Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. június 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Szőke döntőben A Torinóban zajló ökölví­vó Európa-bajnokságon Sző­ke, a Borsodi Bányász 57'tag­ban szereplő sportolója az elődöntőben 4-1-es pontozás­sal verte a finn Eslkelinent, és bekerült a fináléba. Az aranyéremért a szovjet Ka- zarjannal csap össze. CSB = előiskola Korán jöit a siker? E lőfordul, hogy egy szakosztály tervszerű, tudatos te­vékenységgel készül a sikerre, amelyet időben be is határol, mégis korábban érkezik a várttól az ünnep­lés. Így járt a közelmúltban a Borsodi Bányász ökölvívó gárdája, amely az őszi idényt már a legjobbak között, az országos bajnokság első osztályában kezdheti. Milyen volt a felfelé vezető út? Nos, hat esztendőt kell visszapergetnünk. Akkor fejzte be versenyzői pályafutását Sajószentpéteren Takács Gábor, s lett az ökölvívók vezető edzője. Szívós, konok kitartással látott munkához, segítőtár­sait (Engi János, Nagy Imre) maga mellé állította, s a trió következetesen kezdett dolgozni. Kihelyezett csoportokat hoztak létre Miskolcon, Kazincbarcikán, Kurityánban és Sa- jószentpéteren, az alapokat a fiatalokkal Mészáros Árpád, Iván Béla és Farkas László ismertették meg. A kezdemé­nyezést elismerően nyugtázták a MÖSZ-ben, egyelőre azon­ban még késnek az eredmények. Változik a csoportok lét­száma, jelentős a fluktuáció, kell még néhány év a srácok beéréséhez. A türelem biztosított, de az OB I-ben képtelen­ség úgy szorítóba lépni, hogy a 14 súlycsoportból jó né­hány üres... Takács Gábor azt mondja: a tavaszi első fordulóban el­dőlt a feljutás kérdése. Akkor nyertek a rivális Salgótar­ján otthonában, s készülhettek az osztályozol'«. Ügy vélték, hogy ők megtették a magukét, a Komlóval szemben is el­követtek mindent, s ha eljutottak az ígéret földjének kü­szöbéhez, döntsön a Borsodi Bányász elnöksége, milyen le­gyen a folytatás. Nos, Sajószentpéteren pillanatnyilag azon fáradoznak, hogy megteremtsék a feltételeit a magasabb osztályban történő helytállásnak. Biztató lényként könyve­lik el, hogy az ifjúsági Szűcs László (készül a kubai világ- bajnokságra), Lakatos János (a Koreai NDK-ban megren­dezésre kerülő IBV-re jelölték a válogatók) és Dubszky személyében a közvetlen, saját utánpótlás adottnak tekint­hető. A felnőttek között Isaszegi Róbert (22 éves) évek óta tartja vezető helyét súlycsoportjában, s ebben az eszten­dőben méltó társa lett Szőke László (21), aki országos egyé­ni bajnokságot tudott nyerni esélyesebbnek ítélt ellenfelék­kel szemben. Ök ketten ezekben a napokban a torinói Európa-bajnokságon vettek részt (Szőke ma vívja az 57 ki­lóban a döntőt!), ilyesmire pedig a Borsodi Bányász törté­netében eddig még nem akadt példa. A sajószentpéteriek egyébként szép csendesen döntögetik a házi csúcsokat. Együttesük első ízben került az élvonal­ba, népes szurkolótáboruk tehát az ősztől szemügyre véte­lezheti a sportág elitjét. Egy évben két országos felnőtt baj­nok — ez sem fordult még elő, Isaszegi és Szőke tehát ha­gyományt „borított fel”, de ezért senki nem neheztelt rá­juk. Az ökölvívó-szövetség illetékesei elismerően nyugtáz­zák, hogy a Borsodi Bányász sportolói felkészülten, jó ál­lapotban érkeznek az edzőtáborokba. Mindez egyérteiműen dicséri a szakmailag felkészült, igényes edzői gárdát, amely lelkesen és lelkiismeretesen munkálkodik. Pedig nem ró- ’fiás a helyzetük, hiszen a szakmai részen túl ők foglalkoz- KÖ'lába f?J?i°rzássa1’ igyekeznek propagandát kifejteni az is- jukat így meg között, figyelmüket, erejüket, energiá­Ci—7 éve biztosított adniuk. Sajószentpéteren úgy vélik, osztályi rangsorban tavaly tíSS- utánpótlás-nevelés. A szak- szen biztosan előrébb kerülnek, hisZt..lettek, 1987-ben egé- is lesznek. Tavaly 10 országos bajnoki héry^tközi pontjaik kedhettek, ez 45 olimpiai pontot jelentett, az íUcRiiszkél- több OB-t csak később rendezik, de a felnőttön máris reztek 19-et. Tudják, hogy az első osztályban egyelőre nem lehetnek vérmes reményeik, céljuk szerény, a kiesést szeretnék elke­rülni. Eldöntötték, hogy a mérkőzéseket Miskolcon, a vá­rosi sportcsarnokban rendezik, így akarják népszerűsíteni a sportágat, meg jobbak a feltételek is. Takács Gábor sze­rint Sajószentpéteren örömteli közegben csaphattak össze ellenfeleikkel, a buzdítás erőt kölcsönzött a lankodóknak, ugyanakkor szorongással töltötte el a vetélytársakat. Ezért minden valószínűség szerint buszokkal oldják majd meg a nézők beszállítását a megyeszékhelyre. Roppant lényeges­nek ítélik meg a szurkolókkal való kapcsolatukat, azt tart­ják, ki kell őket szolgálni, csak így várható el a viszonzás, a segítség. Hazai mérkőzéseiket rendre telt ház előtt vívták, abban bíznak, hogy az érdeklődők száma gyarapodik. Beszélgetésünk során a vezető edző megfogalmazott egy érdekes gondolatot. A nézőknek az igazi látványosságot, show-t a csapatmérkőzések jelentik, ezek vonzzák a lelá­tókra a szurkolókat. A szakosztály elsődleges célja — egyé­ni sportágról lévén szó — azonban az országos bajnoksá­gokon való jó szereplés, sportolók eljuttatása a világ- és Európa-bajnokságokra, az IBV-kre és így tovább. Ez adja az igazi rangot, megbecsülést, ez fejezi ki az ott folyó mun­ka milyenségét. Más, jóval egyszerűbb a hazai szorítókban villogni, mint a nemzetközi porondon kitűnni, ott nevet, tekintélyt szerezni. S ajószentpéteren megpróbálnak megfelelni a kettős igénynek. Azon dolgoznak, hogy kielégítsék szurkolói­kat (erre a csapatbajnoki találkozók nagyszerűen al­kalmasak), ugyanakkor ezeket az összecsapásokat felkészü­lési mérkőzéseknek is tekintik, olyanoknak, amelyek segít­hetik sportolóinkat a felvértezettség megszerzésében, erősí­tésében, hogy a nemzetközi szintérre kilépők kellő önbiza­lommal induljanak a csatába, szorítójuk sarkából. Úgy vé­lem, ez és csakis ez a felfogás lehet a záloga az elkövet­kezendő sajószentpéteri sikereknek. CSB = előiskola? Takács Gáboréi? szerint indokolatlan a kérdőjel haszná­lata. Doros László Vasárnap délután 5 órakor ismét feldübörögnek a motorok Mis­kolcon, a népkerti pályán, ahol az OB II-es egyéni bajnokság első fordulóját rendezi meg a BÉV SC. A képen: alig valami­vel a rajt után . . . Csak röviden MA ÉS HOLNAP rendezik meg Diósgyőrött a Szurovsz- ky Erika tenisz-emlékver­senyt. A viadal mind a két napon reggel 9 órakor kez­dődik a diósgyőri teniszpá­lyáikon. NÉGYNAPOS programot szervez az MVSC természet- járó szakosztálya. Hétfőtől csütörtökig a Dunántúlon túráznák. Indulás a Tiszai pályaudvarról, hétfőn reggel 7 óraikor, találkozás az elő­csarnokban fél hétkor. A program során felkeresik Budapestet, Vácot, Szombat­helyt és Zsámbékot. A túrát Bodnár Lajos vezeti. ÜTTÖRÖ-OLIMP1A. Tizen­hét úttörő- és tizenhat kds- doboscsapat vett részt az út­törő-olimpia Borsod megyei döntőjén, amelyet az úszók részére rendeztek. A győz­tesek. Űttörő fiúcsapat: Mis­kolc, 11-es számú iskola. Le5 ánycsapat: Miskolc, 4i-es is­kola. Kisdobos fiúcsapat: Miskolc, 42-es számú iskola. Kisdobos fiúcsapat: Miskolc, 42-es számú iskola. Kisdo­bos leánycsapat: Miskolc, 42-es iskola. Az úttörő leá­nyoknál 50 méter gyorson Tóth Zsuzsa (Miskolc, 42-es iskola), 50 méter háton Nyí­ri Emőke (Miskolc, 11-es is­kola), a fiúknál mindkét számban Tóth Péter (Özd, Bolyki főúti iskola) szerez­te meg az első helyet. Az országos döntőt 14—19-ie kö­zött, Kecskeméten rendezik meg. Diákotthonok sporttalálkozója Mezőkeresztesen rendezték meg a borsodi diákatthonok III. sporttalálkozóját. Kilenc általá­nos iskola diákotthonának csa­pata mérte össze tudását. Eredmények, a győztesek. Fi­úk. Kisdobos háromtusa: Sot- kó (Abaújszántó). oo m síkfu­tás: Ivancsik (Putnok). «OOfl m síkfutás: Oláh (Mezőkövesd). Távolugrás, súlylökés: Bartók (Mezőkövesd). Kislabdadobás: Magyari (Sátoraljaújhely). 4X1 körös váltó: Mezőkövesd. Leányok. Kisdobos háromtu­sa: Peimli (Sárospatak). 60 m síkfutás; Dudás (Mezőkövesd). 400 m síkfutás: Varga (Putnok). Súly lökés: Novak (Sátoraljaúj­hely). Távolugrás: Simon (Me­zőkeresztes). 4X1 körös váltó: Mezőkeresztes. Asztalitenisz, fiü egyéni: Lö- kös (Putnok). Leány egyéni: Juhász (Abaújszántó). Leány kézilabda: Szendrő. Kispályás labdarúgás. Gönc. Az összesí­tett pontversenyben: i. Putnok, 2. Sátoraljaújhely, 3. Sárospa­tak. A legsportszerűbb csapat címét a rendező mezőkereszte- si diákotthon együttese nyerte cl. Itthon a DVTK, idegenben az Ózd Egyre élesebb a harc a labdarúgás második vonala- Jószerével még semmi siik feljutó helyért0 a\?kabb óriási a tülekedés, dtaárcsák a kiesés elkerüléséért. Saj­nos, a két borsodi együttes ez utóbbiban érdékelt, még­pedig egyre aggasatöbhan. A diósgyőriek legutóbb súlyos vereségét szenvedték a lis­tavezető otthonában, vasár­nap a Veszprém éllen hazai környezetiben javíthatnak. Az ÓKSE gárdájának a 2-0-ás előny sem volt elegendő a Szolnokkal szemben, s mivel holnap idegenben kell(ene) helytállniuk, végső helyezé­sükre még tippelni sem igen lehét. A diósgyőriek most kap­tak élső ízben négy gólt a tavasszal. A szépítő gólt ponitúúgásból szerezték, ez fi­gyelmeztető jelként, könyve­lendő el. A vasgyári táma­dóktól aligha rettegnek a védelmek, hiányzik belőlük az ötlet, a szín, a kombina- tí'V készség. A DVTIK gólkü­lönbsége elszomorítóan gyenge, remélhetőleg azon­ban nem ezen múlik majd az együttes sorsa. A Veszp­rém ellen megint csak a győzelem jelenthet elfogad­ható eredmény, s a szurko­lók a két pont megszerzé­sén túl megnyugtató, egyér­telmű siker reményében lá­togatnak majd ki a stadion­ba. Az ÓKSE Sz'ékszárdon kí­sérli meg a helytállást, s miivel a hazaiak sem dús­kálnak a pontokban, igen ki- az’tíl,, összecsapásra van ki- f el ölne, kéMféte-deh ére.kn ek zel való játszadozása meg- nem égétik-e meg a kézu két? ... Diósgyőrött Fekete M., Szeleszárdoti Csáki bírásko­dik maijd a vasárnap, 17 óraikor kezdődő találkozó­kon. A forduló további mérkő­zései: Bp. Volán—Váci Iz­zó, Csepel—Metripond, Nyír­egyháza—i Komló, Keszthely —Kaposvár, Baja—Budafok, Szolnok—Nagykanizsa, Szarvas—Salgótarján, Szeged SC—Ganz-MÁV AG. A labdarúgás élvonalában a hét végén a legnagyobb érdeklődés az MTK-VM1— Újpesti Dózsa találkozót kí­séri, amelyen a kék-fehé- réknek egy pont is elegen­dő a bajnokság megnyerésé­hez. A párosítás: Bp. Hon­véd—íViidedton, Haladás VSE —Debrecen, Dunaújváros— Eger SE, Ferencváros—Sió­fok, Vasas—Tatabánya (szom­baton), MTK-VM—ü. Dózsa, ZTE—Békéscsaba, Rába ETO —Pécsi MSC (vasárnap). Mádi beszélgetések Még nem fejeződött be a megyei I. osztályú labdarú­gó -ba j n okség küzdelemsoro - zata, az első hely sorsa azonban mér eldőlt. Immá­ron visszavonhatatlan: az aranyérmet a médiák nya­kába akasztják, így a bá­nyászok ősztől a területi (hamarosan NB III-na ke­resztelendő) pontvadászaton vehetnék részt. — Kétségtelen, hogy ma­darat lehetne fogaitni velünk — kezdte Hollókői József, az egyesület elnöke. — örü­lünk mi, vezetők, ugyanezt mondhatom a játékosokról, a .község lákóiról. Büszkesé­günk talán jogos is. hiszen négy év alatt három osztályt ugrottunk. Nagyon mélyről, a járási bajnokságból Indul­tunk, megjártuk a megyei II. és I. osztályt ,'is. Már ta­valy sem sok hiányzott Mái­ra csoportbeli tagságunkhoz, hiszen gyakorlatilag végig versenyben voltunk ia BÉV SC-vel! A '86 87-es rajt előtt merész tervéket szövöget­tünk. Kimondtuk: megpá­lyázzuk a feljutást. Álltuk ■ a szavunkat! Igaz, egy-két átigazolással nyomatékosí- tottuk szándékunkat, kisze­meltjeink hozták is magu­kat. A gárda sportszerű já­tékával, .lelkes teljesítmé­nyével kivívta a közönség elismerését. Meccseinken ál­talában 5—600 néző szurkolt és 200-an rendszeresen ide­genben is jelen voltak. Fekete Lászlót, a Mádi Bá­nyász játékos-edzőjét aligha kell bemutatni a sportág kedvelőinek. Diósgyőrött szerzett nevet magának es az olimpiai válogatottságig vitte. — Amikor a télen a DVTK szerződtette Száger Györ­gyöt és melléje .kinézte ed­zőnket, Kiss Lászlót, hirte­lenjében megijedtünk — vette át :a szót Fekete. — Nem tudtuk: hogyan tovább? A magosabb szempontokat megértettük, távozása miatt viszont keseregtünk, kezdő­dött a felkészülés .. . Az utolsó pillanatban adták a kezembe a „kormányrudat”, gyakorlatilag a vezetőknek nem is volt más választásuk, ugyanis van „papírom”. Igent kelleftt mondanom! Féltem, tartottam önmagám­tól és a csapattól is. Val­lom: ezt a szakmát .nem egy ■bajnoki címre aspiráló gár­dánál kell elkezdeni. Átfu­tott bennem néhány kollé­gám keserű sorsa, bukása. A csodáik csodája azonban be­következett: nem akadt konf­liktushelyzet, a fiúk egy em­berként álltak mellém, törek- véseimiban 'támogatták, el­képzeléseimet elfogadták, az edzésmunkában kiválót toáitottak. Bár, mindig kispad, >“imeS ülőalkalma- vasszal. *v> g — Hogyan értékeli u nokságot? — Állományunk vitatha­tatlanul a legjobb volt a megyei I. osztályban. Helyt­álltunk az erősebb és a gyengébb együttesek ellen 'is. Nem niagy riválisunkat, az MVSC-it figyeltük, hanem saját magunkkal foglalkoz­unk, igyekeztünk kielégíte­ni .törzsközönségünk igénye­it. Amikor átvettem a csa­patot, szerkezeti változtatást hajítottam végre. Tudatosí­tottam: első dolog az, hogy ne kapjunk gólt! A fiúk ezt végre is hajtották, hálónk csak minden harmadik ősz- szecsapáson zördült meg. A 4—4—2-es hadrend is a de­fenzív játékot sejtette... A gyakorlat szerencsére mást mutatott. A zárt védekezés­ből villámgyors kontraakció­kat vezettünk, egyre-másra dolgoztuk ki helyzeteinket és sok gólt értünk el. Ügy éreztem, hogy képzett fut­ballistáink testhez álló „ha- ditervet" kaptak, és utólag kiderült: jói .okoskodtam, he­lyesen mértem fel lehetősé­geinket. — Kik voltak a húzóem­berek'! — Kiss, Matász, Baghy és Szabó. A két utóbbi eddig 34 „találatot” hozott össze és még egy meccsünk hátra van. Igazságtalan tennék azonban, ha nem szólnék társaikról, akik szintén hoz­ták magúikat, kivették részü­ket a sikerből! Tehát a to­vábbi névsor: Szoták, Tóth, Horváth, Oláh F., Szathmá- t'i, Lesikó, Dankó, Nagy L., Schüller, Tatárka, Miklós, Oláh L,. és jómagam. Kocsiba ültünk, a sportte­lepen terepszemlével folytat­tuk. Az öltözőépületet a kö­zelmúltban felújították, a kiszolgálóhelyiségék megfe­lelnék majd az NB IXI-as követelményeknek. A pálya talaja, a gyepszőnyeg minő­sége elfogadható, bár a fél- vonalnál lesz mit „férceim”. A létesítmény környéke megérett a karbantartásra, a küzdőteret körülölelő kerítés ritkára „szőtt” és a kijáró sem túl biztonságos. — Már készíttettünk egy „hifoaleltárt”, tudjuk: van teendőnk — szögezte le Gá- thy Sándor, szakosztályveze­tő. — Az őszi rajtig mindent megteszünk azért, hogy el­kerüljük a panaszokat és biztosítsuk a meccsek za­vartalanságát. Az .anyagi és tárgyi feltétetek előteremté­sével nem lesz gondunk, az egyesületet támogatja a bá­zisszerv, .az Érc- és Ásvány­bánya Vállalat helyi üzeme, a Rákócai Szakszövetkezet, a községi 'közös tanács. Szá­míthatunk a szakszervezet segítségére is. Kiadásaink jelentősen növekedni fognak, de a fedezet már most a rendelkezésünkre áll. A búcsúzkodás előtt be­dobtam: nem is olyan régen a környék is „mozgolódott”, a táillyai, .a prügyi és a tar- cali próbálkozások azonban zátonyra futották ... — A példák kétségtelenül óvatosságra intenek bennün­ket — hangsúlyozta Holló­kői József —, de kizártnak tartom, hogy úgy járjunk, mint a felsoroltak. Játókosa- helyben dolgoznak, több átigazoláM??é^ftési1 sze/v a bevonulásokat ^°~ juk a leszerelőket. A\do:M\ tóikat is vállalunk annak ér­dekében, hogy a labdarú­gást szerető közvélemény ne azt mondja: a mád iák csak „fellángolták”. Bizonyítani akarjuk alkalmasságunkat, azt, hogy helyünk van a ma­gyar labdarúgás harmadik osztályában! Kolodzey Tamás T oborzo Az Unió Áfész női labda­rúgócsapata szeretne na­gyobb szerepet vállalni az északi régió amazonjai kö­zött. Ezért a szakvezetés úgy határozott, hogy friss erő­ket keres. Ennék jegyében Kerül sor június 11-én. csü­törtökön délután az MVSC sporttelepén arra a toborzó- ra, amelyen bárki részt ve­het, aki kedvet és tehetsé­get érez magában a labda­rúgás iránt. Nép év alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom