Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Irodalmi barangolások Fest Imre Elfelejtettek. — Akár ezt a címét is viselhetné az 1978-ban elkezdett, s azóta többé-'kevésbé rendszeres időközönként jelentkező sorozatunk, az Irodalmi barangolások. E szerény vállalkozásban ugyanis a kezdet kezdetétől olyan irodalmárok, Irodalomhoz kapcsolódó személyiségék bemutatását, újra „felfedezéséi’' tűztük magunk elé feladatul, akik születésüknél, életük, munkásságuk egy szakaszánál fogva kötődték a mái Borsod -Abaúj -Zemplén megyében egyesített abaúj i, borsodi, gömöri, tornai, zempléni tájhoz, ám akiknek emléke napjainkra bizony már-imár a feledés homályába merült. Sorozatunk immáron 71. darabja — híven a hagyományokhoz —egy napjainkban szinte ismeretlen gazdaságpolitikus, — tudós, s él- sósodban hírlapírói tevékenysége folytán irodalmárként is számon tartott férfi emlékét idézi: Fest Imréét. Fest Imre — ki életében az osztrák—magyar bank alkormányzói és a földmí- velés-, ipar-, és kereskedelmi minisztérium államtitkári címét is elnyerte — 1817. november 3-án született Sze- pesváraljám. Elemi iskoláit szülőhelyén, míg középiskoláit Késmárkon, Eperjesen, s annyi más felvidéki fiatalhoz hasonlóan, megyénk székhelyén, Miskolcon végezte. Mint ahogy egy korabeli életrajz-írás említi: „képesítését... mindhárom helyt virágzó protestáns iskolákban nyerte” ahol már első fiatalságában kitűnt úgy szorgalma, mint szelíd és nyájas egyénisége által”. Középiskoláit befejezve jogra iratkozott. Előbb Debrecenben. majd a pesti egyetemen tanult. Ügyivédi diplomával a zsebében 1839-ben visszatért szülőföldjére, a Szepességbe, ám ott legkevésbé érdekelték a jogi ügy ék. Az ügyvédi gyakorlat helyett lényegesen nagyobb érdeklődést mutatott a bányaügyök iránt. E területen alig töltött el egy esztendőt, s máris a felső-magyarországi bánya-polgárság egyesületének jegyzőjévé választották. Az egyesület küldöttéként részt vehetett az 1843—44-dik évi pozsonyi országgyűlésen, ahol aktívan közreműködött az új bánya- törvénykönyv kidolgozásában. A történelem, a politika felerősödött folyam-sodra rá is tettre serkentő hatást gyakorolt. 1848—49-ben Fest Imre is tevékenyen részt vett Szepes vármegye és a 16 szepesi városkerület pezsgő politikái, 'közigazgatási életében.' Fest Imre már a szabadságharc előtt is — főleg a gazdaságpolitika témakörében — számos írást publikált fővárosi lapokban, így például a Pesti Hírlapban. H ír lap írói tevékenys égév e 1 később sem hagyott ’fel, külső publicistaként, vezércikk- íróként neve gyakran szerepéit a Pesti Napló, a Pester Lloyd hasábjain. Kevesen tudták róla, hogy ez a gazdasági beállítottságú férfi verseiket is, irt. Egyfajta szemérmességből ezek a költemények többnyire állnév- vel illetve ABC szignóval jelentek meg felvidéki német lapokban. Lefordította német nyelvre Petőfi több költeményét is, ezek többsége azonban csak kéziratban maradt fenn. Fest Imrét a politika 1861-ben szólította újra porondra. Az évben Szepes megye első alispánjának választották — s bár a provi- soríum egy időre ekkor is megszakította ez irányú tevékenységét, 1865 végén már mint a Szepes-göllniczi választókerület képviselője ismét hazánk iparérdekei- nék egyik legbuzgóbb képviselője, védelmezője az országgyűlésben. Deák Ferenc feltétlen híve volt. Sokat fáradozott az országos ipartestület megalapításáért, majd annak létrejöttével a testület igazgatói tisztét is betöltötte. A kiegyezési tárgyalások során szerepe jelentős az osztrák— magyar kereskedelmi és vámszerződések kialakításában. A Gorove István vezette kereskedelmi minisztérium államtitkáraként — alapos szakértelmével — számos tárgyaláson képviselte sikerrel a nemzeti érdekeket. Fest Imre — aki 1883. március 11-én hunyt el Budapesten — cikkein túl két művel jegyezte be magát Szinnyei József 14 kötetes irodalmi lexikonéba. Ezek közüli az egyik öt évi működése a földmívelés-, iparés kereskedelmi magyar kir. — ministeriumnak című mű közgadasági, elemző munka. A másik a halálát követő évben megjelent Gedichte (Költeményeik) című munkája — másik, a lírai arcát mutatja be Fest Imrének. Ki tudja, melyikhez adott útravalót az egykori miskolci alma mater? Műemlékbejáráson A bükkzsérci templom Termetes hársfák ölelésében, egy dombra felszaladó út végén áll hagymasisakos tornyával Bükk- zsérc egyetlen műemlék épülete, a római katolikus templom. Megyénk e kevésbé ismert építészeti értékét Esterházy Károly egri püspök építtette egyes források szerint 1774-ben, mások szerint 1779-ben. Valószínűbb az utóbbi adat (már ami az épület elkészültét illeti), hiszen Agg- házy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon című háromkötetes művében a bükkzsérci templom kapcsán azt említi: „Szobrászmunkákat végzett 1780- b an Höss János 24 forintért.” A bükkzsérci templom építője minden valószínűség szerint az a híres Fellner Jakab, aki egyebek között az egri Líceumot is építette. Erre látszik utalni az épület copf stílusa is, mely stílust Fellner különösen kedvelte. Ugyancsak copf a templom főoltára, ami szintén a XVIII. század végéről való. Viszont rokokó a szószék! Ennek külön érdekessége, hogy hangvetőjén az osztrák császári korona látható. Genton István: Magyar- ország művészeti emlékei című műve 2. kötetében egyebek között ezeket írja erről a templomról: „.. . homlokzat előtti hagymasisakos toronnyal, földszintje hosszú fugákkal.. Szentélye egyeneszáródású. Egyboltszakaszos hajó, magas orgonakarzat keskenyebb szentély ... Kracker oltárkép: Fájdalmas Szűz 1779., Padok XVIII. sz. ...” Érdekes, hogy más források, így a megyei műemlékjegyzék is a híresneves Kracker Jánost említi a főoltárkép festőjének. Ugyanakkor a templom mai főoltárát Takács István közismert, mezőkövesdi templomfestő 1938-ban festett képe díszíti, amely úgyszintén a Fájdalmas Anyát ábrázolja, amint keze között tartja a keresztről levett Jézust. Hogy mi történt a korábbi Kracker - feslménnyel, az hová került, arról a helyszínen senki nem tudott felvilágosítással szolgálni. Szépek, következésképp említést érdemelnek a templom színes mozaiküvegablakai is, amelyek például Szent Istvánt, Szent Imrét és Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolják. A bükkzsérci több mint 200 éves templom, műemlék épület — örömmel állapíthatjuk meg — jó állagú. Tetőzete, külső vakolása mindenhol ép, a százados épületekkel ellentétben itt a falakat a nedvesség nem támadja. Any- nyi más műemlékünkkel szemben állagmegóvást, felújítást egyelőre nem igényel az épület. Amit azért hiányolunk, az egy tábla. Ami hirdetné a Bükk erre tévedt szerelmeseinek: műemlék előtt állnak, építészeti értéket látnak. Nézzék, becsüljék rangjához méltóan, kellő tekintettel! Ezt a táblát az épület külső faláról mi nagyon hiányoljuk. Szűkebb pátriánk egykori sajtótermékeit ismertető sorozatunkban ezúttal a miskolci Földes Ferenc Gimnázium jogelődjének, a Miskolci Királyi Katolikus Fráter György Gimnáziumnak, ifjúsági lapját, a Frátert mutatjuk be. Ez az iskolai idénylap 1933. decemberében jelent meg először. Ezt követően átmenő évfolyam és sorszámozással tizenegy tanév csaknem minden hónapjában útjára bocsátották a tanár — és diák — szerkesztők e kisformé- lomú. ízléses kiállítású lapot. Bár a diákújság fejlécén az szerepel, hogy a Fráter megjelenése csak a nyári szünet idején, tehát júliusban, augusztusban szünetel, a gyakorlat azt mutatja, hogy az új tanév első hónapjában, szeptemberben sem, jelent meg, hanem általában októberrel. sőt előfordult olyan év is, hogy novemberrel indult az új évfolyam. Erről az 1944-ig életképes iskolaújságról dr. Mádai Gyula: A Miskolci Katolikus Fiú- gimnázium története című tanulmányában a következőket írja: ,,A mindenkori öreg és az ifjú szerkesztő szerkesztette, a diákok írták. Irodalmi zsengéik jelenhettek meg, riportok, leírások, cikkek, könyvismertetések, vezércikkek, fordítások, tréfák, színház és filmkritikák, sporthírek. Volt állandó rejtvényrovata és olykor szerkesztői üzenete is. Ügyes linóleummetszetek színezték a kis diáklapot.” A Fráter történelmünk súlyos gondokkal terhelt, tragédiába torkolló szakaszában jelent meg rendszeresen. Jogos a kérdés: a fasizálódó kor, a soviniszta, nacionalista szellem hogyan befolyásolta az újság arculatát? Rendkívül érdekes, amit ezzel kapcsolatban ír dr. Mádai Gyula: ......üde, derűs, f riss diákhang jellemezte mindig. Szerkesztésében élt a diákönkormányzat, a diákízlés. Szelleme mem különülhetett el a hivatalos irányzattól, mégis, kevesebb mili- tarizmus és több humanizmus van benne, mint a kor legtöbb felnőtt-újságában. Sőt, ,a társadalmi valóság nyomorban élőiről megkapó beszámolókat közöl.. A Frátert induláskor Komán Andor tanár és Horváth József diákszerkesztő szerkesztette, majd 1940. októberétől Pödör László magyar-francia szakos tanár, és úgyszintén a diákszerkesz- tök állították össze. Ez utóbbiak egyike volt Haynal Kornél ismert újságíró is. Ö igy emlékszik vissza A miskolci Földes Ferenc Gimnázium 425 éve című emlékkönyvben ezekre az időkre: „Az újsággal, a nyomdával, mindkettő sajátos illatával először tizenhat évesen, Miskolcon találkoztam . .. ma is kedves barátom, akkori francia tanárom, Pödör László bevont az iskola harminckét oldalas lapjának, a Fráternek a szerkesztésébe. Az ő baráti irányításával és — tekintettel a háborús időkre — politikai vigyázásával kelten készítettük, lektoráltuk, tördeltük a városszerte mind népszerűbbé váló kisformátumú lapot. Társszerkesztőm, a később mártírhalált halt Rónai Feri volt, (a Braun Éva csoport tagja — szer.k. megjegyzése) már akkor ígéretes ifjú költő, túl első kis verseskötetén ... ma is szeretettel emlékszem szerkesztői-baráti együtt-munkálkodásunkra, amikor olvastuk, kiválasztottuk, megvitattuk a diáktársak által hozzánk eljuttatott írásokat. Voltak közöttük ... így több mint negyven év után visszagondolva, naívul bátor politikai megnyilatkozások. Csak tanárunk — s már hetedikes korunkban pertu barátunk — ügyességének volt köszönhető, hogy a Fráter egyik-másik cikke miatt nem kerültünk a miskolci hadtest elhárító tisztjei elé.” Szokásunkhoz híven a Fráter egyik számába is belelapozunk, mégpedig az I. évfolyam 3. számába, amely 1934. februárjában jelent meg. Az akkori szám zöld színű borítóján a következő tartalomjegyzék olvasható: Vucskits Jenő igazgató: Hamu (vezércikk), — Pusztay Miklós (VIII. A.): Én nem tudom miért... (vers), — Paulovits Sándor (VII.): Amit egy kép mesél (riport), — Messerschmidt Lajos .(VII.): A régi gimnázium (linóleummetszet), — az anya szeme (vers) Irta: Johann Vogel, németből fordította: Güttler József (VIII. B), — Repülés és rádió Bó- na Antal, Hajós Imre (VIII. A), Balogh József (VII.) — Apró cikkek Ponyi István (VII,.), — Tarnay István: A turini főiskolai versenyekről. — Fejtörő, — Volf László: A rádigó, — Furcsa história Rochlitz Oszvald (VI. B) — stb. A bő választók talán legérdekesebb írása Paulovits Sándor riportja, amelyben az iskola múltját kutatva a katolikus. gimnázium régi diákjait szólaltatta meg. Dr. Láng Lajos ügyvéd, újságszerkesztő, városatya például így emlékezett: „Boldog gyermek voltam, mikor 1900 őszén az intézet kapuján beléptem. Az akkori iskola szegényes, földibesüllyedt épület volt, de rendes és tiszta. A gimnázium négy épületben volt elhelyezve. A tornaterem a Szemere utcán, a szertár a régi épülettel szemben volt. Az osztályfőnököm Das- sievicz Gyula volt elsőtől kezdve. Nemeslelkű, igazságszerető ember, atyai tanár és igazi pap. Egyénisége eltörölhetetlen nyomot hagyott lelkűnkben. Pipás ember volt és ezért minden neve napjára egy új pipával leptük meg. Nagy pipatóriuma volt a kolostori lakásában . .. Bizony mi is szerkeztettünk újságot. »■Hasznos tudnivalók« volt a címe és »egy hatos« az ára. Egy .másik magát megnevezni nem akaró öregdiák, aki 1901-ben lépte át az iskola küszöbét, a következőket nyilatkozta: ,,... az l.B osztály egy öreg, roskadozó bérelt házban volt, a Pece parton. Boldog idők! Még konyhánk is volt! Tízórára rántottat sütöttünk. Meglepetések elkerülése végett őr állott a kapuban és jelezte, ha \a 10 perc leteltével közeledett az óraadó tanár. Ilyenkor gyorsan bekaptuk a rántotta maradványait... Tanáraink komoly, szigorú de atyai lelkű pedagógusok voltak. Soha nem volt eset, fiogy valamelyiket igazságtalansággal vádoltuk volna. Legjobban féltünk Psallóközi [Jenő latin tanártól, aki sokszor hívott meg magához ebédre. Persze: ö ebédelt I— mi meg a grammatikát vágtuk. Hogy mennyire szerettük tanárainkat, arra jellemző, hogy egyiknek sem polt gúnyneve ... Higyje el kedves öcsém — fejezte be az öregúr — akármilyen alacsony, vénhedt pajta is volt a mi gimnáziumunk, szerettük mi azt nagyon és még ma is szívesen visszamennék oda az I. B-be, a Pece-partra, ha lehetne.” Ennyit a Fráterből, a Fráterről. Legközelebb az ötvenes évek elején hetente megjelenő Ózdi Bányászt mutatjuk be. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: HAJDÚ IMRE FOTÓ: FOJTAN LÁSZLÓ
