Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

1987. július 2., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) programról kéri tájékozta­tást. Az Ózdon feleslegessé vált munkaerő sorsát firtató kér­désre (Magyar Rádió vidé­ki szerkesztőség) Bányász jd Rezső kifejtette, hogy Őz­ig dón az ipar szerkezetűtaia- , kilósának jelentős program­ja ja kezdődött meg. Határo- l2 zottan kell lépni e tekintet­ik ben, s a kormány el is van 'a szánva e lépéseik ntegléle- z lére, úgy, hogy egyúttal hű­lj! mánusan gondoskodik min­den érintettről. Ózdon pon- lt tos, személyre szóló felmé- y rések készültek arról: kik j azok, akiket az üzemeken j; belül irányítanak át más y munkakörbe, illetve akik ?j eddigi teljesítményük, mun- g kafegyelmük okán nem ér- n demlik meg, hogy a válla­lat gondoskodjon róluk. Ez -| utóbbiak jelentős része már ’ ki is lépett, és sokan má- h sok i's saját maguk kíván- r nak munkát keresni. Mint- •t egy kétszáz dolgozóról a he- lyi tanácsnak kell gondos- ,. kodnia; őket egyelőre köz- 11 hasznú munkával íoglalkoz- tátják. S a nyugdíjazáshoz közel álló 500—530 ember j. helyzetével most külön fog­lalkozott a kormány és úgy döntött, hogy akiknek az életkora, esetleg megrom- >S lőtt egészségi állapota miatt ,| az átképzés már nem meg- 1 oldás, azoknak meg kell ad- * ni a lehetőséget a korked­- vezményes nyugdíjba vonu- ;■ fáshoz. A kedvezményben a legalább 35 évi munkavi- ' szonnyal rendelkező férfi- ak és 25 éve dolgozó nők- részesülhetnék, ha számuk­ig ra más munkakör nem biz­tosítható és legfeljebb há­rom évük van hátra a nyug­S: díjkorhatárig. Hozzátette: a mostani dön­tés kizárólag az Ózdi Kohá­szati Üzemeikre érvényes, .ugyanakkor folyik a hason­ló jellegű féladatok- rend­szerszerű áttekintése is. Az MTI tudósítójának a magyar—szovjet turistafor­galom alakulásával kapcso­latos kérdésére elmondotta, hogy tavaly félmillió szov­jet állampolgár látogatott , hazánkba, ez a szám 11 szá­zalékkal meghaladja az előző évit. A magyar kiuta­zóik száma csaknem 160 ezer volt, s tovább élénkül az . érdeklődés a Szovjetunió j iránt, hiszen az idei első ne­gyedévben több magyar uta­zott a baráti országba, mint ■ tavaly tavasszal. Értesülé­Csak az OKU-re érvényes intés seink szerint a Szovjetunió­ban a turizmus feltételei­nek további javításához is megteszik a szükséges lé­péseket. Bányász Rezső egy kérdés­re válaszolva rámutatott, hogy a határmenti árucse­reforgalom fontos szerepet játszik az érintett területek ellátásában, a választék bő­vítésében. esetenként orszá­gos áruellátási gondok eny­hítésében is. Ezért hazánk a forgalom bővítése mellett foglal állást. A magyar—ju­goszláv határmenti -árucse­re az elmúlt esztendőben némileg visszaesett, a szak­emberek szerint főként a megmerevedett áruszerkezei és a magas árszint miatt. A forgalom újbóli fellendítését szolgálhatná az igényekhez jobban igazodó termékek szállítása, és új kapcsolati formák — termelési együtt­működés, vegyesvállalatok, bérfeldolgozás — kialakítása. A magyar—csehszlovák ha­tármenti árucsere ugyanak­kor az utóbbi években csak­nem a négyszeresére emel­kedett; a fejlődés a kapcso­latok rugalmasságának, az igényekhez való gyors alkal­mazkodókészségnek köszön­hető — mondotta egyebek között. A kormány szóvivője (a Népszabadság érdeklődésé­re) tájékoztatást adott a ha­zai kábítószerhelyzetről is. Kiemelte, hogy a kábító­szer-bűnözés elleni harcról rendelkező két nemzetközi egyezményhez Magyarország is csatlakozott, és ebből adódó kötelezettségeinknek folyamatosan eleget teszünk. Hazánk a kábítószer-keres­kedelem szempontjából nem célország, inkább tartalék tranzit-útvonalként szerepel a bűnözők terveiben; itt alapvetően nincs felvevő­piaca az úgynevezett ke­mény dfogóknak. A kábító­szer elleni harcot azonban komolyan folytatni kell, hi­szen a jelentős idegenforga­lom és a nemzetközi áru- szállítás mind több lehető­séget ad a narkotikumok be­hozatalára, illetve átvitelére az ország területén. Bányász Rezső végezetül a találmányok, újítások hasz­nosításáról szólt (a Magyar Nemzet kérdésére). Az újí­tókedv növekedését mutat­ja, hogy az újítások válla­lati haszna öt év alatt meg­kétszereződött, 7,1 milliárd forintra nőtt. Várhatóan további ösztön­zést jelent, hogy idén janu­ár 1-jétől az újítási díjat költségként számolhatják el a vállalatok. (MTI) ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Most még a feltóró-kutató árkokat ássák a fiatalok. Itt is meleg van. (Folytatás az 1. oldalról) ágyakat enélikül ugyanis sö­tétben jóformán lehetetlen megközelíteni. — Mindettől függetlenül jól érezzük magunkat — veszi át a szót a brigád- vezetők egyike, Kajdacsi László. — A kaja például nagyon jó. Az ónodi fiata­lok is igyekeznek kedvünk­be járni. Ma este például ismerkedési műsort szervez­tek. — Feltérképeztük már a környéket — sorolja a má­sik brigádvezető, Ácsai Ti­bor. — Van aki úszni, van aki pecázni jár a közeli tó­hoz. — Mikor van erre lehető­ség? — kérdezem a harma­dik brigádvezetőtől, Réti Pétertől: — Délutánonként, meg este. Reggel fél nyolctól fél kettőig munka van. Most éppen mélyítjük az úgyne­vezett kutatóárkot, azután már könnyebb lesz. Talán mi is felfedezhetünk egy­két korabeli érdekességet, edénydarabot, cserepet, amit az előző csoportok ástak ki a mélyből, és most ott so­rakoznak a kisházban — mutat a vár mellett felépí­tett ideiglenes munkahely­re, a régészek és a restaurá­torok szálláshelyére.-—Azo­nosításra várnak. Az első lelet egyébként már előke­rült, Riajk Mátyás társunk találta meg. Egy tizenhato­dik századi pipa feje volt. A vármentő környezetvé­dő tábor harmadik alkalom­mal fogadja a táborozó diá­kokat. Július 29-től két hé­tig a budapesti Katona Jó­zsef Szakközépiskola tanu­lói, azután majd borsodiak végzik a régészeti ásatáso­kat. S hogy milyen eredmé­nyei vannak ez idáig a mun­kájuknak? Erről Révész kot ástak a fiatalok. Erre azért volt szükség, hogy kö­rülbelül megtudjuk, milyen vastag a lerakódás. Ügy ta­pasztaltuk, hogy négy-öt méter mélységben .már gaz­dag leletek várnak ránk a XVI—XVII. századból. A három év gyűjteményé­nek egy része a felvonulási épületben megtekinthető. Zöldmázas kályhacserepek, amelyeket a XVI. század­ban készítettek, fajanszok, félig-meddig mér összera­gasztott cserépedények. A Sajó mentén megépí­tett várfal mellett, a diákok sátortáborának helyén Er­dős Géza és Tuskán Attila teljesített őrséget. Jó hírrel fogadhatják délután társai­kat, mert mind mondják: — Itt jártak az áramszol­gáltató szakemberei. Feltér­képezték a terepet és meg­nyugtattak bennünket; es­tére már lesz villany a sát­rakban. És minden bizonnyal örül­nek majd ennék az őket kö­vetők is, akik az országos építőtábori hálózat itteni, ónodi környezetvédő táborát választották az idei vaká­cióban. A KISZ Miskolc Vá­rosi Bizottságának kezdemé­nyezésére beindított vér­mentő táborban korábban ugyanis csak szűkebb pát­riánk fiataljai szorgoskod­hattak. -Ettől az évtől kez­dődően azonban Ónod is be­letartozik a KISZ KB orszá­gos építőtábori hálózatába, így hazánk más tájairól is eljuthatnak ide a diákok. Monos Márta Fotók: Fojtán László László a következőket mondja: — A mi feladatunk az előkészítés. Ebben segítenek a fiatalok. Egy évben rend­szerint kél hónapot dolgo­zunk a várnál. Ennyi idő alatt elegendő romot terme­lünk ki. Egy évre munkát ■adv.a ezzel a Műemlékvé­delmi Felügyelőség dolgo­zóinak, akikkel közösen fá­radozunk a helyreállításon. Az idén elérkeztünk odáig, hogy már szisztematikusan megkezdhetjük a belső fel­táró munkákat a déli olda­lon. Kibontottuk a vár déli és keleti falát. Ezt követő­en a délkeleti sarokbástyát tisztítottuk meg. Tavaly a váron belül négy keresztár­Leietek hosszú sora vár a beazonosításra ... Az ember élből az árak­tól. Az egyéni gazdák nem 9 titkolják, exportra 35 fo- , rlntért — vagy efölött — akarják adni a gyümölcsöt, de még a lekvárnak való- - ért is egy húszast elkérnek. (Zárójelben megjegyezve, mielőtt valaki félreértené 1, . azaz egy kilogrammért.) A ' vevők tülekednek. Az or- ! szag más részein elfogyott • a kajszi, itt a gönci tájvi­déken viszont jó közepes i termés várható. A gyümölcs • még meg sem .termett, de már rekordáron — a szerző­dések alapján el is fogyott. Befőzni a háziasszony ilyen áron aligha fog, de ami a kedvező; cefrére, pálinkának valónak idén sem naigyon jut. E hírt ki-ki fogadja tet­szése szerint. Egy bizonyos: a gönci Kossuth Termelőszövetke­zetben az árak ilyen alaku­lását csak ’helyeselhetik. Csuka István főmezőgaz- dúsz meg is jegyzi; — Van egy régi mondás gazdászok között, a szőlőből ■ megélni nem lehet, esetleg meggazdagodni. Ez a sza­bály kétszeresen érvényes a kajszira. Az elmúlt három évben gyengén, _ vagy alig termettek a fák. A ráfizetés visszavetette a termelési kedvet, nem egy helyen vég­ső eszközként a fejszéhez nyúltak. Érthetően örömmel fogadtuk azt, hogy idén re­kordárat kaphatunk a kaj­sziért, mert a nagyobb jö­vedelem azt jelenti, hogy egy másfajta művelőeszköz nyelét fogják meg az itt la­kók. Az ásóét, s újból cse­metéket kezdenek telepíte­ni... A sárgabarack rózsaszín virágai végre rózsaszínű reményt ébresztettek. Meg kell mondani, a mai árak kialakulásában nem a terme­lő a „vétkes", legfeljebb ha­szonélvező. Tavaly alig ter­mett kajszi a tájkörzetben. Idén az Alföldön hatalmas károkat okozott a fagy. Alig van gyümölcs az ágakon, így a konzervgyárak, expor­tőrök figyelme — utolsó le­hetőségként — Gönc felé fordult. Nem lehet csodál­kozni azon, hogy az árak egekig emelkedtek, s kez­dünk ott tartani, hogy na­rancsot olcsóbban veszünk télvíz idején a boltokból, mint a nyári szezonban be­főzni való barackot. Azért van a dolgokban, mint minden rosszban jó is. Nem is egy, kettő! Csuka István: — Négyszáz tonna barack­ra számolunk, amely bizony kétszázzal elmarad a rekord­terméstől. A jelenlegi ár viszont tényleg kedvező. Az elmúlt időszakban többször előfordult, hogy ki­magasló árakat kínált a ke­reskedelem. Ám, miután ki­derült, hogy a vártnál több barack termett, megkezdő­dött a „szőrözés", a termék leminő.sítése. — A múltra borítsunk fátylat. Mondhatnák azt, hogy most azért válaszolok így, mert máshol nincs kaj­szi, s így tőlünk a legrosz- szabb minőséget is átveszik. Igazuk is van! De mi ki akarjuk használni ezt a re­mek árat, minden olyan gyümölcsöt exportrekeszekbe akarunk rakni, amely a szabványnak megfelel. Bí­zunk a megrendelőinkben. És éppen ezért, hogy a mi­nőséget fokozzuk, soronként kiadjuk a nagyüzemi ültet­vényünket szedésre. Tagja­ink, s családtagjaik a kon­zervipari gyümölcsért egy forint ötiven fillért is kap­hatnak. Ha válogatják a terményt, az osztályozásért további 2 forintot, s a .rako­dásért is megfizetjük mun­kájukat. Jól járnak, de mi is, hiszen növekedhet az export aránya. A szövetkezet már az el­múlt években is igyekezett a felvásárlásban főszerepet betölteni. Lemondott a na­gyobb haszonról, hogy a kis­termelő hozzá, az ő mérlegé­re hozza a gyümölcsöt, mert a kis nyereség, de nagy áru­tömeg alapján mindig jól jár. Idén a barack nyereséget hoz a szövetkezetnek. Igen ám, de 120 hektáros területé­ből 60 már bérlőknek van ki­adva. A szüret idejére a göncruszkai dombon sátor­tábor születik. Ózdi. miskol­ci, kazincbarcikai, pataki családok jönnek gépkocsis­tól, sátrastól, gázféeőkkel, matracokkal felszerelve, hogy tíz napon át az érés legkedvezőbb pillanatában szedjék a fáról a kajszit. Ide kívánkozna egy má­sik szempont, amely a vá­sárlónak rosszat, a termelő­nek viszont jót jelent. — Ez a jó-közepes termés nagy segítség e tájnak. Viisz- szaadhatja a barackba vetett hitet. Hogy motorfűrészek, fejszék helyett újból telepít­senek. Végre előre kellene mozdulni ahhoz, hogy e ter­mőtáj ne csak hírnevét, ha­nem termőterületét is v.isz- szanyerje. — Akkor önök miért nem telepítenek? — Mondhatnám azt, hogy az állami támogatás ellené­re is méregdrága, s nincs termésbiztonság. De akkor ellentétbe kerülnék korábbi szavaimmal. A kajszi éve­kig veszteséges, de egy ki­ugró év mindent bepótolhat. Ami itt gond, a munkaerő. Lényegében tíz-tizenkét nap alatt kell leszedni a termést. Diákokat lehetetlen alkal­mazni, mert itt az ütődés a gondatlanság két-, három­szoros kárt okoz. Tagjain­kat saját szüretük viszont leköti. Ebből kiindulva, hí­res gyümölcs ide vagy oda, haszon akkor lesz, ha mi­nőségi betakarítás is lesz. Ezt pedig a jelenlegi nagy­üzemi szervezetben nem le­het megoldani. Maradnak a szakcsopor­tok? — GöPcön s környékén, a háztájikon kívül más lehe­tőséget területgyarapításra nem látunk. Vagyis ott sikerülhet a telepítés, művelés, metszés, ahol a minőségi betakarítás is megszervezhető. A közös gazdaságok ennek a felté­telnek — kii kell mondani —. a jövőben nem' tudnak ele­get tenni. Viszont koordiná­ló, sőt integráló szerepük­kel korszerű gépparkuk bir­tokában sokat tehetnek a környék barackkultúrájának újbóli felvirágoztatásáért. Mert mondani sem kell, ilyen kiemelkedő árakkal a távoli években nem lehet számolni, de tisztességes jö­vedelmet a sárgabarack át­lagban mindig adhat. És mint az idei év is bizonyít­ja, a hazai gyümölcsösök megkülönböztetett nagy ár­bevételű növényé továbbra is a kajszi maradt. — kármán — Hogyan lesz Ifjú vármentők Ónodon

Next

/
Oldalképek
Tartalom