Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1987. június 8., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Biztonságunk érdekében munkálkodnak (Folytatás az 1. oldalról) utánpótlást biztosító úttörő- és ifjúgárdista tűzoltók, ha­tárőrök és közlekedési rend­őrök. önkéntes segítőink so­raiban megtalálhatók az idősebb és a fiatalabb kor­osztályok tagjai, jelen van­nak a férfiak és a nők, mindazok, akik a közös­ségért tenni, cselekedni akarnak. Munkások, parasz­tok, értelmiségiek és alkal­mazottak szolgálják a szo­cializmus ügyét, védik a dolgozó nép biztonságát, nyugalmát, biztosítják a rendet. A hivatásos állo­mány csak a lakosság szé­les tömegeire támaszkodva képes megfelelni a velük szemben támasztott elvárá­soknak. A társadalmi bázis szélesítése, a lakossági kap­csolatok ápolása, az önkén­tes segítők fokozott bevo­nása a közrend és a köz- biztonság védelmére hatá­sos és hatékony eredmé­nyekkel járt. Számukra is megszerveztük a szocialista versenymozgalmat. Ebben a nemes versengésben kiemel­kedő eredményeket értek el a miskolci, Tanácsköztársa­ság lakótelepi 1. számú, va­lamint az Avas-déli • cso­port, a megyaszói 1-es szá­mú, a mezőkövesdi 2-es számú, továbbá a boldogkő­újfalui, a tiszacsermelyi és a szikszói csoportok. Intéz­kedésünknek megfelelően, 1984-től a városokban, nagy­községekben, községekben folyamatosan bevezettük az önkéntes rendőri ügyeletet. Lakosságunk nagy megelé­gedéssel és örömmel fogad­ta az ügyeletek felállítását, mert panaszaikat, problé­máikat helyben intézhetik. A kedvező tapasztalatok alapján a jövőben minden községben és KMB-irodá- ban a hétvégre és a mun­kaszüneti napokra megszer­vezzük az ügyeleti szolgá­latot. A megyei rendőr-főkapi­tányság vezetőjének beszá­molója után a tanácskozá­son felszólalt a Határőrség Miskolci Kerületpárancs- nokságának parancsnoka, valamint a megyei tűzoltó­ság parancsnoka. Nyirkos László határőr ezredes egye­bek között elmondotta, hogy 1986-ban 109 önkén­tes határőrcsoportban 990-en teljesítettek szolgálatot. Ezenkívül 36 úttörőszakasz és 10 ifjúgárdista szakasz tevékenysége járult hozzá az államhatárok védelmé­hez. Pintér Ferenc, tűzoltó ezredes a tűzvédelem me­gyei helyzetét elemezte, s rámutatott arra, hogy az önkéntes segítők munkája nagymértékben hozzájárult a tüzek megelőzéséhez, ol­tásához. A szünet után a beszá­moló vitájában 11 hozzá­szóló beszélt az adott te­rület eredményeiről, gond­jairól. A tiszacsermelyi ön­kéntes rendőri csoport ve­zetője, Szabó Sándor hang­súlyozta: tevékenységük el­sősorban a bűncselekmé­nyek megelőzését szolgálja. Barkó Sándor, a Tiszai Ve­gyi Kombinát tűzvédelmi felügyelője arról beszélt, hogy vállalatuknál az álló­eszközök értéke eléri a 20 milliárd forintot, s az ön­kéntes tűzoltók minden ere­jüket latba vetve őrköd­nek, hogy ezt a hatalmas értéket ne érje kár. Övári András nyugalmazott rend­őr őrnagy a miskolci rend­őrkapitányságon létrehozott önkéntes rendőri század munkájának eredményeiről és feladatairól beszélt. Bruszlilc György, a Hidas­németiben működő önkéntes határőrcsoport munkáját elemezte, s elmondotta, hogy a csoport tagjai a szol­gálaton kívül eredményesen teljesítik a kiképzés során meghatározott feladatokat. Geszti Sándor Sátoraljaúj­hely és vonzáskörzete nevé­ben mondta el hozzászólá­Túrós András beszámolóját tartja. sát, és hangsúlyozta, hogy az országban először Sátor­aljaújhelyen szervezték meg az úttörők önkéntes határ­őri szolgálatát. Ez a mun­ka sok élménnyel jár. s pe­dagógiai hatása sem lebecsü­lendő. Kozák Pál, a miskol­ci közlekedési rendőrök ne­vében beszélt, s elmondot­ta, hogy a csoport tagjai részt vesznek a közlekedés- biztonsági akciókban, s ha­tékony segítséget nyújtanak az utak, közterületek rend­jének biztosításában. Sze- mán János, a füzérkomlósi önkéntes határőri csoport munkájáról szólva elmon­dotta, településükön jó kap­csolatot alakítottak ki az önkéntes rendőri csoport­tal. Tinics András, a bol­dogkőújfalui önkéntes rend­őri csoport vezetője arról beszélt, hogy a település 16 fős önkéntes rendőri cso­portja az elmúlt esztendő­ben 1500 intézkedést hajtott végre, s átlagosan 28 órát töltöttek szolgálatban. Ladvánszky Károly rend­őr altábornagy, belügymi­niszter-helyettes felszólalá­sában megköszönte a bel­ügyi munka önkéntes segí­tőinek fáradozását. Hang­súlyozta: az önként vállalt szolgálat politikai és embe­ri szempontból rendkívül nagyra értékelendő, mert a lakosság az önkéntes rend­őrökhöz, tűzoltókhoz és ha­tárőrökhöz bizalommal for­dul, s úgy érzi, minden problémáiban segítséget kap tőlük. Hazánkban az élet sokkal nehezebb, mint a korábbi években volt. Eb­ben a helyzetben értékes és nagyon fontos a Belügymi­nisztérium segítőinek tevé­kenysége, amelyet a köz­rend és a közbiztonság to­vábbi szilárdítása érdeké­ben végeznek. Az elképze­lések szerint az önkéntes segítők munkáját a követ­kező időszakban tovább fej­lesztik. Varga György, a tolcsvai önkéntes tűzoltóegyesület vezetője hangsúlyozta, 1980- ban ünnepelték megalaku­lásuk századik évforduló­ját, és a hagyományoknak megfelelően, az úttörők kö­réből toborozzák utánpótlá­sukat. Juhász Péter, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság titkára hang­súlyozta, a megyei pártbi­zottság folyamatosan figye­lemmel kíséri a belügyi munka önkéntes segítőinek munkáját. Ezt a tevékeny­séget a testület nagyra ér­tékeli, s bátorítást ad a kö­vetkező évek munkájához egyebek között abban, hogy ők is minden törvényes esz­közzel lépjenek fel a köz­rend és a közbiztonság, va­lamint az állampolgári fe­gyelem javításához. A belügyi munka önkén­tes segítőinek összevont ér­tekezlete kitüntetések és ju­talmak átadásával ért vé­get. U. J. Lapszemle Digitális retusálás A Computerwold-Számítás- technika az utóbbi időben jogi kérdésekkel is foglalko­zik. A közelmúltban olvas­hattunk a nyilvántartások­hoz kapcsolódó személyiségi jogokról Franciaországban, illetve az Egyesült Államok­ban, most pedig — mielőtt az újság tovább lépne más országok felé — a júniusi első számban a digitális re- lusálásról jelent meg egy ér­dekes cikk. A számítástech­nika „kikezdte az analóg in­formációhordozók objektivi­tásába vetett bizalmunkat”, vagyis, hogy magyarul fejez­zük ki magunkat, egy fény­kép ma már azt ábrázolhat, amit nem szégyell. Egy másik jogi kérdés, amiről a szaklapban olvas­hatunk, a programozókat érinti, vagyis, mennyiben vé­di a szerző jog a szoftverek alkotóit? Az újság egy kiad­ványt ajánl olvasóinak fi­gyelmébe, amely talán job­ban kerüli a jogász szakzsar­gont, mint társai. Egy másik érdekes téma: milyen a ma­gyar nyelv a számítógép szemszögéből nézve? Az er­ről szóló írásokat egy nem túl magyarosan hangzó cím — „Természetes nyelvi inter­fészek” — vezeti be, de a cikkek között találunk olyat, ami jogosan viseli a „köny- nyed csevegés” műfaji meg­határozást. Egy kicsit a tu­dományos fantasztikus köny­vek és filmek világába ka­landozhatunk el, ahol anya­nyelvűnkön, egyszerű embe­ri mondatokkal szót érthe­tünk a gépekkel. Addig azonban itt vannak a programnyelvek. Az egyik ezek közül — a gyorsaságá­val és rendkívül kedvező árával hódító — Turbo Pas­cal. A Computerwold-Számí- tásteehnika legújabb számá­ból megtudhatjuk, hogy „Ol­csó Pascalnak nem híg a le­ve”, a kritikusok értékítéle­te szerint a program teljesí­tőképessége, használhatósága, megtanulhatósága, doku­mentációja egyaránt jó, a teljesítménynek az árhoz va­ló viszonya pedig egyenesen kitűnő.-s Ki mit tud Prónay főorvos­ról? A válaszokból: Ö ta­lálta fel az UBI- és az UKA-port; ö hozita létre a tapolcai diétás szanatóriu­mot; Évtizedek óta főorvo­sa a belgyógyászatnak. Aki­ről ennyi mindent tudnak az emberek, sikeresnek válthat­ja magát. .. — . Ügyetlen, bukdácsoló nebuló voltam a sárospataki gimnáziumiban — kezdi a beszélgetést dr. Prónay Gá­bor a megyei kórház bel­gyógyászatának főorvosa —, mindenesetre két dolgot itt tanultam meg. Az egyik, a nyelveik szeretete és fontos­sága, amelynek hasznát munkámban, kutatásaimban, külföldi kongresszusokon azóta is látom. A másik, s nem kevésbé fontos a sport, és főként a csapatjáték, hi­szen ott egymásra utaltak a játékosok. Ebben sikereiket érhet el az ember, önbizal­mat kaphat. A Szegedi Orvostudomány'. Egyetemen már nem volt bukdácsoló kisdiák, hanem kitüntetéssel végezte azt. Szentgyörgyi Albert, aki ekkor még itt élt, meghívta dolgozni az intézetébe, ra­gyogó kutatási területeiket biztosítva számára. A főor­vos nemet mondott, mert már belekóstolt a nyári gyakorlatok során a kórhá­zi ágy melletti szolgálat fontosságába, szépségébe. A háború miatt korán megis­merte a szakma nehézségeit is. Már 1944-ben medikus­ként dolgozott a hadikór­házban. — Behívót kaptam 1944 decemberében Németország­ba. Több, mint fél évig buj­káltam, de aztán egyszer mégis elfogtak. A hivatásom mentett meg, hiszen a kór­házakban szükség volt a mégoly kevés tapasztalattal rendelkezőkre is mint én. Miután leszigorlatoztam bel­gyógyászatból, rám bízták a hadifogoly kórház vezeté­sét. Kétféle beteggel talál­koztam ekkor, csont, bőrig lefogyotlakkal, és felpoftadt ödémás emberekkel. Ma az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, sole a túltáplált, kövér em­ber. A szegedi klinikán dol­gozott 1949-ig. Alapító tagja volt az Apáti Kollégiumnak, a N:ÉKOSZ-nak, a szegedi orvosszakszervezetnék. Har­mincévesen már osztályve­zető orvos lett a Szegedi Honvéd Kórházban. Termé­szetesen tudományos kutató­munkát is folytatott. Amikor a Szegedi Honvéd Kórház megszűnt, Miskolcra került, a Honvéd Kórházba, majd 1958-ban a megyei kórház belgyógyászatára. — Mi voltunk az úttörők, a honvédségtől átvett épü­letekben kezdtünk egy hei- venágyas kórházzal. Fiata­lok voltunk és tapasztalatla­nok. Most már 15 éve egy összeszokott teámmal dol­gozhatunk. Az osztályunk munkáját országosan is el­ismerik az emésztésszervi betegségek vizsgálatában, gyógyításában, kezelésében, kutatásában. Ennek kapcsán olyan végbél-vasíagbél-szűrő programot dolgoztunk ki, amelyet európai szinten is az egyik legnagyobb méretű vizsgálatsorozatként tartanak nyilván. Korai szakban fel lehet ismerni e betegséget, amely bizonyítottan a hely­telen táplálkozás miatt for­dul elő. A helytelen táplál­kozási szokásokból fakadóan 10—12 éve az érdeklődés fókuszába került egy másik nagy betegségcsoport, a cu­korbetegség-anyagcsereza­var — elhízás. Ennek meg­felelő kezelése a megelőzés. Elsőként az országban, létrehozott a cukorbetegek diétás étkeztetésére egy ét­teremben olyan lehetőséget, ahol a főorvos javaslatára készültek az ételek. A má­sik nagy akció a búzakor­pából készült kenyér beve­zetése volt az egyes élel­miszerboltokban. Ezt követ­te a tapolcai szanatórium életre hívása, 1984-ben, ahol háromhetes turnusokban, napi ezerkalóriás étrend­del, átlagban 6—10 kilo­grammot fogyhatnak a bete­gek. — Feleségem pedagógus volt, 41 éve kötöttünk há­zasságot. Szenvedélyesen gyűjtjük a könyveket, régi bútorokat. Olyan légkört biz­tosított nekem, amelyben munkámnak és a tudomány­nak szentelhettem az élete­met. Kórházi orvos létemre sok lemondással elértem azt, hogy megszerezhettem a kandidátusi címet. Vidéki orvosként is eljuthattam, az ő segítségével a kongresszu­sokra. Ma már persze ez természetes a mi kórhá­zunkban is. Két leányunk van, az egyik gyógypedagó­gus, pszichológiát tanult és ő szervezte meg a vakok ele­mi rehabilitációját Budapes­ten, a Vakok Intézetében. A kisebbik pedig angol fordító tolmácsként végzett Szege­den. A főorvost a szegedi egye­tem kinevezte címzetes do­censnek és a debreceni egye­tem címzetes egyetemi ta­nárnak. Jó néhány kitünte­tést kapott már életében: Kiváló Orvos, a Munka Ér­demrend ezüst és arany fo­kozata, ez év májusában ki­váló egészségnevelési mun­káját is elismerték. Sikeres embernek vallja magát? — Csak részben mondha­tom, hogy az vagyok. Azt nevezném igazi sikernek, ha a gyerekeim vinnék valamire az életben, ha a munkatár­saim eredményesen folytat­hatnák pályájukat, ha e me­gye lakosságánál elérhetnénk azt, hogy ne csak az alkohol- fogyasztásban járjon élen, hanem az egészségesebb élet­mód kialakításában is ... És, ha energiám sokáig ele­gendő lenne a gyógyítás­hoz ... Orosz B. Erika Sárospataki lakások Vásárló kontra építő Miért részesül magasabb támogatásban, több kedvez­ményben a lakásépítő, mint az, aki vásárlással kíván otthonhoz jutni? A kérdést Sárospatak Város Tanácsá­nak legutóbbi ülésén a fia­talok nevében tették fel. A támogatások eltérő összege nemcsak Sárospatakon, ha­nem a megye más települé­sein, országos fórumokon is gyakran ad okot polémiára, vitára. Az ülésen a tanács­tagok a harmadik napirendi pont keretében a lakásel­osztás helyi tapasztalatait elemezték. Mielőtt a kérdés­re adott választ ismertet­nénk, érdemesnek tartjuk néhány szót ejteni a sáros­pataki lakásgondokról, a megoldásukra kialakított ta­nácsi elképzelésekről. A pataki tanácson is a la­kás, és telekgazdálkodás komplex elvei szerint gon­doskodnak az újonnan épü­lő, s a visszaadott otthonok kiutalásáról. Az elmúlt há­rom esztendőben összesen 279 lakással gazdálkodtak, ám az igénylők száma nem csökkent, most pontosan ugyanannyi, mint 1983 jú­lius elsején volt. A jelen­legi nyilvántartás szerint a városban 308 család, vagy egyedülálló vár lakásra, s várható, hogy az év hátra­levő részében tovább emel­kedik az igénylők száma. Az elmúlt esztendőben — tanácsi kiutalás eredménye­ként — összesen 97 család jutott lakáshoz Sárospata­kon. Az otthonok 61 száza­lékát fizikai dolgozók, 48 százalékát fiatal házaspárok kapták, s néhány egyedülálló is új otthonhoz jutott. Ezen­kívül tanácsi segítséggel — készpénztámogatással — to­vábbi 8 igénylő lakásproblé­máját sikerült megoldani. A pataki tanács az ülé­sen a lakásigénylők diffe­renciált támogatására ren­deletet alkotott, pontosab­ban módosította a korábban érvényben levő szabályozást. A módosítás szerint a vá­rosban vissza nem téríten­dő támogatásban, illetve ka­matmentes kölcsönben ré­szesülhetnek a fiatal háza­sok, a három, vagy több­gyermekes családok, a gyer­meküket egyedül nevelő szülők, ám mind a három „kategóriából” csak azok, akik első igénylésüket nyúj­tották be, s jövedelmi vi­szonyaik, s egyéb körülmé­nyeik alapján tanácsi bér­lakásra jogosultak. Ugyan­csak támogatásban részesül­hetnek azok az igénylők, akik 1985. július 1-ig be­nyújtott érvényes igénylés­sel rendelkeznek, s vállal­ják, hogy a tanácsi bérlakás helyett építéssel, illetve vá­sárlással, valamint azok az igénylők, akik 1986. decem­ber 31-ig benyújtott érvé­nyes igényléssel rendelkez­nek, s vállalják, hogy a ta­nácsi bérlakás helyett sze­mélyi tulajdonú lakás építé­sével oldják meg lakásprob­lémájukat. A vissza nem té­rítendő juttatás összege — differenciáltan — 60 ezer­től 100 ezer forintig terjed. A kamatmentes kölcsön összege az építési telek hasz­nálatbevételi díjának kifize­téséhez 50 ezer forint lehet. Az építkezőnek a tanács 200 ezer forint kamatmen­tes kölcsönt nyújthat, míg lakásvásárlás esetén ez az összeg maximum 150 ezer forint 1 ellet. A kamatmen­tes kölcsön törlesztésének leghosszabb időtartama pe­dig 25 évre terjedhet ki. A támogatási kérelmeket a tanács végrehajtó bizott­sága bírálja el. Az előkészí­tés a lakásügyi hatóság fel­adata, amely elkészíti támo­gatástervezetét, s ezt 15 nap­ra közszemlére teszi. Ez a tervezet tartalmazza a tá­mogatásban, kamatmentes kölcsönben részesítendők nevét, a névsor összeállítá­sakor figyelembe vett körül­ményeket, az igénylő által megválasztott lakásjuttatási formát, a támogatás és az igénylő által vállalt saját erő összegét. A kifüggesztés időtartama alatt a listával kapcsolatban bárki észrevé­telt tehet, az idő lejárta után a tervezetet a lakás­ügyi társadalmi bizottság megvizsgálja és javaslatával ellátva terjeszti a végrehaj­tó bizottság elé. A többszö­rös ellenőrzés, a társadalmi kontroll széles lehetősége tehát biztosíték arra, hogy valóban csak az kapja meg a támogatást, aki valóban megérdemli és rászorul. Aid eddig átböngészte cikkünket, olvashatta, hogy a lakást vásárló igénylők valóban alacsonyabb össze­get kaphatnak az építőknél. A pataki tanácsülésen az említett kérdésre elmondot­ták ennek indoklását is. Eszerint az építkezők a vá­sárlóktól jóval nagyobb ter­het vállalnak magukra, hi­szen egy új otthon emelése az első kapavágástól a be­költözésig jobb esetben is két, ám a leggyakrabban három évig tart, s az épí­tőanyagárak sajnos folya­matosan emelkednek. A másik ok a megkülönbözte­tésre: ha a vásárlók a je­lenleginél magasabb össze­get kapnának, az óhatatla­nul a lakásárak további, gyors emelkedéséhez vezet­ne. (udvardy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom