Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
1987. július 14., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szerte az országban Á föld alatt is kevés a A BÁÉV házgyárában . . . Budapesten és Miskolcon továbbra is panelből építenek Készül a durisol. A panel mellett, de lehet, később helyette is. Fotó: Balogh Imre Milyen Segyen egy város arculata? — Mit tud az új vázrendszer? Don és győz a durisol? — Kik döntik el, hogy mi épüljön? Lehel, hogy néhány év múlva újra kell keresztelni a Bányászati Aknamélyítő Vállalatot. A név ugyanis nem mindig fedi a valóságot. A névadót már a hetvenes évek elején meg lehetett volna tartani, mivel a bányászat visszafejlesztését követően az aknamélyítőknek is alkalmazkodniuk kellett az új helyzethez. Egyre többet vállalkoztak. Leheteti, mert az új mechanizmus ehhez tág teret nyújtott, s kellett is, mivel a bányászattól egyre kevesebb megrendelés érkezett aknák mélyítésére és feltáró vágatok építésére. A borsodiak is egyre-másra próbálkoztak számukra akkor új munkákkal, amelyekben ma már specialistának számítanak. Évek óla tevékenységük nagy hányadát a közműalagút-sajtolás, a szennyvíztelepek és -átemelők építése, a fagyasztá- sos technológiájú mélyalapozások kivitelezése, valamint a föld alatti pincerendszerek építése, karbantartása és feltárása teszi ki. A nyolcvanas évek közepére az előbb elmondottakon kívül egy újabb gonddal is meg kell birkóznia a cégnek: jelentősen visszaesett Borsodban a megrendelések száma. Nincs pénz, nincs beruházás. Munka viszont kell, különben be lehet zárni a vállalatot. — Nem lenne könnyű — mondja tréfásan Bíró Szabolcs, a vállalat borsodi körzetének aknavezető.je —, mert a mi cégünk legalább húszfelé dolgozik az országban. Munkánk soha nem korlátozódott Borsodra, igyekeztünk Észak-Magyarország egész területén dolgozni. — Ma hány helyen dolgoznak a megyében? — Lyukóbányán fagyasztott technológiával építünk egy légaknát. Pillanatnyilag ennyi feladatunk van Borsodban. — Nincs több megrendelés? — A Putnoki Bányaüzemhez tartozó Mocsolyás aknáról március végén vonult le százhúsz emberünk. Valamennyien Pécsre és Tatabányára kerültek. A megyében nincs remény új munkára, pedig beruházási szándéka több vállalatnak is van. Forráshiány miatt kénytelenek elhalasztani a beruházásokat. Még azokat is, amelyeket előbb-utóbb kény te* lenek lesznek elvégezni. Ilyen a dubicsányi bánya nyitása is, amit nagyon remélünk, hamarosan elkezdhetünk. A misikolc-lapolcái barlangfürdő bővítésére és a borvidéken lévő pincék rekonstrukciójára viszont egyelőre nem kerül sor. — Ez azt jelenti, hogy a dolgozók egy részének nem tudnak munkát adni? — Év elején még volt ilyen félelmünk, mert a pénzügyi bizonytalanságok miatt néhány megrendelésünk csúszott. Eléggé döcögtek a dolgaink, mivel a nagy hideg visszavetette a teljesítményeket. Azóta rendeződtek a sorok. Még akkor is ezt kell mondanom, ha ennyire szétszórtan még soha nem dolgoztunk. Tíz jelentősebb vállalkozásunk van az országban, amelyeken 700 emberünket foglalkoztatjuk. Emellett több helyütt öt-tiz- fős csoportok is dolgoznak, sőt Csehszlovákiában három munkahelyen 00 bányászt tudtunk elhelyezni. — Hogyan lehet, irányítani egy ennyire szétszóródott céget? — Csuk fegyelmezett és hozzáértő segítőtársakkal. A szervezés, a munkás- és anyagszállítás, a szociális feladatok ellátása rátermett vezetőket igényel. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ma nem könnyű olyan műszaki vezetőt találni, aki önállóan is képes dönteni 300—400 kilométerre a központtól. — Az állandó távoliét nagy áldozat a dolgozóktól. — Tisztában vagyunk ezzel. s igyekszünk jóval többet törődni az. embereinkkel, mini azok a cégek, amelyeknek dolgozói egy kerítésen .belül vannak. Enyhítve a családtól való távoliét nehézségeit, eleget tettunk a munkások kérésének, hogy egy hétig mindennap 12 órát dolgoznak és egy hetet pihennek. Nagy gondot fordítunk az étkeztetésre és a szálláshelyre. Többször volt arra példa, hogy a munkás- szállás nem felelt meg dolgozóinknak és IBUSZ-lakást béreltünk a számukra. — Még nem. beszéltünk a körzet kollektívájának teljesítményéről. — Pedig jó eredményekről tudok számot adni. Első féléves tervünket teljesítettük. Ez reményt ad arra. hogy az év végéig meghatározott, 310 millió forintos árbevételi 'előirányzatnak is eleget leszünk. Hogy jövőre mi lesz, azt még most nem lehet előre látni. Biztató ■számunkra, 'hogy több céggel is tárgyalunk, s várhatóan a megállapodások aláírására is sor kerül. Fónagy István Ha az ország gazdaságára érvényes a termelési szerkezet átalakításának igénye, ugyanez fokozottabban érvényes a hazai építőiparra, hiszen az. értékelések szerint a kohászattal, a bányászattal és a húsipari ágazattal együtt a magas- építőipar képviseli a gazdasági szerkezet egyik érzékeny pontiját. Hogyan fest ez a megállapítás a gyakorlatban? Mit érez e folyamatból a BÁÉV. a megye egyik legnagyobb építőipari vállalata, és mit tesz a szerkezeti átalakítás, a kilábalás érdekében? ■— Az elmúlt években valóban jelentős fordulat következett be az igények változásában' — mondja Bánhegyi Árpád- vezérigazgató. — Míg a vállalatunk a hatvanas-hetvenes években a lakásépítést csúcs miatt megépítette a házgyárat, amely alkalmas volt a nagy tömegű lakásépítésre, addig a nyolcvanas évek derekára az állami megrendelések hirtelen lecsökkentek, alapvetően megváltozott a helyzet. Mint köztudott, a lakásépítés nagyobb hányada mára a magánszférába terelődött át. ez pedig az eddig megszokottól eltérő igényeket fogalmazott meg. Erre az új igényre alkalmatlan a házgyári technológia. A fizetőképes piacok így beszűkültek, a megmaradt pénzek elnyeréséért konkurenciaharc kezdődött az építőipari vállalatok - között. Ez a változás és az életben maradás igénye, tőlünk is azt követelte, hogy módosítsunk a' munkánkon. Öt év alatt nemcsak változtatási szándékkal próbáltunk kitörni e .kényszer- helyzetből, hanem újabb és újabb területeken vállaltunk munkát, ma Sátoraljaújhelytől Budapestig és mást építünk, mint korábban. Természetesen ez a változás igen keményen megfogalmazta a termék- szerkezet átalakításának igényét is. — Négy éve új vállalati stratégiát fogadtunk el — folytatja a vezérigazgató —, ebben fejlesztés és kutatás alapján, tervező vállalatok, .a budapesti és a miskolci egyetem bevonásával, továbbá lieencek és korszerű építési módszerek vásárlásával új építési eljárásokat dolgoztunk ki. Az építészet iparszerű elemei egy részének meghagyásával olyan új, korszerűnek tekinthető módszert, egy vázrendszert alakítottunk ki, amely gazdaságosan gyártható, és tetszőleges formájú épületek emelését teszi lehetővé. Ez a rend- ■ szer alkalmas városképileg esztétikus, funkciójában szabad lakóházak, középületek. kereskedelmi létesítmények, szállodák építésére, ugyanakkor egyesíti magában a korábbi építési rendszereket. Elég, ha csak azt mondom, hogy ennek a vázrendszernek a segilségé- . vei akár 7,20-as belső fesztávolságú terek is kialakíthatók, továbbá 20—30 százalékkal kisebb energiaköltséggel és kevesebb anyag ráfordításával tudunk majd építeni a jövőben. Ez az új rendszer lényegében. mindenre alkalmas. Nagy szabadságot biztosít a tervezőnek, és valóban a fantázia és a szükséglet szabhatja meg, hogy milyen épület is készüljön belőle. Ehhez kapcsolható a durisol blokkos rendszerünk i;s, amelynek a gyártását az idén kezdtük tneg. — Tehát, úgy tűnik, a vállalat túl van a mélyponton, kifelé kapaszkodik a gödörből. — 1982—83-ban a spontán leépülés miatt, i-gen komoly •gondjaink voltak. Az állami megrendelés ma is igen alacsony. Míg néhány éve Miskolcon. egy esztendőben 2500 lakást is építettünk, erre az évre csupán 387-re van szerződésünk. Tudjuk, hogy lépni kell. Vannak gondjaink. A gyors változást, változtatást. ács, kőműves, hidegburkoló és más szakmában nehezen tudjuk követni. Hiszen arról van szó, hogy most egy alacsonyabb igényű tömegtermelésről ál kell állni a kisebb léptékű, igényesebb építőmesteri munkára. A magán ép it tető a pénzéért hibamentes, első osztályú munkát igényel. Jól tudjuk, hogy a paneles építési mód a maga tömegtermelésével leértékelte a hagyományos építőmesteri munkál. A mennyiség mindenütt megöli a minőségei. Most úgy érezzük, a folyamat visszafordult. Az utánpótlásban és a különböző szakmákban újra meg kell teremteni a korábbi értékrendet. A vállalat megteremtette a feltételrendszerét annak, hogy megújuljon. Üj •vállalkozási formákat vezettünk be. ezek egy része már közös Vállalat lesz. És mással is próbálkozunk: részt akarunk venni az elektronizációs programban, a műanyag hulladék feldolgozásában. díszítőkő és műkő gyártásában, továbbá g i psz t er m ékek gyártásában is. — Milyen szerepük lesz a jövőben Miskolc építésében? — Budapest és Miskolc kivételével, 1988-tól a megrendelők számára már az új termékeinkből építünk. Á két említett városban a terület előkészítése miatt egyelőre a régi rendszerrel dolgozunk tovább, kivéve, ha a város vezetői és lakót az új rendszerben történő építési 'igénylik a régi helyett. Hajdú Gábor Miért csökken a zöldségfogyasztás? Bármilyen szélsőséges is a zöldség- és gyümölcstermelés, valamint a forgalmazás megközelítése, azon általában nem vitatkoznak, hogy az ország természeti adottságai, a mezőgazdaság fejlettsége lehetővé teszi a maradéktalan ellátást, s ezen felül még exportra is jut. Itthon zöldségre, gyümölcsre, burgonyára 11,2 milliárd forintot költünk, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek vásárlására fordított összeg 5,7 százalékát. Az összes fogyasztási cikkekből viszont csak 2,1 százalékkal részesednek a kertészeti termékek. A kiadás mértékénél azonban jóval nagyobb a szerepük az ellátásban, hiszen mással nem helyettesíthetők, és naponta fo- gyasztandók. Jól tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs a korszerű, egészséges táplálkozásnak fontos része, de a statisztika nem igazolja e táplálkozás-élettani felfogást. Az egy főre jutó zöldség- és gy ü möl csf ogya s z tá s ugyanis ingadozik, a legutóbbi időben pedig csökken. 1981-ben az átlagos zöldségfogyasztás 74 kilogramm volt személyenként:, kél év múlva 78, a múlt évben már csak 75 kilogramm. A gyiimölcsfo- gyasztás az 1981. évi 67 kilogrammról 63-ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban sem vagyunk előkelő helyen, az európai országok rangsorának második felében foglalunk helyet. Az 1983. évi adatok szerint Bulgáriában 137, - Franciaországban 115, Olaszországban 158, Lengyelországban 103, a Szovjetunióban 101, Magyarországon 78 kilogramm zöldséget fogyasztottak. E statisztikát látva, hamarosan kimondhatjuk: kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, mert drága. Ezt a piacon szerzett tapasztalataink részben igazolják is, hiszen a primőrökért valóban borsos árat kell fizetnünk a tavaszi hónapokban. A valós helyzet azonban sokkal összetettebb és árnyaltabb, végül is a statisztika nem feltétlenül igazolja az elfogyasztott mennyiség és az ár között feltételezett összefüggést. A múlt évben például az előzőhöz képest a piacokon átlagosan 4,(1 százalékkal, a boltokban 5,9 százalékkal adták drágábban a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a szövetkezeti szektorhoz tartozó Zöldért-bol- tokban viszont 8,7 százalékkal olcsóbban. Az átlagos árszint 5 százalékkal emelkedett, de a tervezettnél 2 százalékkal alacsonyabb volt. Más esztendők összehasonlító adataiból is hasonló következtetések vonhatók le: 1981—1986 között csak egyetlen esetben — — 1984-ben — volt. magasabb a tervezettnél a fogyasztói árszínvonal. A Zöl- dért-vállalalok boltjaiban viszont kivétel nélkül minden esztendőben jóval az átlag alatti áron adták e termékeket, ha nem is mindig első osztályú minőségben. Hamis az a közvéleményben általánosan elterjedt nézet is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése meghaladja a fogyasztási cikkekét. A statisztika szerint a kertészeti termékek fogyasztói árának növekedése összességében hasonló más fogyasztási cikkek. árának emelkedéséhez. Az persze kétségtelen, hogy a fogyasztói árak emelkedése termelői és forgalmazói nézőpontból is indokolt. A TOT kimutatása szerint a burgonyatermelés költsége 1979—1985 között 65 százalékkal, a paradicsomé 73, a paprikáé 80 százalékkal emelkedett. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak nem mindenkor követték a termelési .költségek változását, s emiatt romlott a termelők kedve, csökkent egyes zöldség- és gyümölcsfajok termőterülete. S mivel a kertészeti termékek szabadárasak, árukat a kereslet-kínálat egyensúlya szabályozza, a mennyiségi változásokkal éppen ellenkező irányban mozognak az árak. » Ilyen esetekben sok bírálat éri a forgalmazókat, mondván, a mennyiségi hiányon ők gazdagodnak meg. Elhangzanak olyan szélsőséges megfogalmazások is, hogy a zöldségkereskedők csak Mercedesen járnak. Nem vitatva a zöldség- és gyümölcspiac kuszaságait, a kereskedők és a meggazdagodás fogaiménak összetartozását mégis tagadnunk kell. Elismerve, hogy vannak ügyeskedő, gyorsan és jogtalanul meggazdagodni kívánó kereskedők, a többség tisztességesen, munkáját megillető haszonnal kereskedik. Ez vonatkozik a magánkereskedőkre, az árujukat szabadpiacon értékesítő termelőkre is, akik az ösz- szes forgalomból már 45 százalékkal részesednek, tehát a zöldség- és gyümölcspiac nélkülük elképzelhetetlen. Nem tagadható, hogy a szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában is voltak ki- : fogásolható módszerek, a I felszámolások sora azonban a forgalmazás feszültségeire is figyelmeztet. A vállalatok árbevételével arányos nyereség mindössze 1—2 százalék, s ennek is nagyobb hányada a zöldségforgalmazáshoz és tároláshoz képest kiegészítő tevékenységekből származik. A kereslet-kínálat egyensúlyának alakításában a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia a piacfelügyeletnek is, hiszen esetenként elkerülhetetlenek a gyors és operatív beavatkozások. A tét ugyanis nem. ! kisebb, mint a korszerű táplálkozás egyik alapjául szolgáló zöldség- és gyümölcsfogyasztás csökkenésének megállítása, hosszabb időt tekintve pedig felzárkózásunk a tőlünk egészségesebben táplálkozó népek fogyasztási szokásaihoz.