Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
1987. június 8., hétfő ÉSZAK-MAGYAKORSZAG 3 Új törvényünk a földről Ha már az üvegtisztítás is üzletet jelent Gazdaság a Bodrogközben Országgyűlésünk ez év tavaszi ülésszakán a földről törvényt alkotott. A jogalkotás mindig jelentős, de nem tűnik talán elfogultságnak a földjogi jogalkotás általánostól eltérő, kiémelt jelentőkégére hivatkozni. Indokul fölhozható a föld általános és mezőgazdasági jellegű sajátossága, alapvető termelőeszközbeli mivolta, a társadalmi haladás részét alkotó politikai természete, nemzeti kincs jellege. Eddig nem rendelkeztünk egységes földtörvénynyel, sok volt a részletszabály (300-at meghaladó), nehéz volt közöttük az eligazodás. Földtörvényünk most egységes szerkezetben szabályozza az ingatlan tulajdonjogára, használatára, hasznosítására és forgal-' mazására, s nem utolsósorban a földvédelemre vonatkozó társadalmi és állami kapcsolatokat. Általában, de különösen a földvédelem szempontjából — a jogi hatásokat tekintve — külön is figyelmet érdemel, hogy a törvény a föld rendeltetését tekintve megkülönböztet termő-, építményelhelyezésre szolgáló, különleges rendeltetésű, és hasznosításra alkalmatlan földet. Hazánkban ingatlan az állam, szövetkezet, más jogi személy, vagy magánszemély tulajdonában lehet. A törvényalkotás egyik céljának a földtulajdonosok és földhasználók termelési biztonságának növelését tekintette. Ebből is következik, hogy a törvény hatályba lépésekor az ingatlanok a jövőben is tulajdonban maradhatnak. 1. Az állami tulajdont érintő, lényeges változás, hogy bővülnek az állami ingatlankezelők jogosítványai. Az állami tulajdont a mezőgazdasági szövetkezetek a jövőben nemcsak ingyenes, határidő nélküli használatra, hanem tulajdonul is megkaphatják. A törvényben konkrétan felsorolt esetekben és módon, állami tulajdon magánszemély tulajdonába is kerülhet. Megszűnik a tartós földhasználat intézménye. Az állami tulajdont képező, magánerőből beépíthető építési telek, továbbá nagyüzemi művelésre alkalmatlan termőföld — a törvényben megállapított korlátok között — magánszemély tulajdonába kerülhet. Napjainkban sokan állami föld tartós használói. A törvény a Minisztertanácsot bízta meg az ilyen esetekre vonatkozó szabályok megállapításával, közelebbről, a most tartós használatban lévő föld tulajdonba adásával. 2. Már a‘ korábbi törvény nagy vívmánya volt a földre vonatkozó szövetkezeti tulajdon elismerése. Új földtörvényünk is érvényesíti ezt az elvet azzal a többlettel, hogy oldja a tulajdonosi jogosítványok kötöttségeit. A jövőben a szövetkezeti ingatlan' tulajdonjoga meghatározott esetekbe i és mértékben magánszemélyre is átruházható. Különösen érdekes ez az építkezni és termőföld művelésére vállalkozni szándékozók esetében. A megelőző jogszabály — éppen úgy, mint az állami tulajdonnál, csak tartós használatba adást, de még azt külön is megszorítva — tett lehetővé. A törvény most megengedi, hogy a szövetkezet magánerőből beépíthető és beépített építési telket, valamint nagyüzemi művelésre nem alkalmas termőföldet, magánszemélynek eladhassa. 3. A földtörvény IV. fejezete új fogalommal ismertet meg bennünket. „A magán- személyek tulajdona” cím alatt tárgyalja az ilyen tulajdonosokra érvényes általános és a mezőgazdasági szövetkezetbe bevitt föld tulajdonára vonatkozó speciális szabályokat. A korábbi törvény ehhez képest, többek között úgynevezett személyi és kis- magánföld-tulajdonról beszélt. Megkülönböztetésére a tulajdonban tartható föld térmértékének eltérősége és más-más (személyi, kiföld-magántulajdon tulajdonformák) tartalmi elemei és ahhoz kapcsolt jogi hatások miatt volt szükség. Földtörvényünk szakít a megkülönböztetéssel és a megszerezhető termőföld tulajdonszerzésénél megszünteti a tulajdonos foglalkoztatásán és a föld művelési ágán alapuló differenciálást. Ingatlanszerzés esetére viszont általános korlátozó szabályokat állapít meg, szűk köre pedig kivételek érvényesülésére ad lehetőséget. A korlátok azt jelentik, hogy magánszemély tulajdonában egy lakás vagy lakótelek, és egy üdülő vagy üdülőtelek lehet, továbbá a termőföld a 6000 négyzetmétert nem haladhatja meg. A család tagjai (házastársaik és kiskorú gyermekek) tulajdonát együttesen kell figyelembe venni, de a 14. életévét betöltő kiskorú gyermekek egy lakótelek, vagy lakás szerzésére önállóan jogosultak. A megszerezhető mértéket meghaladó tulajdont (földet, házat, építési telket stb.) el kell idegeníteni. E korlátok alól — az előbb már említetteken túl —, kivétel az örökléssel, az elbirtoklással és ráépítéssel történő tulajdon- szerzés. Ilyen esetben a többleftulajdont csak akkor kell elidegeníteni, ha a lakások (lakótelkek), üdülők (üdülőtelkek) száma meghaladja a család tagjainak számát, termőföldtulajdona pedig a 15 hektárt. A föld nemzeti kincs politikai tételből következik az az igény, hogy a földhasználat — tulajdonformára való tekintet nélkül — feleljen meg az egész társadalom érdekeinek. Külön i:s figyelmet érdemel, hogy termőföld rendeltetését megváltoztatni, azt mezőgazdasági termelésből kivonni, akár ideiglenesen, akár véglegesen — csak hatósági engedéllyel szabad. Földkivonás esetén a kártalanításon felül — egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni. Felróhatóság fennforgásakor a törvényben konkrétan felsorolt esetekben földvédelmi bírság szabható ki. Ezek között találjuk a termőföld hasznosításának elmaradását, sőt, ha 5 éven belül két alkalommal is szükség volt bírság kiszabására azzal a szigorúsággal, hogy ilyen esetekben a termőföld kártalanítás nélküli állami tulajdonba vételére kerülhet sor. A törvény 1987. évi szeptember hó 1-jén lép hatályba. Dr. Pusztay Béla Híre kelt, hogy Miskolcon az fllkohol elleni buzgalom jegyében bezáratnak a piaci korcsmák. 'Akkor pedig ,így is lesz, ameny- nyit ibezárnak, lannyival is kevesebb. Ott már nem iszik senki. iMajd megisz- sza másutt. Majd fellendül valamely más korcsmák forgalma, mert aki keres, talál bőséggel, és el van boronáivá. Csakhát! |Ki látott már piacot kricsni nélkül? A világnak mely tájékán? Bármennyire is helyeselendő az alkoholizálás elleni nemes harc, az [emberék- nek, némelyeknek, például a sorok írójának az az érzése, ihogy 1 mégsem la piacokon kellene megvívni iezt a icsatát. A piacokon, ugye mindig its |nagy találkozók zajlottak le, sok ember gyűlt össze, iadni-venni, és ha már ott vannak, ha már adnak-vesznek, ténfe- regnek, téblábolnak, csalin- gáznak, gucsmolnak, feldicsérnek, becsmérelnék, sza- pulnak, hát közben megéheznek, megszomjaznak, ráadásul kialakult az áldomás szokása is. Akár helyénvaló, akár {nem. Csábít la gondolat, hogy felidézzük megyénk néhány, messzeföldön híres vásározó helyét, hiszen Miskolcon kívül is léteznek ilyenek, iMindig ás sokan keresték fel alföldi szekeresek, fazekasok, hegyvidéki kádárok, pusztai lovasok, debreceni csizmadiák, \kövesdi szűcsök és ki tudja Ihonnan, kicsodák a jó vásárhelyeket, például Óno- dot, Göncöt, Csatot. Különösen |az őszi, de leginkább a téli vásárok voltak jó hangulatúak, ami a jó hangulathoz akárhogy is vesszük, Ihozzá tartozott és tartozik a messziről érződő, sülő ikolbász, hurka, la- cipecsenye illata, minek közelébe térve sistergése is hallik, nemkülönben a pi- rosra-ropogósra sülés látványa, iegyütt laz erős-savanyú paprikáéval, uborkáéval, melyek megizzasztják a |tarkót, csuklásra késztetik a bátor embert, de ennek ellenére igen nehéz megállni kóstolás nélkül. Ma már kimondani is szégyen: előtte jólesik egy feles, utána egy fröccs, vagy kinek mi. De most a miskolci piacokról Van iszó. iFélreértés ne essék: az ittas, dülöngélő, hőbörgő ember látványa sehol ,sem szép. kifejezetten rontja a hangulatot. Nyilván látható ilyen ember a Imiskolci piacokon is, de föltehetően nem több, mint a város más részein. A piaci jeleneteknél viszont mindenképpen Zavaróbb, ha a Széchenyi úton cibál ivalaki egy tökrészeget, ha |a színház környékén kábán elnyúlva teszi ki magát válaki közszemlére, ha az iskolák valamelyikének szélén levő fához támaszkodva — bárhol lévő fához tántorogva — végzi valamely fiatal ember fényes nappal a kis- dolgát, ivagy ■.. stb. A piac persze megmarad mindezek ellenére. A ,mis- kolcin most is tetemes ösz- szegct hagyhat ott bárki, akinek van tetemes összege. Elég csupán a zöldségesekhez menni, ahol a pudvás, tavalyi sárgarépát S0—100 forintokért árulják. De még kellene gyökér is. karalábé is, ha meg valaki húst is igényelne a levesbe, hát jobb, ha előtte OTP-hiteít rvesz föl. Hát az ilyen nagyberuházásra nem kívánja meg az ember az áldomást? Priska Tibor Ez o mezőgazdasági nagyüzem kicsit a „legek" gazdasága. A legtöbb almát, s körtét megyénkben itt szüretelik. Messze környéken itt alkalmazzák a legtöbb szakembert. Itt született a legtöbb jó ötlet, hogy jövedelmező termelés alakulhasson ki. Az időjárás ezen a környéken hagyja a legkevesebb esélyt az eredményes gazdálkodáshoz. És végül: e nagyüzem megyénk legrosszabb állami gazdasága. (Pézügyi mérlege szerint!) Sem természeti, sem köz- gazdasági feltételek nem kedveznék errefelé a mezőgazdasági termelésnek. A szántóföld túlnyomó hányadát belvíz veszélyezteti, az állami gazdaság területe annyira szétszórt, hogy a Bodrogközben szin te mindenhol találunk belőle. (Pedig Patáiktól —, aíhol a központ van — Zemplénagárdig több mint ötven kilométer a távolság.) Dr. Rudolf Imre éppen tíz éve lett igazgató. Az ő tevékenységéhez sok minden kapcsolódik. A gyümölcsös területének növelése, korszerűsítése. Ipari és élelmiszeripari üzemek kialakítása. A szántóföldi termelés visszafejlesztése. A tö- megtakanmányra, gyepre alapozott szarvasmarhatartás — elsősorban tejtermelő tehenészet — fellendítése, majd sorvasztása. Üjábban a száműzött szántóföldek visszaihó- dítása. A felsorolásból kitűnik, hogy meglehetősen ellentmondásos kép jellemzi a nagyüzem fejlesztési elképzeléseit, amit soikan egyszerűen csak kapkodásnak neveznek. Az igazgató nem sértődik meg: — Más kívülről nézni egy akváriumot, s bás benne úszni!... A mi helyzetünk meglehetősen nehéz. Amikor megkezdtük elképzeléseink gyakorlati megvalósítását, még jelentős dotáció volt gyümölcstélepítésre, központi intézkedésekkel támogatták a tehenészetekfejlesztését. Ha ezek a szubvenciók megmaradnak, akkor nem itt tartanánk. Jelentős összegeket áldoztunk a két célra. Csák példaként: négyezer tonnás hűtőtárolót, ipari vágányt építettünk a gyümölcstermesztés szolgálatába; állományt cseréltünk, több tízmillióért korszerűsítettük a szarvasmarhatartást. Azután jöttek a pofonok. Az alma exportja bedugult, a termelés válságba került. A tejtermelésnél megszűnt a dotáció, ami szintén a hatékonyság rovására ment. Magyarán, elvesztegettünk jó pár évet, s kezdhettünk mindent elölről. Elölről? Szinte azonnal megszülettek azok az ötletek, amelyék reménnyel kecsegtettek, hogy a gazdaság szekere kikerülhet a kátyúból. Azonnal megértették, hogy az atmatermeszités azért nem gazdaságos, mert a termés néha ötven százalékát kitevő — jégverések esetén —• ipari gyümölcs ára any- nyira alacsony, hogy veszteségbe sodorja az ágazatot. Ha ezt a gyümölcsöt lének dolgozzák fél, akkor már milliós hasznokról lehetne beszélni. Külföldi élelmiszeripari gépékre alapozva megkezdték egy olyan üzem tervezését, amely nemcsak a gazdaság, hanem a messze környék ipari almáját is feldolgozhatta volna, szinte mindenütt javítva a gyümölcstermesztés gazdaságosságát. A szerződéshez már Dr. Rudolf Imre: — Meggyőződésem, van a gazdaságban annyi erő, hogy talpon maradjon. csak a pecsét hiányzott. És ez hiányzik ma is ... Minél magasabb egy-egy mezőgazdasági termék fel- dolgozási foka, annál nagyobb az elérhető jövedelem. Egy élelmiszeripar i üzem garantáltan lehetőséget nyújt arra, hogy a megtermett almát egy-két forinttal drágábban lehessen eladni, hiszen a vevő szívesebben fizet magasabb árat, ha feldolgozott a termék. Biztos piac reményében kezdték meg ezért annak a rostlé- üzemnék a kialakítását —, mintegy hatmillió forintért —, amely lehetővé tette, hogy önálló termékkel je- lentlkezzenék hazánk piacain. — Keserűnek bizonyult az ital. Nem a fogyasztónak, nékünk. Azt hittük, hogy évi kétmillió palackkal be tudunk törni arra a piacra, amin állítólag állandó kereslet van. Természetesen a nálunk megtermett körtére, almára alapoztuk a rostlé- gyártást, de felvásároltunk másféle gyümölcsöt is. (Például Göncön kajszit, olyan magas árért, amely szinte lavinaként felfelé mozdította az árakat!). De gyorsan kiderült, mi nem tudunk e labdába rúgni, mert a kereskedelem onnan rendel, ahol öt-hat különböző terméket, óriási mennyiségben állítanák elő. Nekünk feltételül szabták a palackonkénti egyforintos árengedményt, amikor ez az összeg volt az üzemen a tényleges nyereségünk. A kereskedelem és a patriotizmus két ellentétes fogalom. Pedig tisztességes feltételek mellett a megyei termelők segítése kötelessége is lenne a megyei nagy- és kiskereskedelmi vállalatoknak. Mert ezek a kisüzemek is megerősödhetnének, s akkor nem kellene ide italt távoli megyékből szállítani. — Egyszóval? Dr. Rudolf Imre megvonta a vállát: — Bezártuk az üzemét, meghagytuk a pa- lackmosókalt, s most már bérmunkában üvegeket tisztítunk ... A még korszerűnek mondható hűtőház megdöbbentő képet mutat a gyümölcstermesztés hatékonyságáról. A gyümölcstárolás idényben is csak három kamrát köt le a hat közül. Vágyás a fő- tevékenység a szomszédos államokból, vagy nyugatról érkező kősó és textíliák csomagolására, válogatására irányul. Haszonnal! Idén a tehenészeti telep korszerűsítésére fordítanak milliókat. Nem egy szakember hátát verte ki a hideg, az itteni rekonstrukció láttán. Olyan fejési technológiát valósítottak meg, amelyhez nélkülözk etelen a szabadi artás, fel is épült a méregdrága fejőbáz, viszont a vájúik szétverésén túl, nem jutott az istállók korszerűsítésére pénz. A mai napig is lekötik az állatokat, amely hozamvisszaesést, s ráadásul többletbér kifizetését eredményezi. Idén tudtak csak a közösből annyit kiszakítani, hogy a rekonstrukciót folytassák. — Igaz, hogy ősszel az aszály miatt egyetlen árva hektárt sem vetettek? — Igaz! Kockáztatunk. Ezerötszáz hektár kukoricát, s több mint háromszáz hektár lóbabot vetettünk helyette tavasszal. Ha ezek a növények bejönnék, megnyertük a csatát, ha nem, akikor... — Ne haragudjon, ez a döntés arra emlékeztet, amikor a kaszinó rulettjén minden pénzét ölvesztő ember utolsó zsetonjait számra teszi. Harminchatos tétre, amely általában olyan gyakorisággal jön be, mint a lottón az ötös. — Az elmúlt évet 4,5 millió forintos veszteséggel zártuk. Tavalyelőtt pedig se veszteség, se nyereség. Be kellett vonni az összes alapjainkat. Eigy olyan furcsa szerkezetnek, mint a miénk, ahol egy jégverés elpusztíthatja a gyümölcsöst, bátran kell játszania ... Bátran? És mennyire? Állítólag a gazdaság több szakembert alkalmaz, mint a környék hat termelőszövetkezete együttesen. És több adminisztrátort, gépírót, éjjeli, nappali őrt, klasszikusan fogalmazva: improduktív munkaerőt, mint amit a hatékonyság megkövetelne. — Három évvel ezélőtt háromféle jövedelemszabályozási formát hirdetett meg az állam. Mi az úgynevezett hozzáadott érték utáni variációt fogadtuk el, mert lehetővé tette, hogy nagyarányú létszámcsökkenés mellett, a megmaradtak bérét erőteljesen növeljük. Pár hónap után módosították a rendeletet. Ami már csak nyolcszázalékos (maximum) bérnövekményt engedélyezett. Igen ám, de közben majd’ kétszázötven embernek adtunk a kezébe munkakönyvét. Azoknak, akik tény leg a legkevesebbet dolgoztak, mármint akik munkája haszonltalian volt a gazdaság szempontjából. Az új bérszabályozás pedig megköveteli, hogy alacsony bérért dolgoztassunk embereket, mert különben nem tudjuk kifizetni azokat, akik a gazdaságnak tényleges hasznot hajtanak. Így én, mint igazgató, vállalom, legyen nálunk több alacsonyan fizetett adminisztrátor, hogy jó traktorosom is legyen! És a szakemberek? A jelenlegi statisztika alapján a Bodrogközi Állami Gazdaságban minden hatodik ember adminisztratív, vagy műszaki vezetői beosztásban van. — Területünk annyira szórt, s az ültetvények olyan magas szakmai színvonalat követelnék, hogy még több szakember fogadása is indokolt. Újabb szakemberek fognak tehát érkezni, miközben értékes, nagy tapaszt.adatú szakemberek távoztak a Bodrogközi Állami Gazdaságból. Majd mindegyikük a kedvezőtlen adottság ellenére jövedelmező, sőt, kiváló termelőszövetkezetet alakított ki rövid időszak alatt. Az igazgató azt mondta erre, hogy ez csak azt bizonyítja, jó a kád érképzésük, s milyen nagy előnyt jelent a környéknek, hogy itt van egy szakemberéket nevelő mezőgazdasági vállalat. Az elmaradott, mostoha adottságú szövetkezetéknek tényleg jó, ha képzett, vezetőket kapnak, de a kérdés biztos sókakhan motoszkál, a gazdaság felvirágoztatásában miért nem veszik ki ezek a kitűnő szakemberek ma már a részüket? Kármán Isíván
