. Egyre közelebbről hallatszik valamiféle népdal foszlánya. Béla bácsinak még van kedve énekelni, pedig nem könnyű tartani az ekét. Rövid cigarettaszünet. A lónak sem árt a pihenés. Mások együtt dolgoznak, hisz ve­zetni kell az állatot. Sandokán viszont Bé­la bácsi ügyes, okos segítőtársa. Szigorúan csak a sorok között megy. Egy másik gazda odakiált: — Jó az a rossz dó, csak bírjunk utána menni. Béla bácsi el is meséli előző napi történetét, amikor Sandokan belelépett egy darázsfészekbe, ijedtében „eldobta” magát, gazdáját így belerántva a közeli bo­korba. Nevetnek egy sort, majd a pihenés befejeztével mindenki indul tovább. Béla bácsi is feláll, odaszól a lovának: — No, Sandok’ légy szíves gyerünk, mer’ az ebé­det nem érjük el. És elindulnak. Czennár Béla 62 éves, 8 éve ment nyug­díjba a vasúttól, 34 évi munka után. A lo­vat is akkor vette, hogy ezzel a szállítási költségeket (például a szénét csökkentse.) — Ez egy nagyon jó ló — meséli. Sok mindenre tanítottam. Egyszer fogadásból még egy üveg sört is megivott a kedvemért. Egyébként még Amerikában is van róla fénykép, a rokonoknál. — Majd a fiáról kezd mesélni, s miköz­ben arcáról büszkeség sugárzik, elmondja, hogy fia Pesten, a Külkereskedelmi Bank­ban dolgozik. Gyakran hazajön, Sandokan az ő kedvence is. Laci nem iszik, nem do­hányzik, csak lovagol... Otthon más munkák is várják, mint mondja: — A lónak kaszálni kell. Régen tehene­ket is tartottunk, de a feleségem betegsége miatt el kellett adni őket. Reggeltől estig, szinte megállás nélkül dolgozom. Hogy mi­ért? Az embernek foglalkozni kell valamivel. Sokan a velem egyidősek közül már meg­haltak, mert nem csináltak semmit. Pedig közel az erdő, legalább kimentek volna gom­bázni, sétálni egyet. Mondtam is nekik több­ször. Én nem tudok otthon ülni. Szeretem a paraszti munkát, abba születtem, abba nőttem .. . Sandokan már nagyon éhes lehet, útköz­ben megáll, leharap egy-két kukoricát és boldogan csámcsogja. Felfelé megyünk. A lovat kissé noszogatni kell, ám Béla bácsi még mindig jókedvűen énekel. Dobos Klára Szedik a dinnyét Szedésre érett a görögdiny- nye az ország legdélibb ter­mőtáján, a Dráva völgyében. A következő napokban, he­tekben körülbelül tízmillió kilogrammot szednek fel a homokról a termelők, öt év­vel ezelőtt — 1982-ben — honosodott meg ez a növényi kultúra az Ormánságban, azóta minden nyáron a ba­ranyai görögdinnye jelenik meg elsőként a piacokon, megelőzve a nagy múltú és híresebb vetélytársát, a he­vesi dinnyét. Most is, noha két hetet késett az érése, az ormánsági termés nyitotta meg a dinnyeszezont. Pécsre és Harkányba kerültek az első szállítmányok, s a pri­mőr görögdinnye lett a cse­megéje a pécsi ipari vásár­nak is. A fő piacok az idén is Budapest és Pécs, a Ba­laton és a dunántúli fürdő­helyek lesznek. (MTI) Megszűntek a termelési gondok az Almásfiizi Timligfárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom