Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-22 / 145. szám
1987. június 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Gép segili □ munkát A szakszerűség itt sem hiányozhat. Aranygyűrűs asztalos Csak valódi fából dolgozik a mester. Fotó: Fojtán László Négyezer-kétszáz hektár gazdái Első érzésem a meglepetés. Tóth Béla műbútorasztalos mester miskolci, Madarász Viktor utcai háza egyszerű, nem vall gazdag emberre. Házigazdám azonnal elnézést kér, ketten laknak a fiával, nincs asszony a háznál, olyan legénylakás képet mutat az otthonuk. A kissé már nehezen mozgó, 75 éves férfi az udvar hátsó részébe vezet. Az asz- talosműhelyen érzik az avittság, a felhalmozott gépek, szerszámok hajdani lázas munkákat sejtetnek. Tóth Béla élete — ahogy mondani szokták — kész történelem. — Asztalos volt apám is, tőle tanultam az encsi műhelyben a szakmát. Felszabadítani mégsem tudott. Egy rossz munkavállalás miatt tönkrement, bejöttünk Miskolcra. Ö segédnek állt, én pedig itanoncnak az egyik nagybátyámnál. Történt mindez 1926-ban, mikor már érezni lehetett a nagy gazdasági válság előszelét, a munkanélküliség Miskolcon is napirenden szerepelt. Az elköltözést megelőző árverés még ma is keserű emlék, könnyeket csal a szemébe. — Volt egy kalapácsom, amit nagyon szerettem, kértem a végrehajtót, azt ne vigye el. „Itt van, kisfiam, tedd el” — mondta. Akkor megfogadtam, hogy minden szerszámot visszaszerzek. Vissza is szereztem. Erős akarattal és kemény munkával. A fiatalember 1929-foen szerzett segéd i oklevelet, egy ideig nagybátyjánál és híres miskolci mestereknél dolgozott, majd hat év múlva kiváltotta az ipart. Főként kombinált szobabútorokat, hálószoba-berendezéseket készített. Jól dolgozott, s a kuncsaftok egymásnak ajánlották az ifjú mestert. Volt türelme, ezért vállalt, olyan munkát is, amivel más nem foglalkozott: régi bútorokat újított fel, hozott rendbe. — £n mindig csak fából dolgoztam. A mai bútorok pozdorjából készülnek, olyanok, amilyenek. Árban nem tudtam velük versenyezni, mert a. kisipari bútort nem lehet olyan áron adni, mint a nagyüzemit, de a minőségben álltam a versenyt. Volt időszak, amikor két segéddel, két tanulóval dolgozott — oktató munkáját oklevéllel ismerték el. Sajnos, napjainkban nemigen választják a fiatalok az asztalosszakmát — mondja, nem titkolt szomorúsággal —, pedig a tömeggyártású bútorok korában is van igény az egyedi, gondos kidolgozású termékekre. — Nem is tudom, hány lakást lehetne berendezni abból, amit készítettem. Biztos sokat. Hogy megismerem-e a bútoraimat? Hát hogyne! Olyan mindegyik, mintha az édesgyerekem volna. Nemrég idehoztak egy bútort, hogy újítsam fel, készítsek hozzá egy vitrint, hasonló stílusban. Jól sikerült, ráadásul beleépítettem egy titkos fiókot — régen ez hagyomány volt. Nos, a megrendelő nem találta meg, mondanom sem kell, nagyon megörült, amikor megmutattam. A háborút szerencsésen megúszta, helyben volt Iégós, „egész életemben csak gyerekpisztolyt sütöttem el” — mondja mosolyogva, majd a családra terelődik a szó. Feleségét hobbijának köszönheti. Egy zenekarban hegedült, úgy ismerte meg a prímás két leányrokonát. Egyikük volt Jolánka, akit két év udvarlás után vett el. Három gyerekük született. A legnagyóbbik — a lány — tanárnő, a középső fiú autószerviz-vezető. A legkisebb, a legismertebb ember: Tóth Béla mestercukrász, akinek számos kitüntetése, díjat jelképező vázája található a lakásban. A két nagyobbik gyerektől van négy fiúunokája. „Szeretnék még többet, de egyelőre nincs”. — Jól mondták magának, valóban egy utolsó mohikán vagyok. Miskolcon és környékén alig van már műbútorasztalos. Ha meghalok, úgy érzem, velem egy kicsit kihal a szakma is. Kár, mert nagyon szép foglalkozás. Igaz, hogy rengeteg kitartás, figyelem és türelem kell hozzá, ami a mai fiatalokban már nincs meg. A fiaim is más szakmát választottak, pedig tudnak a műhelyben dolgozni. Akkor nem bántam, de most már igen. Ha elmegyek a feleségem után, elkótyavetyélik a műhelyben található sok értékes szerszámot. Azt, amit nagy nehezen szereztem meg. Büszkén mutatja ujján az aranygyűrűt. A KlOSZ-tól kapta abból az alkalomból, hogy 1985-ben volt ötven éve, hogy kiváltotta az ipart. Ez az ötven év nem volt felhőtlen. A legendás ötvenes években alaposan megszorongatták az adóval. Mindig időben fizetett, bármilyen nagy is volt a teher. Nem gazdagodott meg, nem tartozik azoic közé, akik adócsalással, ügyeskedéssel érik el a jó módot. Ügy érzi, mindig becsületes volt a hatósággal és a megrendelőkkel szemben. Ereje fogyóban, a 75 év és a sok állás nem kímélte a lábát. — Csak lennék húsz évvel fiatalabb! Mi mindent tudnék még csinálni! De hiába, az idő eltelt, nem lehet visz- szaforgatni... Vagy legalább akadna, aki folytatná ezt a nagyon szép hivatást! M. Szabó Zsuzsa — A különböző árucikkek csomagolása nem igazodik a kistelepüléseik igényéhez — mondta beszélgetésünk elején Kosiik Mihály, a Bódva- szilas és Vidéke Áfész elnöke — így, ha teszem föl Dobódélen csak tíz darab izzót tud eladni egy évben a boltos, nem tarthatja a készlete terhére a többi kilencvenet, mert csak százas csomagolás létezik. Sorolhatnék persze még több tucat árut, amelyekkel ugyanez a helyzet, ezt a gondot a többi mellett az áfésznek kell megoldania. Nincs könnyű helyzetben a szövetkezet. Itt Borsod- Abaúj-Zemplén megye északi határvidékén 22 települést lát el, s ebből 14-ben ma már ötszáznál kevesebben élnek. A kereskedelmi egységek száma 67, amelyből jelentősebbek csak Bód- vaszilason vannak, a többi faluban töhhnyire vegyes boltok üzemelnek. Természetszerűleg az alapellátás itt is biztosított, minden nehézség ellenére. ÉszreveheAz Encsi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasági Társulás 210 dolgozója nap mint nap azon fáradozik, hogy a természet eme képződménye biztos megélhetési forrásként szolgáljon mindannyiuknak. Immár nyolcadik éve törekszenek erre. Hogy milyen eredménnyel? — erről tanúskodnak az alábbiak. Nyolc termelőszövetkezet közel egy évtizede elhatározta, közösen alakítanak ki egy fafeldolgozó és erdőkitermelő gazdasági egységet — a gesztor szerepkörét a krasznokvajdai Básltya Termelőszövetkezet vállalta. Fő profilként a fakitermelést és -feldolgozást választották. Természetesen ahhoz, hogy ez a tevékenység hosszú távon megvalósulhasson, követelményként jelentkezett az erdőtelepítés is. Munkájuk eredményeként a környező településeket övező domboldalakon fiatal erdőrészek jelentek meg, újabb színfolttal gazdagítva az abaúji tájat. — Az elmúlt négy év során végrehajtott telepítési tevékenység eredményeként 223 hektárral bővült a tájegység erdősége, s további 241 hektáron végeztünk felújítási, frissítési munkát — mondja Galla László igazgató. Eddig csak olyan tevékenységről tett említést, amely jószerivel csak „viszi” a pénzt. Minek köszöntőén mérséklődött a forgalom minden üzletben az áremelések óta, de a szövetkezet jól gazdálkodott, hiszen 1986-ban 670 ezer forinttal növekedett a nyereségszint az előző évihez képest. — Hogyan tudják biztosítani a szakképzett kereskedelmi dolgozóikat ezekben az aprófalvakban, ahová a közlekedés sem a legjobb? — Nagyon nehezen. Ebben az évben is van 17 kereskedelmi tanulónk beiskolázva, de nem biztos, hogy hozzánk jönnek majd dolgozni. Illetve helyben szívesen elhelyezkednének, de itt nincs ennyi emberre szükség. A dobódél! boltunkat most újítjuk föl, de hogy ki fog a nyitás után ott dolgozni, még nem tudjuk.. A most végzettek egyébként sem vállalhatnak még anyagi felelősséget. A kereskedelemben dolgozók bére nagyon alacsony, az egy főre jutó bérszint 49 ezer forint ez évben, így aztán nem is nagyon vonzó ez a foglalkozás. hető mégis, az eredményes gazdálkodás? Hogy valóban erről van szó, arra bizonyíték az is, hogy az elmúlt évi, egy főre eső 47 ezer forintos átlagjövedelemmel szemben az idén megcélozták az ötvenezer forintot, ami sajnos még mindig messze elmarad a környező üzemek átlagjövedelmétől. — Amint már említettem, gazdálkodásunk alapját a fakitermelés és -feldolgozás jelenti: két fűrészüzemünkben, Encsen és Krasznok- vajdán dolgozzuk fel azt a közel 12 ezer köbméternyi famennyiséget, melyet 45 községhatár erdeiből termelünk ki évente. — Milyen árut állítanak elő, s mennyit hoz ez a „konyhára” a gazdaságnak? — Háromféle parkettagyártással, ezenkívül gyümölcsösládák, raklapok és egyéb apróbb termékek előállításával foglalkozunk. Tűzifát is értékesítünk. Ezek együttesen 44 millió forintos termelési értéket jelentenek éves szinten. — Mely cégek a legnagyobb megrendelőik? — Egyik legbiztosabb és legszámottevőbb partnerünk a TVK, de jelentős az al- sózsolcai házgyár megrendelése is. — Meglepő, hogy a jó hírű, szomszédos bútorgyárat nem említette a megrendelők között. — Ez idáig sajnos, egyik — A rekonstrukciós programban mely egységeket újították föl az elmúlt három éve alatt? — Tizenkét üzletben korszerűsítettünk 1984-től, a program keretében. Az elmúlt évben Aggteleken, Szögligeten újítottuk föl a vegyes boltokat. Ez évben kezdjük a jósvafői éttermet, ez áthúzódik majd'a következő évre. Dobódélen most van a felújítás és jövőre megpályázzuk a színi élelmiszer- és iparcikkbolt rekonstrukcióját. — Terveznek-e új beruházást? — Mindössze egyet szeretnénk, Hídvégardón egy élelmiszerüzlet és egy presszó építését. Egyébre nincs saját tőkeerőnk. Három szeszfőzdénk is jelentős rekonstrukcióra szorulna, de ezt sem tudjuk beütemezni. A községekben közművesítés van, vízműtársulások szerveződnek, és ezek bizony évi 500 ezer forinttal érintik az érdekeltségi alapunkat. — Sokszor éri az a vád az áfészeket, hogy elmaradnak az új üzemelési formák alkalmazásával, a kereskedelmi vállalatok mögött. Önöknél hogyan van ez? — Csak öt vendéglátó fájó pontunk az együttműködés hiánya, de nincs megfelelő szárítónk, ezért képtelenek vagyunk eleget tenni az igényeknek. Ennek kivitelezésére 500 ezer forintra lenne szükségünk, amit saját erőből sajnos nem tudunk kigazdálkodni. Remélhetően a jövőben külső segítséggel e téren mozdulni tudunk majd, erre keressük a lehetőséget. — A korszerűsítésről ennek ellenére jelenleg sem mondunk le, megkezdtük egy környezetkímélő beruházás kivitelezését. — A megye legnagyobb erdőtelepítő társaságaként számon tartott gazdasági egység legjobb tudomásunk szerint sokat tesz azért, hogy a környező településeken élők minél jobban megkedveljék a természetet, erdőszeretővé váljanak. — Ezt a törekvésünket célozza a Fancsal határában kialakított 3 hektáros szabadidő-park, melynek területén pihenőpadokat, esőbeállókat és számtalan szalonnasütő alkalmatosságot helyeztünk el. A Kék-túra útvonalán kialakított pihenőparkra eddig mintegy 300 ezer forintot használunk fel, de jelentős segítséget kaptunk az erdőfelügyelőségtől is. Az erdő- és fafeldolgozó gazdaság nemcsak a faértékesítésből jut anyagi forráshoz, a gazdálkodás hatékonysága érdekében egy évvel ezelőtt — hiánypótló szolgáltatásként — hozzákezdett a tűzoltókészülékek javításához, illetve vizsgáztatásához. Ez évi másfél millió forint többletbevételt jelent a társulásnak. egységünk működik a régi üzemelés! forma szerint, azaz szoros elszámolásiban, a többi szerződéses, jövede- lemérdekeltségű, úgyhogy minket nem érhet ez a vád. — Ezen a területen elég kevés a munkalehetőség. Nem próbálkozik-e az áfész ipartelepítéssel, hogy segítsen e gond megoldásában ? — Sajnos, a mi tőkénk kevés bármilyen ipari tevékenység létrehozásához. A célrészjegyünk is minimális. Meg aztán nagyon nagy innen az elvándorlás, lassan már nem lesz kinek munkalehetőséget kínáltai, hiszen Tornakápolnán mindössze huszonnyolcon élnek. Még kereskedni sem könnyű, hiszen az öregeknek jóval kevesebb az igénye, mint a fiataloknak. A lakosság pénze, is kevés, jóval rosszabbak a kereseti viszonyok, mint másutt. Azt nem mondom, hogy fizetésképtelenek vagyunk, de felelőtlenség lenne a szövetkezetét belehajszolni mindenáron egy üzem létrehozásálba. Nekünk első sor,ban tagjaink ellátása a legfontosabb feladatunk ebben az elmaradott térségben, lehetőségeinkhez mérten a legjobban. Orosz B. Erika (csákó) flprófalvak ellátása Titkos fiókok tudora
