Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Borsodi csaták „História Szikszóiensis" A 16. század végén a félelme­tes török birodalom ereje meggyengült. A hanyatlás jelei a senkit és semmit sem kímélő rablógazdálko­dásban, a meghódított terü­letek korlátokat nem ismerő kifosztása jellemezte. Ha­zánk területe, mely a szá­zad közepétől éli (1541) há­rom részre szakítottságának keserű, sanyarú éveit, ép­pen a válságot megoldani akaró török politika miatt lesz újabb harcók és csatá­rozások színhelye. A török birodalomnak a perzsáktól elszenvedett nagy ember­veszteséget pótolni kellett, így hiába kötötték meg 1568- ban a drinápolyi békét, nem volt olyan hónap, hogy nyugton lett volna a török. Mai megyénk területe a 16— 17. században nem került tartósan a török megszállása alá, hanem amolyan ütköző­pont szerepét töltötte be, ahová a török rendszeresen betört a csapataival. Ezek­nek az állandó csatározások­nak és emberrabló fegyveres rajtaütéseknek már 1577 őszén áldozata lett Szikszó. A szokásos Márton-napi vá­sárról 200 szekér árut és 800 foglyot hajtott el a török. 1580 és 1590 között még gyakoribbak lettek a betöré­sek. A békének az a kité­tele, hogy ágyúval nem sza­bad a városokat ostromolni, csak növelte a rajtaütéssze­rű, csellel szőtt támadások számát úgy, hogy a kisebb portyák és nagyobb össze­csapások mindennapossá váltak a török által meg­szállt, vagy azzal határos vi­déken. Ezt igazolja az 1588- ban Szikszón lezajlott ese­mény is. Az Alsóvadász felé ve­zető út és a Vadász-patak által bezárt részen emelke­dik egy mesterséges domb, amelyet a környékbeliek Török-halomnak neveznzek. Ide temették azt a közel 2000 török, német és magyar ka­tonát, akik az ütközet során vesztették életüket. A szikszóiak több éven át nem tudták megfizetni ezer arany tartozásukat a budai basának, s így tartani lehe­tett attól, hogy a törökök megsarcolják a mezővárost. A támadás elhárítására, a templom köré magas kőfa­lat építettek, melyet kívül­ről széles vízesáirok vett kö­rül. Alig fejezték be az épít­kezést, amikor híre jött. hogy a budai basa megbí­zásából Kara Ali bég vezér­lete alatt, hatalmas török sereg indult a város meg­büntetésére. A Fülek alatt táborozó sereg 6000 lovast és ugyanennyi gyalogost számlált. Kora Ali először Putnokot ostromolta, majd Sajószentpéteren ke­resztül Szikszóra indult. A lakosság egy része — főleg a gyermekek, nők és az öre­gek — elmenekülték. A fegy­verforgató férfiak a fallal és árokkal körülvett templom udvarába gyülekeztek. Az volt a tervük, hogy a fel­mentő sereg megérkezéséig feltartóztatják az ellenséget. A törökök azonnal meg­kezdték az ostromot, de sötétedésig eredménytelenül próbálkoztak a falak meg­mászásával. A bég újabb ostromot rendelt el. amikor hírét vette a felmentő sereg közeledésének. Mielőtt ha­dait csatarendbe állította volna, felgyújtotta a templo­mot és a környékbeli háza­kat. Ezután a csapatait a Va­dász-pataknak a Bársonyos­ba .való torkolatánál állította csatarendbe. A török sereg jobbszárnyát a lovasság ké­pezte, balszáfnyon a jani­csárok helyezkedtek el, míg a középső részen az úgy­nevezett „sugár" ágyúk néz­tek farkasszemet az ellen­séggel. A török sereg hátát szekérvár fedezte. A város felmentésére ér­kezett magyar sereg Rákó­czi Zsigmond egri várnagy, Serédi Mihály, Rotthaler János, Roibicz Albert és Drugeth István zempléni fő­ispán vezetésével, kétezer főnyi magyar katona, mint­egy 300 német fegyveressel kiegészítve várta a csata kezdetét. Rákóczi azonnal elrendelte az ütközetet, hogy ezzel is akadályozza a tö­rök sereg további rendezését. Középen Drugeth István emberei és a szendrői lova­sok. jobbról a német puská­sok, balról az úgynevezett fekete lovasok fejlődtek fel a támadáshoz. Már az első összecsapás­nál hatalmas vágást kapott a török fővezér, Kara Ali. A sereg vezetését Musztafa. szécsényi bég vette út. de nem sokáig, mert ő is hol­tan esett le a lováról. Ba- jazid basának, az új pa­rancsnoknak egy időre si­került a magyar jobbszár­nyat visszavonulásra kény­szeríteni. Serédi lovassága verte vissza az előretörő ja­nicsárokat. Közben a had­rend teljesen felbomlott, s az ember ember elleni küz­delemben, amely éjjel 11 óráig tartott, a török sereg megfutamodott. A csatateret 1700 török, több száz magyar és német ' katona holtteste borította. Elesett maga, Ba- jazid basa is. és ott maradt a vérrel borított mezőn He- ling, a németek vitéz kapi­tánya is. A halottakat kö­zös sírba temették, és a fö­léjük emelt domb a Török­halom. A küzdő felek nagy aránytalansága miatt oly ér­tékes győzelmet, maga Ru­dolf császár is nagyra érté­kelte és még a későbbiek során is név szerint kiemel­te Rákóczi Zsigmond hősi tetteit. Históriás énekeseink kö­zül elsőnek Tardi Györgyöt ihlette meg a magyarok fé­nyes diadala, aki az esemé­nyek után nem sokkal, Szik­szóra ment, hogy a csata színhelyén fül- és szemta­núk segítségével, hitelesen írja meg verses művét. A mű. amely „História Szik- szóiensis” címet viselte, két részben, 227 négysoros vers­szakot számlálva, még ab­ban az évben elkészült. A térségben 1927-ben ke­rült sor régészeti ásatások­ra. Temérdek kar- és láb­szárcsont került elő, de ko­ponyát csak egyet találtak. A feltevés szerint a kopo­nyákat az újabb török táma­dás esetére, az erődíemplom falára tűzték ki, majd a ve­szély elmúltával máshol föl­delték el. Molnár István A Fiat Unó Selecta - a gyár egyik legújabb, 1987-es modellje Ai Unó Selecta műszerfala. Minden kézre esik, könnyen kezel­hetők a kapcsolók. Könnyű megbarátkozni „velük”... A Lancia Prisma 1.6 i. e. már az igényesebb vevőknek készül A Lancia Y 10 fire - egyike a kipróbált kocsiknak. Próbaúton Fiatokkal és Lanciákkal Huszonhárom, szemre is nagyon szép autó sorako­zott fel nemrégiben a buda­pesti Duna Intercontinental előtt. A Fiat-cég képviselői hozták el ezeket a gépkocsi­kat Magyarországra, azzal a céllal, hogy a mi útjainkon ismerkedjenek meg vele a magyar és a szocialista or­szágok újságírói. Még mielőtt erre sor ke­rült volna, a Fiat szakem­berei sajtótájékoztatót tar­tottak, amelyen Lorenzo Ce~ sari dr., a Fiat Auto nem­zetközi tevékenységének irá­nyítója válaszolt a honi új­ságírók kérdéseire. Az elsők között szerepelt az a kérdés, hogy miért éppen Magyar- országot választották e be­mutató színhelyéül? A vá­lasz: Budapest és Tihany szép, ezért... A továbbiak­ban elmondotta, hogy a ve­gyes vállalati formák ked­vezőek, az olasz cég kész, arra is, hogy tőkét és tech­nológiái hozzon hazánkba. Természetesen a legtöbb ér­deklődés egy lehetséges ösz- szeszerelés iránt, pontosab­ban fogalmazva, ennek fel­tételei iránt nyilvánult meg. Cesari dr. azt a választ ad­ta, hogy nekik évi 300—400 ezer kocsi alatt nem éri meg. Továbbá utalt még arra is, hogy ehhez elő­ször alkátrészgyártó háttér­ipar szükségeltetik. Külön­ben — emelte ki — az alkatrészgyártás önmagában jobb üzlet és jobb export- lehetőségeket is biztosít. Egyébként a Fiat magyar- országi kapcsolatai időben elég messzire nyúlnak visz- sza, hiszen a győri Rába gyár már 1928-ban Fiat li- eenc alapján gyártott teher­autókat. Később a Ganz is együttműködött az olasz cég­gel: teherautó- és buszalvá­zakat gyártottak. Napjaink­ban pedig a Digép szállít anyagokat a Fiatnak. * Fiatok és Lanciák. A leg­különfélébbek, a 999 köb­centis Pandától a luxusnak számító 2927 köbcentis, 215 lóerős Lancia Thema 8.32- ig szinte minden kategó­ria képviseltette magát ezen a bemutatón. E sorok írója elsőül egy Fiat Unó Selectát — a gyár egyik legújabb, 1987-es produktumát — pró­bálhatta ki. Ez az 1117 köb­centis motorral ellátott ko­csi 58 lóerős és automata sebességváltós. S bár az el­ső pillanatban ugyancsak szokatlan volt, hogy nem kellett sebességet váltani, mindössze a gáz- és a fék­pedállal dolgozni, az első méterek után máris úgy éreztem, mintha mindig is ezt a kis kocsit vezettem volna ... Olyan könnyű volt megszokni ezt a vezetési stílust, ugyanakkor belső ké­nyelmével, célszerűen és ész­szerűen kialakított műszer­falával, kapcsolóival is köny- nyűszerrel megbarátkozott az ember. Az Unó Selectába szerelték be azt a minden eddigitől eltérő CVT auto­mata váltót, melynek segít­ségével álló helyzetből egé­szen a végsebességig lehet gyorsítani, csupán a fokozat- kapcsolót kell az egyik elő­re meneti állásba tenni. Ál­ló helyzetből 100 kilométe­res óránkénti sebességre 15,5 másodperc alatt gyorsul és 90 kilométeres sebességnél a fogyasztása 4,8 liter. Tihanyba érkezve a Club Tihany egyik parkolójában sorakoztak fel a kocsik. Itt aztán mindenki kedvéfe vá­logathatott, melyik „ékszer­dobozt” kívánja kipróbálni, melyikkel kíván „közelebbi ismeretségbe kerülni”. Meg­mondom őszintén, először azt sem tudtam, melyiket válasszam. Aztán csak kikö­töttem egy „nagyágyúnál”. a Lancia Thema S. W. i. e. turbónál. Ez a jármű — mely már hazájában is az igényesebb közönségnek ké­szül — öt híján kétezer köb­centis, s motorházában 168 türelmetlen lovacska ficán­kol ... Mikor beleültem, olyan érzésem volt, mintha egy szalon kényelmes fotel­jában helyezkednék el. S ha netán a helyzet nem felel meg, hát elég csak az ülés melletti nyomógombokat mozgatni: ezek közül az egyik előre-hátra mozdítja, a másik az üléstámla dőlés­szögét, míg a harmadik a magasságát (!) állítja. A mű­szerfalon a kocsi vázrajza, melyen ott világítanak kis lámpácskák, ahol éppen va­lamiféle rendellenessség van (például nem jól záródott be valamelyik ajtó.) Ezen­kívül annyi nyomógomb, hogy azok megfejtéséhez ta­lán egy délelőtt is kellett volna. Az első szemlélődés után elfordítottam az indí­tókulcsot, majd elindultam. De hogy!? Skodához szo­kott lábammal erőteljeseb­ben megnyomtam a gázpe­dált, minek következtében a kerekek majdhogy’ fölszed­ték az aszfaltot..., én pe­dig úgy az ülésbe nyomód­tam, mintha valaki két kéz­zel odataszított volna. Nem szeretnék túlzásokba esni, de ez a gyorsulás egész egy­szerűen félelmetes volt. Gyá­ri mérések szerint mindössze 8 másodperc szükségeltetik ennek a „jószágnak” ahhoz, hogy álló helyzetből elérje a 100 kilométeres sebessé­get, s 29 másodperc ahhoz (ugyancsak álló helyzetből startolva), hogy egy kilomé­tert megtegyen... A fo­gyasztásán is csak ámulhat az ember fia: ez a 168 ló­erős Lancia 90 kilométeres sebességnél is csak 7,1 litert „eszik"! Ezeken kívül kipróbáltam még nyolc kocsit. Minde­gyikről itt írni ■— hely hiá­nyában — nem lehet. Ám minden típusnak van vala­mi olyan tulajdonsága, ami kiemelendő. Egy-két példa: a Fiat Regata kormánya olyan könnyű, hogy akár kisujjal is lehet vele manő­verezni; a Panda 4x4 fürge­ségével és kiváló kapaszko­dó képességével tűnt ki (ami köszönhető az érintőkapcso­lóval észrevétlenül bekap­csolható négykerék meghaj­tásnak) ; a Lancia Y 10 fire légiesen könnyed haladásá- sával, a kanyarokban való kiváló „viselkedésével” nyer­te meg tetszésemet. A sor még tovább folytatható, ehe­lyett azonban még néhány szó általánosságban ezekről a kocsikról, ami szinte min­degyikre vonatkozik. A kor­szerű és precíz munkát eredményező technológia, ro­bottechnika következtében olyan kocsikat gyárt a Fiat­cég, melyek mind a bizton­ságos közlekedés, mind a kényelem, mind pedig a fo­gyasztás szempontjából ki­magaslóak. Könnyen kezel­hetők, jó a gyorsulásuk és hatásos a fékrendszerük ezeknek a kocsiknak. így már érthetővé válik az is, hogy a Fiat Európában el­ső helyen végzett tavaly az értékesítésben. Sőt, ez év el­ső négy hónapjában is meg­őrizte ezt a helyet. Tihanyból Budapestre egy Lancia Delta turbo ds-sel jöttünk. Kollégámmal „ízlel­gettük” a kis turbót, s ar­ról beszélgettünk: vajon ülünk-e még mi ilyen autók­ban valaha? Ekkor jutott eszünkbe az, amit a Fiat képviselője mondott a saj­tótájékoztatón arra a kér­désre válaszolva, hogy lesz­nek-e Magyarországon ilyen autók? A válasz: „ez hnár nem csak rajtunk múlik ...” Mészáros István

Next

/
Oldalképek
Tartalom