Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-03 / 129. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! y ■ m-' XLIII. évfolyam, 132. szám 1987. június 6. Szombat Ára: 2,20 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja A legtisztább város: Kazincbarcika A környezetvédelem gazdasági fejlődésünk része A „legnagyobb műhely mesterei” Bárdos Béláné arlói tanítónő Kiváló Munkáért kitüntetést vett át Porkoláb Alberttól Június első vasárnapja a pedagógusoké. A pedagógusnap születése árunak idején a társadalmi megbecsülés kifejeződésének szép gesztusa volt, s tulajdonképpen az ma is, noha az iskola körül, a pedagógushivatás társadalmi megbecsülésében „repedések" keletkeztek. Egy köszöntő - természetesen — nem ölelheti át a sokat emlegetett presztízs- vesztés hátterének minden vonulatát. Ami tény; a társadalmi érték átrendeződése — vagy amit ma értéknek könyvei el a társadalom — kikezdte az iskola, a tudás hirdetőinek egyértelmű elismerését. Viszont igaz; egyre i inkább tudjuk, nem elég gátat szabnunk e folyamatnak, meg is ikell fordítanunk. Rangjára kell emelnürfk' az ; iskolát és a tudást, s ezzel I együtt a pedagóguspályának, mint élethivatásnak a I megbecsülését. Ez természetesen anyagi elismerésben is ki kell hogy fejeződjön, de korántsem lehet leszűkíteni csak a fizetésre. Egy társadalmi szemléletváltozásra van szükség, ami magába foglalja azt is, hogy a szakmai ismereteket és jogokat is tiszteletben kell tartani, túl az emberi méltóságon. Pedagógusnapon szép szavakat illik mondani, s virágot adni. A gondokról nem szokás szólni. Ügy véljük azonban, hogy a köszönő szavak, a szál virág mellé odafűzhetjük azt a kívánságot is, hogy ne az alkalom, ne a pedagógusnap, hanem a jövőnk1 iránti felelősség legyen az, amely az év minden napján szabja viszonyunkat az iskolához, a pedagógusok népes táborához. Nem szép szavakra van ugyanis szükség, hanem valódi tettekre, magatartásra, a tudás rangjának visszaállítására. Megyénk tízezer pedagógusának többsége szakmailag felkészülten, emberségben kiprobáltan oktatja, neveli a fiatalokat, a mi gyerekeinket. Higyjük el, ők tudják, hogyan kell megtanítani a matematikát, a történelmet, s fogadjuk el segítségüket, ha a nevelésről van szó. Magunkat, jövőnket becsüljük, ha munkájukat elismerjük. (cs. a.) Országos tanácskozás Pénteken befejeződött Tatán a fővárosi és a megyei pedagógiai intézetek vezetőinek, munkatársainak ötnapos országos tanácskozása. A szakemberek az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében az új oktatási törvényből adódó változásokat, feladatokat vették számba. A tanácskozás zárszavában hangsúlyozták: a tavaly szeptemberben életbe lépett és az egész közoktatást érintő új jogi szabályozás fő célja, hogy növelje a tanulók neveltségi szintjét és alapképzettségét. Minden változtatás, de elsősorban a mintegy 5000 általános és középiskolás önállóságának és demokratizmusának fejlesztése e célt szolgálja. Tegnap Mezőkövesden tartották a környezetvédelmi világnap megyei ünnepségét. A művelődési központ közönsége előtt a meghívott vendégeket Herkely György, Mezőkövesd Város Tanácsának elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédet dr. Majoros László, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott. — A föld, a víz, a levegő, a természeti kincsek, a növény- és állatvilág védelme az emberiség jól felfogott érdeke. Tizenöt éve, a stockholmi világkonferencia megtartása óta szentelünk ünnepnapot a környezetvédelemnek — mondta a szónok. — Ha nem fordítuk súlyának megfelelő figyelmet a természet védelmére, az ezredfordulóra védtelenek leszünk a pusztulás, a szeny- nyezés, az ártalmak hatásaival szemben. Tudjuk jól, hogy a környezetvédelem sok pénzbe .kerül. Éppen ezért ép gazdaságra, megfelelő teljesítményekre van szükség ebhez a munkához, így válhat a környezet védelme a gazdasági fejlődés részévé. — Az egész társadalom összefogására szükség van, de talán a gazdálkodószervek felelőssége a legnagyobb a környezet romlásának megállításában. Megyénkben a Sajó-völgyi iparvidék az ország egyik legszennyeTegnap rövid háziünnepség keretében adták át rendeltetésének Miskolcon az új, Marx téri (Avar utcai), 90. számú gyógyszertárat. Az új létesítmény harminc dolgozójával együtt ünnepelt Dob- ránszky Mihály, a városi pártbizottság osztályvezetője és Gápelné Tóth Rózsa, a városi tanács elnökhelyettese. A megyei Gyógyszertári Központ igazgatója, Pesti Vince mutatta be az új patikát, amely szombattól éjjel-nappal rendelkezésére áll a városrész lakóinak. A 15 milliós új beruházásból (ebből a modern berendezés 1,8 milliót tesz ki) a megye és Miskolc legszebb gyógyszer- tára született. A 450 négyzet- méter alapterületű patika korszerűen felszerelt laborazettebb környéke. Mégis, itt is értünk el eredményeket. Megvalósul a Tiszai Erőmű és a Borsodi Erőmű elektro- filter-programja. Az LKM és az ÓKÜ is sokat tett a ko- hógáztisztítás, a füstgázok portalanítása érdekében. A töhbi ipari és mezőgazdasági üzemnek is mindent meg kell tenni, lehetőleg már a megelőzésért, a szeny- nyeződések elkerüléséért, márcsak azért fis, mert ez még mindig olcsóbb, mint az utólagos védekezés. A megye gazdag növény- és állatvilágának védelme és az ipari fejlődés látszólag kibékíthetetlen ellentétben állnak. Meg kell találni azokat az eszközöket, melyek segítségével harmóniát teremtünk közöttük. — A környezetvédelemnek sok jól dolgozó aktivistája van. Mezőkövesd és környéke is kimagasló eredményeket ért el ezen a te- területen — mondta Majoros László, megköszönve valamennyiük munkáját. Ezután kitüntetéseket adtak át a környezetvédelemben élen járó településeknek, szervezeteknek, vállalatoknak és személyeknek. A megyei tisztasági versenymozgalomban, a városok kategóriájában Kazincbaroika került az első helyre. A (Folytatás a 2. oldalon) tóriumokkal, raktárakkal, öltöző- és ebédlőhelyiséggel, irodával, s a régi, lebontásra ítélt gyógyszertárnái nagyobb „eladótérrel” rendelkezik. A nyitáskor 1,5 millió forintos gyógyszer- készlet szolgálja a betegek gyógyulását. — A régi, korszerűtlen patikát 1913-ban avatták, így az átadott új létesítmény jövőre már hetvenöt éves lesz — mondotta derűt keltve az igazgató, aki rövid beszéde után jutalmakat adott át a gyógyszerészeknek és a szakdolgozóknak. A nemzeti színű szalagot dr. Kise Katalin, városi főorvos vágta át, s ezzel „hivatalosan” is birtokukba vették az itt dolgozók Miskolc legújabb létesítményét, (szatmári—fojtán) A megyei tanács dísztermében tartották meg tegnap délután Miskolcon a megyei pedagógusnapi ünnepséget, amelyen részt vett dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, dr. Kun László, A tanácselnök verssorokat idéz. Professzor úr „fogja” a ceruzámat. Most már nem tévedhetek el. Sárospatakon segítenek. Hallgatom a város tanácselnökét, s cseppet sem csodálkozom, ha éppen verssorokat idéz. Eligazító táblaként, célhoz vezető csapásként. A jó vers igenis fegyelmező erejű. Gondolatban és érzelemben az egyensúlyt pontosan kijelölni képes. Rímelnek itt, Sárospatakon. No, nem versíróként, hanem a mindennapokat formálók, élők; a múltra emlékezők és emlékeztetők mindennapiságával. A Tudományos Gyűjtemények európai hírű falai között azt hallom, hogy amióta van Iskola. Sárospatakon — van az Iskola —, itt minden előre mozgott. A Tudományos Gyűjtemények léte és a Nagykönyvtár úgyszintén. A kezdetektől a Repozitóriumig... És ugyanezen a napon, délután már egy másik helyen, az első titkár a búcsúzás percei idején tekin- temet a szoba egyik ablakán túlra irányítja; mondván, így is látható, hogy előre mozog az építés ebben a városban. Mégsem kell az ünnepek piros betűvel írni a mondatokat a mai Patakról Mert — hallom a buzdítást —, készségesen elkísérnek a hibák, a hiányok, a nem tapsos hangulatok közé is. Nehogy elszaladjon a fantázia, a mindent megtapsikoló öröm Patak-* ról szólván ... Patakról szólván kétséget ne hagyjon a ceruza, a toll, a megyei pártbizottság titkára, valamint a pedagógusszakszervezet és a KISZ képviselője is. Az ünnepeiteket, az oktatásügy dolgozóit Borsos Árpád, a megyei tanács vb. a szó és a mondat: szerepét, múltjához érdemben igazodni kívánó szerepét jelezvén. Bizony, úgy lehet az: minden iskola diákjai szeretik a magukét. A Pataki Iskola azonban többet adott mindeniknél, többre szánva és több szeretettel visszafogadván a visszatérőket. Patakon az Iskola mindig többet jelentett az épületnél, a falak közé fogott tereknél. Aki itt volt, az a Kollégiumban volt, az Iskolakertben volt, a Nagykönyvtárban volt, az Iskolában volt — egységben. Ha demokratizmust, nyitottságot. egységet emlegetünk Patakról szólván „leinthető” a lelkesedés. Így van ez — így kell lennie! — máshol is. Az évek számai gyarapodnak mindig, háromszázhatvanöt nap elteltével — a történelem kereke visszafordíthatatlan ... És így tovább... Sárospatakon mégis, megfogja majd a gondolatot, megtartja annak igazságát évszázadok történelme. Az események „csúcsa” mellett a hétköznapok apró völgyeinek magatartás-jelzései arra irányítanak: kell lennie a jelenben munkálkodó múltnak. Sárospatakon nem tekintenek előre, hanem a visszatekintés csapásain keresik a boldogulás irányát. Figyelmeztetnek, óvnak, féltenek Sárospatakon: ne szaladjanak a róla szóló szavak irányíthatatlanul, lelkesedés-tobzódásban. És azt is mondják, rímelve egymással: a hibák „listáját” is botorság — mi több! —, káros lenne lemásolni. A büszkeség, az művelődési osztályának vezetője köszöntötte, aki elmondta többek között, hogy a harminchatodik pedagógusnap alkalmából 815 kiemelkedő munkát végző óvónő, tanító, tanár, oktatásügyi dolgozó részesült kitüntetésben, ami egyben jelzi is megyénk oktató-, nevelőmunkájának színvonalát. Ünnepi beszédet Ződi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott, kiemelve, hogy a társadalom nagyobbik fele ezen a napon tisztelettel hajtja meg a fejét a „legnagyobb műhely” felelős mesterei, a pedagógusok előtt. Szaporodó ünnepeink között is megkülönböztetett figyelem illeti ezt a napot már csak azért is, mert értékeiben elbizonytalanodó világunkban egyre inkább felismerjük az iskola, s benne a pedagógusok felelősségét a jövő nemzedékéért, s ezzel együtt a társadalom jövőjéért. A gazdasági, társadalmi gondok, az elvégzendő nem kis feladatok rá kell, hogy irányítsák figyelmünket az alkotómunka jobb megbecsülésére. S ami ezzel egyet jelent, azokra, akik teremtik, átörökítik. hagyományozzák ezeket (Folytatás a 2. oldalon) eredmények szégyellős tudata nem inspirál még többek elérésére. Egy héten át olvasóink ízlelgethették a pataki törekvéseket. Sok volt Patakból! — legyinthet valaki. S mégis, azt kell summáznunk: volt-e erőnk, együtt az ott élőkkel, hogy életszerű jelzéseket közvetítsünk? A kérdőjel marad, mégis, a végére. 7 (Az is igaz, aligha jelenik meg írás Patakról idézet nélkül. A Magyar Városok Monográfiája sorozatban 1933-ban adatott ki a könyv: Sárospatak és Vidéke címmel. Az előszót dr. Gróf Hoyos Viktor írta. Mondván például: „Nem áltatjuk sem magunkat, sem másokat azzal, hogy hiánytalan művet adunk. Oh, még nagyon sok kutatásra és sokak munkájára van szükség, hogy az elmúlt korok titkainak fátyolét fellebbentsük!” Sárospatakon már döntöttek arról, hogy újra kiadják a település monográfiáját. Dolgoznak a feladatot vállalók. A jövő esztendőben az 1836-ig szóló kötetet vehetik kezükbe a patakiak iránt érdeklődők. És aztán a máig elvezető kötetek is következnek. Megint a múlthoz nyúl Sárospatak. Hogy jobb jövőt reméljen és építsen, mindannyiunk hasznára.) * Az Észak-Magyarország sárospataki magazinja a 7—10. oldalon olvasható. (t, n. j.) Gyógyszertáravató a Marx téren Köszöntötték niegpk pedagógusait
