Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. június 6., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13

pünkösdig

A ma embere nem sokat tud pünkösdről. A naptárból merített ismeretei e jeles napot valahová húsvéi utánra várják. Az idősebbje még emlékszik egy-két olyan énekre is, ahol a pünkösd előfordult. például „Piros pünkösd napján imádkoztam érted". De ezzel a tudomány Ibéfejeződött, s jöhet az ünnepi ebéd! Pedig a pünkösdi ünnep szokásának igen érdekes az a hagyományrendje, ahonnan forrása ered, nevezetesen a vallási tanítások. A kalendáriumban a húsvét utáni ötvenedik nap. görögül pen- tekosztész (innen vette ál a magyar nyelv a pünkösd szót). Tartalmában az ókori világ az aratás hálaünnepe- ként tartotta nyilván, majd a bibliai Ószövetségben i Sinai hegyen nyert törvények — a kőtáblákra vésett tíz parancsolat — emléké, idézi pünkösd ünnepe.

A keresztény Újszövetség

— csakúgy, mint a legtöbb pogány vagy zsidó ünnepet

— a pünkösd hagyományát is átvette, s a többi ünnephez hasonlóan, ezt is igyekezett feltöilteni valami új tartalommal, aminek gyökerei nagyon-nagyon messzire nyúlnak az emberiség történelmi hajnalába. Sem az ókor, sem a középkor emberét nem halmozta el az információk áradata. Tudományos pontosságú információkhoz még kevésbé jutott. Ha időnként fel is vetődött benne egy-egy kérdés a világ dolgáról, kora szellemének megfelelően a bibliai tanításokhoz fordulhatott válaszért. A tétel visszafelé is kötelező igazságokkal rendelkezik; azaz a bibliai tanításoknak átfogóan tartalmazniuk kellett minden olyan magyarázatot, amely a kor emberének agyában felvillanó kérdésekre kielégítő módon feleletei adhat. Ilyesfajta probléma lehetett már abban az időben is, hogy miként jöttek létre a népek használta különböző nyelvek? Nos. a bibliai tanítás megválaszolta a kíváncsiságát. Mózesnek a Teremtés könyve 11. fejezet 1—!). versei szerint eredetileg az egész emberiség egyféle nyelvet ismert csak. Később, Si- neár földjén, egy síkságon, elbizakodottan úgy érezték, erejük már akkora, hogy az Istent is elérhetik: „építsünk magunknak várost ás tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet" — mire Isten, hogy gőgjüket megfékezze, úgy határozott: — „zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét”. Így a gigantikus méretű építkezés, a bábeli torony felépítése technikai okokból megszakadt.

Hinni az emberiség köze1 kétezerféle nyelvének az ilyenbéli keletkezésében — több, mint naivitás. Maga a helyszín és a torony viszont történelmi és építészeti valóság. A sumér-toabiloni városállamok egyetlen államvallását kifejező templom rendszerint a város középpontjában helyezkedett el, lépcsőzetes piramis, vagy csavartvonal-jelleggel, melynek tetején foglalt helyet a szentély. A babiloni torony

régészeti maradványaiból a tudósok körülbelül kilenc- venegyszer kilencvenegy méteres, négyzetes -alapzatú templomra következtetnek, melynek magassága nagyjából száz métert is elérhetett. Tény, hogy a kor technikai színvonalán 'az épület gigantikus méretű emberi vállalkozásnak bizonyult. Nagyjából négy-ötszázezer köbméter anyag megmozgatását jelentette. Viszont az is tény, hogy az itt ismertetett bábeli tornyon kívül a régészeti tudomány még közel harminc hasonló, ilyen tornyot regisztrált. Több utalás az eseményre vonatkozóan a Bibliában nincs is. Mindenesetre a maga eszközeivel megválaszolni igyekezett a saknyelvűség örök kérdőjelének forrását.

Aim minden tanítás valamiféle egységre vagy egyesítésre törekszik. A szintézisben való feloldódás az emberiség egy régi nagy álmának, az egységes nyelvnek a lehetőségében létezhet beteljesülni. A keresztény tanítások így a bábeli eseményekkel — mintegy ellenpontként — szembeállítják a tanítások egységét, am; a kor szellemi színvonalán elsősorban a nyelvi egység megjelentetésében válhatott az egyszerű emberek szeméiben kézzelfoghatóvá. Így az Apostolok cselekedeteiben a második fejezetben olvasható: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan (tudniillik a tizenkét apostol) egyakarattal együtt valónak. .. . És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. . .. a sokaság ... megzavarodik, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.”

Tehát, amit Bábelnél az emberiség elveszített, azt sok-sok ezer évvel később .Jeruzsálemben — ha más formáiban és magasabb eszmei szinten —, de visszanyerhette. Az archaikus múltba vesző hitetlenségei a hit bizodalma a jelenbe hidalta ót. Nos, a Gutenberg galaxis létrejötte előtti kis példányszámú, kézzel írott szövegek nem adtak az ember számára sokkal több lehetőséget a világ dolgainak mélyebb megismerésére, az ok és okozati kapcsolatok kényszerpályáinak alaposabb feltárására. Elfogadta — mert el kellett jobb híján fogadnia — azt, amire a korszellem elérhető lehetőséget kínált vagy éppen nyújtott neki.

Piros pünkösd napjáról szól az ének, s képzettársításban akaratlanul is a piros színt rendeljük pünkösd ünnepéhez. Sokan azt gondolhatnák, hogy az ünnep mindig vasárnap van, ezért piros pünkösd. Ezen az alapon piros húsvétről is beszélhetnénk, de nem beszélhetünk. Azok a bizonyos piros tűznyelveeskék — melyek a Biblia szerint az apostolok fejére szálltak — adják eredetét a pünkösd jelzőjének, hogy az piros. Hiába, ilyen a hagyomány ,. ,

Réthl.v Gyula

A községben még napfényben fürödtek a házak, de mire kiértünk a Telkibányát övező hegyek közé, már ismét lógott az eső lába. Vagy talán szerencsésebb, valósághűbb ábrázolás, ha azt írjuk: földig ért az eső lába, a sötétszürke felhők rojtjai szinte megakadtak a legmagasabb fák koronájában. Vajon tárult-e hasonló látvány az „Aranygombos Telkibánya" egykori bányászai elé? Esetleg ők pillantásra sem méltatták az égboltot, hiszen a föld méhét kutatták? Kérdések, amelyekre már sohasem kapunk választ. Arról viszont szavak nélkül is meggyőződhetünk, hogy a XIV—XV. század bányászai szorgalmas, kitartó emberek voltak. Amíg a szemünk ellát, 3-4 méteres, tölcsérszerű mélyedések, horpák szabdalják a felszínt. Amit ebből a mélységből napfényre lehetett hozni, biztosan az utolsó grammig kibányászták.

Hiú remény, vagy realitás a nemesfém-feldolgozás?

Kovács Zoltán tanácselnök: a nemesfém-feldolgozás 30- 35 embernek adna munkát.

Kovács Zoltán, Telkibánya tanácselnöke nem rest, s nem félti a cipőjét sem. Az egyik horpa mélyéről kőzetmintát hoz magával. Az öklömny'i darabot Wieder Nándor, fémkohómérnök, a Nehézipari Műszaki Egyetem nyugalmazott tudományos munkatársa szakavatott mozdulattal kettétöri.

— Pirites — mutat a törésvonalon mutatkozó vörös csomókra. — A tapasztalatok szerint ez annak bizonyítéka lehet, hogy a Telkifoányát ölelő hegyekben, a kőzetekben még mindig található arany. Véleményem szerint nemcsak a tapasztalatok, hanem az 1959—60- ban elvégzett kutatások is arra utalnak, hogy itt érdemes lenne újra a nemesfémekkel foglalkozni. No, nemcsak a bányászko- dás felújítására lenne szükség, hianem a világban már ismert technológiával magából a kőzetből lehetne — megítélésem szerint nyereségesen, gazdaságosan — nemesfémeket, elsősorban aranyat nyerni.

Bevallom. kétségekkel telve indultam Telkibányára, s most is bizonytalannak érzem magam, miközben a cikket írom. Vajon van-e értelme néhány elszánt ember véleményének nyilvánosságot adnunk, használunk-e az ügynök, ha még el nem döntött kérdésekben zavarjuk meg az állóvizet? Érdemes-e táplálnunk a reményt, s vajon nem építünk-e légvárakat, ha most ismét Telkibánya aranyáról beszélünk? A község neve mindenesetre történelmi levegőt, historikus atmoszférát áraszt. Ez a múltja, jelene viszont egyetlen félmondattal jellemezhető: a település és környéke az elmaradott térségek sorába tartozik.

— A hatvanas évek elejéig körülbelül 1400—1500 ember élt és dolgozott a községben — mondja a tanácselnök. — A mezőgazdaság átszervezésének második hullámában megalakult nálunk is a termelőszövetkezet. de az itt élők már akkor azt kezdték kutatni, hogy az ország mely táján találhatnának könnyebb életre. magasabb keresetre. Sok család vándorbotot fogott. Ne tűnjék szerénytelenségnek, de úgy érzem, találó a hasonlat: a telkibányaiak olyanok az országban, mint a magyarok a nagyvilágban. A község volt lakói szétszóródtak. Bárhová megyek, az Alföldtől a Dunántúlig, minden faluban, városban találkozom az innen elszármazottakkal. Most körülbelül 850-en élünk Telkibányán. A népesség csökkenése önmagában még nem lenne baj, a problémát az okozza, hogy akik itt maradtak, többnyire már idős emberek. A fiatalokat szinte semmi sem köti ehhez a csodálatos abaúji tájhoz. Új ház aiig- alig épül, s tatarozás híján a régebbiek közül sok omladozik. A középkorúak között még vagyunk néhá- nyan, akik itt születtünk, itt gyökereztünk meg, és bánt bennünket a község hanyatlása. Nem ülhetünk tétlenül, ölbe tett kézzel. Valamit mindenképpen tennünk kell. A telkibányai nemesfém-feldolgozás az első hallásra valóban fantazmagóriának tűnik, Ám a községi tanács alaposan megfontolta, megvitatta a kérdést, s arra a következtetésre jutott, hogy az úgynevezett halomlúgozá- sos módszerrel nemesfémet nyerhetnénk az egykori bánya meddő kőzetéből, s ennek révén 30— 35 embernek biztos munkát, megélhetést adhatnánk. Telkibónya hanyatlását ugyanis a gazdasági bázis hiánya okozza. A sovány földeken is megfelelő eredménnyel dolgozó tsz több embert nem foglalkoztathat. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság négy éve, a legrosszabb időpontban megszüntette a telkibányai erdészetét. Ezen kívül máig sem hevertük ki az általános iskolák körzesítésé- nek elhamarkodott lépését, amely ránk különösen hátrányos következményekkel járt. A gönci diákotthon megnyitása után — egyébként bennünket senki sem kérdezett ebben a kérdésben, csak utasításokat kaptunk — körülbelül harminc család költözött el a községből. Hu már a gyerek a nagyobb településen van, miért maradnának itt a szülők? Ebben a helyzetben örömmel fogadtuk az elmaradott térségek felzárkóztatásának kormányprogramját, s a megyei tanácshoz benyújtottuk kérésünket a gyepü- és kánya-hegyi kutatások támogatására.

Mire alapozzák a telki- bányai reményeket? Az aszítalon fekszik Székyné dr. Fux Vilma levele. A professzorasszony a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásványi és Földtani Tanszékének nyugalmazott tanára, aki maga is részt vett a már említett kutatásokban.

„Az utóbbi évtizedekben jelentkezett nemesfém-árnövekedés (ezek az árak feltehetően hosszú ideig tartani fogják magukat), továbbá a nemesfém-előállítási technológia jelentős fejlődése a fejlett nemesfémiparral (és ércva- gvonnal) rendelkező országokban a régi bányászkodás meddőhányói, valamint a régebben helyben hagyott, illetve újonnan talált szegény előfordulások felé fordította a figyelmet. Ezekben az országokban ma 2 gramm1 tonna aranytartalommal napi több ezer tonnás tételben bányásznak ilyen

Dr. Wieder Nándor ny. kohómérnök: a halomlúgozásos eljárással gazdaságosan feldolgozható a telkibányai kőzetek nemesfémtartalma.

anyagokat, s nyerik ki nemesfém-tartalmukat. A szakirodalomból ismert technológia rendkívül egyszerű és igen kis beruházást igényel. Véleményünk szerint a Telkibánya térségében található, a régi bányászkodás során keletkezett meddőből (hányok, horpák anyaga, esetleg a felszíni kőzetek is) belátható időn belül, viszonylag kis költséggel jelentősebb mennyiségű arany és ezüst lenne kinyerhető."

A levél megemlíti, hogy az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalattól, annak szűkös lehetőségei miatt támogatást az elképzelés megvalósításához nem lehet remélni, majd így folytatódik;

„Első lépésként szükség lenne a község közelében található meddőmennyiség megbecsülésére, továbbá a különböző helyeken található hányó- és horpa- anyagok nemesfémtartalmának és azok kinyerhe- tőségének megállapítására. Célszerű lenne már most a Kánya-hegy tetején néhány, 25—30 méteres fúrás mélyítése is, az esetleges külfejtéses bányászat anyagának meghatározására. Ezen munkák beindításához, a kísérleti anyagok, illetve az előzetes nemesfém meghatározásához szükséges eszközök beszerzésére 350—400 ezer forintnyi támogatásra van szükség, melynek fölhasználásával egy éven belül megbízható adatokat szeretnénk szolgáltatni a további lépésekhez. Kérjük Kovács elvtársat, hogy ezt az összeget a község költségvetéséből. vagy más anyagi forrásból próbálja meg előteremteni.”

A levél dátuma; Debrecen, 1984. július 4.

— A kutatások finanszírozására a község költségvetéséből sajnos egyetlen fillért sem tudtunk költeni. Pillanatnyilag sokkal fontosabb, égető problémák megoldására fordítjuk szűkös anyagi forrásainkat. így mindenképpen költenünk kell az öregek klubjának fenntartására, a házi szociális gondozásra. A faluban van egy óvoda, egy alsótagozatos iskola, s hosszú évek óta igyekszünk megoldani a vízellátást. A tanácsi kezelésben lévő úttörőtáborra is kell a pénz. Most egy fedett foglalkoztatót építünk másfél millióért.

igaz abban nemcsak a mi pénzünk van. Ezért készítettük el a pályázatot, s nyújtottuk be a megyei tanácsra. Mi volt a válasz? Az ötlet, az elgondolás jó, támogatandó, de pénz, az nincs rá.

Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy nem mindenki bízik egyértelműen a telkibányai nemesfém-feldolgozás ötletében. A Bányászat című szaklapban Wieder Nándor és dr. Gagyi Pálffy András bányamérnök, az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója között éles polémia bontakozott ki a település közelében található kőzetek nemesfémtartalmát és feldolgozhatóságát illetően.

„A teljességre való törekvés nélkül is nyugodtan megállapítható tehát — írja dr. Gagyi —, hogy Telkibányán a felszíni és felszínközeli nemesfémtartalmú, főleg ezüstös kőzeteket és telérsza'kaszokat régen megkutatták és leművelték, míg az oxidációs zóna mélyebb szinti kutatása, gyengülő fémtartalmak mellett, csak olyan jelentéktelen érce- sedést bizonyított, amely sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem képezheti korszerű és gazdaságos bányászat tárgyát. Ezen semmiféle feldolgozási technológia sem segíthet. Telkibánya környékén újat és esetleges, iparilag is hasznosítható megismerést csak a jóval nagyobb mélység megkutatása hozhatna, ami viszont már nem nemesfém vonatkozású. Ilyen, mindenképpen indokolt kutatást azonban mindaddig felelőtlenség kezdeményezni, míg a szemünk előtt szűnik meg Gyöngyösoro- szi bányászata, illetve míg az óriási értéket képviselő, hazánkban soha nem remélt nagyságú recski

színesérc-előfordulással sem tudtunk mit kezdeni, és még a bizonyítottan meglevő, ottani dús, poli- metallikus ércnek tovább- kutatására sincs lehetőség.”

A szakemberek vitájában a laikusnak hallgass a neve. Mi sem vállalkozhatunk a nézeteltérés eldöntésére, innen fakad bizonytalanságunk. Telkibányát azonban addig sem szabad sorsára hagyni, amíg a nemesfém-feldolgozás ügyében végleges döntés nem születik. Szándékosan nem szóltunk még — az utolsó mondatokra tartogattuk petárdánkat — Telkibánya valódi s mindenképpen meglévő kincséről, amelynek kiaknázásához nem .szükséges a halomlúgozásos módszer bevezetése, s a régi tárók, vágatok megnyitása sem.

Az idegenforgalom, a bel- és külföldi turizmus fellendítésére gondolunk. Persze ehhez is pénz kell, de korántsem annyi,. mint a remélt arany kutatásához, feldolgozásához. Jobb és hatásosabb propagandából, a vendéglátás feltételeinek javításából, a szálláshelyek bővítéséből, a korszerű idegenforgalmi elképzelések megvalósításából mindenképpen profitálna a község és lakossága.

Biztosan hamarabb, biztosabban, mint az aranyból.

Udvardy József Fotó; Fojtán László